megvolt.
a vicc az, hogy tényleg így sóhajtottam fel, mikor eljöttem. kaptam is az egyik - adott esetben túl keményen ignorált - tüzes hölgyeménytöl pár megjegyzést a visszajelzö lapon, miszerint nyugodtan mosolyoghatnék is többet közben, valamint ne olyan felületesen mutassam meg a technikát. remélem, a hannoveri ellenörzésnél ezen nem akad fenn valaki és beperel molesztálásért...
annnyway, valóban volt ebben a hétvégében valami kis... hmmm, mondjuk így, felületesség. elmondtam péntek este, mint ahogy már tavaly ugyebár leírtam itt, hogyan érdemes feldolgozni a kiscsapatokban felmerülö ötleteket, és mire figyeljenek forgatásnál.
az egyik csapat olyannyira komolyan vette ezeket, hogy komplett tévéstúdiót rendezett be a pihenöben kezdetleges eszközeinkböl:
a végsö videó egy kedves kis híradó-paródia volt - azért mondom, hogy kedves, mert jobb szó most nem jut eszembe. ezzel szemben kifejezetten vicces volt az a csapat, mely göttingent tette veszélyes tereppé megkérdezve minden gyanútlan járókelöt, szükség van-e szerinte is speciális tojásmosó samponra, mármint férfiaknak. (kis off: különösen a nök válaszai tetszettek. ez olyan, mintha nekem a mellnagyobbító bugyik létjogosultságát kéne taglalni, höhö.)
emitt láthatóak, amint éppen vágják a kész anyagot:
vicces volt az a csapat is, mely egy szívünknek kedves középkori mesét dolgozott át úgy, hogy a hosszú hajú királylányból homoszexuális pasit faragott, s emiatt mély álomba ítéltetve napjainkban ébred fel, hogy egy tintapatronokkal kereskedö (hja, a szükség...) árusba legyen szerelmes, lásd elökészületek az egyik outdoor jelenethez:
nos, igen.
nem volt bennem mindemellett annyi svung, mint a régieknél, bár persze meglehet, csak én akarom aktuális hangulatjátékaim belevenni ebbe is, ahol pedig semmi keresnivalója nem lenne magyarázatképp... nem tudom.
egy biztos - tegnap éjjel igaz hogy én dobtam meg tekében a gyözelmet jelentö 121. pontot csapatunknak, hiába rogytam öszinte pózban a pálya elején térdeimre, nem jött oda senki ujjongani mint a filmeken - de a lényeg, hogy valahogy nem is igényeltem, miközben eladdig a szokásos, jó hangulatban telt az este.
nem volt baj, hogy magamban voltam ott, egyedül, akkor.
asszem, egyszerüen már nem tartoztam oda.
ide.
---
nos, bárhogy is legyen, most megyek olvasni és tévézni picit az ágyban. meleg kakaó bekészítve, két gyertya is ott figyel (minekis az a sok oxigén ugyebár éjszakára...) és várom a holnapot.
literally.
annyit még, hogy ha már homoszexuálisak és videó - említettem talán valamelyik portugálos posztban, hogy antony (and the johnsons) az egyik legkimódoltabb literátus a zeneszerzök közt, egy magaslatban szememben (mégha az nem is mérce persze) nick cave, morrissey, leonard cohen urakkal például.
ehhez akkor illusztrálásul következzék antony egyik leghíresebb száma, a cripple and the starfish, talán in memoriam hungarian gay pride day is akár.
"I am very happy,
So please, hit me.
I am very very happy,
So come on, hurt me."
, tetszettek figyelni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése