sixteen?

szóval írja abszinth, hogy volt egy érdekes élménye 16 centiméterrel kapcsolatban ;) merthogy az az európai átlag.
(és egy kis mellékes... annyira de annyira szörnyü, nem?, hogy rögtön mindenki tudja, nem a nagyüzemi tyúktenyésztés számára megállapított eu-s ketrecméret-szabványról lesz szó... pedig amúgy közel járnék hozzá, méretben, sajnos.)

jelzem, utóbb ennek utánanéztem, és nem túl vadul, de alulról verdesem. s akkor ezzel kapcsolatban rögtön eszembe is jutott, hogy ilyenkor szerelmes vagy szimplán kedves lányok azt mondják, jajdehát nem a méret számít, öszinték vagy felületesek pedig: "afasztnem".

de mi, szerencsétlen férfiak, akik csomó nyomással nönek fel?
akikre annyi teher nehezedik, hogy komolyan kezdem sajnálni magam?

mi minderröl mit gondoljunk?

folyamatosan vegzálnak médiában, hétköznapi otthoni szituációkban, és még squashra se tudok elmenni anélkül, hogy az öltözöben ne kelljen megint meghallgatnom, günther ezen a héten melyik fitness-csajszit húzta meg kétszer. néha eszembe jutnak popper ezirányú aforizmái és úgy tökre megkérdezném, hogy "günther, mondd csak, mióta vagy te tulajdonképpen impotens?", de mivel a popper-kifejezés németül leginkább az összevissza-dugás szinonímája, és régen nem a beatles-nemzedék anyaszomorító, lányboldogító fellépöire vonatkozik (come to think of it, there might be a tiiiiny connection, lol), inkább hagyom, plusz günther egy kigyúrt vadállat, én meg roberto.
viszont vissza a lényeghez, kéremszépen, hölgyeim, és most különösen a nöimagazin (így, egy szóval) írópalántáihoz szólamlanék, belegondoltak már abba, mit vesznek ki a férfiak génpúljából a hetente, havonta megjelenö szennylapokkal? ;)

odamennek megkérdezni a nöt (A nöt. mintha átlagos lenne, pedig nem, mert mindannyian voltunk már plázában...), hogy mégis mit vár egy kapcsolattól, milyen legyen a dream-pasi.
és akkor valami olyasmit nyilatkozik két libbenö szempilla közepibül kifelé, hogy "óh, hát nem is tudom, igazán semmi különös, csak legyen egy ilyen fizikai-pszichikai-érzéki összebomlás, egybefolyás, amely kiteljesedésében megadja a lehetöséget, hogy közös jövönket építve létünk síkjait gyermekeinken keresztül is egybeolvasszuk, és közben explorálhassuk spiritualitásunkat is... meg persze értsen a reikihez is, bár azt nem muszáj, hisz megtanítom majd rá..."
aztán ellenpontozásképp a magazin odamegy a férfihoz (A férfihoz, mintha átlagos lenne. sörhas, szörös, borostás, épp focit néz és böfög, és nevezzük el günthernek)...
günther, milyen nöt szeretnél? mi fogna meg benne?
és akkor günther elgondolkodik, és látod, söt hallod a recsegö, naaaagyon lassan beinduló kerekeket a homloka mögött, és egyszercsak felderül a képe, vigyorogni kezd, meg hörögni... "dudák...!!! hohóó, dudák" és röhög, örül magának, és univerzumnyi gondolkodás után még hozzáteszi, gondolom a reikit ellensúlyozandó (és ezügyben viszont támogatom, stilárisan is...) "és hozzon csipszet, olyan pizza ízüt, meg sajtosat, azt lehetne?"

és akkor egy átlagon felüli, általatok olyannyira áhított xy-os olvassa ezt, megvakarja a fejét, és szeretne kivándorolni a bolygóról.

persze félreértés ne essék, a férfimagazinok is gondoskodnak arról, hogy az a tizenhat centiméter még véletlenül se alakuljon ki, márha ezt az elégedettség-mértékegységet a mindennapokra transzformálom (erröl mindjárt...)
beraknak olyan nöket, akikröl tudjuk, hogy nekünk sose lesz, mert akinek lenne, az günther fajsúlyú agyilag, és/vagy péniszkocsit vezet.
majd leírnak olyanokat, hogy ilyen órát hordj, ilyen helikopterrel járj, ez az öltöny, az a yacht, és így tovább.
a nyomás allgegenwärtig, azaz mindenütt jelenlévö, ahogy szebben mondják németül.

nekem már a men´s health címlapja is sok néha, csajozásilag.
sokat sportolj, rendszeresen moss fogat és naponta cserélj alsót.
hülyék ezek?

;)

szóval there are a million pressures on szegény roberto.

