loszt & fáund

(warning: may contain offensive language)
(and strong violence, lol)

vicces emberke azért a sors, nem?

na, de most komolyan!

kapok ma egy mélt, egyik extanítványom nagyon intenzív (és szerintem, ezt nemcsak kötelezö álszerénységböl mondom, komplett félreértésen alapuló) munkahelyi áradozása miatt felajánlanak egy nagyobbacska göttingeni kutatócégnél egy rendszergazdaállást, gyakorlatilag eléggé csúnyán visszautasíthatatlan fizuval, plusz még csinálhatnám a privátdocenskedést is hétvégéken és estéken, egyes napokon is akár.

akkurvaanyjukat, de most komolyan.

most, amikor már eldöntöttem!!!

kezdem úgy érezni, itt valaki (sors bácsi. nö nem lehet, mert nök nem ilyen szemetek. vagy de? na jó, szavazásra bocsájtom. pillantás jobboldalra!) nagyon nem akarja, hogy elmenjek, és mézesmadzagozik kaján vigyorral. de velem nem baszik ki. nem.
ismerem már a hülye trükkjeit a mézesmadzaggal. (az meg általában nönemü, lol)

voltam én ám egyszer, nemisolyrég, okos is :)

"amit lépünk, azért lépjük meg, mert ott és akkor ezt tartotta célravezetönek az énünk.
minden tapasztalatával, ösztönével, neveltetésével, fantáziájával.

s másképp nem lehetett volna úgyse.
mert az egy másik ember másmilyen helyzet-felismerése lett volna."

ideje, hogy visszajöjjön a nettó ösztön.

tudom, mi kell.
úgyhogy ne szórakozz velem, öcskös, mer megjárod.
így egyszerüen, ponttal a végén.

---

a múló idö olyan, mint egy távcsö: a kis dolgokat felnagyítja...

az igazi belegondolásmondat viszont ekapcsán (és a sajnálatos is egyben) :
a valóban nagy dolgokat pedig észrevétlenül kicsinyíti, éppenfigyelö pupilládhoz igazítva.

oly sokszor nagyobbnak, fontosabbnak tünik a múltunkból valami, mint valójában volt, mint amilyennek AKKOR valójában megéltük, s mégis kapaszkodunk belé, mint valami hatalmas életmentö sziklába - míg ugyanakkor csomócsomó kis apró momentumról méltatlanul megfeledkezünk, és szép vagy nagy pillanatot kicsinyítünk le, s engedjük elveszni...

erre legutóbb a minapi általános iskolás osztálytalálkozó során figyeltem fel, amikor kedvenc tánárnöm konfrontált azzal, hogy a mai napig engem apropózva adja tovább szakmai képzéseken, mennyire fel kell készülni a reformer, antidoktriner tanítás során fellépö váratlan szituációkra.

mint mesélte, hatodikos korunkban, keményen a bösz szocialista rendszerbe ágyazódva ártalmatlannak vélt kérdéssel fordult 12 éves növendékeihez a "szexuális felvilágosítás" tárgykörü osztályfönöki óra keretén belül, ugyanmár kérdezzünk szabadszájjal, bátrancsaklelkecskéim, bármit.

nos, a fáma szerint, melyet már rég számüztem aktív emlékeim kötelékéböl, kicsiny robertokacsó emelkedett a magasba - rita néni! most komolyan! nem teccett már ekkor érezni, hogy gond lesz?! de öszintén!!! - és aranyos pofival kijelentette, hozott ö egy német újságot (bravo, fellapozva "a dr. sommer team válaszol" szekciónál), és hogy asszongya: "tankérem, szopástól is lehet terhes egy lány?"

szegény, szegény rita néni... *fejcsóva*
ott ült, ráfagyott mosollyal arcán, belegondolva, a maradék huszonhárom poronty ezt majd milyen kéjjel meséli az esti családi vacsora közben, együtt persze a közben vészes sebességgel megfogalmazandó önnön válaszával, hiszen negyvennyolc szem meredt rá kérdöleg, nemegy/kettö ebböl kissé irritálva is (hja, nem olvasott akkoriban mindenki alászorult-micimackós posztokat az im-ben...) , és már látta is lelki szemeivel a következö szülöi értekezlet föbb tematikus csapásirányait (hangsúly a csapáson, ismétlem, 82-t írunk...) , szóval nem lehetett egy kényelmes pozítúra neki, hogy a témát fricskázzam ;)

mélyebbre nem merültünk orálisan ennek taglalásába, lévén épp hozták ki a kaját, de kifejezetten mulattatónak tünt volt osztálytársaimnak a mostani felemlegetés is.

