izélábúak

történt, hogy kevésbé zümmögö, de annál függetlenebbül repdesö szarok lepték el a lakásom, konkrétan a konyhát.

elnézést a csúnya szóért (~szarok), különösen az entomológusok bocsánatáért esedezem, nincs mentség, tudom; de az ízeltlábúak és repkedö egyebek tematikájában egy párnámon egyáltalán nem pixar-édesdeden mászkáló, gyerekkori csótánycsapat -élményem óta a csapdosó együttérzö korántsem buddhista álláspontját képviselem:
elöbb lecsapom öket, aztán együttérzek velük, miközben vécépapírba csomagolva tapasztalják, milyen a városi csatornarendszer.

nem arról van szó, én szeretem öket, söt, például a minap is otthon járva a pecsás bolhapiacon (bolhapiac - hah!!!) kifejezetten az érdekükben s helyettük is háborodtam össze magam üveg alá felszurkált gyönyörü lepkék láttán - igaz, szar (ma fekália-napot tartunk) rasszista vagyok, mert az üvegbe öntött skorpióktól viszont legfeljebb viszolygok, ott semminulla együttérzés persze, dehát ikrek lennék vagy mi, ha már más magyarázat erre nem applikálódik.
(s ne tessék civilizációs reflexszekkel jönni, állítom, öseink mindenféle morális meggondolás és énblog nélkül fejbe csapták hatalmas mammut-lábszárcsonttal a tüz körül sertepertélö bogarakat és politikusokat, valamint jól meg is ették öket, váljékegészségükreböff.)

szóval szeretem öket... de basszus minek jönnek a lakásomba, hívtam én öket? nem. tudom hogy nem, mert nem vagyok hülye. illetve igen, de nem ebben, a csótány-élményem óta.
végtére is én se mászok közéjük a dzsungelbe, ahol kétméteres ös-példányaik zizegnek, emberséges táplálékadagra várva. vagy nem?

jobban belegondolva akkorhát különben is örüljön minden pók, légy és szúnyog, hogy nem eszem meg!
ha már háziállat, akkor macska.
oké, kutya is rendben, meg persze hörcsög.
(utóbbi legalábbis, amíg nem akarja folyton megkettyinteni a lábszáramat, onnantól szerintem óhatatlanul levesbe való, kis répa, füszer, miegymás, recept a kiadóban.)

kulináris kitérö vége, topic on.
szóval ott tartottam, hogy a konyháM(!!!)ban megjelent pár zizegö szar, riadalmasan segítségül hívott szomszédom, hobbi állatszakértö (többször elsírta, mekkora egy állat fönöke van), be is azonosította öket, kijelentette, ezek bizony molylepkék, de nem a szar rágó fajta (latin nevén molyosz ruhatárosz, bár most nem tudom, ezzel durrell vagy csányi kiegyezne-e), hanem a szarrágó fajta (latinul mocsokosz molyosz liszteszacskosz), és bizony nehezen kifüstölhetö, vegyem meg a legdrágább ellenszert, amit halálfejjel árulnak gyermekmagasságban elérhetö polcokon bármelyik drogériában.

kérem szépen, megvettem.

és még büszke is voltam magamra, esküszöm, két méretet nött a férfiasságom a kassza elött, pedig ott xxxl-es óvszert is árulnak, de komolyan annyira meghatott, hogy kicseszek ezekkel a molylepkékkel, amint hazaérek, hogycsakna. mégpedig tök intelligensen.

ugyanis a csapda, amit megvettem, hohó, nemám valami himihumi, husszein márkájú antrax-keverékkel operált, nemnem.
feromonokkal!!!

úgybízám.

az ötlet a következö: végy egy hosszú lapot, kenjed be jól csirízzel, és a ragasztóanyagba keverj molylepke illatanyagokat.

