poszthelyettesítö :)

hát ez nem jött össze :)

megint egy olyan hét, mikor a való világ fontosabb volt vezetésednél, kedves naplóm.

de töszavakban azért, hogy meglegyen mementoként: szerdán megnyílt a göttingeni karácsonyi vásár, és rögtön ki is használtuk a helybéli magyar közösséggel úgy nagyonjól :D
azóta is érzem azt a féltucat cseresznyés forraltbort, amit magamba öntöttem, és a hangulat is hihetetlen jó(lesö) volt, hála kingáéknak is. kingát már mondtam, nem? mármint hogy squash, meg okos, meg napelem, meg magyar. szerintem valamiért azt hiszi, hogy jófej vagyok, és ezért keres még akkor is mindenfajta programjavaslattal, mikor már rég mérgesen legyintenie kéne, merthisz oly ritkán vagyokvoltam errefelé... ;)

annnnyway... amúgy rohadt fáradt vagyok, rendszeresen keveseket alszom, és egyébként se vagyok túl jól... de képzeljétek, egy helyi némettanár leányzóval csütörtökön leültünk beszélni egy e-learning projektröl, majd megbeszéltünk egy pénteki közös ebédet, majd lett (abból is) közös weihnachtsmarkt, azaz karácsonyi vásár, meg este jött klaus, aki barát, és szétitatott velem még további négy vagy öt abszintot, nemszámoltam... és szombatvasárnap meg (egészen idáig) taníthattam. elvileg vasárnap éjjel indul végre HAZA a vonatom, de aztán rájöttem, hogy még millió dolgom akad errefelé, nemutolsósorban asszem a fordítást is inkább itt tudom jó szép magányosan befejezni, mint állandó budapesti figyelemelterelésekkel füszerezett kinizsi utcában, úgyhogy mivel alapvetöen teljesen nyugodt és szép otthoni prekari napokra készülnék, most inkább itt maradtam, ledolgozom a maradék két hetet, a pénz is jól jön, aztán majd 15.-én megyek véglegesen, lehet melegíteni a billiárddákót, gyuszi!
(jaj.
ezt most nem kell ám direkt félreérteni, igeeen?!)

a némettanár leányt csak azért hoztam egyébként fel, mert tegnap fogta magát és beült a tanfolyamomra, pedig nem is feltétlen érdekelte a téma (videók vágása pécén) (oké, haha, vécén. laptoppal az is egy opció), viszont elözö este kicsit túl intenzíven tanácsolgathattam neki dolgokat az aktuális kapcsolata mentén, ami pár hónapja már megromlott, és láthatóan nem akart megmaradni benne, én pedig saját tapasztalataim mentén is jeleztem, miért nem érdemes várni arra, hogy maaaajd valamikor magától helyrebillennek a dolgok, merthogy a tegnapi tanfolyam során elég intenzív pillantásokkal méregetett, majd este kaptam egy sms-t, hogy most dobta ki az expasiját. szét fognak költözni, elég hamar. no komment. és ma még össze szeretne futni velem a karácsonyi vásáron, merthogy mindenképp átölelne, fene a gusztusát, depersze ami kedves töle, viszont kicsit félek, meg lelkiismim is van, hogy itt beletenyereltem akaratlanul és kéretlenül valamibe, pusztán mert pár sztorit elmeséltem a saját életemböl... :/ okés, tudom, hogy ez az ö döntése meg lépése... de mi van, ha valami elvárás irányomban áll emögött? én nem azért mondtam neki azokat, amiket, merthogy...
namindegy.
úgy tünik, többet lát belém, mint ami vagyok, vagy amit most épp szeretnék.
vagy én nem bírok mostanság a tesztoszteronjaimmal... :D

ha ma este berúgok, ezt talán tisztázzuk is majd, oszt ha alkeszmámorban kapok egy puszit, hát istenem. a lényeg, hogy tudni kell mindig, hová érkezünk meg egymás életébe... és nem akarom elkövetni többé azt a hibát, hogy olyasvalakibe legyek szerelmes, aki még nem zárta le az elözö pasiját.
hadd legyen már úgy, hogy ÉN kellek valakinek. nem valaki helyett, mellett, miatt... hanem magamban, okés? minden felvállalt konzekvenciával.

igaz, akkor viszont most ezt épp lehet hogy nagyon is komolyan kéne vennem?
hiszen ennél jobban konzekvenciát felvállalni nemigen lehet, lol :)

nah, annnnyway.
egyelöre vár a munka. oszt a többit majd meglátjuk.

van egyébként ide a blogra pár szöveg elökészítve a tarsolyban vagy félig készen, csak még nincs idöm/lehetöségem kidolgozni rendesen. jövö héten, maybeyes, maybeno.
okés? :)

üdvözlégy az idelátogatóknak, és akik december közepétöl majd otthon lesznek nekem is, azokkal majd keressük egymást - jár nekem pár tea, mackó, ajándék, puncsszelet, fehér csoki, könyv, akármi :D

már csak két hét, és megy a szén, csúúúúszik...!!!! :)))


pusszantás mindenkinek.

vasárnapeste

"jajjj te kis te :D"

életem egyik legszebb bókja... :)))

---

többet majd a napokban.

jó hétkezdést, everybody.

max payne

miközben itt dolgozgatok, futott a háttérben a max payne, új film, meg ne nézzétek, viszont volt egyszer néhány éve egy 72 órám, amikor belesüppedtem a finnek játékába, max payne 2, azóta is a legatmoszférikusabb, legjobb gameplay számomra, amit valaha megél(vez)hettem, sötét volt a szobában, magamra zártam mindent, és három éjjelnappal, alig megpihenve szaggatott lélegzetü alvásokkal irányítottam maxet végig a pályákon, élveztem és féltem, ittam a teát, a szemem merev csölátással figyelte a terepet, magas házak sötét zúgait kutattam ellenfelek és nyomok után, löttem és menekültem, próbáltam megoldani a bünügyet, és szerettem, szeretkeztem... nem tudom, iszonyúan TELJES játékélmény volt, hiperreális, szmogos, sötét, esös, bladerunneros, csak még embertelenebb és semmirekellöbb környezettel, plusz a zene, nahát a zene, az valami hihetetlenül odavágott, és volt még az a szám, nah, attól bevéreztem, poets of the fall, late goodbye, a mai napig megremegtet, imádom, csontjaimig hatol, erö, szépség, erö, szerelem, fájdalom, szépség, erö, erö, szépség, remény - itt van nektek.

full hangerö.

aztán remegjetek velem.

1119

btw, on the subject:

mégis, mért tartják zárva a benzinkutak vécéit?

mitöl félnek?!?!?!
hogy valaki aljas módon és hátsó szándékból majd jól kitakarítja nekik?

elsö ikea-poszt - amelyben virtuálisan elfoglalom a klotyót

szóval olvasom, péntek reggel madárpók-riadó volt a boráros téren.

madárpók!

így néz ki, például:

jelzem, nem az én kezemben.

ha az én kezemben lenne, nem lehetne éles fényképet készíteni róla.

az intenzív remegés végett.

anyway.
a hír arra a félelmemre emlékeztet, amely rendszertelen gyakorisággal bukkan fel bennem, amint elmegyek vécére.

máris mondom.

nem tudom, hogy kiskoromban rámszólt-e valaki, ne olvassak annyit a vécén, mert felnött koromra lesz szép nagy aranyerem - de tekintettel rá, hogy nemritkán éppenhogy may károly (alias karl may) vadnyugat-történeteit olvastam, akkoriban az aranyér mint jövökép kifejezetten pozitív tartalommal bírhatott rám, úgyhogy nemhogy elriasztott volna nyugodt tevékenységemtöl, hanem éppenhogy bátorítólag hatott (talán azt hittem, minél tovább ülök vécén, annál nagyobb lesz az aranyerem késöbb...
well... come to think of it, bizonyos szempontból lehet hogy volt ebben önkéntelenül is ráció. reláció.)

