unalomfüzö

mentem a folyosón, elöre, merthogy külön tanítás lett volna az épület másik végében, és hátul követtek a tanoncok, mármint az idösbödö munkanélküliek, akik idönként, lásd sokhelyüttalább, enyhén szólva idegeimre mennek, öregszem én is vagymifene.

folyosóforduló, mögöttem trappolnak vagy ötajtónyira, és pedig hirtelen ötlettöl vezéreltetve amint átértem a derékszög másik folyosójára, ugyanolyan tempójú - és koppanású -, de legalább kétszer ölesebb léptekkel osonok tova, kéjes vigyorral arcomon, john cleese-t megszégyenítö silly walkinggal, és pont abbahagyom, mikor ök is átérnek a sarkon. addigra értelemszerüen duplájára növekedett köztünk a távolság, amit ök úgy élhettek meg, hogy okés, ott jár elöttünk a fasz, aztán mire befordulnak, nini, messzebb van a fasz mint az elöbb, mi történt, ufók, féreglyuk, szuperhös?

ezen a maradék húsz méteren aztán vigyorogtam magamban. vagy roppant infantilis vagyok, vagy kurvára nem vagyok leterhelve velük, nem tudom. maybeyes, maybeno, maybemindkettö.

---

az önszórakoztatás hasonló példáival nap mint nap találkozhatunk.
kifejezetten örömömre szolgál például, mikor automatikusan nyíló ajtók elé érve az éppen ideális pillanatban - kellö tapasztalattal ez tanulható folyamat - halkan magam elé motyogom: "szezám, nyílj ki!", és tovasuhanok a mágikusan kinyíló bejáraton. próbáljátok ki, s ha épp kísérötök is akadna, kifejezetten elámulnak képességeiteken, higgyétek el.

hasonló vonalon maradva, nem ajánlom ezzel szemben hétköznapi gyakorlatra az enyhén parancsoló hangnemben, felvont szemöldökkel elöadott "terülj, terülj asztalkám" kitétet, miután leadtátok a rendelést a burger kingben a pultoslánynak. ilyenkor elöfordulhat, hogy a várt kaja helyett a kidobóember lapáttenyerével kerültök közelebbi kapcsolatba.

---

ha megvizsgáljuk a hétköznapi önszórakoztatás további válfajait, megannyi ötletes megoldás kínálkozik a munkahelyi liftben való utazáshoz is. ilyen tavaszi, hol napos hol esös idöben például kifejezetten unalomüzö megoldás jó hangosan kifújni az orrodat, majd a zsebkendö tartalmát büszkén körbemutogatni a t. utastársaknak.

garantált kapcsolatteremtö emellett még a pukizás (köznépi nevén a fingás) illetve a hangos böffentés, kísérve egy "hmm... finom!" kijelentéssel. és ha bátrabb és magasabb vagy a többinél, vicces dalokat énekelve végignyomogathatod az összes gombot, amit csak találsz a felvonóban vagy annak környékén.

kicsit ijesztö lehet ezzel szemben a liftbe lépök számára, ha végig csendesen a sarokban, a fal felé fordulva állsz. és hasonló mértékben tudnak nemigazán mit kezdeni azzal se, ha minden utazáshoz magaddal viszed a forgószéked, vagy felrajzolsz egy négyzetet fehér krétával az egyik oldalon és közlöd, onnantól az a magánszférád.

amit természetesen akár tai chi gyakorlatokra is felhasználhatsz az emeletek közt.

---

legvégül pedig: írhatsz blogot.
:)

múlt napok árnyéka

"i never did one thing right in my life.
that takes skill."

szóval jövök le a lépcsön, és nézem a vonatokat.

---

a jelenlegi munkám nagyrészt a helyi munkaközvetítö épületéhez köt - ide fészkelte be magát egy projekt, melynek keretén belül okítom a munkanélkülieket. az utóbbi idöben mindig korán érkezem, és tisztes, jópolgári reggelizésre kaptam rá. kisszendvics, kakaó, mentatea, ilyesmik. általában az otthonról letöltött közéleti müsorokat hallgatom, morfondírozok azon, mit kezdtek ti drága népem odaát az életetekkel ilyen silányságok közepette, és aggódom, hogy van-e értelme valamikor mégegyszer visszamenni, lesz-e az országból szalonna. az aktuális szituációban hagyom érvényesülni a "benefit of the doubt" elvét és kivárok. és figyelek. és majd kiderül. tanja nem zárkózott el az ötlet elöl, ami roppant okos húzás a részéröl, hiszen a csalafinta asszony sose mond nemet, hanem talánt, és aztán úgy alakítja, ahogy jónak tünik a majdani kiscsalád érdekében. és a vicc az, hogy lehet hogy neki lenne igaza. ergó nem szólok, ha látom a színfalak mögötti részt is. elég nekem a talán. és mosolygok :)

merthogy az egész élet tulajdonképpen egy "talán".

