a német választások elé

akkor egy kis anzix, fyi, a birodalom közepéböl.

---

a szín:

németország.
föderális demokrácia, 16 tartománnyal, melyek mindegyike önálló alkotmányt, parlamentet, miniszterelnököt és minisztériumokat müködtet, kivéve a külügy illetve hadügy terén, amely az össznémet kancellár (jelenleg: frau merkel) illetve össznémet elnök (jelenleg: nem tudom. sose tudtam. lényegtelen. haszontalan reprezentációs izé, magyarul szalvéta) privilégiuma.

föderális szinten a "közös", német, megegyezéses nagypolitika alkotásához és gyakorlásához (szociális, gazdasági, kulturális téren is) van mindehhez egy alsóházként müködö parlament (bundestag), melyben normálisan a kancellárt jelölö pártok vannak többségben; valamint a kancellár/parlament politikai döntéseit egyszerü többséggel vétózni képes, felsöházként müködö tartományi tanács (bundesrat), melybe a tartományok vezetö pártjai delegálhatnak képviselöket.

(kis zárójel, három kitéttel.

ez a rendszer a második világháborút megelözö politikai berendezkedés véres és fájdalmas tanulságai mentén lett kialakítva, hogy a mindenkori elit rendelkezzék kellö ellentételezéssel a törvényhozásban, megakadályozandó egy hitlerformátumú kancellár és elnök újbóli felbukkanását.

valamint:

ugyanakkor pontosan ez a berendezkedés vezetett schröder exkancellár 2005-ös lemondásához - hiába nyerte meg a választásokat, a felsöházban többségbe került ellenfelei gyakorlatilag minden reformkísérletét annak minöségétöl és ígéretességétöl függetlenül megvétózták, effektíve kormányozhatatlanná téve németországot.

valamint:

viszont hiába került hatalomra merkel kancellárnö 2005-ben, szükségszerüen kellett neki schröder megmaradt hátországa is a német krízishelyzetek megoldásaihoz - amely konzekvensen aztán egy színtelenszagtalan nagykoalícó négyéves vegetálásához vezetett, melyben a külsö szemlélö számára elmosódtak a kontúrok a politikai szereplök között, és megerösödött a képzet, hogy "azok ott fent" piszokul nem tudják, mi is folyik valójában "itt lent"... és tök mindegy, kit választunk, velünk meg majd csak lesz valahogy.)

mindenesetre már ebböl is sejthetö, hogy németországban relatíve gyakran kell választási urnák elé járulni, ráadásul fokozza az izgalmakat, hogy a - mint láttuk, össznémet szituációt a felsöházi részvét útján befolyásolni is képes - tartományi választásokat felváltva tartják, nem feltétlen együtt a kancellár választásával járó alsóházi, bundestag-választással. ehhez jönnek még az önkormányzati választások, valamint természetesen az európa parlament választások.

az idöpont:

most. pontosabban szeptember 27.
ekkor kéne parlamentet (bundestag) és annak üléseloszlásán keresztül kancellárt választani.


nézzük tehát, kik a színjáték
szereplöi:

cdu - a kereszténydemokrata párt, frakció, életérzés.
konzervatív, súlyos, böhöm, helyenként (tartományonként) meglepöen ellenszenves vagy hatékony miniszterelnökökkel. ök adták a világnak kohl exkancellárt (röviden: csúnya manöverek schmidt exkancellár 82-es idö elötti elmozdítása érdekében, német felvirágzás a nyolcvanasokban, eröteljes kelet-politika, német újraegyesítés, oroszajkú németek tömeges behívása és letelepítése, hatalmas, nemis, HAAATALMAS pártfinanszírozási kenöpénzsíbolások, elfuserált balkán-politika) valamint a jelenlegi kancellárnöt, merkelt (röviden: keletnémet, fizikaprofesszor, látványtalanul erélyes, okos, nöi mivoltában tisztességben és kompromisszumkészségben messze férfi párttársain túltenni képes, szürke vagy szürkének mondott egyéniségü, idönként színfalak mögött politikai gyilokra képes és hajlandó. aktuális kancellárjelöltsége néhány tartományi miniszterelnök idönkénti be-bejelentkezése ellenére mindvégig megkérdöjelezhetetlen volt)
ha életkorban kívánnánk meghatározni, ez az ötvenöt-hetvenévesek pártja. (ami most nem statisztika, hanem fíling. magyarán, egy általános emberi egyedfejlödés végsö szakaszának szimbóluma a párt, számomra. ha színt kérdeznétek, egyértelmüen fekete.)

