hat kis háttér

jelzem, az elözö beírás címének komolyabb funkciója nem volt, viszont a billiárd elötti tisztálkodás során applikált kézpíling csodákat müvelt. túl azon, hogy narancsillatban fürdött a sok gyógyító, regeneráló és felépítö olaj egyvelegétöl két kis kacsóm, a benne levö reszelék (fenetudja miböl... állítólag megkeményedett kefírdarabok, de ezt már én sem hiszem el...) kellemesen szétsikálta elébb... a végeredmény öt perc múlva selymes bör, finom, rendkívül puha tapintás, és hát mondom, olyan illat, hogy legszívesebben beleharaptam volna, ha karácsony lenne, ergó narancsszezon. namajdakkor.

hétfö.
új tanév kezdödött, találka hát a delikvensekkel, kiket ezentúl egy 8-10 hónapon át boldogítani fogok.
háttér:
1) ebben a csoportban kommunikációt, konfliktuskezelést, valamint roppant profán módon számítógépes ismereteket tanítok. heti 10-12 óra lesz, az elején picit több.
2) az európai unió az egyes tagállamoktól befolyó pénzeket újraosztja, régiókra, speciális fejlesztési célokra, valamint önnön bürokratáinak repikeretére.
3) különös tekíntettel arra, hogy elég nagy méreteket öltött idöközben a migráció az egyes országokban, valamint a nök helyzete sok helyütt, sok esetben, még mindig a középkort idézi, viszonylag sok program is foglalkozik az ezen körülmények kulminálódása folytán különösen perifériára szorult, migráns nök beilleszkedési, munkavállalási esélyeinek javításával.
4) kohl kancellár a nem épp sikeresnek mondható keletnémet beolvasztással sikeresen kivívta maga ellen az óország (NSZK) valamint az új tartományok (ex-NDK) lakosságának rosszallását. választási esélyeit javítandó, valamint több légyben gondolkodva a keletnémet orosz kaszárnyák bezárásával rá háruló költségeit ellentételezendö kihírdette a "telepedjék vissza, aki német származású!" programot, mely által eléggé szignifikáns mennyiségben érkezett föképp orosz, ukrán és kazah vidékekröl (bocsánat az innentöl elkövetett egyszerüsítésért: orosz) bevándorló.
sokuk, söt, többségük, a nyelvet nem beszélte, valamely ük- vagy nagyszülö révén kapott letelepedést és állampolgárságot, általában a mesés nyugat igézetével és könnyebb megélhetés ígéretével felvértezve magával hozva a komplett, gyakran többtucatos családot. kohl okoskodása, hogy ez a(z azóta kb. 3-5 milliósra dagadó) közösség majd rá fog hálából szavazni, bejött, 94-ben újraválasztották, a korábbi fölényeskedéshez képest paraszthajszállal.
5) sokan a bevándorló oroszok közül mind a mai napig nem tanultak meg (rendesen) németül. általában minden családban van egy - többségében fiatal, esetleg már itt beiskolázott - tag, aki mindenki ügyesbajos dolgait intézi, ezen túl viszont kis közösségek alakultak ki, kicsiny russia-town-ok, minden nagyobbka városban. együtt laknak, saját bolthálózatuk van, könyv- és videóküldö katalógusszolgáltatás, lopott orosz fizetös tévé huszonvalahány csak oroszul beszélö csatornával, saját rádióadó, és hát persze informális kapcsolatrendszer, amelyen keresztül minden megszervezhetö. következésképp a kontaktus a német (ellenséges, fasiszta, stb.) külvilággal szegényes, visszautasító vagy visszahúzódó, és gyakran konfliktusterhes.
magam láttam egy öregecske párt sétálni az orosz negyedben, lehorgasztott fejjel, kézenfogva, halkan és láthatóan láthatatlanságot kívánva, ahogy napi sétájukat lezavarták, mindenfajta remény és kilátás nélkül, olyan fák és bokrok mellett, amelyek idegenek voltak, olyan embereket kerülgetve, akik idegenek, és idegen nyelven beszélgettek... szörnyü érzés lehet "displaced" embernek lenne, félrehelyezett, felesleges lénynek, elszakítva barátoktól, esetenként nemnémeteredetü rokonoktól, többezer kilométerre LEélni a megmaradt éveket, évtizedeket, siváran, unalmasan, megmegbontva némely esküvö, születés vagy halál áltva, csak azért, mert per fö jár a négyszáz euró szociális segély...
és minden bokor idegen.
egy komplett élet külsöségeiböl és belsöségeiböl kiragadva.

*sóhaj*

bocsánat, elengedtem magam.
a képhez a múltkori kasseli statisztika tartozik, streetworkerek állították össze. eszerint a 18 év alatti orosz származású fiatalok 60 százaléka kemény drogon él rendszeresen.
we are talking about cocaine and heroine, guys! lehet elképzelni a csatolt kriminalitás (betörés, rablás, prostitúció) mértékét. a fiatalkorúak elzárására szakosodott intézmények az oroszajkúak részarányának növekedéséröl beszélnek, az oda elzárt srácok egyetlen mentsvára a maffia, mely itt is terjeszkedik, és része a mindennapoknak. ha valaki csomagot akar szeretteinek szibériába küldeni, nem a postára bízza, mert az orosz társszerv tuti lenyúlja... nem, kifizet a maffiának annyit, amennyit a német posta is elkérne, és azok, akik a nyugateurópai kupikba hozzák a gyakran elrabolt lányokat, hazafelé karácsonyi szeretetcsomagokkal utaznak.

brave, new world.