szóval reggelizem. és ma reggel is, befejeztével, nem a lift felé kanyarodom, hanem lesétálok, az üvegkalitkás lépcsöházban, amelyböl kítünö kilátás adódik az érkezö és induló ICE gyorsvonatokra.

---

ehhez hozzá kell tennem, hogy mindig is imádtam a vasútat. és igen, tudom, a máv mint elrettentö példa ehelyütt felhozható lenne... de feleslegesen! akkor is imádom "a" vasútat.

mindig - az utazáson keresztül - a megújúlás, kaland, felfedezés, továbbmegyek: a szerelem jelképe volt életemben. valamelyik régebbi posztomban is már írtam erröl. a sínszagú, hajnalköd borította keletnémet fémtenger pályaudvarokról, a lepusztult szecesszió maradványépületeiröl, a lomha, gázlámpát idézö fényekröl és csikorgó kerekekröl. egy örült utazásról, 87-ben talán, haza, akkoriban, nagyszüleimhez, otthonról, akkoriban, budapeströl.

emlékszem prágára, amire kriszta talán már nem is... és az ezzel indult kapcsolatra. emlékszem a mellette futó, induló kapcsolatra. és az elsö dönteni képtelenségemre, meg az akkor még karakán konzekvenciára.

igen, voltam már karakán is egyszer, két lyány között örlödve :)

emlékszem az elsö nürnbergi, és ezzel - a magyar elöszóbát, bécset leszámítva - elsö nyugati utamra. amikor az ott töltött két hónapból másfélben egy scifi- és képregény-mennyország boltocska vezetöje meglátta a fantáziát bennem és engedte, hogy rendszerezzem, rendezzem a raktárkészletét. nekem a munka ott maga vollt a mennyország, az igazi kikapcsolódás, a true világegyetem. azok a dohos, sötét zúgokkal kevert pinceszobák az életet jelentették nekem... és a fizettségül kapott képzömüvészeti albumokkal, könyvekkel és képregényekkel megrakott, félembermagas táskámmal megintcsak, ugyancsak, vonattal mentem haza. boldogan.

és igen, asszem, itt a kulcs. hogy az utazásaim vonattal, akár innen haza, akár otthonról másmerre, akár olaszországba és görögországba, egyfajta - vagy sokfajta - boldogsággal voltak összekötve, eventually. és így, valahányszor megpillantok egy érkezö, induló vonatot, jólesik.

pedig nem erröl akartam írni.

---

a találkozásokról. vagy... nem is tudom.

2006-ban egyedül töltöttem az évemet, nagyobbrészt. ildikó kiköltözött, mariann véglegesen elküldött, és mikor év végén, rudi macskával és egy életemlegkisebb karácsonyfával vártam a halált karácsonyt, majd a szilvesztert, és az akkoriban már rég nem jó magyar szilveszteri müsor mellett aludtam bele az újévbe hajnal 1 körül, amielött sosemlátott idegenekkel koccintottam éjfélkor az utcán, didergösen, és nem mert nem voltam jól felöltözve... nos, akkor valóban volt egy sötét torok elöttem. sajátomban meg egy konstans görcsgombóc. (ne szédítsük egymást. egy merö magam körül forgó boldogtalanságtumor voltam!)

ildikó azt mondta egyszer, sokkalkésöbb, és ezt épp tegnap idéztem fel tanjának, hogy akkoriban attól félt, öngyilkos leszek.
a vicc az, hogy gondolati szinten tényleg "le voltam számolva" önmagammal. tudtam, hogy ha elüt másnap egy repülö, vállat vonva sétálnék fel vagy le, hogyhát igen, jogos. ennyi volt. minek nem.

a valódi gondolat ezzel szemben sose kísért meg. nem azért, szerintem, mert nem volt vér a pucámban hozzá, hanem mert a dolog lényegtelensége szíven ütött. tudtam, hogy lennének, akiknek rosszul esne... de a saját helyzetemen javulást, lássuk be, nem hozott volna.