csu - a cdu társ/testvérpártja, gyakorlatilag annak bajorországi párja.
mostanság inkább bundaügyletekbe kevert képviselöi által hallat magáról, mint a kereszténydemokratáktól kifejezetten jobbra álló, néha szélsöséges szervezeteket (pl. a második világháborút finoman relativizáló és az azutáni kilakoltatásokat sérelmezö szudétanémet szervezeteket és nácikat is tagsorba állító ifjúsági tagozatokat) is támogató nyakasságával.
önmagában csak bajorországban tényezö, ott azonban eddig szinte mindig abszolút többséget szerzett bármilyen jellegü választásokon. ilymód a cdu-nak kifejezetten szükséges partnere a harcban, és cdu-kormány esetén jónéhány miniszteri poszt várományosa.
hetven feletti életkort kötnék hozzá.

spd - a szocdem párt.
történelmi mélyrepülésben, amióta schröder exkancellár 2005-ben gazprom vizekre evezve elhagyta a süllyedö hajót, bár személyes véleményem szerint schmidt exkancellár és björn engholm 89-es tönkretétele óta nem rendelkezett igazán (mondom: igazán!) fajsúlyos személyiségekkel.
jelenleg (is - gyakorlatilag a négy évvel ezelött kiizzadott fej-fej melletti eredménnyel és nagykoalíciós kényszerrel járó választások óta) azon küzdenek, hogy felismerhetöen különálló és fajsúlyos szocdem politikai teljesítményt vagy legalább szándékokat és programot mutassanak fel... no meg egy "arcot", amivel a kancellárhelyettes és jelenlegi kancellárjelölt steinmeier minden igyekezete ellenére valahogy nem bír elörukkolni. ehelyett egyelöre csak a balos szlogengyárak (v.ö.: think tank) szokásos célozgatásai tömik meg a választási plakátokat - az igazán (h)(k)arcos követeléseket a balról elözö lentebbi szereplök villogtatják.
életkor-szimbolika? hát, talán 34-42 és 47-55.

zöldek - a zöldek.
kicsit sértödötten vonultak ellenzékbe schröder 2005-ös lelépését követöen. ebben egyrészt benne volt, hogy látványosan nem díjazták hétéves nagykormányzati tevékenységüket a választók (miközben valójában néhány minibotránytól eltekintve csupáncsak tojtak rájuk, mert elszállt politikai hívószavaik (ökológiai tudatosság, nöi egyenjogúság, hadkötelezettség és külpolitikai premisszák) felett az idö és a praktikus kormányzás is sok, radikálisabb választóik szemében álságos lépésre és kompromisszumra kényszerítette/szelidítette öket - nem beszélve arról, hogy a nagypártok opportunista módon nemcsak át-, hanem egyenesen elvették a tevöleges képviseletét némely követelésüknek.
a megfogyatkozott nagypolitikai levegöt kiszellöztették, ráncba szedték a "szörnyü tagságot" és az elmúlt években egyre jobban, helyenként harmadik helyen zártak a tartományi urnazárások során. izmoznak egy újabb szocdem-zöld ciklusért, miközben a "generálellenzék" szerepkörét idönként végletekig kijátszva azért jelzik: olcsón nem adják magukat.
életkor? egyértelmüen 27-33. ha elkap a gondolkodásmód, kedvesbalek ritkán zuhanyzó ötvenes-hatvanas is lehet.

fdp - a szabad demokraták.
szabadak, mert a finánctöke és jómódúak érdekeit akár eszement végletekig védö politizálásuk stabil 5-8-10 százalékokat hoz, amikkel hellyelközzel mérlegnyelvét játszanak, viszont a stabilitás folytán azt sem sínylik meg, ha ciklusokra elmaradnak a húsosfazéktól. fekete öltöny, sárga nyakkendö, és egy olyan habitus, amelybe vagy beletartozunk, vagy nem. talán az egyetlen párt, amely külsöségek mentén (ejtsd, pénz) füz össze érdekeket és embereket, s nem ideológiák vagy érzelmek mezsgyéjén. vicces módon fö szószólójuk egy homoszexualitását vállaló örökifjú (westerwelle), míg elözö két potens figurája a sok jót és rosszat ötvözö ex-külügyér genscher, valamint a zsidókat szídó és családi vállalkozásokat állami autópályák mentén felfuttató, késöbb szerencsétlenül elhunyt möllemann személyében egy valóban eklektikus párthátteret sejtet.
korban ök viszik el a megérkezö negyveneseket, mielött visszatámolyognának a szocdemekhez. 43-46.
a huszas brókereknek pedig politikailag németországban is nem ér a nevük.

