az imént jöttem vissza mai megbízatásomból.
(eddig jó. eddig leon is lehetnék, jól fizetett profi.
hmm..
talán itt kéne abbahagynom... :)
innentöl, ennél (mostanában elharapódzóan kedvelt helytelenséggel: ettöl) már csak unalmasabb lehet.)
szóval ez persze eufémizmus, mivelhogy azóta bevásároltam kis kaját, lett belöle apró adag - tudjátok, olyan másfél személyes, mint amilyen nekem kell - pulykapörkölt rízzsel és magyaros uborkasalival, plusz óvodás jóllakottság-vigyor a széken-majdnem-elalvás küszöbén. egy zseniális darjeeling-tea, nagyonnagyon enyhe mandarin ízesítéssel, piciny adag gyümölcscukorral édesítve, harmatosan csepegtetve számba, miközben kiröhögöm a kinti hideget, mert itt bent persze fütés, valamint millió gyertya, adott esetben lágyan vaniliás bukéval - el tudjátok képzelni? kérekszépen azonnal egy doromboló macskát ide az ölembe, gépeléshez... :/
annnnyway, szóval azért már megállapodott férfiú lettem (hah...) mire ezen sorok környékére jutottam... de azért költöi túlzással fogadjuk el, hogy épp az imént jöttem meg a munkából.
pedig a nap szarul indult - és nem kérek jóindulatú "valamint még hátravan néhány óra belöle" tipusú próféciákat sem :)
a szomszéd kisvárosba - mármint AZ a kisváros, de szomszéd. göttingen NAGYváros!!! nah - igyekeztem (volna). egy hasonló csoportot kellett volna úgynevezett assessment training keretén belül vizslatni, mint amelyet - csupacsupa hölgyemény, fiatal kismama vagy oroszajkú bevándorló - itt magam oktatok is mindenfélékre... most a duderstadt-i társ-cég kért meg, hogy náluk is asszisztáljak az assessmenthez, mert kevés hozzá az ilyenben képzett megfigyelöjük.
mivelhogy megfigyelünk ilyenkor, böszen.
hogy feladatmegoldás közben milyen az individuumok problémamegoldó és konfliktuskezelö képessége, a csapatmunka, vagy a kreativitás...
mindehhez illett volna nyolcra ott lennem. nekem viszont sikerült, ahogy aztat kell, szigorúan átaludni egyetlen büntudat nélkül azt a 60 percet, amit minden normális rádiós vekker magától szól, majd - szerintem - az utolsó hülye hangjára felébredni. minekáltal késtem is rögtön elsö nap vagy lazán huszonöt percet...
borzasztóan ciki volt, ráadásul ez tényleg olyan, hogy ha az egyik megfigyelö hiányzik, a társa sem tudja megkezdeni a munkát (a megfigyelök is csapatmunkáznak, lol), ráadásul akkor a többi csoport se tudja elkezdeni... plusz az öt másik megfigyelöböl csak egyet ismertem személyesen elötte...
szóval hadd ne folytassam, mennyire szerencsétlen volt pont ma elaludnom, és ebböl következöen késnem... :(((
---
ugyebár bagoly lennék, vagyis éjszakai ember. kettö elött nemigen tudok elaludni, mégha vizszintesbe tesznek sem. a dolog eddig rendben is volna, bár tapasztalatom szerint nem árt hasonló tendenciájú vagy állóképességü társat keresni... a hátulütöje viszont, hogy emiatt a reggeli kelés nemigen megy.
egy idöben nagyon idegesített, hogy nem tudok reggel felkelni, adott esetben picit kések is emiatt. (azóta mindenki megszokta. hálát adhatok a sorsnak, hogy elnézik. a mait is megúsztam, de erröl mindjárt, a mellékszál után...)
és erre mit ad isten - öh, akarom mondani, hogy-hogynem (lol... emlékszik még erre a Hofi-viccre valaki?) - meglátok az ebayen egy vekkert, ami végre megoldást kínál: remington nature's clock!
a szerkezet azzal nyit, hogy lámpája van. ezt reggelente fél órával a kívánt ébredési idö elött lassan fényesíti, gyakorlatilag a napfelkeltét szimulálva, és ébredési fázisod stimulálva.
(más kérdés, hogy én inkább egyéb stimul... nahagyjuk.)
ha ez nem lenne elég, mindehhez ébresztözene gyanánt madárcsicsergést, esetleg (a pisiállóbbaknak) vízcsobogást varázsol akusztikus atmosztférateremtéssel, egyre hangosabbá válva idövel.
nade ácsi.
hogy az összhatás még fengsuibb legyen, nesze neked aromaterápia a tetejébe. (amúgy valóba a tetejébe... azaz oda kell az illatbogyókat elhelyezni, és a melegedö lámpa szépen lassan elpárologtatja, egyre erösebb intenzitással...)
kávé, friss rét, lószar - you name it.
kérem szépen.
megrendeltem.
a vámosoknál az útonálló-ötödöt is kifizettem. (minekis ébredjenek rendesen a hülye európaiak, ugyebár. védövám rulez.)
este eléültem, mint gyereknek, akit fél éve nem láttam, és nekem is fontos mondandóm van, meg neki is, és most nézzük egymást, aztán egyszerre kezdünk beszélni, végül egymás karjaiban alszunk el.
beállítom 35 perccel késöbbre, hogy teszteljem.
