gyuszi 2.0

{élet 2.0
tök jó, hogy eljött.}

tök jó, hogy eljött.

elöszöris persze kár, hogy ez a hetem a jövö hetivel, meg az elötte lévövel (mármint a mostani elöttivel, nem a jövö hét elöttivel - ez utóbbi ugyanis kivételes hülyeség lenne, merthogy az ez a hét. na, kellöképp mindenkit megkavartam? igen?! helyes :D tekintsétek megkésett mikulás-ajándéknak. a jövö mikulás elötti mikulás ajándékának, lol) a legterheltebb, -zsúfoltabb hét az évben (ebben az évben. nem a jövö évben.)

(najó, abbahagyom :)

merthogy így az általam szeretettnél kevesebb idöm jutott rá.

igyekeztük viszont szépen tölteni, ami volt.

legelébb is, húslevessel vártam.

a húslevest, apai nagyanyám, ex-anyósom és ildikó receptjéböl gyúrva, nagy adag pulyka- és csirkehúsból készítettem
(figyelem, roberto recepteskönyvét olvassák...)
a titok - már akinek ez még titok - az egészben, hogy a húst külön lábosban úgy 5-10 percig elöfözöm, miközben a fö levesbödön (minimum 7-8 literes, az alatt húslevest készíteni több mint bün: hiba!) már a tisztított répát, zellert, petrezselymet (egész, ez nem az, ami késöbb majd a levesbe jön úgyse, merthogy majd mindezt még megszürjük) és hagymát fözöm, borssal, kevéske eröspaprikával, s 12 (nagyanyámtól örökölt) kiskanál mennyiségü vegetával. a "nagyanyói kiskanál", mint mértékegység, amúgy szerintem hatalmas mulasztásaként az európai konyhamüvészetnek, nem vonult még be a szakácskönyvek elismert adagolási rendszerébe. ha valaha igazi szakácskönyvet írnék, ezt bepótolom, ígérem!

az elöfözés után a húst átrakom a rendes levesbe föni. az elözetes lobogó víz egyrészt megtisztította, másrészt a börben faggyúként kioldódó anyagok sem a levesbe kerülnek. az eredmény: aranyszínü, lágy, de mégis eröteljes ízhatású leves, szád belsejét símogatja zamatával, annyira, hogy csak lassan akarod lenyelni, mert érzed, tudod, hogy veszítenél, minden másodperccel, amellyel túl hamar engeded le gyomrodba...

az arany színt fokozandó kis sáfrányt engedek a lobogó levesre, s ha mégis apró habocskák jelennének meg a tetején, lefölözöm. aztán nyugalmi fázis következik: lecsukom, és alacsony, de konstans hömérsékleten fözicskél maga elé, amíg a sárgarépák - inkább kevesebb vastag, mint több vékony - át nem engedik siklani a villát puha testükön... ez úgy általában egy, egysnegyed óra után következik be.

a levest leszüröm, a megtisztított répákat egy nagy, végsö lábos aljára teszem, s erre jön a leves. végig csak így lesznek együtt, késöbb a hütöben is, répa plusz leves - így tovább eltart, 4-5 napot simán kibír, bár ha nem egyedül eszem, másfél nap után el szokott fogyni ;)
a tésztát - szigorúan magyar cérnametélt, ha nagyon nincs, olasz lakodalmi levestészta, mely hasonló, csak picikét vastagabb - külön, sóhajtásnyi vegetával fözöm ki s tárolom késöbb - csakúgy, mint a húst, melyet a csontokról szedek le, apró s középnagyobb darabokban.

a kész leves tálaláskor kap még petrezselymet, ha kell kis sót (inkább kevesebb legyen, mint több benne) és eröspistát. jelzem, nem vagyok a fehérrépa vagy egyéb zöldségek híve a levesben, nekem a kedvencem mindigis csak a tészta, a sárgarépa és a hús voltak - minek hagyjak hát benne mást?

aki hozzám jön, levest kap...

(meg gombás pulykapörköltet, rízzsel vagy galuskával, adott esetben kuszkuszt fött zöldséggel, vagy szimplán hülyére itatom borral...:)

de hol is tartottam?

jah. szóval elsö nap gyuszi levest kapott, meg hosszabb hegyibeszédet, németországban melyik szemét hová kerül - pedig nem is politizáltunk... -, és hát azzal nyitott, hogy elövett hat üveg bort, mondván azt is, mit, milyen sorrendben, miért, és hogyan kell inni...

(a miértre a legegyszerübb mindig a válasz az életben, nem?

csak.
mert így a jó valakinek.)

aztán én is elövettem a magam, számára félretett boraim, s az egyik kedvenc portugál vinho verdém, azaz zöld bor már üvegként, enyhén párásan is úgy megtetszett neki, hogy, nem hazugság, fél óráig kereste a fényképezögéppel a tökéletes beállítást, mire megszületett a remekmü kép:


ezen felül másnap elvittem a városba forraltbort inni a karácsonyi vásárban, aztán megint dolgoznom kellett este, viszont cserébe még jóelötte vettünk ruhákat (két férfi, ha cuccokért megy a ruhaosztályra, lol...) és sikerült is rábeszélnem magam egy szerintem tök jó farmerra, minimum tíz kilót fogyaszt, plusz úgy állít be, mintha gazdag lennék, pedig... :)
ergó ideális lesz otthonra... merthogy amúgy karácsony elött megyek. (budapest, here i come... fedezék!)

lássuk hát, mik történtek még.
beültünk kakaót inni a kedvenc folyómelletti kávézómba, most hiányzott az élözene, mely a múltkor annyira megfogott, de a kakaó jó volt, a beszélgetésünk témái is, és... nagyon meleg, karácsony elötti hangulat fogott el közben, jobban is még, mint a weihnachtsmarkt-on...