és párhuzamosan, miközben ofönk ezt mesélte, felrémlett bennem, hogy egyszer nagyon ösrégen, még az oviban, napocskaként, kihívtam pipacsot a vécére, és megígértem neki, megmutatom az enyémet, ha ö megmutatja az övét, merthogy neki másmilyen... sajnos aztán elfutottam a doktorosdi rám esö része elöl (kedves exek, ezt most nem kéretik kommentelni!!!), amit a leányzó azzal honorált, hogy mélyen kisminkelve adta elö a történetet (a történet lett kisminkelve. nem a lány!) késöbb otthon, miáltal anyámnak, aki alig értette a nyelvet, szerzett az óvónéni néhány kellemetlen pillanatot utóbb.
szerencsére anyu mindigis modernista nevelési irányzatot képviselt, se nyaklevest nem kaptam, se anatómiakönyvet, egészen - mint kiderült - tizenkét éves koromig normális nemi fejlödésen estem át, kár, hogy megfertözött a mocsokimperalistakapitalista vérfertöszennyláda bulvársajtókoszmocsár.

a lényeg ezek mentén amúgy, hogy hevesen exkuzálnám magam, mea maxima culpa a múltkori "jól tudjon nyalni" felháborodásomért, belátom most már, ez jogos igény akár ebben a korban is, csináljátok, gyerekek, azazhogy csináljuk csak, én pedig kíváncsian várom az elsö ilyenjellegü felmérést a hazai óvodákból :D


---

amúgy volt csomó beszélgetésem az utóbbi idöben arról pl. hogy miért érzem, túl a múltaktuális konnotáción is, szarul magam, amiért egyes pasik megkaphatnak csak úgy, egyéjszakára vagy ~éjszakákra is akár lányokat, míg mások tapossák a kapcsolatépítö próbálkozásmalmot. nem fogok mélyen belemerülni ennek az unalmas, minden bizonnyal redundáns nyávogásnak az ismétlésébe (lásd még itt, ha nagyon keresnéd), annyit füznék csak hozzá, hogy amikor elhangzik az az egyébként komolyan (!!!) mélyenbölcs mondat, miszerint azt már én döntöm el, mi akarok lenni, vibrátor, vagy férfi, van azért egy kis baj ezen gondolat megkapó elsöpillantásos szépségével:

nevezetesen az, hogy a férfi a vizslatás és nemezirányú hosszas elökészítés és tesztelés miatt legtöbbször nem dug, míg a vibrátor viszont folyamatosan igen.
és itt nem a "nem dug" a lényeg, mert ez többféleképp is kezelhetö (akár például az analóg, müanyagpunci és nö választóvonala mentén), hanem:
a dolog ab ovo méltánytalansága egyrészt (tudom, van jópár kapásból eszembe jutó bloggertárs/nö, aki ehelyütt harsány röhögésbe kezdett, lol);
s másrészt a vibrátor számára természetszerüleg jelentkezö nagyobb választék, halmaz.
hiszen aki évente húsz-harminc (oké, öt-tíz) nöt szed össze, több eséllyel talál közösmetszetü életpárt (és ha elég okos, felismeri és megállapodik, ha meg nem, akkor úgyse érdekel most engem mint kontrollcsoport), mint aki féléveket baszik el eléggé idökorlátolt életéböl egyetlen "valódiÖ" megtesztelgetésével...

valahogy ötvözni kéne a kettöt, persze, és amúgy épp ezen dolgozom, mármint az intuíció többsarkon túli kiterjesztésének életbe élés ötvözésével, fenntartva igényem a komolyságra (bazmeg, ilyen mondatot. komolyan, nem vagyok normális!)
a németek ezt a szitut úgy írják le, hogy kéne egy "tojásrakó, szörmebundás, tejadó disznó", márelnézést a hasonlatért, mondtam valaha hogy nem hülyék a németek?! ;)

nade akkor most akkor a normálisabb férfi, aki azért vibrálna is, adjon fel egy hirdetést az expressz "háztáji" rovatában?

namindegy, csak gondoltam mivel sok lányblogger küszködik a párnapra hozzájuk szegödött alfahímek egyébirányú inkompetenciáival, kicsit rábillentem öket az alternatív muksók élhetetlen önmarcangolására is :P
maradjatok csak D-hajtók, C-kategória reménykedök, legszívesebben CD-ötvözök.

az élet rátok is max úgy mosolyog, mint rám.

azaz: rajtunk :)


---


ciprus.

gyerekek, mondtam, hogy megyek ciprusra?

