ciprus 1

18:48
ez lett volna életem legdrágább posztja.

dekomolyan!

akartam volna én fizetni a nyolc eurót, isten látja lelkem (mint láttátok, a mai napra mélyen vallásos lettem. nemcsak a halleluja, hanem az elöttem álló út miatt is. ahogy mondani szokták, zuhanó repülögépen nincs nemhívö ember, lol), megérte volna nekem az a megközelítöleg 2000 forint, hogy beposztolhassam, mennyire kafa a frankfurti reptér... dehát itt a wifi nincsám ingyen!!! :(((
nah, ilyenkor reménykedik az ember, hogy ciprus mégiscsak valami elmaradott kis semmi hely, ahová még nem tört be a vadkapitalizmus mételye, hogy nyakkendöért és internetért fizetni kelljen.

anyway, egy óra múlva mehetek, ablak mellé kértem helyet, legalább lássam, hová csapódom be, ezt ám úgy képzelem ilyenkor, hogy valami isteni ujj (hach - látjátok? már megint!) célköröket célköröket rajzol a földre, mint valami curling-ház, s tulajdonképp zuhanás közben már csak abban bízik a halandó, hogy legalább kilöki közben az ellenfél kövét... (igen, ez a kötelezö referencia volt a jelenleg is zajló magyar vegyes-ob kapcsán)
"MA 523 [off: vazzeg, 5-23 :D azér ez is milyenmár, lol. on.] jól jön, ne seperj, ne seperj, SEPERJ!!!, NE SEPERJ!!!!!!!, hagyd!, puff, nekicsapódik LH 172 már ott leledzö roncsainak, take-out, game over" vagy valahogy így :)

amúgy nem félek, tapodtat sem, de komolyan!
s amennyiben megérem a budapesti közbülsö leszállást, azt is elmesélem majd, hogy miért ;)

(domira és csabáékra hagyom a könyveim, kivéve az albumokat, azokon még nem gondolkodtam. verekedjenek meg az osztozkodáson, gentleman-like, s stílusosan egy repülögép fedélzetén. zenekollekcióm pedig...
...)

;)


---


20:45

felszálltunk.

kezdödött azzal, hogy a repülögépet nem hozták a gateway-hez, buszon vittek.

(zárójel: most épp büdös jön a ventilátorból. nem vagyok repülögép-müszerész, de szerintem a magassági kormány pneumatikus reteszrendszerének kézi vészvezérlés-felülszabályozási mechanizmusa ég. majd még visszatérek rá.)

szóval vittek a repülöhöz buszon, és akkor realizáltam, mennyire környezetkímélö is ez a sugárhajtómü-technológia.
(kis közbülsö állapotjelentés: még mindig büdös. mintha a kerozint is kezdeném érezni...)
effektíve tizenhat (kimondva: 16) utasért szállja keresztbe fél európát a fokker. okés, szerencsére nem a beígért boeing 737-es, csak nyolcvanvalahány üléses, de azér... én fullba fizettem, és mondjuk az erre a szakaszra esö rész kb. 100 euró volt. ugye nem várjátok hogy elhiggyem, 1600 euróból megoldható az út? kerozin, két mérsékelten fiatal utaskísérö és egy sármos hímsztyuárd, nem beszélve a pilótáról, és remélem van még nála valaki ha esetleg rosszul lenne az egyre penetránsabb büztöl, amit a klímaberedezés szállít. (egyébként épp kinéztem, szerintem mozog a szárny. komolyanmondom. mozog. rezeg.)
magyarul amire nem költöttek, az tuti a biztonság.

és a szendvics.

hol tartottam? jaigen, kivittek a géphez.
nah, miután elhelyezkedtünk, életem legviccesebb pantomimelöadását láthattam, ingyen! miközben egy kedves magnóhang tájékoztatott róla, vész esetén merre (tudják ök, milyen a jó elöjáték. izélnek veled, ergo kiver a verejték a frásztól, és észre se veszed, mennyire rövid a lényeg. mármint az út. épp balaton-szeletet majszolok amúgy. mondtam, hogy malévval repülök? finom, csak ne lenne az a kerozinszag...) fussak/evezzek, az utaskísérö elöadta mindazt, amit a hang mondott. bemutatott jobbra, balra, kecses mozdulattal jelezte, hogyan kell kitörni az ajtót, mennyire szorosan kell meghúzni az övet, a fejedre csatolt oxigénmaszkon a gumit, és esküszöm, ha nem fogják le hárman, még azt is prezentálta volna, milyen a jó szex egy repülögép mosdójában. de mielött elengedném adoleszcens fantáziáim, inkább vissza a reptérre. miután ugyanis elindult a gép, vagy tíz percig csak gurultunk összevissza! komolyan, már kezdtem azt hinni, így tesszük meg hazáig az utat!

upsz, rezeg a gép, be kell kapccsolnunk a biztonságit.

hopp.

hhopphopp.

hoppphhhhohoohohoppp.


azt mondták, kapcsoljam ki végre a mobilomat, zavarja a fedélzeti müszereket.
csúnyán néznek nagyon rám.

a többi utas is.

csak tudnám, mitöl félnek?


---

szerencsére csak a leszállás volt.
most budapesten vagyok, a váróban, és itt bezzeg ingyen a wlan.

gyorsan kiírom ezt, hátha történik velem valami larnakáig.
azért még visszatérek erre az útra, engem csak úgy nem lehet kirugdosni egy vészkijáraton!!!