linke - a baloldal.
történt vala, hogy lett egy német újraegyesítés, és sok-sok látszólag hasznavehetetlen ex-kommunista struktúra. nosza, kerekítettek belöle egy pds nevü szerzödményt, álságosan bezsuppolva a spájzba a molyrágta brutális keletnémet "szocialista" pártot és büneit, s a mutatóba leigazolt kettö darab "reformer" szellemiséget hírdetö volt komcsi mellé még pártvezérnek hívták a régmúltban két németország közt (persze csak egyetlen irányba) áttelepedni vágyók PÁRTTAL szembeni "képviseletét" ellátó, huncut retorikából jeles ügyvédet, gysit, ejtsd gízít.
ö 12 évig elvolt azzal, hogy szídott mindent és mindenkit, amiaki "a" nyugatról jött megmondani a tutit - a baj köbö ott keletkezett, hogy egyrészt tényleg sokszor hülyeséget mondtak a "wessi" nyugatiak, másrészt a várt fellendülés elmaradtával bizony jónéhány kezeletlen strukturális probléma is rámutatott szociális igazságtalanságokra és gazdasági, politikai disszonenciákra.
a korábban csak keleti tartományokra koncentráló(dó) párt így vált hirtelen országos tényezövé, majd egyesülve egy balos nyugatnémet választói csoportosulással és második vezérnek megtéve az egyre nagyobb mértékü szociális nyugtalanságot populista balos szólamokkal meglovagoló volt szocdem potentát lafontaine-t (akinél ellenfelei szívesen csapják le a drusza-labdát, elödje is lám mily nagy mesemondó volt...) létrehozták "a" baloldalt (die linke), és kifejezetten taroltak az elmúlt önkormányzati és tartományi választásokon.
a nagykorúságba lépett, szívbe markolóan finom 18-26-os korszak - legnagyobb ellenfele: az azt követö évek nagykorú pragmatizmusa.

soksok kicsi mellékszereplö.
szürke párducok (a nyugdíjasok képviseletében), bibliahívö vagy éppen kalóz pártok, volt és neo nácik s szélsöjobb populisták, helyi hösök, marxhívö örök utópisták.

kortalanok.

---

a történet

nos.
személyesen persze üdvözlöm, hogy a szociális és gazdasági problémákkal küszködö németországban elsösorban baloldali (s nem jobboldali) populista válaszok születnek, egyrészt a társadalomba oltott szélsöjobb-mellözö habitus miatt, másrészt a keletnémet tehetetlenségi nyomaték (sic) végett.

ugyanakkor saját oldalpreferenciáim nem keverve össze a racionalitással, látni kell azt is, hogy a világforradalom ideje a) még messze nem jött el vagy, más megközelítésben b) már rég elmúlott, gondoljon és vágyjon is ezügyben bármit például tamás gáspár miklós. teljesen jogos - még a relatíve gazdag németországban is - a kérdés minden ígéretözön után, legalábbis ha felelösen gondolkodó választót játszunk: s aztán miböl is fizetnék meg odafenn az uraságok mindezt?

a témák az utcán hevernek - hogy mást ne mondjak, itt is felgyürüzik az aszfalt a buszsávban a lámpa elött... -, s kétségtelenül idegesítö egyetértés mutatkozik a teendök sormintája kapcsán:
csökenteni a munkanélküliséget, betapasztani az egeszségbiztosítás magasbodó kezelési költségek és demográfiai változások okozta öklömnyi réseit, mely demográfiai változások a nyugdíjrendszer (a nyugdíjasok szempontjából) korrekciómentes korrekcióját (a nemnyugdíjás járulékfizetök és azok késöbbi legalább minimális nyugdíjbiztonsága érdekében) is felütik, és persze mindeközben gondoskodni kéne az alapellátásról is, lett légyen szó szociális segélyröl vagy minimálbérröl, amely németországban még messze nincs biztosítva átfogóan, ellenére annak, hogy még az egyik legöntudatosabb európai szakszervezeti bázissal rendelkezik.
és akkor a növekvö energiaárakról, a kkv-kat nyomorító adó- és egyéb járulékos terhekröl, a gyakorlatilag csak szociális segély miatt bevándorlókról, valamint az állítólagos "világgazdasági válságról" (helyesen: spekulációs válság okozta reálgazdasági kárvallottság) még nem is ejtettünk szót...

