2009-12-04

budapest (vagyunk lakói, maradunk itt)

jajolyanjóvolt :)

és annyira szar is, mint még soha ritkán elötte.

mikor kedden kislatollal iszogattuk a teát, szinte élvezettel keztük mondatainkat valahogy így, egymás szavába vágva: "ja, és az enyém is..." "és náluk is..." "nekem ne mondd, én például..."

szülöztünk.

idöközben évikénél, fodrászomnál járva, valamint kedveskedves túlritkán,vielzuritkán látott majdnemszomszéd andreámmal beszélgetve is rájöttem, ez egy annyira egyetemleges probléma, hogy szerintem fel kéne venni az igét a szótárba.

szülőzni (szülőz, szülözőtt,
{tök szívesen} szülőzne)
~ (panaszkodva) szülőkröl beszélni, tereferélni; lsd.még: megoldhatatlanra
megoldást keresni
, kétségbe esni,
szisztemikus családterápia szócikkek.


az elsö pár napomat otthon töltöttem, anyu meg öcsi hozták formájukat. ismered azt az érzést, mikor eleve behúzott nyakkal (-levest félve) mész haza? és tudod, hogy elöbbutóbb, de minimum 24 órán belül, esetenként kevéske olcsó whisky vagy borocska után, jön majd a belesüppedés a szokásos felállásokba, vádaskodásokba, feloldhatatlan piszkálódásba, és két szempár mered rád mélyen, keményen, hogy foglalj állást, s lesik minden szavad, mert vagy az egyik, vagy a másik, de lazán akár mindkét oldal is úgy foghatja akkor fel, hogy hátba támadtad...?
ismerös?

és kéremszépen, miért?
miért?

miért nem lehetett thanksgivingre hazamenni és egyszerüen örülni, mint pulyka a sült combjának? nem sokat, nem sokáig... csak mondjuk elsö adventig? könyörgöm, az csak három nap.

biztos, hogy abban a három napban kell válást meg szétköltözést fenyegetni? agyonsírni, agyilag és lelkileg bezárkózni, csak a rosszat kihallani, és lamentálva ismételni vélt és valós sérelmeket, ahogyan kitünik minimum évezredeseket? hány reinkarnációt kérünk számon azon a szerencsétlen partneren? és egyáltalán, az a szó, mármint megint úgy szótárilag... hogy "partner"... basszameg, az már semmit se jelent?

harminc év sevelesenélküle. hát tessék. ez az eredmény.

meg úgy egyáltalán. a mai ötvenesek-hatvanasok annyira szerencsétlenül jártak, annyira eszköztelenek...

a korban elöttük járók még legalább úgy TANULTÁK, mit tanulták... úgy ívódott beléjük, hogy aki mellett letetted a garast, azzal mostmár ásókapa... és ott maradsz, ha belegebedsz is, és CSENDBEN viseled a sorsod, max szétalkoholizálód az agyad és terrorizálod a gyerekeket, akik, ez akkor így van rendben, öregkorodra elfelejtenek szeretni téged.

a mi generációnk meg... sokszor önsorsrontóan túl sokat is, de legalább gondolkodik. nem fogadja el azt, hogy tizenöt év után megszüntek közös beszédtémák lenni. basszus, nem vágom oda a másik elé, UTÓLAG, hogy "azt hiszed, én talán boldog voltam?!", hanem IDÖBEN KOMMUNIKÁLSZ a hiányérzetekröl. és akkor talán idöben lehet változtatni, vagy idöben lehet lépni. kevesebb fájdalommal, és több eséllyel a késöbbi, mással megélhetö jóra.

na és ez az, amiböl az ötvenesek-hatvanasok kimaradtak. tudják, érzik, hogy szétfeszíti öket a valamikori jónak tünö, mostanra kinött szür, de nem merik, nem képesek lecserélni. mert köti öket a konvenció, a "mit szól a falu", a "túl öreg vagyok már hozzá", a "túl sokat öltem ebbe bele hogy most csak úgy feladjam", és inkább fals, hamis kompromisszumokkal nyugtatgatják magukat... legalábbis, amíg jön a következö whisky vagy fröccs.