szóvalhogy nemtudom... az aranyér-ígéret nem rettentett talán eléggé el, és mivel szüleim is szerettek volna idönként könnyíteni magukon, elképzelhetö, hogy idövel igen idegesen tekintettek egyszem fiacskájuk könyvtári alakításaira a budin, úgyhogy kitalálták, valami újjal (új-jal. nem ujjal!) kell elüzni onnan... s meglehet - ezt ma már nem tudom rájuk bizonyítani - véletlenül kicsúszott valamelyiköjük száján, hogy a vécé hátsó, sötét, sose elegendö mértékben portalanított részében garantáltan található egy hatalmas pók.

namost.

nem vagyok entomológus.
de ha pók lennék, biztos jobb dolgom is lenne, mint emberek segge alá mászni szarás közben, már elnézést a szaftos kifejezésmódért, de beszéljünk kertelésmentesen.

pontosabban viszont... nem tudom.

kiskorában, kellö elöképzéssel horror és scifi terén, azért irritáló kilátás az egész.
sose voltam pók, és másbéli minöségemben se gondolkodtam még ezeken el. de a lényeg ott marad... hogy valahol, valamikor, életem során, egyetlen pillanatra is akár, de hihetönek tünt, hogy OTT lakik egy pók, minimum akkora, mint a fejem, aki irgalmatlanul seggembe harap, ha túl sokat ülök ott, és oktondi módon a hátam mögötti neszezést figyelmen kívül hagyva órákig olvasgatok holmi aranyeres may károlyt.

képzeld el, kedves olvasóm, hogy leülsz a vécére.

ülsz már?

na. ne fárassz.
te is jársz oda, jóesetben minimum naponta egyszer.
beszéljünk róla nyíltan, itt az interneten nem figyel senki.
bevállalod?!

tehát.
leülsz.

ilyenkor mit csinálsz?

mármint túl a dolog érdemi részén...

oké, idegen helyen körbenézel, basszus, nem hagytak itt semmi olvasnivalót?
saját helyen meg elborzadsz, hogy elfogyott kedvenc újságod, kénytelen vagy huszonharmadik alkalommal elolvasni az ob tampon használati utasítását, hogy ne unjad el magad... persze ki tudja, lehet, hogy a legutóbbi literátus vészhelyzet óta javítottak valamit a képeken, vagy szexisebb lett a szöveg benne, úgyhogy ez mégcsak nemis a legrosszabb opció.

(persze ez csak akkor müködik, ha van nö a házban, és hozzátartozó tampon az illemhelyen.
a tampon egyébként egy érdekes dolog - egyszer a fülembe dugtam kettöt és úgy mentem ki ijesztegetni a szomszéd kislányt.
mindketten túléltük, bár igen rigorózus apja volt.
hagyjuk, mert összezavarlak benneteket. tehát.)

merthogy mi van még?

hiszenugyanis az a baj, hogy nem lehet csak úgy kiszólni másoknak, hogy ugyanmár dobjanak be egy újságot, mert épp nincs semmi kéznél...
egyrészt félreérthetik, hogy ezek szerint kifogyott a papír - és ugye ilyenkor mégsem a legújabb cosmopolitant illik betolni a küszöb alatt. (bááár...)

másrészt a "nincs kéznél semmi" és a hosszú várakozás más folyamatokat sejtethetne, mint amit normálisan végezni szoktak illemhelyen. mondhatni, illetlen dolgokat.
arra meg most milyen magazint adjanak be neked?
playboy?
playgirl?

tudják ök, te mire buksz?

és kitárt ajtónál folytatott hosszas értekezés a következö év felülértékelt nobel-díjasáról sem éppen társasági nyitottságod bizonyítja.

ezen felül meg... ki az a hülye, aki a lakás egyetlen vécéjét okkupáló embernek olvasnivalót visz, hogy az még jóóó sokáig elfoglalhassa és másodlagos büzzel további órákra használhatatlanná tegye az illemhelyet?

na ugye.
más olvasnivalóra itt tehát az ember nem számíthat, ne tessék hát megütközni a tamponleíráson.

nade.

