így múlik el a világ dicsösége :)

fenenagy jó dolgom, az van :D

ez az elsö hetem, mióta visszajöttem otthonról, hogy nem kell délelöttönként tanítani.

kialvás van ezerrel, meg teázgatások, újságlapozások magyar tévé elött (upc direct-nek nem beköpni!), simogatom a karom, mert picit libabörös néha, van rá okom de csitt :), valamint otthon vagyok, pihi, blogolvasás.

azazhogy részben a sajátom is, vissza.

és azt látom, basszus, hogy itt röpke 10 nappal ezelött miket írtam... meg egykét nappal elötte... egykét héttel elötte... s tudom, érzem még mindig csontjaimban a két hónappal ezelötti életérzést is, itt hordozom magamban, a most már mindörökre prolongálva konnotált konstans fejcsóvá lással egyetemben, és azon gondolkodom, hogy nem lehet igaz, MENNYIRE NEM LEHET IGAZ, hogy bennem ilyen gyorsan mozognak ideoda ezek a dolgok.

mert - és oké, ezt most nem muszáj elhinni, messziröl jött ember sokat mesélhet persze, de - ÉN TUDOM, hogy ezek mennyire öszintén megélt, ott és akkor átgondolt dolgok voltak belölem, ÉNBELÖLEM, és ha nem konstans egy kívülálló számára, akkor hát istenem, halandó volnék, plusz énblog, igen, EZ a pasi, ha nem tudnátok, egy komplett énblog (mindigis volt, ezért maradt ennyi története), a legtöbb pasi persze rohadtul az, csak nem írja meg, mert még arra is lusta.

oszt nekik meg majd jön egy lány, és a fel-le dolgokat megírja helyette, napuff, kicsit másik szemszögböl, s jól elvannak... kapcsolatevolúció ezerrel, sic transit gl... jajnem, ezt lentebb jobban fogom tudni elsütni majd, pillanat ;)

namindegy, viszont ilyenkor átolvasáskor - nekem - természetes az is, hogy az ember elkezd azért saját értékrendszerén tünödni, ha a dolgok változása, egy kezdetben ennyire fontosnak tünö embertöl, söt, A (legalábbis ideiglenesen) legfontosabb embertöl való megválás, elszakadás lélekben is ennyire gyorsan le tud ülepedni, a tanulságok levezetödnek, és kész...

kicsit meg is nyugtat...
meg picit persze meg is riaszt, hiszen könnyen azt a képzetet kelti, hogy ezek szerint nem is volt sose komolyan megélt, vágyott, komolynak értékelt... :)
s az ilyet nem szeretem. a hamisat, a félig-et. mindenbe belerohanok, és sose tudom, mikor vagyok sok, mondja erre csaba, [CSABA! MOST NEM IDENÉZNI!!!] és bár ö még nem isten, de azért mond piszok fontosakat, igazakat, viszont én akkor is mindig a komplett elöadásra váltok jegyet, max nem tetszik a vége.

anyway, ez az egész vibrálás most inkább megnyugtat, mert ami bennem van, harmincas pasiként, hogy most már okéoké, volt csomó vicces, kevésbé vicces, de mindenképp részletgazdagon megélt életnapom, egyrészt a holnap fejemre esö helikopter rémképével (nem tudom, miért ez van bennem, és nem egy ételmérgezés vagy egy egészéjszakás szexuális interakció folyamán bekövetkezett exitus [jajénszegény, jaj, lol - erre írta tán Petöfi, ágyban párnák közt?]), másrészt a megérzett, megkívánt megállapodás (pár/társ, otthon, késöbb majd gyerek, folyamatosan barátok, szeretetmelegség, kuckó, utazások néha, meg ilyenek) ódiumával, szóval mindaz ami bennem van ezzel kapcsolatban, az, úgy tünik, segít túllépni a csalódásokon, büszkén/dacosan/bután (*nemkívánt törlendö) felszegezett fejjel belegyalogolni újfent a világba, nem vénnek való vidéken otthagyni felszántott, méreggel fellocsolt ugart, vagy akárcsak nevenincs sivár semmiséget, adott esetben pedig rothadósra mosolygó paradicsomot, bocsaképekért ;)

okéoké, látom már, metatext-komplikáció... :D
tehát: jónak látom, érzem, hogy hamar fel tudom magamban dolgozni világom origójának az elvesztését, azt a tényt, hogy minden jel ellenére tévedtem az ahhoz tartozó lány megítélésében, ésvalamint erre egyrészt most már se nem haraggal, se nem kalandkereséssel nem válaszolok, hanem valahogy visszapörgök önmagamba, és onnan megint kifelé ezekkel a dolgokkal a puttonyban... s mostmár (már most!!!) ott van megint a szél, feltámadt, lobog a hajam kicsit, és libabör is néha, ahogy fent írtam.

(s most talán a múltkori, hazatéréssel foglalkozó posztom is tovább finomodott ezzel.)

együttgondolkodom másokkal nagyon gyakran ezeken, mostanság (szegények...), és kaptam valami nagyon megdöbbentöt is, valamit, amit sose így láttam... és szerintem mások se, akik szídtak, szídnak :)

hogy nevezetesen csomó ember átesik az életében megannyi tapasztalaton, megél dolgokat, belelép munkákba, családi helyzetekbe, kapcsolatokba... és megnézi, mi történik, vagy BEnézi, mi történik.
én meg itt sakkozok magamban, ezer lépést meg még egyet, és próbálom kitalálni
elöre, mit csináljak,
közben, mit ne csináljak,
és utólag, mit kellett volna másképp csinálni... :)

ami elsö pillanatra - s nyugi, adnak is érte a kapcsolati piacon hidegetmeleget - jónagy baromság.

