the fall

hihetetlen volt.

szeretnék szuperlatívuszokat használni, de minek.

tudom, hogy évek óta ez volt a legszebb, legjobb, legmozisabb moziélményem. belesüppedtem, mindenbe. jöhet itt piaf, jöhet batman, jöhet sokminden más, de ehhez fogható élményt nem kaptam mozivászontól már nagyonnagyon rég... talán utoljára akkor, mikor még ártatlan voltam.
moziszempontból, úgy értve.

belesüppedtem, igen. a fények elkábítottak, a történet minden percében, pedig volt hová bújnom, magával ragadott, a föszereplö tünemény elbüvölt, a képsorok opulens szimbolizmusa elvarázsolt, terry gilliam münchhausen bárója jutott eszembe, meg idönként jodorowsky absztrakt szürrealizmusa a holy mountainból, de mindezek nem rendelkeztek annyi bájjal, kecses könnyedséggel és szimpla szépséggel, mint amit a Zuhanás hozott életembe.

kötelezö darab, mindegykinek.
kötelezö!

s neked pedig jobban köszönöm, mint elmondhatnám.
a burok is kellett hozzá.