---

konfliktus:

a gond véleményem szerint talán leginkább abban keresendö, hogy németország mentalitásügyileg mintha a "pro forma" megoldások hazája lenne.

egyrészt kicsiben is megmutatkozik, hogy a saját porta külseje, a külvilágnak mutatott kép mindigis fontosabb volt, mint az, ami belül van és zajlik - kis túlzással: ha rendben van a kerted és szép a mercid, bent nyugodtan verheted az asszonyt és böföghetsz a konyhaasztalnál.

ha eltüntetünk a statisztikából többmillió (!) munkanélkülit a privát állásközvetítök és továbbképzési intézetek átláthatatlan, önérdekektöl és gyakran csak önfenntartásból müködö-müködtetett hálózatán keresztül, kifelé persze máris úgy tünik, mintha csökkenne a munkanélküliség.

hogy ez csak elfedése a bajnak, mely tudvalevöleg böveli amazt - nos, erre bár rég rájöttek a politikai döntéshozók, sokáig még mindig alacsony árnak tünt a német többség irritálásának politikai örvényeihez képest. mivel viszont az ily megoldásokkal bizonytalanságban és kilátástalanságban tartott emberek száma hangulatuk romlásával, valamint személyes környezetük érintettségével azonos arányban növekszik, sokáig már nem tartható ez a ködösítö helyzet.

mit tesz hát a kormányzat a választást megelözö fél évben?
milliárdokat (szó szerint!) tesz az ablakba bankvilágbeli profitok, opel szerelömühelyek és atomerömüvi dolgozók megsegítése végett, irányított médiahátszéllel, hisz mindkét fö oldal beáll ebbe a sorba, a jelenlegi ellenzék nemigen kontrollál médiát, mely kritikusan világíthatna bele a mocsárba.

"ússzuk meg, oszt majd jön a konjunktúra, valahogy, valamikor", szól az ukáz, és addigis mázolják a ház utcafrontját, például használtautók újra való cseréjének zseniális piacferdítö (és mindennemü statisztikaszépítö, valamint nemutolsósorban hangulatjavító) dotálásával.

(ezügyben tökéletes elemzést ad pl. váradi balázs is!)

a tartományi parlamentekben a nagykoalícós posvány továbbgyürüzött, jelezve a német nagyközönség tehetetlenségét a kialakult helyzettel: a kereszténydemokraták (a 16-ból) öt tartományban együtt kormányoznak a szocdemekkel (ebböl három cdu vezetésü, kettöt az spd visz), és csak mostanság ébredezik "a vidék", midön augusztus végén a nagypártokra keményen ráijesztet "a baloldal", thüringiában és szászországban a második legnagyobb párttá lépett elö, mindkettöben jó 10%-al elözve az spd-t, és a franciaországgal szomszédos saar-vidéken három százaléknyira megközelítette a szocdemeket.

nyílván a tartományi választások, hasonlóan egy európa parlamenti választáshoz, legföképp idöleges és idöszakos elégedetlenségi mutatók.
ugyanakkor a nagypártok számára riasztó, hogy a minden fent leírt problémára populista és egyszerü, amolyan "sarcoljuk a gazdagokat" jellegü szélsöbal megoldást kínáló formáció idöben ennyire közel a parlamenti választásokhoz érte és éri el folyamatos sikereit.

úgy tünik, az unalmas dráma nézöterén összecsomósodott egy kellöen nagy csoport, melynek elege lett huszonévnyi pro forma megoldásokból, házcsinosításokból, és az építmény falát, söt idönként már a kertben álló mercit is döntögetik.


---

a feloldás
(választási prognózis)

niels bohr, a zseniális fizikus egyszer hümmögve azt mondta: "az elörejelzés nehéz dolog - különösképp, ha a jövöröl szól."

nos, ezek ellenére álljon itt a végén néhány felvetés.

legelébb is, nem lennék meglepödve, ha a négy évvel ezelöttihez képest alacsonyabb lenne a részvétel. ami persze ebben az országban is a kis pártoknak, tehát aktuálisan a pepita (zöld, sárga és mélyvörös) ellenzéknek kedvez. árnyalja a képet, hogy ugyanakkor a protest-nemszavazók többsége valószínüleg a baloldal híveiböl kerül ki, a cdu és csu mindigis jobban tudta mobilizálni saját törzsközönségét.

a baloldalt sietett mindenki jóelöre persona non grata-ként kizárni bárminemü koalíciós tárgyalásokból, akik annyira viszont nem állnának jól, hogy tényleg ök állíthatnának kancellárt, azért a töke (hosszú ö-vel) nagy úr és még mindig a legföbb rendezö/megrendelö. nincsenek illúzióim, hogy ha az spd választhat a piros-zöld-sötétpiros kombináció (négy évre prolongálható idealizálgató veszödségei) és a fennálló nagykoalíció meghosszabbítása között, gondolkodás nélkül az utóbbit választja. ezt látszik igazolni merkel és steinmeier tegnapi televíziós vitája, mely inkább hasonlított a nyári vakáció formaságain civakodó házastársak évödésére, mint válóperesek végsö eredménytelen békítötárgyalására.

micsoda?
hogy mindezek után még számokat is akartok?

rendben, legyen.

cdu 28%
linke 21%
spd 20%
grüne 15%
fdp 11%

és marad merkel, valamint a nagykoalíció.

---

2013 meg... nos, a maya naptár szerint úgysem érjük meg ;)