2008-10-09

lepkekönnyü ló álom

mert mi a boldogság? hol található?

mi az a pillanatnyi nyugalom, ami origóként vonzza onnantól minden cselekedetünket, életünk végéig, mert szeretnénk megint ebbe az állapotba kuporodni, belebele a jóba, a habos kakaó, anyai simogatás és nyári vakáció mágikus háromszögébe, az elsö csókba, igaz szerelmed egyetlen pillantásába, ahogy érzed, hogy neked teremtették, vagy mikor szippantasz gyermekedböl, mert megszülethetett nektek s magának, vagy amikor barátok fognak körbe, mert tényleg azok.

mikor megsimogatják hajad, tenyerükbe veszik orcád, egymásba engedetitek testetek.

azt mondja a gyermek-arc kiállítási plakátján az eredeti arc közönségdíjasa, "akik tudják a választ, nem értik a kérdést."



nos, aki viszont a kérdést érti, és a választ keresi, menjen le a bakáts térre, igyekezzen odaérni tizenkilencedikéig. ott látható néhány plakát. gyerekek csinálták.

ök azok a bizonyosak.


akik tudják a választ, és nem értik a kérdést.


szó szerint persze nem nagy kunszt... de ártatlanok, öszinték, tisztességesek, reménykedöek.
és éppen ezért a legszebbek, amiket elénk tár a világ a boldogságról.

ne hagyjátok ki. és nyugodtan szabad majd mosolyogni, az érzelgösebbnek meg akár továbbgondolni, és esetleg eltörölni az öszi szélben susogva repkedö falevelek kavalkádja közepette ittott egy könnymorzsát.

mi a boldogság?

egyszerü dolgok ezek. lehet macska; vagy csokoládé (esetleg: csokoládémacska?), vagy fürödni; mesét hallgatni, transzplantálni vesét anyából testvérbe, hogy együtt maradhasson a család.

a legjobb barátnövel lenni. híres sárkánykutatóvá válni. esetleg a strandon röplabdázni azzal, akibe szerelmes lettél, elöször, tízévesen.
lehet fagyi, meg lehet búvárkodni a kádban (a kettö nem feltétlen egyszerre).

és lehet ülni, iskolábamenés elött, azon a piros kanapén, és zenét hallgatni, amíg anya készül.

vagy, igen... lehet lepkekönnyü ló álom.


nekem mindez ma egy iciri, piciri, békés boldogság volt.

kakaó, simogatás, mosoly.

nektek ajánlom; ajánlom nektek is.

és vigyétek a párotokat.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

ez tetszett.
Én sárkánykutató szeretnék lenni.

aliz írta...

mindjárt előszedem - most PHD-s lányom - óvodáskori rajzait :)

aliz írta...

a gyerekek elsősorban kérdezni tudnak, csakhogy a jó kérdéseikben többnyire ott vannak a válaszok is!

(ezért is jobban kellene figyelni rájuk!)

roberto írta...

a gyerekek szerintem mindent tudnak.

aztán a felnöttek világában csomó mindent elveszítenek.

ha hagyják.


én nem fogom hagyni, a sajátjaimnál majd.