Ha szombaton születtél...

"Nem hiszed igazán, hogy a megtörtént dolgokat ne lehetne visszaforgatni, illetve, hogy léteznének egyszeri és megismételhetetlen lehetőségek az életben. Úgy gondolod, ami ma megeshet, arra van esély holnap is, épp ezért nem kapkodsz, sokkal inkább halogatsz. Pedig számtalan olyan helyzet adódhat az életben - legyen szó párkapcsolatról vagy munkáról -, aminek megvalósítására mindössze egyetlen lehetőség adódik. Ilyenkor pedig nem teheted meg, hogy halogatsz, hiszen másnap már késő lesz. Igyekezz résen lenni, és ragadd meg az alkalmat, ha úgy érzed, hogy szükség lehet rá."

---

neszeneked, fogddmegjól... így jár az ember (fia), ha feminahu-t olvasgat. az eleje okés, söt, passzol, a vége meg csúfosan lelaposodik.

lehet, hogy mégis vasárnap születtem?

lassan kezdem hinni, hogy a determináltság, az "eleve elrendeltetettség" mégse olyan életidegen koncepció a véletlenek istennöje részéröl, mint ahogy gondolnánk. riasztó, hiszen innen márcsak egy lépés egy magasabb rendezö elv vagy lény meglétében hinni (mint például a véletlenek istennöje, lol), és az azért (egyelöre, még mindig) relatíve messze áll tölem.
tény viszont, hogy egyre passzolóbbnak, hihetöbbnek... hogyismondjam, flow-ba illönek tünik az a megközelítés, hogy aminek meg kell történnie, megtörténik (úgyis)...
továbbpergetve ezt a gondolatot viszont - és jólesö mosollyal legelészve a "minden úgy jó, ahogy van" kitérön - eljutunk oda, hogy mindegy, elszalasztunk-e egy lehetöséget, mert ha igen, akkor az úgysem "az" a lehetöség volt, vagyis az igazi, az elkapandó...

...és ez meg visszavezet a legelsö gondolatsorhoz fent, csak épphogy fordítva :)
igenis NINCS olyan, hogy "egyszeri és megismételhetetlen".
nem megvalósult (és nem megvalósulandó) dolgok vannak csupán - valamint a megvalósult (megvalósulandó) dolgok.
és ilyen kontextusban nem létezik helyes vagy helytelen se, csupán eseti (vagy nem eseti).

kezdek félni, az tény :)
ennél azért nagyobb szabadgyöknek képzelem az emberi akaratot.

visszatérve viszont a feminás ötletelésre: kaptunk tehát egy önnön farkába harapó kígyót, ahol a farok épp a fordítottja, mint amikor fejként indult (jesszusom, micsoda kép...)
egyfajta gnosztikus möbiusz-szalag, predesztinációs féreglyuk, determinista hedonizmus.

és akkor vallásról még szó se esett... ott ráadásul elég húzós téma ez, hiszen ha van elöre elrendeltettség, akkor nem bünhödhet az ember azért, amit elkövetett (és ezzel az összes represszív - ördögéspokol - instrumentárium finom sasszéval balra ki...), ha pedig nincs elöre elrendeltettség, akkor meg kicsit nehéz megmagyarázni a középszerünél rosszabb sorssal megvert milliárdnyi báránykának, miért ott és úgy tengödnek, ahol és ahogy.

---

bocs, hogy ilyenekkel... de hosszú volt a reggeli szünet, és kicsit elbambultam, nah.

:)