öt perc múlva beindul, én meg egyre hangosabban elkezdek röhögni.
egyrészt az elégedettségtöl, mert a megadott módon müködik, tökéletesen.
másrészt, mert milyen állat is az emberiség.
mindezt a leleményt és trükköt, hogy a barma reggel idöben érjen munkába... ahelyett hogy a természet lágy ölén, vagy természetes társa lágy ölében ébredjen, amikor csak akar.
báh, hagyjuk...
a végét talán sejtitek.
beállítom reggel hétre az órát, mondván, ö majd gondoskodik fél héttöl a finom és fokozatos ébresztésemröl.
affaszt.
hétkor émelyítö csipogásra ébredek.
jelentem, azt a "finoman keltö" félórát úgy ahogy van, boldogbabaarccal átaludtam, felölem ugye akár porszívózhatnak is mellettem, ha alszom, úgyhogy mi az nekem, egy remington naturális órát ignorálni...
az meg - gondolom, az ilyen ökrök miatt, mint én, akik fejcsóválást okozó 0,001%-os kontrollcsoportot alkottak az amerikai tesztek során - a beépített biztonsági csiripelövel kiebrudalt legszebb álmaim egyikéböl, mint bármelyik öt eurós szar a kínai piacról.
összvissz 90 euróért...
:)))
mondanom se kell, másnap felraktam az ebayre, és valamelyik örült német, aki szerintem attól is felébredne, ha kazahsztánban elhajlik egy füszál, megvette úgy, hogy végül nullszaldós lettem.
illetve hát, tapasztalattól terhes... ;)
azóta tehát rádió ébreszt, és néha, úgy háromhavonta egyszer, cseszettül nem érdekel a rádió, szimplám átalszom... mint ma.
ez van.
---
szóval ugrom ki az ágyból, egyszál ...ban, tejóég, elkések, hol a rúzsom... neeeeeem, lol :D
beszóltam, hogy bocsánat, késni fogok, mert nem müködött az ébresztöm - ami nem is volt hazugság, mert én közben a belsö ébresztömre gondoltam, amely az ébresztöórára ébreszt engem -, aztán fürge zuhany, egyébmosdás, cucc (for the records: a baloldali zoknival kezdtem...), végül miközben a konyhában fött a tea elvitelre, frizura pompásnak álcázása ;)
[jut eszembe, valaki már megmagyarázhatná nekem, ha kinyitom a zselét és a tenyeremen elkenem - túúúúdom... nem arra való, he-he-he. *fejcsóvál* nem is szoktam ott hagyni, az csak az elsö lépés a vidal sasson kinézethez :D - akkor miért jutnak róla, mármint az illatáról, ürhajók az eszembe?!?!?! basszus, ürhajók?!?!?! hatalmas, városnyi ürcirkálók, polgáriak persze, csomó százezer utassal, luxustúristával, úton a tau ceti vagy mittomén melyik közeli felé... látom ilyenkor magam elött antennáikat, kis kémlelöablakaikat, a fényeket, a hajtómüveket, a kiugró-kiszökéllö részeket, szürke felületükön a narancsos felségjelzéseket...
namindegy.
(most persze csodálkoztok - késésben, és hajat zseléz? hiába - egy úr a pokolban is úr! lol)]
siettem az úton, csúnyán néztek, mikor megérkeztem, halk és visszafogott voltam a csoport megfigyelése során, majd lehengerlö a hétpróbát követö értékeléseknél. egy óra után a körülöttem megfagyott levegö engedett picit, a végén kaptam már a közös teából is, és holnapra felajánlottak egy ébresztö-telefont, amit hálálkodva elutasítottam. (ezt a diplomáciai mestermunkát, mondhatom.)
az öntömjénböl szerintem most már ennyi elég is, mielött végképp megfájdulna a fogatok a sok gej részlettöl, a végére hadd tegyem be az apropót.
egyik kolléganöm hozta, müanyag doboz, sárga, banánalakú, és mivel ebböl még nem biztos hogy ki lehet találni: banán tárolására használják...!
:)
igenigen, úgy van.
létezik külön, egyetlen banán számára müanyag banántartó.
íme:
it's a wonderful, wonderful world.
igaz, azóta is picit szótlan vagyok a röhögéstöl...
