poszt-szkriptum

aztat írtam a német választások elé: "mit tesz hát a kormányzat a választást megelözö fél évben? milliárdokat (szó szerint!) tesz az ablakba bankvilágbeli profitok, opel szerelömühelyek és atomerömüvi dolgozók megsegítése végett"

namost ehhez képest ma bejelentette az amcsi gm, a német opel tulajdonosa, hogy szemben a régebbi, választások elötti ígéretével, melyszerint hagyja hogy a német kormány új lelket leheljen a halálra ítélt autómárka szerelömühelyeibe, most mégis maga "bonyolítja le" az átmenetet.
ez uszkve 10-20 ezer dolgozó elbocsájtását jelenti.

nopersze rossz az, aki rosszat sejt a választások és színfalak elötti bizbaszolás okairól, a tologatott pénzek magasságáról és irányáról, no meg a piszkos kis háttéralkúk mibenlétéröl.

ezt mindazoknak, akik azt hiszik, csupán magyarország szörnyü.

nemkérem, németország ilyen is... :)

:(

stripgenerator

lol.

most csináltam. elsö.

maj még lesz.

a németek választottak

aztat bírtam elkövetni jóslásképp, hogy:
cdu 28%
linke 21%
spd 20%
grüne 15%
fdp 11%

a helyzet ezzel szemben ez lett:
cdu 34%
spd 23%
fdp 14,5%
linke 12%
grüne 11%


magyarázat?
nos, roppant sok szocdem szavazó (olyan kétmillió körül) inkább otthon maradt, semminthogy a volt kommunista baloldalra szavazzon. emellett néhány frusztrált felsöközéposztálybeli ex-szocdem úgy döntött, a populistán gazdaságélénkítö ellenzéket, a jobboldalról liberális fdp-re helyezi át voksát, ezzel gyakorlatilag pont azt a réteget hozva hatalomba, amelynek programja, szellemisége és habitusa világszerte a válságot okozta...
innentöl a kérdés márcsak az, hogy ebben valami fanyar irónia lakozik-e vajon, azzal büntetve öket, hogy lapátolják is most el a saját szarukat, eröböl... vagy szimplán hülyék a németek.

meglehet, mint oly sokszor, hogy
mindkettö.

jó hétkezdést.

van egy ország...

...ahol az embereknek (a zembereknek) herótja van a mutyitól és lenyúlástól, síbolástól és csalástól, miközben saját maguk pozícióba kerülve (politika, gazdaság, közlekedés, vagy családon belül) rögvest ugyanígy mutyiznának, lenyúlnának, síbolnának és csalnának, tisztelet a szerény kivételnek, egyrészt mert a többi is azt teszi, másrészt mert tisztességesen már vagy harminc éve nem lehet megélni, harmadrészt mert az üléspont határozza meg az álláspontot, és szélesebb seggel rögtön nem látszik bármíly volt fogadalom, amit még lentebb hoztunk meg, hogy mi márpedig majd odafent mások leszünk...

...ahol lelönek embereket, mert cigányok; pofánbasznak valakit, mert homokos; gyülölnek, mert zsidó; megvetnek, mert baloldali...

...ahol vannak cigányok, akik lopnak, rabolnak, ölnek; homokosok, akik keresztény szimbólumokat gyaláznak; zsidók, akik háztömböket vásárolnak fel és "tanácsolnak" el onnan zavaró gójokat; baloldaliak, akik egész kerületeket és állami cégeket lopnak el...

...ahol retrográd és embertelen nézetek talapzatán lehet jogvédeni, pártot és magánhadsereget építgetni, hatalom- és revánsvágyból közéletet füteni és pofátlanul törvényt sérteni...

...ahol a gazdaságot a politikai vezetés silánysága a közép-kelet-európai béka büdös segge alá nyomta, a gazdasági szakemberek pedig politikai kenyéradóik mentén hirdetik az igét...

...ahol a köz véleménye - de még a bulvártémákban is - leginkább alapvetöen a szarról szól, a köz képviselete - de még a bulvármédia is - meg matat benne és utána szaros ujjal még mutogat is hozzá, másra persze, mindig másra...

...s ahol ezek ellenére mégsincs "weimarizálódás", mert szimplán NEM fasiszták az emberek és pártok, csupán általános elégedetlenséget meglovagoló történelmi percalakok fütik tovább a demagógiát, amelyre a többség már csak fásultan és cinikusan reagál...

...és ahol pedig mindezektöl függetlenül annyira hihetetlen mennyiségü értelmes, okos, szép, jóravaló, békére és nyugalomra, épülésre vágyó ember él, aki tök normális is tudna lenni és valóban földi paradicsomot létrehozni most és itt, hogy történelme során ezen ország elöször igazán független és szabad... de sajnos nem lehet, mert ez mégiscsak, továbbra is, amíg meg nem változtatjuk, bizony marad az az ország, a mi országunk, amit magunknak építettünk és építünk minden választásunkkal, lépésünkkel, viselkedésünkkel, ízlésünkkel, értékvállalásunkkal, ahol...

(...lásd újra fentröl)

október

most hogy tisztába raktam november végi hazalátogatásom (hacsak nem sztrájkolnak megint gaskóék), ideje elmerengenem egy két évvel ezelötti november eseményein. intenzív idöszak volt az az október vége, november, december, határozottan életem egyik legjobb és legrosszabb korszaka volt. hihetetlen, mennyi minden új volt, mennyi minden kihívás volt (viselkedésileg, elintézésileg), amit adva vagy legalábbis tudva hittem magamnak, magamban. egy folyton önmaga körül forgolódó embertöl elvárható lenne legalább ennyi önismeret. ehelyett nem... bumm, durván bele a legelemibb zsákutcákba. max annyit vindikálhatnék magamnak, hogy parancsra tettem jóhiszemüen tettem - dehát ezzel meg ki van kisegítve? nem úgy van az, hogy "a pokolba vezetö út jóindulattal van kikövezve"? de igen, úgy van az.

a tavalyi októbernovembert nézzem inkább, azt mondjátok?
biztos?
feküdtem ölben, hittem csillagokban. okosan mondtam, hogy "ezzel a döntéssel életed végéig kell együttélned", és tényleg nem zsaroltam, tényként mondtam, márcsak azért is, mert nap mint nap élek együtt életem végéig bizonyos dolgokkal, én már aztán tudom. lerendezhetetlen dolgokat zártam le, erövel és durván, ahogy azt kell, mert másképp csak jobban fájna, bár ez némely pillanatban csak macsó faszság, miképp a rinya merö gyengeség. hihetetlen éles az átmenet a borotván, bassz.
az a szerencse, hogy ez a két év mögöttem van. itt egy újabb; sansz is talán.

október.
november.

december.


öregszem.

a német választások elé

akkor egy kis anzix, fyi, a birodalom közepéböl.

---

a szín:

németország.
föderális demokrácia, 16 tartománnyal, melyek mindegyike önálló alkotmányt, parlamentet, miniszterelnököt és minisztériumokat müködtet, kivéve a külügy illetve hadügy terén, amely az össznémet kancellár (jelenleg: frau merkel) illetve össznémet elnök (jelenleg: nem tudom. sose tudtam. lényegtelen. haszontalan reprezentációs izé, magyarul szalvéta) privilégiuma.

föderális szinten a "közös", német, megegyezéses nagypolitika alkotásához és gyakorlásához (szociális, gazdasági, kulturális téren is) van mindehhez egy alsóházként müködö parlament (bundestag), melyben normálisan a kancellárt jelölö pártok vannak többségben; valamint a kancellár/parlament politikai döntéseit egyszerü többséggel vétózni képes, felsöházként müködö tartományi tanács (bundesrat), melybe a tartományok vezetö pártjai delegálhatnak képviselöket.

(kis zárójel, három kitéttel.

ez a rendszer a második világháborút megelözö politikai berendezkedés véres és fájdalmas tanulságai mentén lett kialakítva, hogy a mindenkori elit rendelkezzék kellö ellentételezéssel a törvényhozásban, megakadályozandó egy hitlerformátumú kancellár és elnök újbóli felbukkanását.

valamint:

ugyanakkor pontosan ez a berendezkedés vezetett schröder exkancellár 2005-ös lemondásához - hiába nyerte meg a választásokat, a felsöházban többségbe került ellenfelei gyakorlatilag minden reformkísérletét annak minöségétöl és ígéretességétöl függetlenül megvétózták, effektíve kormányozhatatlanná téve németországot.

valamint:

viszont hiába került hatalomra merkel kancellárnö 2005-ben, szükségszerüen kellett neki schröder megmaradt hátországa is a német krízishelyzetek megoldásaihoz - amely konzekvensen aztán egy színtelenszagtalan nagykoalícó négyéves vegetálásához vezetett, melyben a külsö szemlélö számára elmosódtak a kontúrok a politikai szereplök között, és megerösödött a képzet, hogy "azok ott fent" piszokul nem tudják, mi is folyik valójában "itt lent"... és tök mindegy, kit választunk, velünk meg majd csak lesz valahogy.)

mindenesetre már ebböl is sejthetö, hogy németországban relatíve gyakran kell választási urnák elé járulni, ráadásul fokozza az izgalmakat, hogy a - mint láttuk, össznémet szituációt a felsöházi részvét útján befolyásolni is képes - tartományi választásokat felváltva tartják, nem feltétlen együtt a kancellár választásával járó alsóházi, bundestag-választással. ehhez jönnek még az önkormányzati választások, valamint természetesen az európa parlament választások.

az idöpont:

most. pontosabban szeptember 27.
ekkor kéne parlamentet (bundestag) és annak üléseloszlásán keresztül kancellárt választani.