---

itt jut eszembe, hogy az egyik kommentben elindult egy vita arról, milyen alsót hordjak. a különbözö tangák, bugyik és társaik mentén elöször úgy döntöttem, hogy erröl bázisdemokraktikusan megszavaztatom a t. olvasókat, de aztán gondoltam, ezzel végleg lesüllyednék egy olyan kategóriába, amit magam épp fentebb ostoroztam. így ezúton jegyezném meg, hogy az említett francia, brazil és pamut verziókról márpedig készítettem photoshopban roberto-montázst (echte roberto fényképpel, google által kidobott bugyeszokkal... ha jók lesztek, egyszer kirakom, lol), s egyik se tetszett rajtam. maradok a kommentben is jelzett rózsamintás, fűszerpaprikás gyorskioldózsinegesnél, s továbbra is, söt a 16 centiméter jegyében (jesszusom. hidegvíz állapotban?) kifejezetten lényeg, hogy ne szorítson!

téma ezzel lezárható? ;)

---

anyway.

a szex egyébként rohadtul jelen van mindennapjainkban, két lábon járó hormonhordók vagyunk, nyugi, ti is, lányok, és hüllöagyunk kavarja is rendesen a kémiai szart, freudi szentháromságunk meg nem gyözi kapkodni a fejét. fejünket. mittomén, zavarodok itt össze :)
kész skizofrénia.
jha igen, merthogy azt akartam ebböl kihozni, hogy a fenti médianyomás még hagyján, de ha már popper, akkor aztat is ideidézném, hogy a kompetíció mint létfontosságú gázolaj a férfilélek motorjában (jujj. sicc.) valóban kihat müvészetre, gazdaságra, politikára (szigorúan szubjektív értéksorrendben.) és minden, amit a barlangon kívüli világról modernkori platónként szemlélödve láthatunk tükrözni a falon, ez az egész hatalomért, pénzért, háremért játszott harc nem más, mint a "kinek nagyobb a farka" infantilis viaskodása...

a nök meg közben elvannak a biológiai kreativitásukkal, köszönik szépen, nem viaskodnak, inkább komolyabb dolgokkal foglalkoznának, bogyógyüjtés, férfilélekápolás, ha veszített a faszméret-kimittudban, no meg a fajfenntartás... (ha lenne mit vetnem a nök szemére, akkor azt, hogy ezek után mivégre nevelnek fiúkat megint ilyen férfiakká...)

[szögletes zárójel be:
amely faszméretverseny egyik eklatáns nominális bizonyítéka az is, hogy a világ legnagyobb, legerösebb, legfejlettebb, és legburjánzóbb országában mekkora dick (chaney) kell a hatalom centrumába ahhoz, hogy jól megbaszasson egy (george) bush-sal egy komplett bolygót. ide gyertek, babáim, a nagy bush-ba bele... én meg verem közben örömömben a dicket kifelé bele a környezetbe.

bocsánat, nem politizálok. mert amúgy tudnék, szerintem nem is keveset, az otthoni faszok például erre megannyi jó opciót és apropót kínálnak, de ugye nem ez kell ide?!
ugye? olyan van csomó máshol.

mindegy, megszavaztatom. ha egy hét alatt összejön tíz, megírom, összefoglalom. max. a nemmel szavazók nem olvassák el.

kezetekben a hatalom :)

szögletes zárójel ki.]


hmm, volt még valami?

jajigen.

hogy ugye 16 centiméter. meghogy nem is lényeg, meg persze dehogyisnem.

konkrét véleményem erröl az, függetlenül attól, hogy egy nö mit sugdoshatna vagy visíthatna a fülembe ezzel kapcsolatban, hogy anatómiailag, de hozzáértök (!) kommentben kiigazíthatnak, max négy-öt centiméter az a mélység, melyben a nö - ezernyi más, nem is akörüli pont mellett: fül, nyak, hónalj, könyökhajlat, gerinc, térdhajlat, lábujjak, combbelsö... nem folytatom, mert... nem folytatom ;P - effektive érez is valamit; ugyanis azon az öt centin túl már semmi receptora nincs erre...

(ajánlott zene ezen bekezdéshez: rádió, mindigzene, hatvanhatos szám.)
vagyis, uraim, azt az öt centit hozzák csak össze, de azt jól... és ne feledkezzenek el még jóelötte (!!!) a felsorolt egyéb helyekröl, s különösen a fel nem sorolt, önszorgalomból párukon kikutatandó egyébegyéb, kettönktitka helyekröl sem...!


s akkor meg nem lesz gond az önbizalommal.
mert olyan szemmel mélyednek önökbe a nök, amilyen mélyre önök hatvan centivel se jutnának.

---

a lányoknak meg, ha már tabloid lettem, azt üzenném, hogy aki elégedetlen lenne a mérettel, annak csak egy régirégi munkásmozgalmi tanácsot adhatok, mely különösen annak fényében érvényesül, hogy nincs a német billentyüzetemen, mint már oly sokszor kifogásoltam, hosszú ö...:



döntsd a tökét, ne siránkozz!

:P