ülsz tehát ott, kedves olvasóm... mit sem sejtve a hátul zajló folyamatokról...
(mármint a vécé mögött, nem felett...)
...s olvasod az olvasnivalót...

és egyszercsak...

egy nesz!

mozgás!

millió gyors láb szörmentén felkapaszkodik a falon mögötted.

HALLOD, hogy ez egy nagy példány.

az, amelyik felfalja a szeretöjét...

vagy nem, nem... a gyerekeit!

söt, nemis. a gyerekek falják fel a mamájukat, miután belefúrták magukat a potrohájába...



áh nem. fenéket.

EZ EMBERT ESZIK!!!!!

(screaming voices in the background now!)

nos. miután tehát ezek a gondolatok végigfutnak agyadon (ki a franc képes ezek után még az ob tampon tökéletesen ellazult testtartásban történö felhelyezésén bambulni?!), mint a filmeken, lassan de biztosan megfordítod rettegéssel telt arcod, s hátad mögé kukucskálsz.

és imádkozol, hogy ne nyolc darab hatalmas szem nézzen rád vissza.

hidd el, kedves olvasóm: nem szeretnél vécézés közben a hátad mögött nyolc darab szemmel találkozni!
(ehm... oké, ezt a mondatot most lehet hogy át kellene mégegyszer fogalmaznom?)

mindegy. a lényeg, hogy várod a sokkot, az emberevö pókot, aki jusztamente csak arra a pillanatra várt, hogy rápillants, és máris rád ugrik, majd belemélyeszti hatalmas rágóit egyetlen kedvenc sejehajodba... fenekedbe, nah!...

megvan?

hogy mit?

hogy most neked is fóbiád lesz vécézni?

hát... szívesen :)


szóval, mikor olvasom a reggeli hírt, hogy otthon megtalálták ezt a madárpókot, amelyik egyébként nem egycentis foggal bír, hanem jóesetben rágókkal, és nem halálos, bár persze nem túl csinos egy kisgyerek dupla akkora jobb kézzel mint ballal... akkor ami viszont komolyan riaszt, az az, hogy az egyébként nem túl vészes arachnofóbiám ilyen hírek hallatán mindig elöjön pár napra, és a fent leírt problematikák mentén gondot okoz a nyugodt vécére járás.

mi?
gusztustalan téma?
affenéket. hát ti is jártok oda, nem?

max nem olvastok annyit közben, mert sok a pók, vagy van kényelmes szék a lakás egyéb pontjain is. kedvenc rendezöm, kevin smith meséli egyébként, hogy ö is ilyen "harminc másodperc kaka, fél óra olvasás" tipus. és lám, milyen jó filmeket csinál, egyikben sincs két centinél nagyobb pók például.

igaz, neki van már aranyere is, pedig velem egykorú.

---

ez az egész egyébként csupán azért roppant nyugtalanító, mert december 1-töl én a boráros tér mellett fogok lakni.

és egy örült madárpók-tenyésztö a fölös darabjaitól láthatóan az ÉN vécém hátsókertjében akar megszabadulni.

basszus!

József Attila: Az a szép, régi asszony

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezõk mellett, ha sétálgattunk párban,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném; nem szeretni,
Csak látni szeretném õt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint õ maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az õszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integetõ fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

blues

kettö dolog; nem, három.

ad egy, mélyen bele vagyok szakadva megint a fordításba. fény van az alagút végén. az, hogy dolgaim most idekötnek mégis göttingenbe, és emiatt kimarad egy hét budapest, bármilyen sajnálatos is, de kifejezetten mosolygósan élem meg. rendbe tudok hozni pár nyügös izét a hét végéig, és november végén annál nagyobb megnyugvással indulok haza.
(milyen jó, hogy legutóbb megígértem, nem lesz több befelé fordulós poszt :)))
így bízz meg egy férfiben, hiheha.)

ad kettö.
készül egy projekt, ha lesz idöm még picit bibelödni vele, karácsonyi ajándékként minden hüséges - és mivel inkonzekvens vagyok, hütlen - olvasóm megkapja. :)
én mindenesetre már most örülök neki, ráadásképp régen dédelgett álmom és egy idei praktikus ígéretem végére is teszek vele pontot.