(gyula amúgy egy élö morális imperatívusz, és lányok, ott kint... ha kell egy velejéig kedves, hitelesen jóindulatú és igaz férfiember, szívesen játszanék kerítöt... mert nagyon megérdemli a szeretetet, boldogságot... s kívánom neki, hogy mihamarabb megtalálja magának.
meghát értelemszerüen Nektek is... úgyhogy hajrá, telefonszámért forduljatok a kiadóhoz...)







néztünk még határmenti robertoszületési falut, látogattunk várromokat a környéken, gyula lenyomott néhány tipikusan német kolbászfajtát, csodálom amúgy, hogy még él, és kevés olyan éjszakám volt, mely három vagy annál több óra alvást engedett meg - ami csak azért fájó, mert napközben olyan uszkve 12 órát voltam mindig el munkában. újabb northeimi interkulturális, pc rendszergazda, ilyenek.

sikerült elmennünk egyet squasholni (mondják ezt így?), gyuszi kezdö létére nemcsak sikeresen megakadályozta a szörös bunkót (nyugi. ez csak annyit jelent, hogy nem kapott ki nullára...), de még meg is vert egyszer... kétszer... nah.
voltunk élményfürdöben, értelemszerüen élmény volt... van abban valami megejtö, mikor pisimeleg vízben fekszel kinti csobogóban, bugyborékol alattad a világ, steve zissout játszol, páraködpamacsok szállnak az égbe mint a hoth bolygó jegén, mikor luke skywalker tauntaunján körbekémlel, s a hold meg néhány csillag süt le rád.
képzeltem mindezt tejúttal, havazással (oké, kéretik nem megmagyarázni, hogy a kettö együtt nem megy... legyen akkor "lehullanak a csillagok"!) és kedveseddel az oldaladon.
(nem. ez most nem gyuszira vonatkozik.
ha-ha-ha...)
rendben, kicsit von a dolog értékéböl, hogy még poszt-megfázásból épphogy kilábalva, hidegnedves fejjel... dehát sosem az eszemért szerettek, lol.

utána a meleg, sós vízben elfeküdni meg maga az isteni gyönyör, az olimposz lehetett ilyen, najó, meg néhány szölöinda, esetleg, s lebegni a felszínen, visz a lassú áramlás, becsukod a szemed (miután sajnálatos módon vízbefulladt melletted az idegesítöen pancsoló, orrodat telelötykölö kiskrapek, "accidentally brutally cut his head off while shaving" vagy valami hasonló...) és sodródni az árral...

néha jó sodródni az árral.

---

holis? igen. élményfürdö, kelet-nyugati átjáró, várállottmostköhalom, karácsonyi és finom borok, éjszakai gondolatok A hazugság mint olyan gyuszi felöl abszolutista, részemröl gnosztikus analízise mentén. megismertettem vele néhány percbe sürítve aktuális kedvenceim: dexter (nem jó, mert morálisan védhetetlen), my name is earl (zseniális, mert morálisan feddhetetlen), black books (jó, mert folyton bort isznak a föhösök) és néhány klasszikus, little britain, it crowd és father ted. így legalább most már tudom, mit viszek haza neki karácsonyra ;)

amúgy furcsa pár voltunk, bizonyára. a göttingeni karácsonyi vásáron illetlenül hosszú ideig próbált megtanítani arra, norvégul hogyan kell egy lánytól megkérdezni valamit, amire már a hejszmukka (szia széplány, gondolom) elsö szótagjánál ütnek, viszont védelmében jelezném, ezt az én unszolásomra tette...
(a magam védelmére most semmi nem jut eszembe, talán ha csak az nem, hogy egyszer az életben kérdeznék egy ilyet, és akkor bizonyára jobb, ha olyan nyelven teszem, amit csak nyolcezer ember és néhány millió rénszarvas ért. pech lenne persze, ha tényleg ott lakik a télapó... szar lenne sosetöbbé ajándékot kapni, csak kanadai pleisztocéntölgy méretü virgácsot. szerintem.
bár kanada biztos szép.
de ez nem függ össze most... azt hiszem.)

mindez persze - mármint a hejszmukka - lehetett a forralt cseresznyebor hatása is... vagy a bennük lévö, bacardiba áztatott cseresznyéké, tudomisén. de hangulatunk sokszor olyan búfeledö volt, hogy a kettöezerhetes karácsonyi vásárom bizony emlékezetessé tette.

csoda hát, ha kiszakadt belölem egyik utolsó este aztán egy mélyenszántó vallomás?

- gyula! ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? ugye tudod?
- tudom - válaszolta.

majd rövid gondolkodás után:
- de azért ugye továbbra is két szobában alszunk?

:)

szerintetek?



sajnálom, hogy ma reggel mennie kellett.
kis varázs is távozik vele.


---


*
s annyi de annyi mindenért haza kéne költöznöm most már...

legföképp persze a kettöPONTnullás miatt.
várom, nagyon-nagyon. itt van.
*