október

most hogy tisztába raktam november végi hazalátogatásom (hacsak nem sztrájkolnak megint gaskóék), ideje elmerengenem egy két évvel ezelötti november eseményein. intenzív idöszak volt az az október vége, november, december, határozottan életem egyik legjobb és legrosszabb korszaka volt. hihetetlen, mennyi minden új volt, mennyi minden kihívás volt (viselkedésileg, elintézésileg), amit adva vagy legalábbis tudva hittem magamnak, magamban. egy folyton önmaga körül forgolódó embertöl elvárható lenne legalább ennyi önismeret. ehelyett nem... bumm, durván bele a legelemibb zsákutcákba. max annyit vindikálhatnék magamnak, hogy parancsra tettem jóhiszemüen tettem - dehát ezzel meg ki van kisegítve? nem úgy van az, hogy "a pokolba vezetö út jóindulattal van kikövezve"? de igen, úgy van az.

a tavalyi októbernovembert nézzem inkább, azt mondjátok?
biztos?
feküdtem ölben, hittem csillagokban. okosan mondtam, hogy "ezzel a döntéssel életed végéig kell együttélned", és tényleg nem zsaroltam, tényként mondtam, márcsak azért is, mert nap mint nap élek együtt életem végéig bizonyos dolgokkal, én már aztán tudom. lerendezhetetlen dolgokat zártam le, erövel és durván, ahogy azt kell, mert másképp csak jobban fájna, bár ez némely pillanatban csak macsó faszság, miképp a rinya merö gyengeség. hihetetlen éles az átmenet a borotván, bassz.
az a szerencse, hogy ez a két év mögöttem van. itt egy újabb; sansz is talán.

október.
november.

december.


öregszem.