max payne

miközben itt dolgozgatok, futott a háttérben a max payne, új film, meg ne nézzétek, viszont volt egyszer néhány éve egy 72 órám, amikor belesüppedtem a finnek játékába, max payne 2, azóta is a legatmoszférikusabb, legjobb gameplay számomra, amit valaha megél(vez)hettem, sötét volt a szobában, magamra zártam mindent, és három éjjelnappal, alig megpihenve szaggatott lélegzetü alvásokkal irányítottam maxet végig a pályákon, élveztem és féltem, ittam a teát, a szemem merev csölátással figyelte a terepet, magas házak sötét zúgait kutattam ellenfelek és nyomok után, löttem és menekültem, próbáltam megoldani a bünügyet, és szerettem, szeretkeztem... nem tudom, iszonyúan TELJES játékélmény volt, hiperreális, szmogos, sötét, esös, bladerunneros, csak még embertelenebb és semmirekellöbb környezettel, plusz a zene, nahát a zene, az valami hihetetlenül odavágott, és volt még az a szám, nah, attól bevéreztem, poets of the fall, late goodbye, a mai napig megremegtet, imádom, csontjaimig hatol, erö, szépség, erö, szerelem, fájdalom, szépség, erö, erö, szépség, remény - itt van nektek.

full hangerö.

aztán remegjetek velem.