így hát a rákövetkezö hónapok a gyógyulással teltek, és ebben ildikó is, immár a távolból, segített. idönként megértéssel, idönként fejcsóválással. aztán jött a nyár, jött sziget, ésdeleginkább: jött ez a blog.

ez a blog egy kifejezett lelki és mentális higiéniaközpont lett számomra. elkezdtem írni - sokkal rendszeresebben, és valószínüleg sokkal érdekesebbeket is, mint mostanában ;) - és azt vettem észre, hogy van élet a világban rajtam kívül is, de ami akkor, szubjektíve, a legfontosabb volt: van élet bennem is.

és aztán sorra jött abszinth, meg ági, meg babesz, meg szilvi, meg ildi, mindmind különbözö szinten, tudatossággal, iránnyal, mélységig, majd szinte rögtön ment is, ahogy jött... és valószínüleg így volt a jó. aztán voltak az utak, immár nemcsak vonattal, de repülövel is, ciprus, majd portugália, és miközben az egyetlen fájó pontom az ildikóval kapcsolatban mardosó lelkiismeretfurdalás és mariannal kapcsolatos hihetetlen hihetetlenkedésem maradt, akivel végig azt hittem, a félreértések és saját töké(le)tlenségem "végzett", lassan, nagyon lassan, miközben itt végigfutott életemben a blog, beindult valamiféle gyógyulás.

belsö megnyugvás.

a felismerés, hogy nem valami köztes állapotok között táncolok, hanem ez mindmind maga a valós, megélt élet. és a boldogságot nem prolongálva, örökre, de: MAJD VALAMIKOR fogom megkapni... hanem itt van saját kezemben, mostmostmost. mariann tanítása beérett.

---

ahonnét könnyü lesz zárnom a kört.

tegnap tanjával moziban voltunk. az egyetem fötermében adták. ültem a padban, és nem tudtam nem gondolni arra, hogy itt (nem PONT ott, persze) utoljára az utóbb említettel ültem, életem valószínüleg legkevésbé kitökélesedni engedett szerelmével. és ahogy egyszer ö mondta, az ö élete végéig a szívében lesz egy kis hely, egy kincsesláda, amiben eldugva ott leszek, de csak úgy, hogy sose kelljen kinyitnia és megnéznie, mert fájna... éshátpersze ugyanígy van bennem ö is, marad is, amíg utolsó levegöm nem veszem.

és ez így mindmind kavargott bennem, elöjött tegnap ott akkor, viszont... a film közepére le is nyogodott. és én tudatosan nyugtattam magam, mert tudtam, akkor, tegnap, ott (is), hogy az utazások, a magányos boldogságot, a magány boldogságát hozó vonatozások számomra egy lánnyal értek most véget, aki szerelmes belém, és akit én is szeretek, és akivel ott ülök. és akit innentöl elkezdtem még jobban ölelni, és hálát adni az égnek, hogy ott van mellettem, velem; ahogyan ott volt elötte is, és van és lesz azóta is, mindennap, és talán megmarad mellettem.... mert okosabb lettem, felnöttebb... és kevésbé önzö.
és talán nem baszom el. talán most az egyszer nem baszom el.

mert a múltam miatti megnyugvást nem az hozza el, ha valaki megbocsájt, ildikó, mariann, bárki!
minden egyes nappal, minden kicseszett nappal mi újraszületünk reggel, és lehetöséget kapunk az égtöl, aktuális istentöl, sorstól, miegymástól, hogy másként éljünk, tegyünk, mint eladdig!
minden
egyes
napunk
magában hordozza a megbocsáttatás lehetöségét - azzal, hogy másképp bánunk valakivel, aki épp akkorra ért mellénk (vagy akinek volt annyi hite bennünk, hogy mire eljutunk eddig a felismerésig, kitartott mellettünk). és akkor ö is másképp áll hozzánk, és mi is öhozzá, és így tovább, da capo no fine, mert ez a dolgok násztánca.

és rendben vagyok akkor én is, magammal.

---

aztán úton hazafelé mellénk sodorta a véletlen a négy éve nem látott mariannt.

mert a sors, az ilyen.