nézzük tehát, kik a színjáték
szereplöi:

cdu - a kereszténydemokrata párt, frakció, életérzés.
konzervatív, súlyos, böhöm, helyenként (tartományonként) meglepöen ellenszenves vagy hatékony miniszterelnökökkel. ök adták a világnak kohl exkancellárt (röviden: csúnya manöverek schmidt exkancellár 82-es idö elötti elmozdítása érdekében, német felvirágzás a nyolcvanasokban, eröteljes kelet-politika, német újraegyesítés, oroszajkú németek tömeges behívása és letelepítése, hatalmas, nemis, HAAATALMAS pártfinanszírozási kenöpénzsíbolások, elfuserált balkán-politika) valamint a jelenlegi kancellárnöt, merkelt (röviden: keletnémet, fizikaprofesszor, látványtalanul erélyes, okos, nöi mivoltában tisztességben és kompromisszumkészségben messze férfi párttársain túltenni képes, szürke vagy szürkének mondott egyéniségü, idönként színfalak mögött politikai gyilokra képes és hajlandó. aktuális kancellárjelöltsége néhány tartományi miniszterelnök idönkénti be-bejelentkezése ellenére mindvégig megkérdöjelezhetetlen volt)
ha életkorban kívánnánk meghatározni, ez az ötvenöt-hetvenévesek pártja. (ami most nem statisztika, hanem fíling. magyarán, egy általános emberi egyedfejlödés végsö szakaszának szimbóluma a párt, számomra. ha színt kérdeznétek, egyértelmüen fekete.)

csu - a cdu társ/testvérpártja, gyakorlatilag annak bajorországi párja.
mostanság inkább bundaügyletekbe kevert képviselöi által hallat magáról, mint a kereszténydemokratáktól kifejezetten jobbra álló, néha szélsöséges szervezeteket (pl. a második világháborút finoman relativizáló és az azutáni kilakoltatásokat sérelmezö szudétanémet szervezeteket és nácikat is tagsorba állító ifjúsági tagozatokat) is támogató nyakasságával.
önmagában csak bajorországban tényezö, ott azonban eddig szinte mindig abszolút többséget szerzett bármilyen jellegü választásokon. ilymód a cdu-nak kifejezetten szükséges partnere a harcban, és cdu-kormány esetén jónéhány miniszteri poszt várományosa.
hetven feletti életkort kötnék hozzá.

spd - a szocdem párt.
történelmi mélyrepülésben, amióta schröder exkancellár 2005-ben gazprom vizekre evezve elhagyta a süllyedö hajót, bár személyes véleményem szerint schmidt exkancellár és björn engholm 89-es tönkretétele óta nem rendelkezett igazán (mondom: igazán!) fajsúlyos személyiségekkel.
jelenleg (is - gyakorlatilag a négy évvel ezelött kiizzadott fej-fej melletti eredménnyel és nagykoalíciós kényszerrel járó választások óta) azon küzdenek, hogy felismerhetöen különálló és fajsúlyos szocdem politikai teljesítményt vagy legalább szándékokat és programot mutassanak fel... no meg egy "arcot", amivel a kancellárhelyettes és jelenlegi kancellárjelölt steinmeier minden igyekezete ellenére valahogy nem bír elörukkolni. ehelyett egyelöre csak a balos szlogengyárak (v.ö.: think tank) szokásos célozgatásai tömik meg a választási plakátokat - az igazán (h)(k)arcos követeléseket a balról elözö lentebbi szereplök villogtatják.
életkor-szimbolika? hát, talán 34-42 és 47-55.

zöldek - a zöldek.
kicsit sértödötten vonultak ellenzékbe schröder 2005-ös lelépését követöen. ebben egyrészt benne volt, hogy látványosan nem díjazták hétéves nagykormányzati tevékenységüket a választók (miközben valójában néhány minibotránytól eltekintve csupáncsak tojtak rájuk, mert elszállt politikai hívószavaik (ökológiai tudatosság, nöi egyenjogúság, hadkötelezettség és külpolitikai premisszák) felett az idö és a praktikus kormányzás is sok, radikálisabb választóik szemében álságos lépésre és kompromisszumra kényszerítette/szelidítette öket - nem beszélve arról, hogy a nagypártok opportunista módon nemcsak át-, hanem egyenesen elvették a tevöleges képviseletét némely követelésüknek.
a megfogyatkozott nagypolitikai levegöt kiszellöztették, ráncba szedték a "szörnyü tagságot" és az elmúlt években egyre jobban, helyenként harmadik helyen zártak a tartományi urnazárások során. izmoznak egy újabb szocdem-zöld ciklusért, miközben a "generálellenzék" szerepkörét idönként végletekig kijátszva azért jelzik: olcsón nem adják magukat.
életkor? egyértelmüen 27-33. ha elkap a gondolkodásmód, kedvesbalek ritkán zuhanyzó ötvenes-hatvanas is lehet.

fdp - a szabad demokraták.
szabadak, mert a finánctöke és jómódúak érdekeit akár eszement végletekig védö politizálásuk stabil 5-8-10 százalékokat hoz, amikkel hellyelközzel mérlegnyelvét játszanak, viszont a stabilitás folytán azt sem sínylik meg, ha ciklusokra elmaradnak a húsosfazéktól. fekete öltöny, sárga nyakkendö, és egy olyan habitus, amelybe vagy beletartozunk, vagy nem. talán az egyetlen párt, amely külsöségek mentén (ejtsd, pénz) füz össze érdekeket és embereket, s nem ideológiák vagy érzelmek mezsgyéjén. vicces módon fö szószólójuk egy homoszexualitását vállaló örökifjú (westerwelle), míg elözö két potens figurája a sok jót és rosszat ötvözö ex-külügyér genscher, valamint a zsidókat szídó és családi vállalkozásokat állami autópályák mentén felfuttató, késöbb szerencsétlenül elhunyt möllemann személyében egy valóban eklektikus párthátteret sejtet.
korban ök viszik el a megérkezö negyveneseket, mielött visszatámolyognának a szocdemekhez. 43-46.
a huszas brókereknek pedig politikailag németországban is nem ér a nevük.

linke - a baloldal.
történt vala, hogy lett egy német újraegyesítés, és sok-sok látszólag hasznavehetetlen ex-kommunista struktúra. nosza, kerekítettek belöle egy pds nevü szerzödményt, álságosan bezsuppolva a spájzba a molyrágta brutális keletnémet "szocialista" pártot és büneit, s a mutatóba leigazolt kettö darab "reformer" szellemiséget hírdetö volt komcsi mellé még pártvezérnek hívták a régmúltban két németország közt (persze csak egyetlen irányba) áttelepedni vágyók PÁRTTAL szembeni "képviseletét" ellátó, huncut retorikából jeles ügyvédet, gysit, ejtsd gízít.
ö 12 évig elvolt azzal, hogy szídott mindent és mindenkit, amiaki "a" nyugatról jött megmondani a tutit - a baj köbö ott keletkezett, hogy egyrészt tényleg sokszor hülyeséget mondtak a "wessi" nyugatiak, másrészt a várt fellendülés elmaradtával bizony jónéhány kezeletlen strukturális probléma is rámutatott szociális igazságtalanságokra és gazdasági, politikai disszonenciákra.
a korábban csak keleti tartományokra koncentráló(dó) párt így vált hirtelen országos tényezövé, majd egyesülve egy balos nyugatnémet választói csoportosulással és második vezérnek megtéve az egyre nagyobb mértékü szociális nyugtalanságot populista balos szólamokkal meglovagoló volt szocdem potentát lafontaine-t (akinél ellenfelei szívesen csapják le a drusza-labdát, elödje is lám mily nagy mesemondó volt...) létrehozták "a" baloldalt (die linke), és kifejezetten taroltak az elmúlt önkormányzati és tartományi választásokon.
a nagykorúságba lépett, szívbe markolóan finom 18-26-os korszak - legnagyobb ellenfele: az azt követö évek nagykorú pragmatizmusa.

soksok kicsi mellékszereplö.
szürke párducok (a nyugdíjasok képviseletében), bibliahívö vagy éppen kalóz pártok, volt és neo nácik s szélsöjobb populisták, helyi hösök, marxhívö örök utópisták.

kortalanok.

---

a történet

nos.
személyesen persze üdvözlöm, hogy a szociális és gazdasági problémákkal küszködö németországban elsösorban baloldali (s nem jobboldali) populista válaszok születnek, egyrészt a társadalomba oltott szélsöjobb-mellözö habitus miatt, másrészt a keletnémet tehetetlenségi nyomaték (sic) végett.

ugyanakkor saját oldalpreferenciáim nem keverve össze a racionalitással, látni kell azt is, hogy a világforradalom ideje a) még messze nem jött el vagy, más megközelítésben b) már rég elmúlott, gondoljon és vágyjon is ezügyben bármit például tamás gáspár miklós. teljesen jogos - még a relatíve gazdag németországban is - a kérdés minden ígéretözön után, legalábbis ha felelösen gondolkodó választót játszunk: s aztán miböl is fizetnék meg odafenn az uraságok mindezt?

a témák az utcán hevernek - hogy mást ne mondjak, itt is felgyürüzik az aszfalt a buszsávban a lámpa elött... -, s kétségtelenül idegesítö egyetértés mutatkozik a teendök sormintája kapcsán:
csökenteni a munkanélküliséget, betapasztani az egeszségbiztosítás magasbodó kezelési költségek és demográfiai változások okozta öklömnyi réseit, mely demográfiai változások a nyugdíjrendszer (a nyugdíjasok szempontjából) korrekciómentes korrekcióját (a nemnyugdíjás járulékfizetök és azok késöbbi legalább minimális nyugdíjbiztonsága érdekében) is felütik, és persze mindeközben gondoskodni kéne az alapellátásról is, lett légyen szó szociális segélyröl vagy minimálbérröl, amely németországban még messze nincs biztosítva átfogóan, ellenére annak, hogy még az egyik legöntudatosabb európai szakszervezeti bázissal rendelkezik.
és akkor a növekvö energiaárakról, a kkv-kat nyomorító adó- és egyéb járulékos terhekröl, a gyakorlatilag csak szociális segély miatt bevándorlókról, valamint az állítólagos "világgazdasági válságról" (helyesen: spekulációs válság okozta reálgazdasági kárvallottság) még nem is ejtettünk szót...

---

konfliktus:

a gond véleményem szerint talán leginkább abban keresendö, hogy németország mentalitásügyileg mintha a "pro forma" megoldások hazája lenne.

egyrészt kicsiben is megmutatkozik, hogy a saját porta külseje, a külvilágnak mutatott kép mindigis fontosabb volt, mint az, ami belül van és zajlik - kis túlzással: ha rendben van a kerted és szép a mercid, bent nyugodtan verheted az asszonyt és böföghetsz a konyhaasztalnál.

ha eltüntetünk a statisztikából többmillió (!) munkanélkülit a privát állásközvetítök és továbbképzési intézetek átláthatatlan, önérdekektöl és gyakran csak önfenntartásból müködö-müködtetett hálózatán keresztül, kifelé persze máris úgy tünik, mintha csökkenne a munkanélküliség.

hogy ez csak elfedése a bajnak, mely tudvalevöleg böveli amazt - nos, erre bár rég rájöttek a politikai döntéshozók, sokáig még mindig alacsony árnak tünt a német többség irritálásának politikai örvényeihez képest. mivel viszont az ily megoldásokkal bizonytalanságban és kilátástalanságban tartott emberek száma hangulatuk romlásával, valamint személyes környezetük érintettségével azonos arányban növekszik, sokáig már nem tartható ez a ködösítö helyzet.

mit tesz hát a kormányzat a választást megelözö fél évben?
milliárdokat (szó szerint!) tesz az ablakba bankvilágbeli profitok, opel szerelömühelyek és atomerömüvi dolgozók megsegítése végett, irányított médiahátszéllel, hisz mindkét fö oldal beáll ebbe a sorba, a jelenlegi ellenzék nemigen kontrollál médiát, mely kritikusan világíthatna bele a mocsárba.

"ússzuk meg, oszt majd jön a konjunktúra, valahogy, valamikor", szól az ukáz, és addigis mázolják a ház utcafrontját, például használtautók újra való cseréjének zseniális piacferdítö (és mindennemü statisztikaszépítö, valamint nemutolsósorban hangulatjavító) dotálásával.

(ezügyben tökéletes elemzést ad pl. váradi balázs is!)

a tartományi parlamentekben a nagykoalícós posvány továbbgyürüzött, jelezve a német nagyközönség tehetetlenségét a kialakult helyzettel: a kereszténydemokraták (a 16-ból) öt tartományban együtt kormányoznak a szocdemekkel (ebböl három cdu vezetésü, kettöt az spd visz), és csak mostanság ébredezik "a vidék", midön augusztus végén a nagypártokra keményen ráijesztet "a baloldal", thüringiában és szászországban a második legnagyobb párttá lépett elö, mindkettöben jó 10%-al elözve az spd-t, és a franciaországgal szomszédos saar-vidéken három százaléknyira megközelítette a szocdemeket.

nyílván a tartományi választások, hasonlóan egy európa parlamenti választáshoz, legföképp idöleges és idöszakos elégedetlenségi mutatók.
ugyanakkor a nagypártok számára riasztó, hogy a minden fent leírt problémára populista és egyszerü, amolyan "sarcoljuk a gazdagokat" jellegü szélsöbal megoldást kínáló formáció idöben ennyire közel a parlamenti választásokhoz érte és éri el folyamatos sikereit.

úgy tünik, az unalmas dráma nézöterén összecsomósodott egy kellöen nagy csoport, melynek elege lett huszonévnyi pro forma megoldásokból, házcsinosításokból, és az építmény falát, söt idönként már a kertben álló mercit is döntögetik.


---

a feloldás
(választási prognózis)

niels bohr, a zseniális fizikus egyszer hümmögve azt mondta: "az elörejelzés nehéz dolog - különösképp, ha a jövöröl szól."

nos, ezek ellenére álljon itt a végén néhány felvetés.

legelébb is, nem lennék meglepödve, ha a négy évvel ezelöttihez képest alacsonyabb lenne a részvétel. ami persze ebben az országban is a kis pártoknak, tehát aktuálisan a pepita (zöld, sárga és mélyvörös) ellenzéknek kedvez. árnyalja a képet, hogy ugyanakkor a protest-nemszavazók többsége valószínüleg a baloldal híveiböl kerül ki, a cdu és csu mindigis jobban tudta mobilizálni saját törzsközönségét.

a baloldalt sietett mindenki jóelöre persona non grata-ként kizárni bárminemü koalíciós tárgyalásokból, akik annyira viszont nem állnának jól, hogy tényleg ök állíthatnának kancellárt, azért a töke (hosszú ö-vel) nagy úr és még mindig a legföbb rendezö/megrendelö. nincsenek illúzióim, hogy ha az spd választhat a piros-zöld-sötétpiros kombináció (négy évre prolongálható idealizálgató veszödségei) és a fennálló nagykoalíció meghosszabbítása között, gondolkodás nélkül az utóbbit választja. ezt látszik igazolni merkel és steinmeier tegnapi televíziós vitája, mely inkább hasonlított a nyári vakáció formaságain civakodó házastársak évödésére, mint válóperesek végsö eredménytelen békítötárgyalására.

micsoda?
hogy mindezek után még számokat is akartok?

rendben, legyen.

cdu 28%
linke 21%
spd 20%
grüne 15%
fdp 11%

és marad merkel, valamint a nagykoalíció.

---

2013 meg... nos, a maya naptár szerint úgysem érjük meg ;)

no comment

manapság már mindenre szerveznek sportot, biciklivel szoktak másképp és hasonlóképp is bánni.

nem vagyok serdülö, se bringafetisiszta, és harmincvégi pulzusom (életkor, nem frekvencia) már nemigen dobbantja meg egy sportszám nézése...
ez ellenben szájtátott bámulásra ragadtatott... és ha már egy hosszúúúúú, eklektikus második blogévet zárunk így együtt, kedves olvasók és én, hadd tömjelek benneteket a mübiciklizés európabajnokságának egyik produktumával.

kalandra, öh, akarom mondani, nyeregre fel!

lisszabon

najó, rendben, mert oly nagyon megkértek, iderakok pár képet lisszabonból és -ról ;)

legelébb is:
mit keres szerintetek portugália legmodernebb bevásárlóközpontjának, a vasco da gamanak a férfivécéjében, sorolom: egy üresen himbálódzó fogas a higiéniás-vécéülöke-letakarópapír-tartályon (ha van erre jobb szó, szóljatok), egy nagy piros x feliratú matrica a vécéülöke fedelének belsején, gondolom megakadályozandó, hogy odapisiljenek holmi vásárlásba részegült másnaposok, valamint, figyelem, egy kinyitott müanyagdoboz megannyi kiborult és most a lefolyóban vígan úszkáló fülpiszkálóval.


aki ehhez kitalálja a megfelelö elötörténetet, szerintem nagy eséllyel indulhat drámaírói versenyeken... :)

viszont persze, mondhatni kontrasztképp, készültek ennél fincsibb tájképek is. sikerült eljutni pár helyre, ahová tavaly nem, jelesül pl. sintrába, de asszem ezt már írtam. az egyik miradorou (szépkilátóhely) lisszabonban viszont most szimplán több idöt kapott, kicsit csücsükéltem is, és figyeltem a soook hüüüülye túristát ;)
amolyan bezzeg-én-ezt-már-mindmind-ismerem érzéssel.


másrészt azért annak is van fílingje, mikor megadatik, hogy olyasvalakinek terítsd lába elé az ékszerdobozt, aki még sose látta elötte.


valami persze sose tökéletes, bár nyílván az én örök veszteglö lelkem az, amelyik nem akar nyugovóra térni.
nem tudom, mire vár.

hiszen minden olyan szép, olyan csillogó... különösképp éjszaka.

voltak pillanatok, mikor leginkább egyedül sétálgattam volna. vicces, nemis, egyenesen röhejes, hogy mindig mást kívánsz, mint ami megadatik, miután megkívántad.

hülyebarom én.



s ha már fotók - díjazott fotóblog!
tizenhét év, autumn, ohio.


hess át ide, megéri!

legyen szép augusztusotok, és majd jelentkezem.
nikónak meg külön köszönöm, hogy nála lakhatom majd szombattól, és cserébe nagyon jó görögországozást!!! :)

köztes

csomó blogger kivonul, elszáll, elcsendesül mostanság... mi van, mindannyiunkat utolért a valóvilág? vagy csak átnyergeltek twitterre??? :D

abszinth-ot sajnálom hogy nincs már (most? forevör?), mert szerettem olvasni, még ha néha blogonkívül mérges is voltamvagyok rá. úgy tünik, kimaradok most már bicikliverö és pécsabát éltetö posztjaiból, mégoly rapszódikusan olvasgatva is.
aztán... hová tünt piggy? túl boldog lett a blogoláshoz?
s hiányzik, bár nem ennyire, csibike is. neki asszem gyermeke születik, ami persze durchaus egy elfogadható indok blogszüneteltetésre/-megszüntetésre.

és ugye kislatol is még mindig nyögi a porcogók fáradtságát, de ha jól értelmezem, a jobbulás útján van, nemsokára megint napi háromszoros rendszerességgel számol be az öt komolyan idegesítö emberiség ténykedéseiröl ;)

még szerencse, hogy izolda maradt a régi, csak rendezettebb külsövel.

hiába... a kor... :P


---

s errefelé?

nemsokminden. tökéletes két hét portugáliában, hihetetlen élménydúsan, szerethetöen, szépen - ahogyan aztat kell :)
most egy hét munka, hogy pici pénz is jöjjön a házhoz, aztán leszarjuk megint a rossz anyagiakat és indulás haza szigetelni. elötte még csabáékkal meglessük szegedet, ha sikerül akkor ennénk kéremszívesen egy finom halászlevet, és reményeim szerint sikerül mindazokkal találkozni, akikkel nyáron nem - és mindazokkal, akikkel nyáron is.

közben csúnya riffraffok köröttem, bankszámla már megnyílt, és nézhetem is az aktuális szaldót, csak csupán átutalni nem enged a drágája. ezenfelül még mindig kérdéses, lesz-e szeptembertöl betegbiztosításom... delegalább egyoldalúan felmondták az életbiztosításom is, bizonyára gondolván, aki magáncsödes, az szuicídgyanús is egyúttal, hátha pláne még elég agyas is hogy leplezze majdan a módusz operandit.

apropó randi, szeretném itten világgá kürtölni, hogy gyuszi immár páros ember :) gondolom/remélem nem bánja a (valójában azért elég kicsény) publicitást, hiszen önmaga is fennen hirdeti új státuszát az iwiwen. várom kíváncsian szíve választottját.

aktuális híradásunk megszakítjuk egy kis reklámmal:

a deezer egy nagy büdös szar.

lett.

vissza a híradáshoz.

portugáliában beszereztem néhány kék foltot is a barnulás mellé, sikerült összevissza mászkálnom algarve sziklái közepette (szirti kecske lett az új becenevem. nem tudom, olyasmi létezik-e, de valszeg hasonló bakugrásokkal közlekedhet, mint én tettem arrafelé, annyi különbséggel, hogy nem esik el közben olyan gyakran).

fényképek nemigen vannak (se a bakugrásokról, se a kék foltokról, se portugáliáról), mert igazán élveztem, hogy most nem lencsevégröl élvezek egy helyet, hanem másodjára ott lévén, már csak nézelödöm.

jah, meg van egy nagyon jó napszemüvegem, olyan videofelvevös - mész vele az utcán, és a nyolcgigás csipre felveszi közben a saját perspektívádat. sikerült így vagy ötven órányi videóanyagot rögzíteni, fenetudjamikorleszráidömátnézni-alapon... de kifejezetten élmény visszanézni, ahogy bandukolsz a szük utcácskákon, holmi vadmacskák, vadvillamosok és vadhalárusok között. (ittmost: vad halárus, nem: vadhal árus!)
(bááár... fenetudja.)

a napi színes pedig: idönként elrötyögök azon, milyen google-keresöszavakkal botlanak bele az emberek ezen oldalakba. nos, legutóbb sikerült a "hörcsög bedagadt szem" kombinációval idejutni.

nem, ne kérdezzétek.
faszomtudja.

:)

nah, ennyi. csókoltatok mindenkit, és amint az eszembe jutó ökörségekre és bölcsességekre jut annyi idöm, hogy nemcsak elmesélem Valakinek avagy magamban dülöngélek rajtuk, megint megtöltögetem majd e helyet.

nem akarok csak úgy elmúlni innen - még ha változnak is prioritások, mondanivalóak, valóvilág-késztetések, magánszomorúságok és magánboldogságok.
ahhoz túlságosan szeretlek benneteket, ti Voltak és Jelenlegiek... és túlságosan szeretem a helyet magát is. megszoktam a sötétségét - és azt, ahogyan néha fényesen világít.

salve!
:)

from my dearest friend helena from lisbon :)

- Do you speak English?
- Yes!
- Name?
- Abdul al-Rhazib.
- Sex?
- Three to five times a week.
- No, no... I mean male or female?
- Yes, male, female, sometimes camel.
- Holy cow!
- Yes, cow, sheep, animals in general.
- But isn't that hostile?
- Horse style, doggy style, any style!
- Oh dear!
- No, no! Deer runs too fast.

csaba

csaba meglátogatott egy hétre, ebböl mára már csak (máramárcsak... gyönyörü ez a nyelv, bassz, mindig mondom... ez a dallam, ez a hullámzás...) a ma meg a holnap maradt.


emlékezetes viszont marad, hogy voltunk kasselban a kastélykertben (töszavakban: versailles, kaszkádos vízesésrendszer, napóleoni bútorok, pisi ezeréves fák törzsére)




és eltöltöttünk egy szép estét tegnap is, egyrészt kinga buliján, másrészt a lentebb is fényképekkel megörökített nautilus bárban, mely verne gyula hírös tengeralattjárót idézi rendkívül pompás dizájnötleteivel,



és a tegnap esti vacsora se volt semmi, csaba meghívott wasabis (bazmeg!!!) (!!!!!!!) lazacos pirítósra pezsgö mellé, amihez - mi mással - roppantfinoman füszerezett királyrákkal járultam hozzá, degeszre ettük magunkat, de jó dekadensen ám.

ma (megint) elmegyünk csobogni egyet a helyi fürdöparadicsomba, csúszkálunk is gondolom, meg ott a bugyogós sós víz, minkféle öreg bácsiknak már az kell :)


tanjával várjuk ezenfelül a szerdát, mikoronis frankfurtban (reményeink szerint) elindul repülögépünk lisszabon felé. ottani barátaim hívnak, várnak, programokat szerveztek, és tudva tudom, hogy hihetetlen szép idöszak vár majd rám/ránk ;)

reggel kilenc és 13 óra között...

..., csak hogy egyszer valami ilyesmi jó finomság is álljon itt, szóval reggel és mostanság között a következöket intéztem el göttingen gyönyörüségesen friss szelet adó városában:

- kiváltottam az új útlevelem és személyim (oké, pontosabban elhoztam, megrendelni már májusban eszembe jutott)
- megnyitottam egy új bankszámlát, mindenestül
- fénymásoltam egy rakoncátlankodó fénymásológéppel
- megbeszéltem a jövö félévi tanfolyamaim az egyetemen
- az adóhivatalban kértem és kaptam egy új adószámot
- a bíróságon információt kértem és kaptam egy bírótól a magáncsöd intézményét, a megtartható jövedelmem illetöen
- személyesen megérdeklödtem az új betegbiztosításom lehetséges módozatait
- két helyen kerestem borotvagépet, utolsónál találtam is
- fél órát lödörögtem és vásárolgattam egy kreatív/hobbiboltban (tudjátok... csak hogy elüssem tenyérnyi felesleg idöm, lol)
- és végül feladtam a postán egy levelet Magyarországra.

---


lécci szóljatok, ha majd budapesten is meg tudom mindezt tenni 4 óra alatt.

:P

bend the rules

az jár épp a fejemben, hogy mennyire hihetetlenül nagyon hasonlított a saybia gitárosa a star trek enterprise sorozat föszereplöjére...

konkrétan Sebastian Sandstrøm az úr neve, és Scott Bakula lenne a másik, lehet guglizni, aki nem hiszi. valamikor - jesszusom, hány éve is? - pár éve nyáron, talán 2006-ban, talán hétben itt járt attila barátom és vele mentünk fel egy feledhetetlen napra dániába, hogy akkoriban kedvenc együttesem koncertjét láthassuk. ott aztán kiderült, valami népünnepélyszerü háromnapos fesztiválról van szó, tele berúgni kész össznépi dániával, gyerektöl az aggastyánig bezárólag, két porondon, elég drága sörrel, ami attilának rossz hír volt, nekem meg, hogy köbö tizennyolc kis, müanyagpálcikaszerü üvegcsében adogatott, válogatott körömlakkízü feles se tudott annyira lázba hozni illetve taccsra tenni, hogy éjjel ne autóztunk volna vissza, ahelyett hogy egy helyi parkolóban (pontosabban, az ott álló bérelt autónkban) helyezzük nyugalomra fejecskéink. hogy ebböl aztán a kétszázas éjszakai tempó ellenére miért nem lett örök nyugalom, azt a jóistentöl kérdezzétek, lényeg, hogy túléltük, és máig feledhetetlen élményt adott, well, for me at least.
talán valahol már írtam laszcivitásból és promiszkuitásból (magyar) ötösre végzö dán fiatalokról valahol e blogon, nem keresem ki, az tény mindenesetre, hogy bárkinek orranyála összefolyt volna töle ;)

hallgatom a "second you sleep" számot, megkímélnélek benneteket ettöl most, elég nyávogós, bár van valami nagyon eröteljes, sugárzóan ütös hatása is, kicsit mint minden, ami onnan fentröl jön, hogy csak a legutóbbi "let the right one in" horrorfilmjükre vagy a finn dzsezzre utaljak, egybemosva ezennel a komplett félkontinenst. ha valakit érdekel, majd irány youtube, oszt hallgatni. meg talán itt fenn, a robertorádióban is megtalálható. anyway, a háttérben futott épp, és valamiért az a dán út, meg a koncert, meg a hangulat, meg az itt is jelenleg épp fogható höség járt kicsi táncot bennem, és úgy gondoltam, pennát ragadok, és hosszú idö óta megint írok ide egy kicsit.

napló lenne, vagy mifene.
mégiscsakvalahogy.

szóval nyávog, de eröteljes is, sommázhatom így?
merthogy hasonlóan érzem magam, nyávoghatnékom is lenne ("napló lenne, vagy mifene", idézném magam, khmm...) és egyúttal erösebbnek érzem magam, mint az elmúlt, nah, ne mondjunk nagyot, teszemazt hat évben valaha.

nekemesett januárban a helyi adóhivatal, hadd ne részletezzem, a lényeg, hogy kedves blogírótokat nagyon nagy összegre akarták elmeszelni, természetesen jogtalanul!
ellenben sajnos nem voltam itt tavaly, mikor mindez a fos jogeröre emelkedett válasz-talanságom következtében, ergó mire visszaértem ide, már büzlö állagúvá vedlett.

csúnyán.

és viszont itt nem az következik, mint holmi nyál filmekben, hogy debezzeg nyert a hös... :(
nem, sajnos végigjárva az elmúlt hónapokban az itteni hivatalok összes erre szolgáló instanciáját, annyit értem el, hogy megértöek lettek velem.
konkrétummentesen megértöek.

úgyhogy májusban közöltem, köszönöm, de ebböl a gigantikus mennyiségü tartozásból nem kérek, hiszen kiméletlenül meggátolná életem bármely irányú rezdülését a következö pár évben, és bejelentettem a magáncsöd intézményét.
ez itt errefelé konkrétan azzal jár, hogy meghagynak neked egy havi fix, relatíve használható összeget, és mindent, amit afelett keresel, leperkálsz annak, akinek tartozol - jelen esetben az adóhatóságnak -, majd hat év után, ha addigis jól viselkedtél, elengedik a tartozás még fennmaradó részét.
csúnyán hangzik, de kibekkolható... plusz még belesuvickoltam az összes banki kölcsönt is, hehe. s most, hogy a dolgot minden járulékos problémájával végigfutottam, gyakorlatilag nulláról kezdek, viszont hihetetlenül megkönnyebbülten, öszinte fellélegzéssel.

gyerekek...

azt vettem észre, hogy korán kelek!

jó kedvvel!

és nem nyomottan, kedvetlenül, már ha így volt az elmúlt években, merthogy adóssághegy sziszifuszi görgetése forog fenn...
mintha mázsás tehertöl szabadultam volna júniusban meg, mikor kimondták magát a dolgot, a hat év elindítását.

új élet indult be, kicsit.
és félek, azzal is jár(t), hogy felnövök. felnövök hozzá, mármint az élethez, és nem a kedvemhez próbálom igazítani a világot, hanem kedvvel viselem, amit kioszt.

(oké, nem mindig. ha a mazury tavakon folyamatosan esik az esö, nincs már száraz ruhád, folyik a seggedbe a hideg víz, s kint kell maradni a fedélzeten a bizbaszok bizbaszolása végett, órákon át... nos, olyankor azért még hadakoztam a fenti fogadalommal/átérzéssel.
és itt akkor most max gyuszi meg domi dobhatna elsö követ.)

holtartottam.
szóval ez így most jó.

most jó így.

miközben persze (nemisoly)néhanéha eszembe jut a tavalyilyenkor. amikor otthon esténként csabáéknál kerestem életcélt, vagy amikor szigetet élveztem. mikor sanyot bizbaszoltam, élvezve nagyon. amikor centrumtetön curlingcsapattal néztük az öngyújtó vetítette malacságokat marci trikóján, megfogadva a közös, budapesti életet immáron barátokközt.
(miközben a német adóhivatal idefelé meg tette a dolgát, egyemszívük...)

tegnapelött este a városból sétálva hazafelé a langyos, még napszagú levegö természetesen visszahozta a képeket. illatokat. hintaszéket, másik corvintetön, például. gyárépületet, nyitott ablakokat, lopott mosolyokat. budapesti házakat. (most mit húzzátok szájatok, mondtam, hogy rinya is lesz.)
a gond egy aktuális élettel - well, legalábbis számomra - nem az volt eddig se, hogy mennyire jó vagy rossz... hanem hogy hány másik, másmilyen életet nem lehet leélni miatta/helyette.

olyan ez az egész, mint egy konstans át-átkukkantás párhuzamos létsíkokra. fantáziával, vággyal telítödve úgy tekintünk a lehetséges alternatívákra, mint a megrakott asztallal fogadó paradicsomba betoppanó éhezö koldus. miközben tök könnyü megfeledkezni arról, hogy nem is vagyunk éhezö koldusok - és különösen nem, ha az emberiség kilencvensok százalékához mérjük.
a rinya azért jó, mert sose engedi elfeledni ezeket az opciókat. és ha szerencsés vagyok, pár dolgot onnan át-áthozok ide még, mint a jobbfajta turista, aki ajándékokat hoz, meg néhány emléket és fogadalmat magának. a folytonos méricskélés, összehasonlítgatás azzal, hogy mi lehetne, vagy - még rosszabb! - mi lehetett volna, nyílván nem vezet a boldogsághoz. arra azonban jó, hogy a meglévö, nem is olyan rossz valóságban folyamatosan emlékeztessen, déja vu-k formájában akár, a lehetséges tanpélda alternatívákra.

nem fogom elfelejteni soha tán a dán koncertet.

és bizonyosan nem fogom elfelejteni 2008 nyarát, amikor feltünt, felcsillant egy picit az az univerzum, amelyben otthon élek, barátaim között. s nem utolsósorban szüleimhez is közelebb.

az a fantasztikus nyár, a hozzáadott (és idén, sötmitöbb, 10 nap múlva ismétlödö!) portugál úttal, meg azzal a ringató tánccal ott a világzenei színpad elött, amikor állni látszott az idö, és rendben levönek, emlékszel még?

vagy mikor rui volt ott, extra miattam, budapesten, s augusztus huszadikát a balaton vizén élveztük...

annyi de annyi szép történt, valóságban. hiányoznak...

s te, meg Te, meg TETETE... igen, hiányoztok!

és mindenközben itt hordom magamban az egészet.
és mindenkit.


s így aztán ez is egy szép kettösség.


---


nah, jól összeszedtem ezt is nektek, mi? ennyit hallgatok, és akkor ilyesmi.
megvárom, gyuszi vajon ír-e még hajónaplószerüt az ideihez is, mert ha nem, akkor magam számolok be pár szóban róla.
legyen itt most egy kép.


és most pedig, a végére, legyen mégiscsak egy saybia.
basszunk a szabályokra, élet gyanánt.

legyen gyönyörü nyaratok.

visszatérek.

választások

"Friss hír, hogy az egyik megyei ügyészség a "gázkamrát a cigányoknak!" feliratot nem tartja a közösség elleni izgatáshoz szükséges uszításnak, mert szerinte "nem konkrét cselekményre buzdít", ha valaki gázkamra építését követeli."

úgy öszintén... ehhez képest, és e mellé, mi az a három mandátum?

aki nem tanul a múlt hibáiból, arra ítéltetett, hogy a jövöben újraélje azokat.

pont.

hosszú hiatus

után vagyunk. valahogy annyi minden fontosabb most mint a blog; elnézést azoktól, akik idönként még ide-idetévednek. inkább nem ígérek semmit, mert mi van, ha (már megint) nem tudom majd megtartani? akik közel állnak tudják, mik járnak körbe kísértetként, mint annó európát, akik meg nem, azok higgyék el, hogy jobb így, hogy nem tudják.

erömtöl tellöen próbálok majd találni újra hangot magamnak ide. arcot. történeteket nektek, amik, mint olyrégen, túlmutatnak azon, hogy mittudomén épp ma lettem 14244 napos.

holnap lesz a születésnapom. nem azért írom, hogy bárki... pontpontpont.

tizennégyezerkétszáznegyvenöt.

úgy uszkve negyvenöt minden lélegzetvételt megért.

az okosak majd kiszámolják, ez most jó arány-e.

egy biztos: mindegyik nap fontos volt. mert a következöhöz vezetett.
nem tudom még, mi vár rám.
de úton van felém.

we do it in swingtime.

ladies and gentlemen:
black.

bocs,

de piszokul nincs idöm semmire. sürü-sürü riff-raff (copyright by csaba) mindenünnen, ha sikerül kimászni, esetleg megírom, fiskális instabilizáció és megszorító csomag a lényegi háttere.
mindenesetre szombaton egy hétre haza, tehát aki teázni szeretne és közben csacsogni, visítson az ismert számon ;)

pusszantás és kitartás. addigis.

für tanja (... :)

Ha szombaton születtél...

"Nem hiszed igazán, hogy a megtörtént dolgokat ne lehetne visszaforgatni, illetve, hogy léteznének egyszeri és megismételhetetlen lehetőségek az életben. Úgy gondolod, ami ma megeshet, arra van esély holnap is, épp ezért nem kapkodsz, sokkal inkább halogatsz. Pedig számtalan olyan helyzet adódhat az életben - legyen szó párkapcsolatról vagy munkáról -, aminek megvalósítására mindössze egyetlen lehetőség adódik. Ilyenkor pedig nem teheted meg, hogy halogatsz, hiszen másnap már késő lesz. Igyekezz résen lenni, és ragadd meg az alkalmat, ha úgy érzed, hogy szükség lehet rá."

---

neszeneked, fogddmegjól... így jár az ember (fia), ha feminahu-t olvasgat. az eleje okés, söt, passzol, a vége meg csúfosan lelaposodik.

lehet, hogy mégis vasárnap születtem?

lassan kezdem hinni, hogy a determináltság, az "eleve elrendeltetettség" mégse olyan életidegen koncepció a véletlenek istennöje részéröl, mint ahogy gondolnánk. riasztó, hiszen innen márcsak egy lépés egy magasabb rendezö elv vagy lény meglétében hinni (mint például a véletlenek istennöje, lol), és az azért (egyelöre, még mindig) relatíve messze áll tölem.
tény viszont, hogy egyre passzolóbbnak, hihetöbbnek... hogyismondjam, flow-ba illönek tünik az a megközelítés, hogy aminek meg kell történnie, megtörténik (úgyis)...
továbbpergetve ezt a gondolatot viszont - és jólesö mosollyal legelészve a "minden úgy jó, ahogy van" kitérön - eljutunk oda, hogy mindegy, elszalasztunk-e egy lehetöséget, mert ha igen, akkor az úgysem "az" a lehetöség volt, vagyis az igazi, az elkapandó...

...és ez meg visszavezet a legelsö gondolatsorhoz fent, csak épphogy fordítva :)
igenis NINCS olyan, hogy "egyszeri és megismételhetetlen".
nem megvalósult (és nem megvalósulandó) dolgok vannak csupán - valamint a megvalósult (megvalósulandó) dolgok.
és ilyen kontextusban nem létezik helyes vagy helytelen se, csupán eseti (vagy nem eseti).

kezdek félni, az tény :)
ennél azért nagyobb szabadgyöknek képzelem az emberi akaratot.

visszatérve viszont a feminás ötletelésre: kaptunk tehát egy önnön farkába harapó kígyót, ahol a farok épp a fordítottja, mint amikor fejként indult (jesszusom, micsoda kép...)
egyfajta gnosztikus möbiusz-szalag, predesztinációs féreglyuk, determinista hedonizmus.

és akkor vallásról még szó se esett... ott ráadásul elég húzós téma ez, hiszen ha van elöre elrendeltettség, akkor nem bünhödhet az ember azért, amit elkövetett (és ezzel az összes represszív - ördögéspokol - instrumentárium finom sasszéval balra ki...), ha pedig nincs elöre elrendeltettség, akkor meg kicsit nehéz megmagyarázni a középszerünél rosszabb sorssal megvert milliárdnyi báránykának, miért ott és úgy tengödnek, ahol és ahogy.

---

bocs, hogy ilyenekkel... de hosszú volt a reggeli szünet, és kicsit elbambultam, nah.

:)

zwischen-izé

jajjajjajholkezdjem :)

húsvétkor voltunk kajakozni egy kenuban a werrán, sokan magyarok és kevesen nem magyarok, (majd kis változásokkal ugyanez a csapat kerti vacsorázott nálam szerdán egy nagyon hangulatos estén), ettünk vasárnap a kedvencgörögnél witzenhausenban, és láttunk húsvéti tüzet is, mit tüzet, máglyát! :)

most a hétvégén - és ez a jelenlegi kevésírás prózai oka is egyben - megint kedvenc tüzoltóim okítom filmezésre, gondolkodom azon, hogy egyetlen nagy megaprojektre állítsam-e öket rá, úgymond saját rendezöi ötleteim éljem-e ki, vagy megint hagyjam, hadd játsszanak a gyerekek... möglássuk.

az angliai utam nem jön össze, ezt sajnálom nagyon (bár/és a - rajtam kívül álló - okokat abszolút meg tudom érteni), cserébe picit több idöm lesz május elején majd otthon. lehet számot húzni a teázáshoz :PPP
márcsak azért is, mert nem leszek végig budapesten, a fö apropó ugyanis lesencén lesz, anyám hatvanadik szülinapja (mindig elgondolkodom azon, ilyenkor én is öregszem-e automatikusan. mármint ha megünnepeljük más szülinapját, jelentöségteljesen kiemelve, hogy a tavalyihoz képest eltelt megint egy év... igen, asszem, ilyenkor mi is öregszünk.)

három hosszabb írás vetekszik a bekerülésért ide, csak kéne már egy kis idö a pofába rázásához. ha az ember kapcsolatban (vagy kvázikapcsolatban) lakozik, sokmindenre nem jut már ideje, amire elötte volt.

szerintetek ez normális?

---

pá és csók a családnak, kellemetes hétvégét!

hütö, tíz lépésben

nos.

mint már jeleztem, pár (uszkve négy) hete eljött az idö (a jó idö, kint az ablakpárkányon ugyanis, mely pót-hütöként szolgált) hogy rátenyereljek egy új hütöre.

viszont nemodabuda! szimpla hütöje mindenkinek van, ígyhát egzaltált személyiségem legújabb kreatív görcseként úgy döntöttem, befestem drágaságom picényt... :)

és mivel érkeztek eziránt érdeklödö kérdések, mikor facebookomon leírtam, hogy befejeztem a hütöm festését, úgy gondoltam, berakok ide egy "lépésröl lépésre" leírást, hátha valaki kedvet kap egy kis individualista hütöszekrényre.

imhol az eredmény, elöre, s alább aztán következzenek a pontok.



---


1) legelébb is: végy egy hütöt!

nemnem - így, konkrétan: menj el, és vegyél meg egy hütöt!!!

nem ártana persze, ha a felülete elökezelt vagy feldörzsölt, de ilyet valszeg nem kapsz, plusz enyhén furcsán néznének rád, ha ilybá kéréssel fordulnál a kedves eladószemélyzethez, tehát a szimpla fehér is megteszi.

2) lakásod egy félreesö sarkát szigeteld el a maradéktól, de legalábbis fújás-irányban (erröl majd késöbb). a hütöt aztán pakolászd be, szabadítsd meg a felesleges csomagolócucctól és hungarocelltöl, tisztítsd meg ruhával és indulj el újra bevásárolni, mert most jön a java. nevesül:
- gránitszpréj (vagy valami hasonló. fúvós flakon legyen, az a nagy, 20centis, jó recés felületet adó. kábé egy flakon elég egy hütöre, kétszeri átfújással.)
- megfelelö mennyiségü, színezetü és minöségü akrilfesték, valamint jó pár ecsettípus, mancsodhoz illö
- ha nincs: átlátszó, öntapadó fólia, amit pl. airbrush (szórópisztoly) munkákhoz használnak
- a nem befestendö felületek védelméhez: krepp, öntapadós
- cutter vagy más vágószerszám
- (most írjak ide olyat, hogy türelem, meg motívum, meg kedv?)


3) miután a hütö hátulját, a zsanérokat és müanyag részeket, a nyílásokat és a tömítéseket az ajtókban jól befedted a krepp-pel meg ami még a kezed ügyébe jut (erre a procedúrára szánj úgy kábé másfél-két órát, nem viccelek!), valamint egy nagyon finom csiszolópapírral megrecézted picit a lakkozott gyári felületet, hogy jobban fogja majd festékeket, a gránitszpréjjel fújd le a hütöt. ügyelj rá, hogy amikor vízszintesen fújsz, mindig picit fújjál túl az oldalán, mert ha a széle fölött fordítasz fújás közben irányt, úgy ott a pillanatnyi megállás miatt több festék lesz, és az úgy csúúúúnya... tehát mindig szépen túlfújni az oldalon, és ott fordítani irányt vissza - ez egy trükk, amit még airbrush-koromban tanultam.
az egészet aztán hagyd vagy egy órát száradni, aztán tegyél rá egy második réteget.


a végén az egészet hagyd megint legalább 12 órát száradni. ha akarod, fektess be addigis a szobába egy kedves ellenséget, az illatok jót tesznek vele és neki :)

közbülsö megjegyzés:
igény szerint akár abba is hagyhatod itt - nem muszáj ám festegetni az ajtót, és már ez is ezerszer pofásabb, mint bármilyen gyári hütö!!!

4) a gránitszpréjnek kettös feladata van. mivel egyrészt úgy döntöttem, hogy csak az ajtót festem be, szép, és a sima fehér felületnél különb külsöt ad a hütö maradékának. ezen felül tökéletes alap az akrilfestéknek is, mely hamar lekopna a gyári lakkozott fémröl, másrészt plusz extra struktúrát is kap még.

ideje viszont elkezdeni foglalkozni picit a motívummal is.
new york számomra kedvenc (bár még sose látott/látogatott) részét, a central parkot választottam, és egy fotó segítségével átrajzoltam az alapokat egy nagy papírra:


ezt az 1:1-hez rajzot aztán átmásoltam ablakhoz ragasztva az öntapadós fóliára is, melyet aztán felragasztottam a hütöre a késöbbiek folyamán.


a rajz elkészítése, az átmásolás a fóliára (illetve ha tökös legény/lány vagy, egyenesen a felrajzolás a fóliára) uszkve egy óra volt... nevetséges munka ahhoz képest, hogy ezeket a vonalakat aztán a hütön mind külön-külön meg kellett vágnom, effektíve felhasítanom a késöbbi munkálatok számára cutterral/késsel. az ugyanis önmagában legalább egy további órányi, ráadásul merölegesen, ajtóhoz nyomott hosszú vonalzóval végzendö munka volt, fájt is a karom piszokul utána. de mint látni fogjuk, egy ilyen tipúsú képnek alapja az elöre sablonozott egyenes vonalazás.


5) a rákövetkezö feladat a legelsöként megfestendö háttér (ég, felhözet, nap, stb.) számára szükséges területekröl a fólia lehúzása úgy, hogy a) nem pattog le alatta a ráfújt gránitfesték, b) nem ragad összevissza a kezemben valamint a kis asztalomon, amire ragasztom, hiszen késöbb majd itt-ott újra kell használnom (nos, ez az az alpont, ami, férfiasan bevallom, nem sikeredett. miután lehúztam minden fóliadarabkát, annyira beléjük gabalyodtam, hogy a szépmüvészeti egyiptom-kiállításán szarkofágban szunyókáló múmia hozzám képest kutyafasza volt.) valamint c) nem húzok le túl sokat, mert visszaragasztva már nem tapad annyira.

az eredmény pedig így nézett ki:


6) ezután következett az elsö festékréteg felmázolása. picit ünnepélyesnek éreztem a pillanatot, vigyorogva huzigáltam az ecsetet ideoda, persze még csak szolídan, visszafogottan:


úgy döntöttem még elötte (mármint, értelemszerüen, a festék megvétele elött, lol) hogy a többi konyhaeszköz és -berendezés színvilágához passzolóan sárga-narancs-barna irányba megyek az egyébként téli kép (v.ö.: "hütö", khmmm...) során.

7) miután további, immár felhökarcolóknak fenntartott fóliadarabkákat huzigáltam le, a kép is egyre több struktúrát kapott.


fentröl lefelé, valamint háttérböl az elötér felé érdemes menni, világosból a sötétbe (vagy sötétböl a világosba - ez már képfüggö), és persze egyre több fólia lehúzásával egyre több építmény jeleníthetö így meg:


8) ideje a bejegesedett folyóra is átvinni a festéket :D
a fóliák megint lekerültek, és rétegenként sötétedve átvettem a fenti struktúrákat.


egy festékszpréj felfújt kisebb adagnyi fehérjével aztán megcsinálod a napocskát és elgyönyörködsz a lenti tükrözödésén.

mondom, elgyönyörködsz!!!


nnna.
azér.

9) most jön az érdemi szépség: a híd! :)))
leszeded a maradék fóliát, és a legsötétebb színnel felrakod a hidat, a tükrözödését, meg a körülöttük lévö, tiszta, fehér havat:


namost.
ha véletlenül egy a recesszió folytán éppen tönkrement hobbibolt környékén laknál, mint én, és súlyosan dekadens valamint felelötlen, infantilis módon hagytál ott inkábbnekérdezdmennyi pénzt mindenféle festék-papír-szerszám-könyv- és egyéb bizbaszokra, akkor esetleg éppen kezed ügyébe esik egy kis hó-struktúrafesték...


amivel...


elég csinosan meg tudod csinálni a valóban havasnak rendeltetett tájat!
és ezt persze rögvest felnyomhatod más helyekre is - házak tetejére, híd oldalára, szomszéd orrára...


10) nyugi, majdnem kész!

így még elég üres lenne, úgyhogy úgy döntöttem, nyomok még rá pár hófödte fenyöfát. erre a legjobb, ha akarsz ilyet, egy legyezöszerüen szétterülö ecset, elég spéci és jópofa önmagában is, és jócskán lerövidíti az ilyesmi bizbaszok festését.


a végén egy kiszuperált fogkefét a hóstruktúrás akrilfestékbe nyomsz és ujjaddal spricceled róla a cseppeket a képre, elég szépen behavazza a tájat :)

hát, köbö ennyi lenne. a festés maga két este, egy rövidebb és egy jócskán hosszabb, miközben azér tévéztem is (mostanság épp a supernatural-t nyomatom, és ajánlom is persze mindenkinek).
a legmegváltóbb és -szívdobogtatóbb pillanat aztán másnap reggel a ragacsok és kreppek leszedése volt a kitakart nyílásokról meg a hátuljáról, és bár - mint mindenkinek, aki ilyesmiket (is) csinál (néha) - maradtak kifogásolnivalóim a képpel kapcsolatban, a projekt maga sikeresnek van elkönyvelve bensömben... nem beszélve arról, hogy ilyen hütöje, mármint pont ilyen, tutkó másnak nincs a világon.

azóta pedig ott feszít büszkén az ugyancsak újrarendezett és szanaszéttakarított konyhában, tehát akinek kedve van egy finom ebédre, teára, vacsorára, jöhet nyugodtan ;)
amúgy meg örülnék neki, ha egy ideig nem menne tönkre, ugyanis asszem picit pöszén néznének a boltban, ha így vinném vissza...
:D

and now go and have a nice week!

a hét szava: golflabdaszedökocsivezetö

elöljáróban szeretném leszögezni, hogy három ómennel futottam össze idefelé munkába jövet, egészen konkrétan az épületben és környékén.
legelébb is egy kacsa hápogott le rám a bejárati kapuk fölé emelt tetöröl, majd - úgy tünt, kissé haragosan - srégen elrepült fölöttem, további hápogással kísérve (dél-délkelet irányban, ha lenne olvasóim közt kacsajóslással foglalkozó kedveslélek);
a bejárati ajtón belül, söt, jóval belül öszi, hullott falevelek hevertek szerteszét, ami tavaszrügyezés idején legalábbis érdekes, végül pedig mire rákanyarodtam a két liftre, az egyik csilingelve megérkezett és kitárta számomra kapuját.

ötleteket lehet küldeni a kiadóba, a nekem a) leginkább és b) legkevésbé tetszö variánsokat a magam módján díjazni fogom.

---

namost.
amit legutóbb írtam, jelesül a szoci (elsö, gyurcsánylemondó) pártkongresszus utáni napon írtam, egy napra rá asszem meg publikáltam.
fájdalmas látni, hogy ami a rákövetkezö (azaz múlt) héten történt, rámigazolt. azt a tömény röhejességet, amit a honi politikát, gazdaságot, kultúrát leginkább befolyásolni hivatott személy jelölése körül a pártok, de leginkább az mszp elkövetett, hosszú idöre végleg taccsra vágta szememben a politikai kaszt hitelességét. eddig is voltak nem kevés fenntartásaim velük szemben, mint ahogy ezt az elözö bejegyzés is jelezte volt, de ez a jelölösdi végül annyira bugyrosan szarosra sikerült, hogy immáron mindegy is, maga bajnai mennyire stiklis (wallis) vagy sem, mennyire szimpatikus vagy sem, politikailag mennyire elöreterhelt vagy sem (lásd még, eu-s pénzek elosztására készített operatív programok színvonala és irányultsága, khmmm...) , a jelölés maga - csakúgy mint kedves jó önjáró, öntelt sólymunk esetében - innentöl tisztességes ember számára nem lenne már vállalható.
sólyom esetében ismerjük a motivációt - elhivatottság(ön)érzete engedte, hogy az alkotmányos finomságokra egyébként oly kihegyezett füle éppen önnön megválasztásakor a botját se mozgassa.
bajnainál az itésszel még várni illik.

ami viszont irreleváns is olybá, hogy se erkölcsi, se - és ebben igazat kell adnom a fidesznek - nemzetközi demokratikus szokásjog szerinti, se gyakorlati támogatása és alapja nincsen ennek a következö miniszterelnöknek az ország vezetésére. az ország élére nem lehet embert "kinevezni", mert azt a nép és választott képviselöi teszik szabad választások során, nem pedig az elödje! az csak kvázidemokratikus diktátorok jelölési procedúrája, hogy önmaguk utódját "csinálják meg", most mindegyis hogy mennyire bábként, a még hatalomban lévök. elmosolygunk vagy vérmérséklet szerint elszörnyedünk putyin machinációin, berlusconi sumák húzásain, és, hejj, kedves balos barátaim, mennyire kinevettük orbán 2006-os próbálkozását, hogy a két választási forduló között szavazatmaximálási céllal beetet minket azzal, maga helyett valaki mást (bod péter ákos?) rak miniszterelnöki pozícióba...

és most?

most hol a baloldali felhorkanás, hol van a szokásjogra hivatkozás, hol marad a charta a nyíltan antidemokratikus válságkezelö handabanda láttán? értelmiségi levelek a 168órában, az ésben?

hol, hol, hol?!?!?!

igaza lenne (megint) tgm-nek, aki szerint a baloldali értelmiség megszünt haladó, szavát hallató, kritikus, és éppen (és csakis) ezért demokratikusan hiteles zsinórmértékként szolgálni a mindenkori hatalom tudatos vagy öntudatlan állapotban végrehajtott manipulációival szemben?

árulók lettek az írástudók?

---

én magam annyit tettem, amit tehettem. ideírtam kedves, számomra értékes, de számát tekintve mégiscsak szerény olvasótáborom láttára, amit a folyamatokról gondolok.

2004 öszén az atv fórumán a sok balos hozzászóló közt az egyetlen voltam, aki azt írta a nagy ováció közepette, ne örüljünk ennyire gyurcsánynak, van egy olyan érzésem, hogy törököt fogtunk vele, aki majd nem ereszt.

eredeztettem mindezt abból, hogy bár valóban szükségesnek tünt a baloldalon felbukkania egy orbáni retorikával, trükközéssel, okossággal és gátlástalansággal élö fiatal politikusnak, és valóban meglehet, hogy ezzel az attitüddel ideig-óráig hasonló tömegeket lehet megmozgatni adott esetben akár a jó (vagy jobb) cél érdekében, a végén pont ez a személyiság vált legnagyobb és legsúlyosabb ballasztjává. ez okozta elsödlegesen az öszödi kisiklást, meg mindazt, ami abban, hogy (én is) csúnyán fogalmazzak, "be lett vallva".

medgyessy azért tudott 2002-ben nyerni, mert teljesen más stílusú és fellépésü ember volt. esendö, esetlen, kicsit butácska, nem feltétlen a legjobb adottságokkal megvert... de láthatóan jóindulatú! mekkora különbség a nagyképü, vélt gyözelme tudatában vigyorgó orbánhoz képest...
gyurcsány azért veszít 2006 óta folyamatosan, mert ö a mi orbánunk. ahogy a "lost" egyik aktuális része hívódik, s ahogy orbán képébe üvölteném mindig, amikor személyében támadja gyurcsányt: "he´s our you"

körülbelül akkortájt, elég sokat politizálva az említett fórumon jegyeztem meg azt is, hogy az szdsz-ben uszkve fele-fele arányban vannak még meg az elvi, részben doktriner, de étosszal felvértezett idealista gondolkodók, akik fodor, gusztos, john, szentiványi vezetésével vághatnának neki egy zöld-liberális párt alapításának. azt írtam, a 2010-es választásokra egy tisztességes, elvhü politizálással szerintem összehoznák maguknak az öt százalékot - csakúgy, mint a nyugati értelemben vett, célközönségként fiatal gazdasági szereplöket megszólító, kevésbé idealisztikus, és talán kifejezetten libertáriánus elveket is felvállaló másik, kuncze-petö-magyar féle, a hatalomgyakorlási fázisokban pragmatikusabb liberális párt. ök külön-külön színesíténk a politikai palettát... míg ha együtt maradnak, egyetlen párt keretén belül, menthetetlenül szétmarják, szétforgácsolják egymást, és mindkét, egy párton belüli oldalon elveszítik az értelmiségi támogatást, a mühelyeket, a szabad gondolkodást.

és lön.

a harmadik politikai jóslatom pedig a cigányok (élet- és beilleszkedési) helyzetének rettentö romlásával volt egyébként kapcsolatos, és talán csak Nikó tudja (sejti) e sorok olvasói közül, hogy mennyire birtam egy idöben foglalkozni ezzel a témávál. lenne hozzá - meg az elmúlt hetek eseményeihez - szólni valóm... de most (már) valahogy nincs eröm és kedvem hozzá.
rosszul mennek otthon a dolgok, nagyon rosszul... és nem akarom a kedvem elvenni a májusi napjaimtól nálatok.

---

és hogy miért "golflabdaszedökocsivezetö"?

az egyik kedves sorozatomban (supernatural) volt egy jelenetsor, egy ütögolfpálya (épület, több szintes, kifelé nyitott kabinokkal, amikböl tucatnyiat ütlegelik egyetlen zászló felé a labdákat, az elütést gyakorolva - különösen japánban és amerikában dívik) szélén egy rácsozott golfkocsi kabinjában ül a muksó, és teker ideoda, a kocsira szerelt seprüvel pedig besepri a tucatnyi golflabdát a füröl, miközben süvítenek felé az elütött lasztik, kábé kétmásodpercenként belecsapva a rácsba.

gyönyörü munka lehet, egy idö után már megszokod, hogy tüzelnek rád, kattan a rács, te meg egykedvüen tekersz, mintha füvet nyírnál, hat dollárért óránként.

a lényeges analógia az aktuális (bárki)miniszterelnökünkhöz gondolom kézenfekvö, minden elemében. az össztüz; a ketrec, ami véd is, meg kontaminál is; az egykedvüség; az erkölcsi honorárium; és talán a szükséges egykedvüség is.

nos, remélem, az aktuális helyzet már nem fokozódik, minden oldal idiótája kicsit háttérbe vonul, hogy legalább napi szinten meg lehessen tenni a kötelezö kényszerüségeket, mindegyis, hogy ki által... és talán, talán, valamikor, néhány hónap, év, vagy generáció távlatából ezek a sorok már elveszítik érvényüket, és maximum úgy maradnak meg bennünk, mint ködös emlékek egyik rosszkedvünk idöszakára.

én pedig egy idöre megint vállalhatom, amit megfogadtam magamnak: hogy ebben a blogban csak nagyon kivételes esetekben engedek teret a napi politikának.


legyen szép hétvégétek.

null, meg a nulla

ugyebár minden nézöpont kérdése.

és most nem arra gondolok, hogy félig tele vagy félig üres-e egy pohár. ez unalmas, ezt elsütik mindenre bárminap, semmi felszabadító, semmi szellemes, semmi megfontolandóan SZÉP nincs benne.

mennyivel jobb akkor már Rilke, aki egy francia versében írta, hogy a fák nem a földbe gyökereznek, hanem valójában az égbe...

