2008-11-05

the day after tomorrow

kicsikét befelé fordulós lett a blog az elmúlt hónapokban.
nem mondom, hogy nincs védhetö oka, mert van, nemkevés is akár, de valahogy nem tetszik már így.
kesernyés lett, sértödött, nyafogós is helyenként. és kell ilyen, továbbra is gondolom, egy pasas életében is, de valahogy nincs mostanság már rá érkezésem, nem akarom ezt már, már nem ezt akarom.

betöltötte funkcióját most is, mint egy hihetetlenül hüséges társ, idén épp a lelki szemetesláda funkciót - nemegy valóvilágban velem találkozó (vagy nemtalálkozó) fiaskó köszönheti neki például, hogy nem üldöztem ki baltával a világból :DDD (najó, nyugi, nem vagyok azért ennyire vérengzö... késsel, nem baltával, ehhehe) - és valahogy ideje volna megint a valósággal foglalkozni, nem a belsö sakkjátszmákkal.

talán valahol lentebb mintha már írtam volna, csaba felrótta valamikor idén, hogy feltünt neki, mennyire magamba fordulok, elveszett belölem az egyszerü rácsodálkozás és érdeklödés mások iránt, ami régen annyira jellemzö volt rám, és ami summázta mindazt, aki lettem, vagy akit megkedvelt.
igen...
és nyílván itt is lenne védhetö ok. akinek két-három éve úgy alapjában NAGYON nincs rendben a lelke, az azért elkezd kicsit kevesebbet foglalkozni másokkal.

de - védhetö ok ide vagy oda, nem akarok ebbe beleposhadni.
másképp, másba akarok ezentúl beleposhadni! :)

lampedusa mondja a párducban, ha azt akarod, hogy minden változatlan maradjon, ahhoz mindent meg kell változtatnod.

ez elsö blikkre persze nagy faszság...
de van benne ráció, ha sokat gondolkozol rajta ;)


nos, anyway. nem akarom azzal áltatni magam, hogy ez

a) egy felismerés,
b) ami bármiféle változáshoz vezet,
d) mely hamarosan meg is látszódik majd, például itt e hasábon is.

azt viszont szeretném, ha megint azok a dolgok kerülnének túlsúlyba, melyek közül zamattal válogathatnék a jobboldali best of-szekcióba. kicsit riasztó, hogy az elmúlt fél évböl nemigen juthatott oda be semmi...

szóval... hajrá.

kilégzés.

belégzés.

aztán ezt most még egy jó párszor.


óóh, és csend; és figyelek. picit. talán majd megint egyre többet. kifelé is.


az eredményekröl majd itt lehet meggyözödni.
s szabad figyelni, ellenörizni, beszólni, emlékeztetni.

köszönöm a türelmet.
eddigis, addigis.

:)

Nincsenek megjegyzések: