hütö, tíz lépésben

nos.

mint már jeleztem, pár (uszkve négy) hete eljött az idö (a jó idö, kint az ablakpárkányon ugyanis, mely pót-hütöként szolgált) hogy rátenyereljek egy új hütöre.

viszont nemodabuda! szimpla hütöje mindenkinek van, ígyhát egzaltált személyiségem legújabb kreatív görcseként úgy döntöttem, befestem drágaságom picényt... :)

és mivel érkeztek eziránt érdeklödö kérdések, mikor facebookomon leírtam, hogy befejeztem a hütöm festését, úgy gondoltam, berakok ide egy "lépésröl lépésre" leírást, hátha valaki kedvet kap egy kis individualista hütöszekrényre.

imhol az eredmény, elöre, s alább aztán következzenek a pontok.



---


1) legelébb is: végy egy hütöt!

nemnem - így, konkrétan: menj el, és vegyél meg egy hütöt!!!

nem ártana persze, ha a felülete elökezelt vagy feldörzsölt, de ilyet valszeg nem kapsz, plusz enyhén furcsán néznének rád, ha ilybá kéréssel fordulnál a kedves eladószemélyzethez, tehát a szimpla fehér is megteszi.

2) lakásod egy félreesö sarkát szigeteld el a maradéktól, de legalábbis fújás-irányban (erröl majd késöbb). a hütöt aztán pakolászd be, szabadítsd meg a felesleges csomagolócucctól és hungarocelltöl, tisztítsd meg ruhával és indulj el újra bevásárolni, mert most jön a java. nevesül:
- gránitszpréj (vagy valami hasonló. fúvós flakon legyen, az a nagy, 20centis, jó recés felületet adó. kábé egy flakon elég egy hütöre, kétszeri átfújással.)
- megfelelö mennyiségü, színezetü és minöségü akrilfesték, valamint jó pár ecsettípus, mancsodhoz illö
- ha nincs: átlátszó, öntapadó fólia, amit pl. airbrush (szórópisztoly) munkákhoz használnak
- a nem befestendö felületek védelméhez: krepp, öntapadós
- cutter vagy más vágószerszám
- (most írjak ide olyat, hogy türelem, meg motívum, meg kedv?)


3) miután a hütö hátulját, a zsanérokat és müanyag részeket, a nyílásokat és a tömítéseket az ajtókban jól befedted a krepp-pel meg ami még a kezed ügyébe jut (erre a procedúrára szánj úgy kábé másfél-két órát, nem viccelek!), valamint egy nagyon finom csiszolópapírral megrecézted picit a lakkozott gyári felületet, hogy jobban fogja majd festékeket, a gránitszpréjjel fújd le a hütöt. ügyelj rá, hogy amikor vízszintesen fújsz, mindig picit fújjál túl az oldalán, mert ha a széle fölött fordítasz fújás közben irányt, úgy ott a pillanatnyi megállás miatt több festék lesz, és az úgy csúúúúnya... tehát mindig szépen túlfújni az oldalon, és ott fordítani irányt vissza - ez egy trükk, amit még airbrush-koromban tanultam.
az egészet aztán hagyd vagy egy órát száradni, aztán tegyél rá egy második réteget.


a végén az egészet hagyd megint legalább 12 órát száradni. ha akarod, fektess be addigis a szobába egy kedves ellenséget, az illatok jót tesznek vele és neki :)

közbülsö megjegyzés:
igény szerint akár abba is hagyhatod itt - nem muszáj ám festegetni az ajtót, és már ez is ezerszer pofásabb, mint bármilyen gyári hütö!!!

4) a gránitszpréjnek kettös feladata van. mivel egyrészt úgy döntöttem, hogy csak az ajtót festem be, szép, és a sima fehér felületnél különb külsöt ad a hütö maradékának. ezen felül tökéletes alap az akrilfestéknek is, mely hamar lekopna a gyári lakkozott fémröl, másrészt plusz extra struktúrát is kap még.

ideje viszont elkezdeni foglalkozni picit a motívummal is.
new york számomra kedvenc (bár még sose látott/látogatott) részét, a central parkot választottam, és egy fotó segítségével átrajzoltam az alapokat egy nagy papírra:


ezt az 1:1-hez rajzot aztán átmásoltam ablakhoz ragasztva az öntapadós fóliára is, melyet aztán felragasztottam a hütöre a késöbbiek folyamán.


a rajz elkészítése, az átmásolás a fóliára (illetve ha tökös legény/lány vagy, egyenesen a felrajzolás a fóliára) uszkve egy óra volt... nevetséges munka ahhoz képest, hogy ezeket a vonalakat aztán a hütön mind külön-külön meg kellett vágnom, effektíve felhasítanom a késöbbi munkálatok számára cutterral/késsel. az ugyanis önmagában legalább egy további órányi, ráadásul merölegesen, ajtóhoz nyomott hosszú vonalzóval végzendö munka volt, fájt is a karom piszokul utána. de mint látni fogjuk, egy ilyen tipúsú képnek alapja az elöre sablonozott egyenes vonalazás.


5) a rákövetkezö feladat a legelsöként megfestendö háttér (ég, felhözet, nap, stb.) számára szükséges területekröl a fólia lehúzása úgy, hogy a) nem pattog le alatta a ráfújt gránitfesték, b) nem ragad összevissza a kezemben valamint a kis asztalomon, amire ragasztom, hiszen késöbb majd itt-ott újra kell használnom (nos, ez az az alpont, ami, férfiasan bevallom, nem sikeredett. miután lehúztam minden fóliadarabkát, annyira beléjük gabalyodtam, hogy a szépmüvészeti egyiptom-kiállításán szarkofágban szunyókáló múmia hozzám képest kutyafasza volt.) valamint c) nem húzok le túl sokat, mert visszaragasztva már nem tapad annyira.

az eredmény pedig így nézett ki:


6) ezután következett az elsö festékréteg felmázolása. picit ünnepélyesnek éreztem a pillanatot, vigyorogva huzigáltam az ecsetet ideoda, persze még csak szolídan, visszafogottan:


úgy döntöttem még elötte (mármint, értelemszerüen, a festék megvétele elött, lol) hogy a többi konyhaeszköz és -berendezés színvilágához passzolóan sárga-narancs-barna irányba megyek az egyébként téli kép (v.ö.: "hütö", khmmm...) során.

7) miután további, immár felhökarcolóknak fenntartott fóliadarabkákat huzigáltam le, a kép is egyre több struktúrát kapott.


fentröl lefelé, valamint háttérböl az elötér felé érdemes menni, világosból a sötétbe (vagy sötétböl a világosba - ez már képfüggö), és persze egyre több fólia lehúzásával egyre több építmény jeleníthetö így meg:


8) ideje a bejegesedett folyóra is átvinni a festéket :D
a fóliák megint lekerültek, és rétegenként sötétedve átvettem a fenti struktúrákat.


egy festékszpréj felfújt kisebb adagnyi fehérjével aztán megcsinálod a napocskát és elgyönyörködsz a lenti tükrözödésén.

mondom, elgyönyörködsz!!!


nnna.
azér.

9) most jön az érdemi szépség: a híd! :)))
leszeded a maradék fóliát, és a legsötétebb színnel felrakod a hidat, a tükrözödését, meg a körülöttük lévö, tiszta, fehér havat:


namost.
ha véletlenül egy a recesszió folytán éppen tönkrement hobbibolt környékén laknál, mint én, és súlyosan dekadens valamint felelötlen, infantilis módon hagytál ott inkábbnekérdezdmennyi pénzt mindenféle festék-papír-szerszám-könyv- és egyéb bizbaszokra, akkor esetleg éppen kezed ügyébe esik egy kis hó-struktúrafesték...


amivel...


elég csinosan meg tudod csinálni a valóban havasnak rendeltetett tájat!
és ezt persze rögvest felnyomhatod más helyekre is - házak tetejére, híd oldalára, szomszéd orrára...


10) nyugi, majdnem kész!

így még elég üres lenne, úgyhogy úgy döntöttem, nyomok még rá pár hófödte fenyöfát. erre a legjobb, ha akarsz ilyet, egy legyezöszerüen szétterülö ecset, elég spéci és jópofa önmagában is, és jócskán lerövidíti az ilyesmi bizbaszok festését.


a végén egy kiszuperált fogkefét a hóstruktúrás akrilfestékbe nyomsz és ujjaddal spricceled róla a cseppeket a képre, elég szépen behavazza a tájat :)

hát, köbö ennyi lenne. a festés maga két este, egy rövidebb és egy jócskán hosszabb, miközben azér tévéztem is (mostanság épp a supernatural-t nyomatom, és ajánlom is persze mindenkinek).
a legmegváltóbb és -szívdobogtatóbb pillanat aztán másnap reggel a ragacsok és kreppek leszedése volt a kitakart nyílásokról meg a hátuljáról, és bár - mint mindenkinek, aki ilyesmiket (is) csinál (néha) - maradtak kifogásolnivalóim a képpel kapcsolatban, a projekt maga sikeresnek van elkönyvelve bensömben... nem beszélve arról, hogy ilyen hütöje, mármint pont ilyen, tutkó másnak nincs a világon.

azóta pedig ott feszít büszkén az ugyancsak újrarendezett és szanaszéttakarított konyhában, tehát akinek kedve van egy finom ebédre, teára, vacsorára, jöhet nyugodtan ;)
amúgy meg örülnék neki, ha egy ideig nem menne tönkre, ugyanis asszem picit pöszén néznének a boltban, ha így vinném vissza...
:D

and now go and have a nice week!