és haladtunkban egymásra néztünk, halkan, s talán egy picit mosolyogva bólintottunk finomat, nekem úgy tünt, és továbbmentünk. (és csak remélem, hogy megismert, és nem általános kedvességböl volt az angyali arc, amire legszívesebben emlékeztem nála).

tanja nem vett észre semmit, és ez így van jól.

mert tanjának csak azt kell észrevennie, hogy

szeretem.

mindennap, újra, és újra.

ö az, aki boldogabb lesz attól a kincsesládikától is, amit életem végéig, nem róla szólóan, de öérte is, örzök a szívemben.

együtt a vonatokkal, illatokkal, fényekkel, lányokkal, és a szelíd mosolyokkal.

jelenleg...

okean jelzi szerelmes vagyok :)

íme nesztek.



valamint...

alma és fája

a gizmodo.com oldalán egy kalandos körülmények közt megszerzett új apple iphone 4-es modell prototípusát mutatták be a minap. apple olyannyira visszaigazolta a hekk eredetiségét, hogy "szeretné" visszakapni a készüléket, amit egyik fejlesztöje hagyott el egy szilikonvölgyi (nem, ez nem egy platinaszöke plázacica buja topológiája...) bajor sörbárban még márciusban.

a hírben számomra csak az volt tetszetös, hogy a cég a szerkezet elvesztése utáni órákban komplett törölte benne a rendszert... (!!!)

komplett.

brickelték, mondják erre - ez pl. gyakori kifejezés volt olyan oldalakon, amiket annak érdekében látogattam, hogy feltörjem a psp-met saját játékok futtatása végett. ha a psp rendszerét hekkelted meg, közölték jóelöre, hogy örökre tönkrebaszhatod vele a géped. tudatosan, komplex feladatokat végrehajtva a rendszer belsejében...

namost ehhez képest az apple távirányítással szétbaszta a telefont, használhatatlanná téve (innen a brick, azaz tégla kifejezés) úgy, hogy még a gizmodo nyilván nem kezdö - és sok technikabensöséget megért - szakembereit is megoldhatatlan probléma elé állította, ami az újbólindítást vagy feltörést illeti.


ami a lényeg:
kell nekem egy olyan technikai termék, amelynek most már nemcsak speciális szoftvereit, tartalmait (android, iphone, ipad, kindle) cenzúrázzák és törlik a gyártók, hanem magát az operációs rendszert, azaz a szerkezetet müködtetö szoftvert is?

komolyan ez lesz a trend???

hogy veszel egy pc-t, és ha valami nem tetszöt csinálsz, törlik a vinyódat?

mert akkor itt most nagyon szeliden és visszafogottan szeretném az apple-nek és a hozzá hasonlóan gondolkodó gyártóknak kifejezni ezzel kapcsolatos fogyasztói véleményemet:

a kurva anyátokat!

ezek vannak mostanában...

nos, kedves napló, elnézést, hogy íly sokáig hanyagoltalak, de tény az, hogy valóvilágos, kétdimenziós alteregódat se jut idöm/kedvem/érkezésem kitölteni, amit pedig tanjával nyitottunk meg karácsonykor, hogy majd az idei évi napokat jól leírjuk benne. azóta ö idönként a nevezetes eseményeket kitölti, én meg... báh, legyintek, nem jut rá, tényleg, vagy nem idö, vagy nem kedv, vagy a sokmillió közbejövö.


amely sokmillió vicces egyébként. hogy a racionális háttereket említsem:


munka - van, megy, kábé egy hónapja elég sok, úgy hogy még a hétvégéken is tanítok, ergó full, munkaszüneti nap nélküli robot (vot, éta rabóta... nyet, nyet: vot, éta zsizny, lol) van húsvét óta, és lesz még május 21-ig, amikoron...

...de ne siessük elöre :)))

adó - sikerült szereznem könyvelöt, aki tavalyról átmentett, látszólag kilátástalan ügyemben tanácsokkal ellátva leveszi most már (remélem örökre) az adóhatósággal szembeni szifili... ööö, sziszifuszi küzdelmem terheit, és meglepöen (ejtsd, a félt-hez képest) alacsony negyedéves védelmi pénz befizetési kötelezettséget (ejtsd, adót) alkudott ki.


innentöl márcsak a betegbiztosításom kéne tetö alá hozni (addig kéretik nem idejönni és megfertözni kolerával - melynek idején a szerelem ugyebár nehéz ügy lenne) és az egyéves konszolidációs fázisom pályacsúcsára érek.