(itt álljunk akkor most meg egy pillanatra, tegyük túl magunkat a molylepkék potenciális - ez most kétértelmü, tudom - szexuális szokásain, és vizsgáljuk meg közelebbröl a módszertant.

adva van a fiú molylepke, és a lány. a fiú kimászik a liszteszacskómban található lárvák egyikéböl, zizzen kettöt, hogy nabazdmeg itt mekkora a kosz, elindul hosszú vándorútra - biztos három lárva közül a legkisebb - és közben körbehugyozza, -kakilja, -fingja, -köpi és -dörzsöli a lakásom.
AZ ÉN LAKÁSOM!
ez ugyebár már egy ok, hogy ne hívjam meg a következö születésnapomra, hiszen ezt még kifejezett jóbarátaimtól is nehezményezném, függetlenül az elfogyasztott bódítóanyagok minöségétöl és mennyiségétöl, de lépjünk ezen túl és figyeljük meg a nöi nemet, márminthogy a molylepkéknél, merthogy ennél a fajnál ez talán még vadabb: ök is kibújnak a lisztböl, böszen nekiindulnak, de nem ám takarítani a pasi után, ahogy kell :P, hanem MINT AZ ÁLLAT repkednek a szagnyomok után és taszajtanak magukba hímmolypisikakit, dunsztot, miegymást.

kéremszépen, ez egy ilyen népség.
szerintem felháborító... s mindezt AZ ÉN LISZTEMBÖL!!!)

namost.

a csapda lényege, hogy a nöi molylepke illatát belekeverik. ez mondjuk rögtön megmozgatta a fantáziámat, de hiába szagolgattam elszántan kicsomagolás után, túl néhány kiálló orrszörön semmim se bánta, úgy látszik, nem bukom molylepkékre.
[off: micsoda társkeresö hirdetés lenne, ha még kellene: kalandorok és molylepkék kíméljenek, lol. jah, valamint túlfütött hörcsögök.]

nos, a fiú repked, megcsapja orrát (tudom, csápját!) az eau de kipárolgás, és ukkmukkfukk húz is el arra... egyenesen rá a ragacsra. odaragad. csapkod, dühöng magában, "basszameg már megint a nök miatt megy tönkre egy populáció", gondolja... holott persze megint a férfi pöcsvezéreltség miatt, de hagyjukis.
errara molylepke est, mondhatni.

anyway, a csapda két okból tünt tökéletesnek: ha a pasi helyhezrögzítettség okán nem tud dugni [odaragad a pöcsikéje, vagy szimplán önmagában éhen hal - azt most nem gondoltam végig, mi van, ha élelmes leányanyák etetik, fürdetik, és élö szexjátéknak használják...
khmmm... :P
tudok bloggertársat, akinek ez valószínüleg komolyan megmozgatná a fantáziáját, mondhatni álmában táncot járna egy ilyenért, ha szárnyával falhoz ragadt molylepke lenne], s nincs több pici molylepke, amiböl robertot zavaró nagydarab fejlödhetne ki.

kettes számú ígéret: a sok, elvakultan D-kategóriás molylepkepasira hajtó molylepkecsajszi mind jól megszívja, mármint komplett átvitt értelemben, ugyanis miután rárohannak sikoltozva autogrammokért, hogy jézusomottvanbradmolypitt, mindmind odaragad, úgybízám :DDD

és végre kicsit helyrerakódik a világ igazsága, nah.

---

nos,
ez volt három hónappal ezelött.

aztán misem történt molylepkeügyben. márminthogy, rakhattam én ahová akartam a csapdát, ezek a képembe röhögve tovább susmusoltak a konyhában, és esküszöm, direkt szárnycsapás-versenyt játszottak, miközben én a szokásos taktikám alkalmazva (lecsapni, aztán sajnálni) üldöztem öket...

de ma!
végre!

egyetlen árva célmoly finalemente beletrafált! már nem is hittem, hogy még van szaga a hatóanyagnak... de lehet, hogy mint a döglegyek, ezek csak az állott szagra utaznak, ki tudja.
ha minden igaz, megöltem a királyt, és hacsak nem hisznek elvisben, a nök most széjjelepekednek öutána, megsiratják és elhúznak a lisztes fenébe :)

bár, amilyen a szerencsém, ez valószínüleg csupán egy beszívott leszbikus moly.

íme a vadásztrófea:


amúgy hogy legalább valami valódi hasznát is említsem a pakknak: tök jól lehet vele például németet tanulni!
a mocsokosz molyosz liszteszacskosz itteni neve:
lebensmittelmotte,
annak csapdája pedig a
lebensmittelmottenfalle.
:)

(régmúlt nyelvtörö jut erröl eszembe, a hírös hottentotterstottertrottelmutterlattengitter-
kotterbeutelrattenattentäter...
valamikor múltkor még pont a raccsolós farkasházy is elsütötte a heti hetesben.)

---

most látom, a hottentotta amúgy egy skorpiófaj elnevezése IS.

affrancbamár.