ford. kikapcs

"szélcsend kéne, netán cigarettaszünet..."
szöllösi mátyás

szélcsend kéne, netán cigarettaszünet.
mármint ha dohányoznék.

---

engedélyeztem magamnak time-off-ot a fordításból.

tessék elképzelni egy olyan melót, ahol - mások persze akár másképp is csinálják, én így. - sorról sorra haladsz a dokumentumban lefelé, és bekezdésröl bekezdésre változik a szöveg a kezed alatt magyarról németre, vagy akármilyen irányba, nyelvbe. koncentrálsz, benne vagy, folyik ki a kezed alól a munka, néha megszakítod, mi volt a 19. századi erdélyi pénznem váltóegysége (fillér) németül (groschen), hogyan mondják a cserlevet németül, amivel böröket készítettek anno, pláne hogyha krómsavval vegyítik össze... nem mondom, hogy nem kihívások, de nemis a megkeresés miatt, hanem mert kizökkent abból, hogy dialógusokat írsz, összefüggö és jó esetben s értelemben összefolyó mondatokat, melyeket egy könyv esetében az olvasók lelki szájukkal maguk elé mormolnak, vagy, mint jelen forgatókönyvi esetben - a színészek, de legalábbis szinkronszínészek majd egyszer elmondanak a filmben.

ha jól megy, 3-4, akár öt oldal is összejön egy órában. ha sok a fülemnek furcsa, nem mindennapi szó, vagy sokat kell bibelödni szójátékok vagy viccek lefordításával, esetleg egy németül nem létezö közmondással, esetleg csak egyetlen oldalt haladok abban az órában. és mindeközben jár az agyad, és próbálsz benne maradni a flow-ban.
más ez, mint amikor írok, és már jóelöre, vagy öt sorral elöbb tudom, mit fogok leírni, nemcsak szavak, de betük szintjén, és csupán az ujjaimnak kell tudniuk követni a tempót. okés, lehet utólag korrigálni is akár - a lényeg, hogy csak saját magamnak tartozom felelösséggel. csaba mikor ír, utólag sokat korrigál, egészít, meghúz - teljesen más folyamat, mint a fordítás. nem teszek semmilyen relációjelet a kettö (fordítás és írás) közé - a fordításnál a nyelvi kreativitás fontosabb, mint a fogalmazási - és a hüség az író szándékához, nyelvezetéhez, stílusához, nomeg persze magához a tartalomhoz nagyobb, mint a kreálás, teremtés müvészete.

de ha jól végzem dolgom, nem veszem észre se az idö múlását, se a történetet. ez most talán furán hangzik - de valóban akkor érzem sikerültnek a szöveget, ha nem veszem észre, ha nem érzem... dudornak a képernyön.

oké, tényleg hülyén hangzik.
deakkoris.

ha igazak voltak a visszajelzések a fordításokról, akkor "müködtek". és ez szerintem annak köszönhetö, ha a fordító már nem látja az anyagot. ha (ebben reni lehet hogy most nem értene egyet - ö domi párja, együtt tanyázunk épp most domiék lakásában, és ö ténylegesen, föállásban fordít, elég nagy neveket) az anyag valahogy eltünik, megéltté válik.

csaba egyik forgatókönyvét, melyre próbálunk éppen lóvét szerezni, hogy film is legyen belöle (s mely filmben kiköveteltem magamnak egy apróbb szerepet, hehe), fordítás közben "éreztem meg".
mikor elöször átolvastam - amit szinte soha nem teszek meg fordítás elött -, nem láttam, hogy müködött volna a film.
fordítás közben viszont helyükre kerültek a dolgok.
miközben re-kreáltam", újrafogalmaztam magamban németül a történéseket, a dialógusokat, hirtelen megelevenedett bennem minden jelenet és párbeszéd, és elkezdett nemcsak élni a film, de mint mü le is csitulni. nem voltak már "dudorok" benne, nem éreztem, hogy ez vagy az a jelenet szájhúzásra késztetne egy moziban, vagy a színészt hozná bajba jelenet közben. és ahogy lecsitult, eltünt elölem az anyag minden befejezett oldallal, úgy éreztem, hogy ez így rendben lesz a végén.

most hasonlókat próbálok teremteni, momentumban, miközben ezernyi dolog vonja el a figyelmem, és vonz a mindennapokba vissza:

a kihúzott munkaszönyeg, amiröl írtam. hogy az a kibaszott pinkód, amit az otp adott számlanyitáskor az internetes hozzáféréshez, nem müködött online, minekáltal háromszori ilyenolyan próbálkozás után 24 órára zárolták a belépést, és holnap mehetek érdeklödni meg új kódot kérni.

hogy kedves exmunkaadó képes 2-3000 forint miatt szórakozni velem, amivel szerinte többet töltöttem barátom kocsijának tankjába benzinként, miközben az éppenhogy azért adta kölcsön autóját, hogy kedves exmunkaadómnak elvégezzek egy tréninget vidéken.

fut ki kezeim közül az idö meg a pénz.
(ez amúgy valahogy életem egyik konstans problémája. kezeket fel, aki ismeri.)

namindegy.

jót írjak?
jót is írjak?

a vasárnap este nyugtató és szép volt, az éjjel revelatív, a gloria jeans feledhetetlen, és a hétföi tréning a piece of cake.

tegnap volt pár szép és nyugodt pillanatom este, miközben lehordtak a sárga földig megintcsak idealizmusom miatt, meg hogy rátapadok a nökre (és azok ezt mennyire utálják) és az életre (és az mennyire szarik rám), de idönként kaptam egy simit az orromra, hogy minden rendben lesz. (baráti simit!)

és elötte volt pár szép pillanatom teák és volt osztálytársam társaságában, akivel eléggé sokat csacsogtunk úgy, hogy észre se vettem az idö múlását.
és ma kaptam málnaturmixot (ez kezd komolyan ilyen "kedves naplóm..."-bejegyzéssé fajulni... namindegy.)

valamint délben a boltból vissza felidéztem, hogy ebben a négy-öt hétben szereztem új barátokat. tényleg újat, domi buliján - és nem annyira újakat meg mélyíthettem.

és ma volt jó és fontos telefonbeszélgetés egynehány, meg mea culpa a fordítások lassúsága miatt.

amiröl jut eszembe, hogy úgyhogy itt most hagyom is abba, és térek vissza a word-be.
napló kikapcs, flow-üzemmód bekapcs.


jah, és szombaton megyek vissza két hétre göttingenbe.

és tudod mit, kedves naplóm?

hiányzik.
:)

tessék engem visszavárni, nah.