(ahonnét ezek szerint már csak lejjebb lenne... namindegy, ne kavarjuk a képzavart pesszimizmussal.)

autó - miután nem sikerült átmenteni drágajó ford kát, amit még anno ildikó vásárolt magának és rámtestált fenntarthatósági okokból, az aktuálisan kötelezö müszaki vizsgán, a 12 éves, tök megbízható és zseniális konstrukciójú kiskocsit sajna le kellett selejtezni.
ehhez jött kapóra tanja ötlete, hogy saját megtakarított pénzéböl vegyünk közösen egy autót - melynek közös része az, hogy a költségeket, benzint, biztosítást, miegymást én fizetem, ö meg a kocsit.

(a fenti kitét mentén egyébként mintha olyan kép bontakozna ki, hogy nekem mindig a nöim vették a kocsimat, lol... ne higgyetek a látszatnak, mégha igazat is mutat :)

lényegnek a rövidje (copyright anyám), hogy imhol a derék:

hát nem gyönyörü?
tanja is elöszeretettel - és egyre jobb technikával és biztonsággal - vezeti a februárban emiatt szerzett jogsi birtokában.

egyszóval, fut a szekér (oké, seat leon), úgy tünik... és ahogy a minap nikónak jegyeztem meg: míg régen elvben a körülmények okék voltak, az egész életem furán, lefelé ágazóban tünt, addig most, bár a körülmények kétesek, kicsit nyomorgatóak, mégis mintha felfelé ívelne megint minden.

nem mondhatnám, hogy örömmel tekintek a négyest adó szülinapom elébe, márcsak azért is, mert lélekben még mindig húszonvalahányosnak érzem magam (és, így a fáma, gyakran viselkedem is... söt...), de mégis pozitív elöjelek mellett indulok neki a

londoni útnak :)))

juhééééé!!!
május 22.-én repülünk londonba (feltételezve, hogy csökken a vulkáni aktivitás egyes sárszigeteken), életemben elöször, és ott sikerül 25 év után, szinte napra pontosan abban a boltban (forbidden planet) megünnepelni kerek szülinapom, amelyröl még 85-ben (évezredekkel ezelött, so it seems) értesültem elöször mint a világ legnagyobb, scifi és fantasy termékekkel foglalkozó áruháza... :)

egy hetet leszünk, persze nemcsak londonban, ellátogatunk a hay-on-way nevü kis walesi falucskába is, ahol a fáma szerint pártucat antikvárium található, ez a világ legtöbb antikváriumát felvonultató kisvároskája, csodálatos lehet :)))
emellett évente ott rendezik anglia legrangosabb irodalmi-kulturális fesztiválját, és mit ád isten, pont, mikoron ott vagyunk... :)
sajnálom, hogy az ötletgazda, kislatol, ezúttal nem lesz velünk - de innen kívánok jobbulást és fogadom meg, hogy gondolok rád, ha ott vagyok, és veszek csakneked valami csini könyvecskét :)

ennyi most. júniusban gyusziék esküvöje (vivát!), amely párnapos hazatérést engedélyez, júliusban két hét cseljabinszk, merthogyugye azt nyáron is látni kell, mondják az okosak ;) és augusztusban megint vivááát, budapest, balaton, sziget, aug20. felölem még koronát is úsztathatnak. (fognak.)

nos... ezek voltak mostanában.
vigyázzatok magatokra, amint tudok, jelentkezem megint.
aki meg akar, úgyis megtalál más módon ;)
pusszantás.

most popul leszek

szanyi tibor, mszp.

kampány.

hangfelvétel, ahogy arra buzdítja híveit, hozzanak még egy embert. jelentkezzen át mindenki innen-onnan, mert most az ö kerületében kell szavazni.

---

szanyi tibor, mszp.

választási este, kampánycsendhosszabbítás.

kamera, ahogy megvádolja a gátlástalan fideszt, az ö gaz szavazói miatt megbénul és megcsúfolódik a demokrácia.

---

kérem szépen.

ezeket?
ezeknek?
ezekért?

soha többé.

takarodjanak.


ahogy tgm mondta...
itt mindent elölröl kell kezdeni.