6) a nök helyzete különösen sanyarú. az orosz családmodell szinte minden ex-tagköztársaságban a nö kizsákmányolásán alapult. a mai napig az a jellemzö beállítódás, hogy a nönek szülnie, majd nevelnie, valamint takarítania, föznie, és éjjel lábat nyitnia kell.
a nyugati kultúra egyes vívmányai ha, akkor maximum külsöségeikben kapaszkodnak ezekbe a mikroközösségekbe. igen, persze a nök voltak "otthon" is azok, akik hallatlan munkabírásukkal és türöképességükkel, bámulatos terhelhetöségükkel valójában mindig is vitték a család életét... és meghagyták férfiaiknak a mutogatást (pretending), a részegségeket, a hitet, hogy a teremtés koronái kontrolljuk alatt tarthatnak és tartanak is mindent.
de most... itt... amikor a férfiakra már csak mutatóba sincs szükség, a foglalkoztatottság körükben (az orosz származású, munkabírású férfiakra gondolok) a húsz-harminc százalékot éri csak el, a többi segélyen éldegél... akkor megszünt az, amit popper péter a férfiak létjogosultságmagyarazátaként értelmez... nincs már semmi, ami (vissza)igazolná státuszukat... ergó marad az ezermesterkedés, s ha az sem jön össze (mert minek is, és miböl is, és különben is itt sose romlik el semmi, hiszen a vasaló philips), akkor marad az alkoholizmus.

nos, marad az alkoholizmus.
meg a családon belüli eröszak, a gyermekek megeröszakolása, és az avittas, de funcióját vesztett családi "role model" berendezkedések ad abszurdum továbbvitele.

példa:
négyfös család, fiatalok a szülök. csajszi nálam tanult, egyebek mellett grafikát, dtp-t. sikeresen kihelyezem szakmai gyakorlatra egy gyárba. közben jól összejövünk, meghívnak magukhoz ebédelni, férfi kedves, egyetemi végzettségü (!), de egyebek mellett hiányos német nyelvismeret miatt nem kap munkát. pizzériában feketézik éjszakánként. két lányuk van, 5 és 12, utóbbi kanászosodik el, megkérnek, tudnék-e matekban segíteni. tudok, heteken át. szóval megismerem belülröl az egészet. kislány rossz barátokra lel, ellopja szülöktöl a zokniban örzött dugipénzt, rúzst meg ruhákat vesz magának. leteremtik, veszekedések, rosszanyavagy!-szemrehányások, miértdolgozol, otthon a helyed, látod mi lesz a lányodból? gyere ide édes lányom, tudom hogy anya a hibás, puszi.
kislány játszik szüleivel.
anya komplett idegroncs. szakmai gyakorlatot ennek ellenére kitünö bizonyítvánnyal elvégzi.
munkát ajánlanak neki.
elfogadja. 1300 euró nettóért.
egy hónap után abbahagyja.
mert rossz anya. mondják. mondja férje. aki amúgy felvilágosult, orosz értelmiségi. ö most egyébként taxizik éjjelente, és napközben pizzákat süt.
életpályák. zsákutca. vége.

lányukat legutóbb a plázacica itteni válfajaként láttam viszont, immáron 15 évesen. egy harmincas futtatta.

---

a csoportban 15 lány, egyelöre. 18 és 28 közöttiek. vagy gyereküket egyedül nevelö német csajszik, vagy migráns lányok. nem tudok kemény lenni velük, férfiböl vagyok... ök ezt persze mindig megjátsszák, igyekszem nem bedölni a második órától kilibbenö melleknek, a kacér oldalpillantásoknak és társainak. nem könnyü tanítani így, dehát ezért fizetnek. nem farizeus, komoly gondolat! rombolnám tovább életüket, ha belebarmolnék. ennyit egy éjszaka nem ért meg. sose. ezért csinálom nyolcadik éve. ezért nem voltam még sose ágyban egyikkel se.
sajnálom öket.
segítenék, ha lehetne, valahogy.
de százból ha egy tud megszabadulni a körülményrendszerétöl.

és ez eléggé elkeserítö, a fenti hat pont fényében, tükrében... :(


---


jajh...

valami szépet is, a végére? jó lenne, igen.

jaigen, tudom már :)
tegnap elszállt a számítógépem. unmountable_boot_volume... magyarul nem ismeri fel többé a vinyót. fasza. millió év munkája oda... najó, persze nem teljesen, mert vannak mentések, plusz még dolgozom millió megoldáson is... de azért frusztráló, hogy vasárnap azzal búcsúztam töle, jóéjt, reggel meg egy bazdmeggel kell nyitni, pedig nem kötöszavazom amúgy ;)))

jajhogy szépet akartam?
bocsánat.

legyen.

titokszép, széptitok:
furamód bizodalmam lett a jövöben. nem érdekel, mi lesz egy hónap múlva,
mert tudom, hogy ez csak az elsö hónap a nagyon sok még hátralevöböl...
és hiszek a reményben, hogy egyre,
egyre szebb lesz mindegyik utána következö...

hátha
most az egyszer
nem csalódom.