merthisz az életet élni kell, nem tervezni, valamint nem azért lett kitalálva, hogy neked jó legyen...
TE vagy azért kitalálva (s felelös is), hogy neked jó legyen...

nadeviszont:
ha már egyszer ilyen örültbebaszott feje van az ember fiának... miértisne használja?!

most ugyanis felmerült ebben a kontextusban egy pozitív vetület is, és hálás vagyok nagyon érte :)
hogy tudniillik ezt lehet úgy is látni, hogy másnak adott esetben nem túl finom stációkon is át kell lépnie, jónagyokat sérülve akár, hogy tovább tudjon haladni, míg én meg ezek szerint - ha néha rosszul is, meg akár hosszan is, de összességében legalábbis haladva valamerre - mindezt megpróbálom megoldani fejben... a múltat, a jelent, a jövöt... (tudomtudom... irrealista idealista vagyok, lol) és ez tökre jó, mert aki jön felém, az ebböl profitálni fog majd, ebböl a tudatosságból, minden beépített hibázásom ellenére.

meg talán én is,
még akkor is, ha néha túltudatosítok, túlkomplikálok some fuckin' simple things... :D
ezt is megtanuljuk még. a lassúság szeretetét, a könnyedség elfogadását, a türelmet és nyugalmat.

mindenesetre ezeket a múltheti, -havi posztokat olvasva s a mostani, éppen a hétvége óta finomhangolódó, picit már a jövöbeni szépekre készülö bensömbe is bele-belehallgatva, úgy tünik legalábbis a fentiek alapján, hogy egyre gyorsabban tudom feldolgozni a a dolgok fejbeli részeit s továbblépni.

és amit hülyeséget mondtam, mondok, hogy jójó, de honnan fogom legközelebb tudni, hogy nem nézem be nagyon megint... az azért, nagyon halkan és bújtatva árulom csak el, bennem csak a felszín, nem is bennem, lol, hanem rajtam.
tudom, hogy legközelebb is megint ezerrel fogom magam beledobni, ha megérni látszik, és max talán picivel tapasztaltabban most hamarabb vennék észre figyelmeztetö jeleket, feltartott mutatóujjakat, s korrigálnék, hinni akarván a sors alakíthatóságán... bár persze az igazi az lenne, ha olyanra sose lenne szükség, héé, ne röhögj, álmodni szabad még AZ ideálisról, nem?
tökéletes nincs, tudomtudom...

s ez az "ezerrel bedobódás" valami újba nem azért van, lesz, mert felületes vagyok, hanem ugyanazért, amiért tíz nappal ezelött, meg elötte levö nap, meg két hete, meg két hónapja... meg amiért az egész életem olyan, amilyen...:
gyors, botladozó, öszinte, buta, kedves, énközpontú, gyerekes, csillogó, kétségbeejtö, eröt adó, reményre jogosító.
gyors a fejem... és persze rohadt gyakran útban is... na de erröl már beszéltünk, nem leszek (még) redundáns(abb).

---

s akkor a végére, mondhatni a hét statisztikája, kis felengedésképp, mert a fenti bizonyára nemcsak hosszú, unalmas és kifelé tök semmitmondó volt, de legalább kellöképpen száraz is:

kéremszépen, egy kollegina csinált egy felmérést három osztályában - ö velem szemben rendes iskolában tanít - a 10 és 14 év közötti lányok körében (minta: kábé 45 fö, válaszmegtagadók aránya kábé zéró) arról, hogy számukra milyen lenne az ideális srác, barát, pasi, férj, akármi hím.

nah, úgy döntöttem, hogy az eredmény szempontjából, valamint az eljövend generációk elvárásait illetöen márcsak karakterológiai okokból én akkor ezt most elmondom.

- legyen jó kocsija,
oké, ez rendben.

- pénze.
megértem, a mobilgyártók egyre cukibb telcsiket hoznak ki, valamiböl meg kell venni.

aztán kezdödik a keményedés:

- segítsen a háztartásban.
namost nem csapom le a magaslabdát, hogy ezek szerint mit látnak otthon, ha ezt specifikusan igényelnék, ebben a korban már.

s idáig rendben, nem épp egy kinsey report, belátom...
nade nem volt megállás!
az intimebb szekció vezette is egyúttal a válaszlistát.

- legyen jó az ágyban.

ehelyütt kicsit megemelkedett egyik szemöldököm.

- ne legyen szörös a melle.

oké, megint megnyugodtam, s ezt ráadásul még támogatom is, túl azon, hogy bírom a higiénia-témát, leginkább én sem szeretem a szörös mellü lányokat, jogos, ha fordítva is elvárják :P

aztán elöbb még csupán emelkedni készülö szemöldököm fennakadt a top válaszon, huszonvalahányan adták meg, ez nem bohóctréfa, uraim, ez a jövö!
kéretik megkapaszkodni:

- hogy jól tudjon nyalni.


mégegyszer ismételném a korosztályt: 10-14


na s akkor most mondom azt, hogy sic transit gloria mundi :)


tefigyeljide, lányok!
ha ezt ennyire leegyszerüsítitek a pasik számára, ne csodálkozzatok, ha elsorvadnak nyelven túli izmaik!

agyban, plö.
(nem, nem elírás. nem ÁGYBAN, agyban. ott is van.
én már csak tudom... amennyit izmozni szoktam egy problémán, lásd fentebb akár... :)

szóval ennyi, kedves cukrosbácsik, félre vannak tájékozódva!
nem nyalÒKA, hanem nyalNI.

nemmindegy :)

---

a mai zene pedig a Tiéd, ha majd ezt elolvastad, igenbizony, csak a Tiéd :)
úgyúgy,
tudodte,
látod.

"Things are never what they seem,
can't explain the reasons why
The illusions that we see,
the many faces of our lives"