van olyan világ, ahol...
...szokom mondani.
science fiction-ban edzett elmeként a könnyen érthetö bonyolult folyamatok szerelmese lettem már kiskoromban is - ilyen lett számomra a relativitáselmélet (minden relatív!) és a káoszelmélet (a lepke agyoncsapja japánt!), együtt a magyarelmélettel (szíriuszról atlantiszról marsról afrikából jöttünk [ez jó, ez utóbbit megtartjuk... minden ember afrikából jött, in the end... vagyishogy in the beginning... nah, anyway.]) és a pasikategóriáimmal.
viszont ami a leginkább megfogott, az a kvantumelmélet, benne a schrödinger féle kísérlettel, melynek lényege, hogy bezárunk egy macskát egy dobozba és kinyúvasztjuk megvizsgáljuk - miközben vizsgálatunk maga megakadályozza, hogy semleges vizsgálatot végezzünk. a dolog úgy müködik, hogy amikor valamire ránézünk, pusztán a nézésünk, tehát a fény, amin keresztül kölcsönösen vizslatjuk egymást azzal a valamivel, szóval pusztán ez a nézés/fény annyi energiával bír, hogy egy picikét eltaszítja a vizsgált akármit eredeti helyéböl. ez egy macska esetében nyílván nem túl nagy távolság - istenem, hányszor szerettem volna, ha rudi csupán a nézésemtöl picinykét odébb mászik másfél méteres szétterültségével, hogy esetleg én is odaférhessek még a kanapéra, egyemaszívét :) de persze nem - viszont egy elektron vagy más elemi részecske akár teljesen más állapotba, létsíkba is kerülhet, nemhogy pozícióba. ergó nem lehet igazán meghatározni valaminek a helyét térben és idöben - mert az ezirányú vizsgálódásunk már át is helyezi abban a szempillantásban az izét máshová.
[ezt hívják a szaknyelvüek határozatlansági relációnak]
namost.
(nyugi, mindjárt.)
ha a határozatlanság idöre és térre vonatkozik, és mondjuk tudatos "nézéssel", ejtsd "vizsgálódással" változtatható - a tárház végtelen!
képzeljünk el egy embert, aki a nézésével valóban odébb tud helyezni egy macskát képes arra, hogy tudatosan befolyásolja a világi, materiális dolgok menetét, térben és idöben! hol erre, hol arra - ahogyan neki az jó.
eddig megvan? miszter szuperhös, hiró, vagymi.
ha ez az ember a valódi (nélküle lefolyó) eseménysort (pl. a macska tovább alszik a kanapén) tudatosan manipulálja, "ránézéssel" megváltoztatja (pl. macska felébred, nyújtózkodik, ásít, szemrehányóan néz, majd odébb kuporodik, és továbbra is szemrehányóan néz, és csukódik a szeme, de még mindig szemrehányóan néz) akkor ezzel létrehoz egy alternatív történést.
nade!
(és most jön a csavar)
ettöl a "vizsgálattól" még az eredeti történés továbbfolyik! valahol, nem a mi világunkban, létezik olyan verzió, ahol baszik rám a macskám és édesdeden alszik tovább, akármennyit stírölöm. miközben a mi világunkban, ugyebár, ásítozik, ... satöbbi.
és a vicc az, hogy ez a két létsík, ez a két történés, ez a két univerzum egyszerre létezik tovább innentöl!
úgy tessék elképzelni, mint egy ágasbogas fa: elindítod reggel az életed, és meghozod apró és nagyobb döntéseid, lépéseid... de azokat csak TE érzékeled úgy, hogy megtörténnek!
valójában reggeltöl fogva, azzal kezdve hogy melyik zoknidat húzod fel elöször, párhuzamos világok milliárdjai teremtödnek és ágaznak szanaszéjjel, ahol valami apróságot éppenhogy egy picikét másképp csinálsz... majd a következö elágazásnál megintcsak kettéágazik, vagy akár többfelé, a döntéslehetöségek számától függöen... és ez mindmind egy új világot kreál, ami ugyanolyan, csak épp egy piciny pontban lett más... beláthatatlan hatással!
lehet, hogy van olyan világ, ahol a nap végén döntéseim egyvelegeként elüt egy autó (ez akkor az ágasbogas fa egyik speciális gallya lenne), és lehet, hogy van olyan világ, amiben megtalálom életem párját, plusz nyerek a lottón és minden earl grey finom volt aznap. (ez meg egy naaaagyon speciális gallya lenne...)