2007-11-13
a hét szava: BANÁN
9 megjegyzés:
Könnyesre röhögtem magam ezen az órán (amúgy nőiesen). 8))
Egyébként az én alvási szokásaimon röhögött a fél kollégium, amikor én még... Szóval átjárószobában aludtam. Bárki más ébresztőóráját sikerült ignorálnom, időnként a sajátomat is, bár a megszokott hangra azért felébredek. De a röhögés tárgya az volt, hogy amikor én még (bagoly létemre) javában aludtam reggel kilenckor (az egyéni órarendszervezés remek dolog), a belső szoba lakói, a szobatársaim és mindenki más rohangászott körülöttem. És időnkét ez eljutott a tudatalattimig, és akkor bőszen feltámaszkodtam (az oldalt alvásból félig hason, szétálló hosszú hajjal), megnéztem ki volt az, és ha:
a, szobatárs/belső szobás volt, a kezemet lazán kihúzva magam alól visszazöttyentem a kiinduló pózba
b, ha más kolesztárs volt közöltem, hogy jöjjön vissza később
c, ha nevelőtanár volt, akkor felébredtem.
Mert a és b esetben ebből semmire nem emlékeztem. Semmire. Mindig jöttek bocsánatot kérni, hogy felébresztettek, én meg néztem boci szemekkel, hogy mivan??. C esetben viszont ülve ébredtem... 8))
Mióta egyedül lakom, azóta is jól és mélyen alszom, bár az időnkénti vendéglégió egy-két tagja horkol, vagy nem tud aludni és még filmeket néz, az én fejem meg még le sem ért, és már alszom is. Kivéve ha. 8) És ha elmúlt már fél 2.
És persze, hogy mire nem képes az ember, mikor gyerekkel alszik, határozottan emlékszem félálomból, hogy éjjel a forgolódó unokahúgomnak sssshhh-ztem, hogy egyikünk se ébrendjen fel teljesen. Ez már az evolúció, az elején minden megmozdulásakor felébredtem. 8)
Bazmeeeeeg...! A banántartó.
Mondom én, hogy az íróknak leáldozott. Ilyeneket nem lehet kitalálni felhős homlokkal az íróasztal (klaviatura) mellett. Tömegével, mert még ha csak a banántartó lenne.
Különben meg tök jó olvasni. Téged. Abba ne hagyd.
Mél majd megy, amikor a lustaság és az időhiány Szküllája és Karibdisze között sikerül... de hát ismersz.
Üdv mindenkinek!
izolda, csak most utólag olvastalak... gyönyörű ez az átjárós dolog. :)
Csak hogy megnyugtassalak: nekem kb másfél óra az ébredési periódus, bármikor, bármilyen napszakban történik, bármely körülmények között. A te a, és b, esetednek megfelelően. Szal felébredek/resztenek, mindegy, és utána olyan, mintha ébren lennék. Pislogok, teszem a dolgom, beszélek, állítólag értelmesen válaszolok kérdésekre, stb. De utólag soha nem emlékszem erre a másfél órára. Családom és barátaim rég tudják, hogy ebben a periódusban nem szabad velem találkozót megbeszélni, megállapodni bármiben, lényegi infót közölni, mert úgy sem fogok emlékezni rá.
Mikor még elfártam itthonról, mert egy filnstúdióban dolgoztam, rendszeresen az volt az első élményem a napról utólag visszagondolva, hogy korrektül megborotválkozva-felöltözve vezetem a kis Mazdát az Árpád-híd közepén. Ami az előtt volt - az nincs.
Na, ezt csak azért, hogy ne érezd magad abnormálisnak. :)) Nem te vagy az egyetlen ufó.
Mégeccer üdv mindenkinek!
Rain, máris sokkal jobban érzem magam. 8))
Az én főnököm is rendszeresen kilenckor hívott, hogy menjek-e filmet vágni, vagy csak délután, vagy csak másnap.
Ha nem kellett felkelni, szelektáltam, és 11kor mindig csörögtt nála a telefon, hogy jó, jó, de azon túl, hogy aludjak tovább, mit beszéltünk meg?
Aztán a második héten már kilenckor jött (ha aktuális volt) az "Aludj tovább, és gyere be kettőre" sms, mert így tuti emlékeztem. 8))
ha nem épp tegnapelőtt kenődött volna szét egy pár banán, amit a táskámba tettem, majd róla megfeledkezve telepakoltam könyvekkel, akkor most biztosan én is könnyesre röhögném magam.
most erre úgydeúgy felkínálkozna a "nöi retikül" sztereotípiája... de inkább meg sem említem :)))
tudod.
kréta, mobil, rúzs, banánhéj, expasi kisujja... ilyenek.
igen, én is mondani akartam, hogy csak azért találod viccesnek, mert még soha nem volt női táskád. már ha jól feltételezem persze, lol.
de szerintem jól feltételezem, mert kréta, meg expasi kisujja? mi van? láttál te már női táskát egyáltalán? belülről is?
persze egyetértek, it's a wonderful, wonderful world.
Öhöm, az én női táskámban egy jó darabig csavarhúzó is volt. 8)))
és ha a banán amit bele akarsz rakni nagyobb vagy pont jó, csak picit másképp hajlik? vagy a banánoknak van egy standard hajlásuk?
Megjegyzés küldése