úton...

...útfélen találkozni fura emberekkel.

egy "kollégám" például (saját bevallása szerint) felkérödött arra, hogy az idöröl, mint olyanról értekezzen egy felolvasóesten. rögtön szóba is elegyedtünk, hisz ez egyike azon témáknak, amelyekröl idönk végezetéig, lol, lehetne beszélgetni, például az idö szubjektív érzékeléséröl. volt szerencsém pár érdekes könyvet ezügyben olvasni, s most nemcsak az idöörvény foglyaként bolyongó szepes mária scifire gondolok (napszél), hanem kifejezetten tudományos alaposságú vagy legalábbis ösztönzésü müvekre. legelébb is a szubjektív idöérzékelésre vonatkozó, kultúrantropológiai szemszögböl is érdekes, föképp európai adatokra építö összehasonlító statisztikákban bövelkedö "Az idöfelhasználás metszetei" Falussy Bélától, vagy a Néprajzi Múzeum s Tabula könyvek kiadásában megjelent "Közelítések az idöhöz". s a legjobb, pszichoanalízisbe is bele-belekóstolgató könyv a kérdéskört kulmináló "Miért futnak egyre gyorsabban az évek?", Douwe Draaisma tollából, az amúgy is csak szuperlatívuszokkal leírható typotex kiadó gondozásában. (nem, nem reklám. tény.)
Azért idézem ezeket legalábbis címszinten ily hüen, mert érdemes ezeket elolvasni, mielött a lengébb, timemanagement-szemináriumi elkenések kezdödnének, pareto-val, abc-vel és társaival.

MIÉRT érzékeljük különbnek más és más életszituációkban az idöt, ugyanazt az idöt? ez az igazán érdekes kérdés. vagy ti nem voltatok úgy sose, hogy egy beszélgetés során elfolyt az idö, elmúlt két óra a kedvessel, és csodálkoztok, ki a franc tekergette apró, láthatatlan ujjakkal a karórátok mutatóit... hogy a mobilokon leolvasható óraszám megbuherálásáról ne is beszéljek...?!
s nektek fogorvosi, orvosi rendelöben nem tartott órákig az a tizenhét perc, vagy akár negyvenhárom is, amit várni kellett?

az idö trükkös dolog, mondotta már Stephen Hawking is, pedig ha van élö ember, aki ért hozzá, akkor az ö...
s az én, piciny, közelítö megoldásom?

a boldogság.

igazából ugyanis talán az idö mentén lehet egy másik kedvenc vesszöparipatémám, a boldogság felé is közelíteni. hiszen nyilvánvalóan boldogan telhettek azok a percek, amelyek számolatlanul szaporították elmúlásunkat, csökkentették éltünkben még hátralévö óráinkat, anélkül hogy bántuk volna... s hát igen, a boldog-talanságban, vagy pláne boldogtalanságban töltött idö iszonyúan nyúlós, lassú masszává folyik egybe, ahelyett hogy elrohanna tölünk.
idöugrásokon megyünk keresztül hát egész életünkben. az a finom pici részegység, úgy tizenhétésfél és tizennyolcésfél között, az valahogy pár nap volt csupán...

van, aki ezzel kibékül... s van, aki, mint én, keresi a módját, hogy minél több pillanata valóban örökké is tartson, mert szép - s mert szép, tartson örökké.

idögép?
tartsa meg wells.
nekem idö-megállítógép kell.

esküszöm, nem használnám agyon.

csak néha... *szomorkás mosoly*

.
.
.

jajhogy a kollégám.

azt mesélte, annak idején afrikában, a civilizáció bölcsöjében nem ismerték az idöegység fogalmát. dolgoztak, éltek, ahogy szerették, s ha a hold vagy nap néha jelzett valamit, azt elfogadták, mint "természetes" idömeghatározást.
aztán jött az egyistenhit, meg a müezzinek, meg a harangok, és a népet istenfélövé kellett alakítani. felkelni, imádkozni! letérdelni, imádkozni! lefeküdni - de elöbb még imádkozni!
voilà - megszületett "az idö".
s vele együtt órák, annak minél pontosabb mérésére...

s mára, mikor más egyistenhitek vették át az uralmat, olyanoknak kelünk fel, mint a munka, a pénz, vagy - igen, szimplán "az idö" maga. l'art pour l'art, önkínzás, pacsirtának, bagolynak egyiránt.

amiröl eszembe jut megint a boldog-talanság.

boldogtalan vagyok, ha reggel fel kell kelnem :)

s tudjátok, ez is megint mitöl relatív?



mert ha valakiVEL mennék ágyba, azt sajnálnám, hogy el kell egyszer aludnom is.



---

a szomszédom ma késöbb jön focizni, szólt az elöbb. fiának elöadása van, pontosabban az egész osztálynak, s ott szeretne lenni végig.
a kristályéjszakáról emlékeznek meg.

ezt szerettem volna még megosztani, kommentár nélkül.
árnyalás-kép(p), a német - s akár magyar is - egyéb, megint divatba jött "hazafi"(ká)zó toposzokhoz.
egyéb címkék:
múlt. késés.