a lényeg, hogy erröl mi itt persze csak elmélkedhetünk, nekünk mindig az aktuális világunk tünik az igazinak. abban a pillanatban, hogy egy döntéssel vagy történéssel elágazódunk, a másik világról már nincs tudomásunk, az tölünk és tudatunktól függetlenül müködik tovább...
egyszerü lenne persze azt gondolni, hogy amit nem döntünk, ami nem történik meg - az a világ szimplán nem is létezik.
de valóban tudjuk ezt? bizonyosak lehetünk benne?
nekem tetszik az az elmélet, az a gondolat, hogy ha el is hibáztunk valamit (vagy utólag úgy értékeljük), egyrészt van olyan világ, amiben nem basztuk el, és akkor legalább az ott élö mimagunknak lesz jó (pozitivista világkép), másrészt lehet hogy azt ott akkor az a mimagunk nem baszta el, de éppen emiatt kényszerpályák és kauzalitások mentén viszont mást olyannyira elbaszott, hogy... a nap végén elüti az autó! (szadista világkép)
ez a fantasztikus kis elmélet segít abban, hogy picit jobban viselje az ember a mindennapi csalódásokat, és talán tudatosabban élje meg a dolgokban rejlö szépségeket - mint rudi másfél (najó, egy) métere keresztbe a kanapén, amiért én itt most például nagyonnagyon sokmindenem odaadnám.
igen.
van olyan világ, ahol...
...szokom mondani. ahol ez vagy az jobban alakul. vagy szarabbul.
de nekem, tudatomnak, ez jutott.
ezek mentén, asszem, új értelmet nyer az a talán voltaire-i szólásmondás, hogy a létezö világok legjobbikában élünk.
---
a hadron beindítása mentén EZ a világ egyébként nem szünt meg létezni, nem nyelte el egy fekete lyuk vagy valami.
ez egyrészt a fentiek fényében esetleg már nem is olyan meglepö - másrészt meg persze lehet neki szimplán örülni.
:)
2 megjegyzés:
Ez egy szép és jó elmélet, valaki egyszer úgy magyarázta nekem, hogy igazából a szememből kijövő fotonok hozzák létre a dolgokat. Ez hülyén hangzott, rákérdeztem: "Akkor most csak az van, amit látok?" A válasz az volt, hogy igen. Erre röhögtem egy nagyot, akkor a vakok nem is élnek semmilyen világban, és ha belebújok egy könyvbe, csak az létezik. Ha ugat egy kutya a szomszédban, az nem is ugat igazából, mert az én saját fotonjaim gerjesztette világmindenségben nem létezik. Szóval röviden, azt gondoltam, a fizikusok kollektíven meghülyültek, és szórakoztató sci-fiket kezdtek kigondolgatni, mert nincsen jobb dolguk.
Az elejét segítettél megérteni, miszerint a részecskékre hatnak a fotonok, létrehozásról szó sincs, csak az elektronokat átalakíthatják hullámmá, meg vissza, ez idáig oké, köszönöm, megértettem. De a párhuzamos világok sora, az nem tiszta. Én azzal, hogy döntök valahogy, miért nem szüntetem meg azt a további kurvasok gallyat, ami onnan kinőhetne, de...nem nő ki, mert mert egyet növesztek, a többinek elvágom a lehetőségét azzal, hogy másképp döntök. Szóval miért gondolják úgy, hogy van még világ? Minden apró mozdulatban lehetőségek milliói vannak, de csak egy valósul meg, amennyire én be tudom látni.
abban a pillanatban, hogy cselekvésed irányát megválasztod, döntöttél is, és igen, onnantól az már a Te idö-valóság-folyamod.
de te azt nem látod, hogy a többi gally továbbnö-e. ez olyan, mint egy kétdimenziós lénytöl elvárni, hogy lássa a térbeli harmadik dimenziót is. TE elindultál az észlelés/döntés egy útján - a valóság pedig milliónyi más úton, úgymond a döntésed nélkül, illetve a másjellegü döntésed mentén, továbbhalad, millió gally létrehozásával minden egyes elágazásnál.
az egész arról szól, hogy a nem bizonyított (mert nem meglátható, lásd schrödinger), de kiszámolható alternatívák attól még létezHETnek, hogy te nem hiszel bennük... ;)
az egész amúgy egy absztrakt gondolatkísérlet, és nem egzakt valóság. az emberi agy ennek felmérésére ugyanúgy képtelen, mint az univerzum véges határtalanságának felfogására, megragadására.
és tudod mit? ez jól is van így!
hová jutnánk, ha minden csak úgy racionálisan megmagyarázható lenne... :)
Megjegyzés küldése