az eu úgy döntött, hogy koordinálja jobb sorsra érdemes felnöttképzési szakembereinek (hach...) interakcióját, és a grundtvig projekt keretein belül megutaztatja öket mindenféle szakmai kollokviumokra, szimpóziumra, és amit még latinosan rá lehet húzni ilyen ereszdelahajamat konferenciákra. a dolog komolyságába vetett hitem kicsit csökkenti, hogy a felelös szervezö heteken át emailekben arra hívta fel a figyelmet, milyen közel esik a választott szálloda a strandhoz, napi jelentéseket kapunk körlevelekben víz- és léghömérsékletröl, valamint garantáltan csaknekünkcsakma, speciális árakat, amennyiben a szállodában hosszabbítanánk a konferencián túl is foglalást... (kicsit magyarosnak tünt, ahogy leírta, hogy "elvben" 100 euró lenne egy éjszaka, de "csak a mi csoportunknak" elintézte, hogy ötvenér megkapjuk... rögtön éreztem nemzetek közt ívelö baráti kapcsokat, szerintem jól meg fogom érteni magam a görög pasival, mégha klitosz is a neve... igen, klitosz, és most kéretik mellözni a tovagondolást.)

lényeg, hogy szombaton indul a repülöm, és mivel furamód frankfurtból egy malév visz el budapest érintésével larnakába, két óra erejéig éjjel látni fogom szeretett városomat - csaba, kriszta, esküszöm, integetek, tessék kiállni egész éjjel a teraszra!!!

lesz aztán 8 nap barnulás és fejtágítás, komoly témákról amúgy, interkulturális oktatás a gyakorlatban, beleértve nyugatra tévedt japán menedzsereknek a megregulázását, hogy ünnepnapra ne tervezzenek nyugati kollégáiknak továbbképzést (aktuális ötlet volt az egyik hazai ilyen cégnél. feltünt a vezetöségnek, hogy május elsején és augusztus huszadikán úgyis állnak a gépek, miértne akkor képezze magát a tagság?), vagy utcakölkök befogása anélkül, hogy szétkéselnének. kíváncsian várom a két véglet ötvözését is, adott esetben említett japán urakat leküldeném egy éjszakára a blaha aluljárójába, kikötözve mondjuk, szokják csak a magyar realitást, másrészt megmutatnám a jakuzzikat a lurkóknak, mi nem lesz sose az övék, ha így folytatják.
(vagy éppenhogy így lesz... ez szociológiailag még vita tárgyát képezi, kedves tárkisok kik olvastok, tessék már valami számadatot küldeni, hány gazdag maffiozó kezdte aluljáróból ;)

amúgy a szimpózium nemcsak latin, hanem görög eredetü is egyúttal, jelentése szerint, idézem: "lakoma; étkezéssel és némi (kiemelés tölem. klitosz már elöre jelezte az ouzo-szirtaki-estéket...) iddogálással összekötött magasabb színvonalú beszélgetés"... :)))
a lényeg, hogy végre, jó hosszú idö óta elöször, nem otthon töltöm "szabadságom" napjait.

plusz uszkve húsz év óta elöször szállok repülöre, konstans idegesítéssel borzolom minden itteni ismerösöm és vadidegenek haját, akik valaha is aviatikus élményeken estek át a közelmúltban, hogy például vihetem-e zsebben a rakétatollamat (erröl majd máskor, vészesetben használom, ha más már nem keményedne a gatyámban), ha a repjegyre azt írják, nem vihetek savat tartalmazó dolgokat, például elemet, akkor a laptopommal most mi legyen, nem beszélve a mobilról, amit valóban ki kell-e kapcsolnom, s mi lesz, ha elfeledem, és elkezd zuhanni a repülögép, egyáltalán, miben reménykedjek, víz feletti vagy szárazföld feletti vészhelyzetben, és biztos-e, hogy nem vihetek szokásomhoz híven termoszban tejes earl greyt, mert egyrészt azt hiszik, folyékony bomba (egyes earl grey márkáknál ez már bennem is felmerült), másrészt valóban meg kell-e innom mind a gatewaynél (mint a Sziget bejáratánál), ami kettö elgondolás ötvözése legalábbis fura, minek itatnak bombát az emberrel, namindegy, szóval csomócsomó kérdöjel bennem, meg persze izgalom ezerrel... :)

visszaúton pedig, legalábbis terveim szerint, kétnapos szünetet tartok budapesten, elsösorban mentolos cukorka ügyböl kifolyólag, de ezt most nem fejteném ki.

viszont a lényeg: ha ezentúl nem jelentkeznék már e hasábokon, vigyázó szemetek a lost következö epizódjaira vessétek, hátha feltünök ott mint mellékszereplö, egy újabb repülögépkatasztrófa (ami persze katasztrófa lenne!) túlélöjeként.


a roberto ugyanis túlélö fajta :)