EZ a szép. ez a felemelö, a katartikus. egy ilyen után látjuk a fakoronákat, különösen télen, amint a tiszta égbe gyökereznek, és rájövünk, hogy valóban minden nézöpont kérdése, sötét-világos, fehér-fekete.

---

gyurcsány (és, ha már itt tartunk, orbán) keményen belegyökerezik nagymagyar (ha úgy tetszik, mélymagyar) valóságunkba.

fekete?
fehér?

nézöpont kérdése.

mintahogy tisztáznék itt még rögtön az elején valami mást is: szerintem nem az van, amitöl váteszek féltik a népet immáron húsz éve; hogy ha ilyen színvonalú politikusaink vannak és maradnak és lesznek, akkor majd milyen szar lesz a zembereknek.

affaszt.

a politikusok mindigis PONT olyanok voltak, mint a zemberek átlag sötét démonjai.

önzöek.
haszonlesöek.
sumákolóak.
szük látókörüek.
szivességhálóba csirizelödöek.
hazudósok, és lebukáskor tagadóak. (v.ö.: "én vagyok az a politikus, aki sose hazudott", copyright o. viktor)


---


aztán gyurcsány egyetlen pillanatában (és kétségbeesésében) ment szembe a trenddel: mikor tökösnek gondolva magát (egy megnyert választással a háta mögött) úgy gondolta, majd jól megmondja a tutit övéinek (meg a zembereknek).
amivel lön öszöd.

s ami már akkor feltünt nekem, hogy az otthoni reakciók többsége valahogy (jobbra vagy balra állva) mintha csupán kétféleképp reagált volna: vagy tisztelte a szókimondásért, vagy leváltásáért csöcselékezi azóta is széjjel a fövárost.

elmaradni tünt számomra viszont az a narratíva, mely szerint a tisztességes lépés egy normális társadalomban az lett volna, hogy egy népét (a zembereket) pofánhazudó politikusnak le kell köszönnie, pont.

és ilyenkor rohadtmindegy, hogy a pofánhazudást az ellenfele bizonyította be róla, vagy önmaga tette nyílttá akármilyen ötlettöl vezérelve.
ugyanis csak ekkor tehetem meg, hogy ellenfelemet is felszólítom arra, ne hazudjék.
ha magam nem lépek ilyenkor le a színröl, ha magam is ott toporgok egyszál faszban, akkor nem tudok közben látszólag kintröl bekiabálni a színpadra, hogy ellenfelem mennyire meztelen...

ott és akkor áldott állapotban volt magyarország: példát statuálhatott volna, hogy meddig volt kurva(ország), és honnantól már nem.

viszont!
nem azért kellett volna ferinek lemondania, amiért a jobboldal követelte: mert hatalmat szerzett hazugsággal...
könyörgöm! ha orbán nyeri a választásokat 2006-ban, azt a hatalmat ö is hazugságokkal nyerte volna... mint eddig mindig tette mindegyik nyertes!!!
(soroljam?
1990: egységkormány, fontolva haladás, semmi restauráció
1994: fasizmusveszély, népjólét
1998: tisztakezekkormánya, kisgazdapárt)
2002: gázáremelés, jóléti rendszerváltás
2006: égi manna, stabilitás, reformok)

nem.
ferinek szimplán azért kellett volna mennie, mert hazudott!

és aminek elvhü következetességével amúgy meg helyben távozhatott volna rögtön a fél jobboldali garnitúra is!

orbánról is tudjuk, hogy bármi szükség éreztén gond nélkül hazudik egy ordasat, számtalanszor lebukott (és bukott) politikus ö, csakhát az ö oldalán ugyanúgy (jobb híján) választják, mint a mi oldalunkon bárkimást ellenében. "a komcsik" ellen nekik csak orbán jó (aki önbeteljesítö mantraként vuduzza össze a jobboldalt szélröl a balig, valódi lakosságbeli reprezentációjánál sokkal nagyobb - és a baloldal számára riasztóbb - látszólag jobboldali, valójában csak érdek- és értékközös eszmei tömböt kreálva), és hiába tudják róla sokan odaát is, hogy mennyire hatalommániás, korrupt és mindeközben pitiáner arc, elnézik neki, köbö úgy, ahogy mi sem vesszük észre a mánia jeleit kedves vezetöinken. és szemet hunyunk afelett, hogy ahogy a hvg zseniális maffiacímlapot hozott össze az orbán-kormányról, úgy azt lazán ismételhetné veressel, szilvássyval, kókával, meg mindahány sötét lélekkel, akit el kellett türni az elmúlt hét évben, mondván hogy jujjkülönbenjönorbán.

mi ugyanis valahogy tudni sejtettük, hogy a jobboldal sose áldozná be az "ö" viktorját, ha majd egyszer hatalmon lesz és szokásához híven visszaél vele... és akkor viszont már nehogymán mi meg egy szimpla igazmondásért (az elözö meg rákövetkezö pár év hazugságairól) beáldozzuk a "mi" ferikénket.

nahát, itt tartottunk, mikor gyurcsány nekiállt volna reform(kap)kodni.

elvieskedö, pénzéhes szdsz-politikusok faragták agyon a reformokat, majd behúzták farkukat a népszavazáskor, söt még horngábor révén közölték is, hogy ez azt jelenti, feri, húzz el a picsába.

a sajnálatos röhej az egészben, hogy az én értékeimhez eredetileg leginkább közelálló néhai pártnál idöközben már magam remélem, hogy a káosz és a szaros kényszerpályák kialakításában sáros politikusaik maguk húznak most már nagyon hamar el a picsába.

együtt az mszp-s machinátorokkal és kibulizókkal, fiatal sumákoló karrieristákkal és tajsötét bunkókkal.

kézenfogva a szcientológus mdf-szektát, akik komplett leisztinger-schmuck befolyás alatt látványpékséget müködtetnek politika-címszó alatt.

és persze az isten mentsen már meg végre ugyanúgy szerencsétlen országunkban attól a bagázstól is, ami a fidesz velejét és fejét képezi!!!


---


gyurcsány leköszönésével véget ért egy korszak.
lehetöség van az ország rendbehozatalára.

politikusaink persze olyanok, hogy ezt is el fogják baszni.

de egy év múlva most már biztos, hogy választások lesznek.

és akkor majd tessék már végre komolyan venni, hogy hová ikszelgetünk. nem zsigerböl, hanem tapasztalatból, felelösségböl, fantáziából és tudásból. utánanézni embereknek, tartalmas programoknak (ahol nemcsak a kiadási oldalt magyarázzák el, a de a bevételit is. tudod. hogy mit miért...), elveknek, hangoztatásoknak.

civilszférát erösítve, ismeretlen, kisebb pártoknak is esélyt adva.

igen, legyenek új pártok végre ebben a posványban, új arcok, nem a kibulizós faszok (és fasznék), hanem azok, akiknek úgy mint nekem tele a tökük és valóban "csupáncsak" jobbítani szeretnének. (a "jobbik" kitét itt most nem a fantomhungaristáinkat jelöli!)

ez az ország, ezt már csomószor mondtam, tele van jóravaló, okos, tisztességes emberrel (AZ emberek), aki ennél, "ezeknél" jóval többet érdemel.
szélsöségmentes, józan, tisztességes, a szó nemes értelmében européer garnitúracserére van szükség, a civil érdekérvényesítés megannyi apró és nagy lépésére.

a te országod, basszus.

magadnak csinálod!

merthogy, vonatkoztatva gyurcsányra is, meg az összes többire is: ami eddig volt, az Hofival szólva null, meg a nulla.

egyik az eredmény, másik a színvonal.

és kurva jó lenne végre már megint az égbe kapaszkodni.

fucking ipod, iphone, ibigbrother!

amúgy is mindig fosnak tartottam az itunes szoftvert, felesleges csilicsálé, rohadtul nem logikus felépítés, semmi se megy (úgy), ahogy kéne és windows alatt normális, és ne jöjjön nekem senki a mac operációs rendszerrel, mert még ha tölük is lopta bill gates az egeret (amit az apple meg amúgy a xerox-tól lopott), akkor is szar a mac, rohadt drága, és semmivel se stabilabb, mint egy bejáratott windows xp. függetlenül ettöl meg se pendriveként nem lehet használni az ipodot eredeti formájábán, mint minden más legfosabb tízeurós mp3 lejátszót, se szimplán rákötni a gépre és normális módon átküldeni rá az mp3 fájlokat. ha pedig véletlenül nem legálisan (és piszokdrágán) itunes-on vett fájlokat nyomatnál át, jobb ha néhány üres hétvégédet azzal töltöd, hogy átnevezed a tízezer zeneszámod mp3-infóit (a "tag"-eket), különben a büdös életben nem találod meg öket az egyébként lemez és elöadó szerint csoportosított katyvaszban, amit ezek a barom szerkentyük használnak normális ábécélista helyett.

viszont.

mindez csak azért jutott eszembe, mert túl azon, hogy a gépek a technikai képességükhöz képest minimum másfélszer annyiba kerülnek, mint normális társaik, a drága apple cég most termékeit elkezdte ruganyosan bigbráner modellekké felfejleszteni, anélkül hogy szólna erröl.

ahogy az itt látható cikk jelzi, immáron a legújabb ipod-ok fülhallgatóiba is érdekes, nem igazán dokumentált funkciójú csippeket raknak, miliméternyi méretben. hivatalosan azért, hogy a csúúúúúnya rossz kínai, tajvani, koreai hamisítók ne gyárthassanak mán a hülyenépnek olcsó fejhallgatót ipodra, vegye csak meg a tömzsiagyú ipod-rajongó az eredeti apple terméket kurvaáron... miközben a játék lefelé kompatibilis, tehát legalábbis évek óta müködik ez a technológia már az ipod-okban, csak eddig (is) elfelejtettek szólni róla.

hogy ezen felül ezek a kis platinák még mire képesek, adott esetben mire használhatóak a tulaj ellenében is... csak a kedves big brother apple a megmondhatója.

az van, hogy eddig mindenki a microsoft-tól féltette az adatainkat, a fájljainkat, a titkainkat.

miközben csúnyán beelözött a google és az apple, és kurvára nem érdekel senkit.

gondolom, most ez se.

namindegy.

én szóltam.