ad négy, blues.
ha valami kihozott az elmúlt hetek picény gödreiböl, az a blues volt. nagyon sokat (nem. NAGYON SOKAT) hallgattam. ezt úgy tessék elképzelni, hogy heti 30-50 órában, különbözöeket. határértékeket, standardokat, mindent. belesüppedtem wim wenders, mike figgis és clint eastwood dokumentációiba, elzarándokoltam a mississippi-deltába, lélekben persze, gitárommal a kezemben, megsímogattam néhány sírkövet és belehallgattam füstös bárok bánatfelhöibe is.

bakker, azt az eröt...

namindegy. csak ajánlani tudom.

és most, amolyan konklúzióként... - tadaaaam - szeretném megismertetni veletek (talán e blogon nem is elöször?) a blues abszolút koronázatlan királyaként azt a zseniális zenészt, aki szememben (fülemben) túltesz mindenkin, aki ezügyben játszott, fúziózott, élölegendáskodott, vagy csak kirándulóban volt nekem az elmúlt pár héten:

joe bonamassa

adnék egy klippet... aztán én itt most vissza is vonulnék.
nincs már mást mondanom :)

hölgyeim, uraim:

joe bonamassa - reconsider baby.

the day after tomorrow

kicsikét befelé fordulós lett a blog az elmúlt hónapokban.
nem mondom, hogy nincs védhetö oka, mert van, nemkevés is akár, de valahogy nem tetszik már így.
kesernyés lett, sértödött, nyafogós is helyenként. és kell ilyen, továbbra is gondolom, egy pasas életében is, de valahogy nincs mostanság már rá érkezésem, nem akarom ezt már, már nem ezt akarom.

betöltötte funkcióját most is, mint egy hihetetlenül hüséges társ, idén épp a lelki szemetesláda funkciót - nemegy valóvilágban velem találkozó (vagy nemtalálkozó) fiaskó köszönheti neki például, hogy nem üldöztem ki baltával a világból :DDD (najó, nyugi, nem vagyok azért ennyire vérengzö... késsel, nem baltával, ehhehe) - és valahogy ideje volna megint a valósággal foglalkozni, nem a belsö sakkjátszmákkal.

talán valahol lentebb mintha már írtam volna, csaba felrótta valamikor idén, hogy feltünt neki, mennyire magamba fordulok, elveszett belölem az egyszerü rácsodálkozás és érdeklödés mások iránt, ami régen annyira jellemzö volt rám, és ami summázta mindazt, aki lettem, vagy akit megkedvelt.
igen...
és nyílván itt is lenne védhetö ok. akinek két-három éve úgy alapjában NAGYON nincs rendben a lelke, az azért elkezd kicsit kevesebbet foglalkozni másokkal.

de - védhetö ok ide vagy oda, nem akarok ebbe beleposhadni.
másképp, másba akarok ezentúl beleposhadni! :)

lampedusa mondja a párducban, ha azt akarod, hogy minden változatlan maradjon, ahhoz mindent meg kell változtatnod.

ez elsö blikkre persze nagy faszság...
de van benne ráció, ha sokat gondolkozol rajta ;)

nos, anyway. nem akarom azzal áltatni magam, hogy ez

a) egy felismerés,
b) ami bármiféle változáshoz vezet,
d) mely hamarosan meg is látszódik majd, például itt e hasábon is.

azt viszont szeretném, ha megint azok a dolgok kerülnének túlsúlyba, melyek közül zamattal válogathatnék a jobboldali best of-szekcióba. kicsit riasztó, hogy az elmúlt fél évböl nemigen juthatott oda be semmi...

szóval... hajrá.

kilégzés.

belégzés.

aztán ezt most még egy jó párszor.


óóh, és csend; és figyelek. picit. talán majd megint egyre többet. kifelé is.


az eredményekröl majd itt lehet meggyözödni.
s szabad figyelni, ellenörizni, beszólni, emlékeztetni.

köszönöm a türelmet.
eddigis, addigis.

:)

maybe tomorrow