eszköztelenek.

ma már léteznek megoldások, ön- és közgyógyításra. terápiák, (hasznos) kibeszélések. az alapvetöen hibás párválasztást nem tudják persze korrigálni, de olyankor is segítenek, legalább a gyorsabb és kevesebb fájdalommal járó leválást, az átalakítást egy stabil, egymást segítö, egymásnak hibákat nem folyton keserüen felemlegetö jópartneri viszonyt. ami tök normális, ha, teszemazt, együtt éltünk x (tizenfelüli) évet.

a rendszerváltás vesztes generációja, az akkori harmincasok-koranegyvenesek ebben is a rövidebbet húzták.

és most itt vagyunk mi... és ha egy kicsit is érzékenyek, fogékonyak vagyunk, leülünk egymással, és jó hosszan "szülözünk".

nem tudom, ehelyütt milyen smileyt kellene használnom.

talán a :/ megteszi.


---

deviszont jó volt. jó volt mindenkivel beszélgetni, találkozni, élvezni a budapesti napokat utána, kicsit rendbetenni a leápolt, leszívott bensömet. azér az mégse járja, hogy hazajövök egy hétre, és rosszabb állapotban megyek vissza, mint jöttem volna... annyira azért mégse jó németország :)))

vettem néhány jó könyvet, legáttól a "közlekedik a föváros"-t, meg a zseniálisan fantasztikusan tökéletesen jó és mindenkinek ajánlott "magdolna negyed", tábori tibortól. ez utóbbit vegyétek, ha kicsit is szeretnétek ÉREZNI budapestet, konkrétabban pestet, még konkrétabban a nyóckert. itt nöttem fel, és szívom magamba azóta is minden mondatát, ilyennek kell lenni egy lélekkönyvnek, mármint egy város(rész) lelkének útikönyvének, hogy ezt a szép birtokos szerkezetet használjam.

lett pár karácsonyi ajándék is az idevalósiaknak, és volt egykét nosztalgikus felemlegetése exeknek, mármint exálmoknak és exlányoknak. no meg nagyon nincs rendben két nagyon jó barátom lelke, nagyon bonyolult és egyben nagyon egyszerü problémák mentén. remélem, hogy kikászálódnak belöle. nagyon. (halljátok? ez nektek szól!)
azér az mégse lehet, hogy folyamatosan veszítem el a hátországom, mikor épp nem nézek oda.
basszameg.


---


a vonatozás mostanság kicsit rosszabbul megy, nemtom hogy szimplán öregszem-e, vagy csak szar napom volt visszafelé. mindenesetre a betervezett könyv és filmek csupán töredékét sikerült kivégeznem és összességében is fáradtabban érkeztem meg, mint emlékeim szerint szokott voltam.

az influenza nem lehetett, az ellen beoltattam magam, mégpedig konkrétan, tudatosan és felkészülten a magyar oltóanyaggal.
nem fogok itten (megmaradt néhány olvasóm közt) téríteni, mindenki döntse el maga. nekem volt néhány tény és körülmény, ami eléggé kijelölte az irányt, úgymint:

- aki nem oltatja be magát, annak immunrendszere úgy találkozik a h1n1 vírussal, hogy elötte még nem volt szerencséje megküzdenie vele. a h1n1 - bármennyire az ismerös influenzák rokona - az elsö olyan influenzavírus, mely állati eredetü. szervezetünk még soha nem találkozott vele.

- olyan influenzavírus se volt, amely több halálos áldozatot követelt a negyven alatti korosztályban, mint a hatvan felettiben. az aktuális európai számok elérhetöek az eu oldalán, a leginkább veszélyeztetett csoport a 18-26 évesek csoportja, öket követi halálozási számban a 26-38-évesek csoportja, aztán a 10-18-asoké.

- aki a madárinfluenzás felesleges hajcihöt idézi, az általában elfeledi említeni, hogy az emberröl emberre (szemben a h1n1-el) nem terjedhetett, csakis fertözött madárfélék útján... és röpke 20 milliárd madár, tyúk, stb. leölésével tudták megfékezni. a h1n1 az elsö vírus, amely állati eredetü vírus-dns-t is tartalmaz, és ugyanakkor lazán, két méter sugarú körben emberröl emberre terjed.

- az, hogy hány ember fog milyen súlyosan megbetegedni és meghalni, nem lehet korrekt módon elörejelezni. lehet, hogy többen, mint a rendes influenzától, lehet, hogy kevesebben. de a vírus az emberi szervezet számára ismeretlen és ezért veszélyesebb, mint a sima influenza. a többit innentöl mindenki saját maga döntse el. lehet lutrit játszani - de ha van oltóanyag, akkor minek is???

és akkor a magyar szerröl.

- a magyar - és kanadai - szérum nem a tipikus nyugati, szövettenyészeti megoldással készül, hanem a hagyományos influenzaoltások variánsa. teljesen másképp hat ráadásul, mert a komplett - természetesen elölt! - vírusmolekulákat tartalmazza, és nem a sok nyugati verzióban ún. splitting-megoldással hasított vírust. ezért sokkal kevesebb hatóanyagból is kijön, mondhatni, "lágyabb", mégis tovább tart hatása. a legtöbb nyugati oltóanyag csak kétszeres oltással biztosít teljes védettséget, a közbülsö idöszakban lehet valaki védtelen is.

- ami pedig a tartósítást biztosító adalékokat illeti: negyven éve ezeket használják - és ilyen mennyiségben! - az oltóanyagban, és kétlem, hogy ettöl lennénk ennyire hülyék a közéletben, a dohányzásban és össznépi ivászatban, vagy az öngyilkossági listák éltájékán... ;)
a szerves higanyvegyületet, amit egyébként nemcsak a magyar, hanem szinte mindegyik oltóanyagban használnak, testünk nem tudja felvenni - szó sincs arról, hogy fém higannyá alakulna és mérgezne, mintha például kiinnánk a széttört höméröt... ráadásul egy héten belül magától kiürül a szervezetböl.

innentöl meg már csak a szokásos magyar módszer politikai célok (hol a lé?) és zsidó összeesküvéselméletek (nemzetgyilkosság, népírtás, stb.) mentén elriasztani az egyébként komplett félre- vagy alulinformált lakosságot az oltások kapcsán.
egyszerre undorító és unalmas.

azt tudom mondani: mindenki tájékozódjon, amennyire tud, aztán gyalogoljon amerre szeretne.

tanjáékat (a tesójával) mindenesetre a magyar szerrel oltattam be, márcsak azért is, mert karácsony után repülünk cseljabinszkba, ahol most épp tombol a h1n1, csomó halálos áldozattal. az urál déli része az oroszok egyik ilyetén gócpontja - és ha hozzáveszem, hogy munkámnál fogva amúgy is csomó emberrel találkozom nap mint nap, aki beteg lehet, indikált volt mindenképp az oltás számomra.

egyébként meg komplikációmentes volt a folyamat, immár két hete bennem van és azóta sincs semmi bajom :)

---

nos.
mindenkinek kívánom innen is a legjobbakat az ünnepelökészítö napokra. szerezzetek pár szép ajeszt, lepjétek meg szeretteiteket, élvezzétek az ünnepnapokat aztán, ne veszekedjetek a szüleitekkel ;) és gondoljatok idönként rám is :D

pusszantás mindenkinek - legközelebb cseljabinszkból tervezem jelentkezésem! :)

1 megjegyzés:

Izolda írta...

Azért előtte is megtalálhatnád még a billentyűzetet! ;p