0630

és ez most nem csabának szól... :)
csupán a napi summerclip. enjoy ;)

két rossz hír margójára

a kurucinfón kiderítették, miért vesztettek tegnap a németek:


hát, ha csak így nem.

igaz, ebbe hogyan fér bele, hogy a pályán álló 11 német játékos volt szimplán szar, azt nem értem, de bizonyára valami urigelleres trükk lehet a háttérben (itt is, basszus. szegény magyar nép. öööh, német nép.)

a vicc egyébként az, mint ahogy erre ildikó tegnap egy beszélgetésben nagyon helyesen rámutatott, hogy ha a sok siegheilezö gárdista és pereputty idejönne németországba, vagy neadjisten vasechte német fasiszták foglalnák el országunkat, mint már volt rá példa, akkor az összes gárdista et.al. ahogyan van nem pofont kapna, hanem annál sokkal vadabbat, tekintettel hogy, figyelem jobbosok, rossz hír következik, nekik TI ugyanolyan cigányok vagytok, mint nektek a cigányok!
szóval azért nem kéne ennyire isteníteni a németeket...

amúgy meg már szinte kezdetük óta kifejezett jóindulattal figyelem a kurucok müködését, például a 2007-es elmaradt márciusi forradalom után napokig látható volt egy bizonyára akaratlanul vidámságot fakasztó föcím az oldalon:

"Csurka elhatárolódott a forradalomtól – közzétesszük szeretője mobilszámát"

ezen bizony hetekig röhögtem még, amikor csak eszembe jutott :)

tetszett valamint azért az is, ahogy bayer zsolt, csintalan sándor, tomcat, és más jobboldali megmondóemberek zsidóságát és esetleges moszadügynöki igazolványszámát firtatjátok, s ezzel megintcsak a szanaszéthúzó magyar mintáját mutatjátok a szélsöjobbon is, leginkább azzal összehasonlíthatóan - s bocsánat, hogy búza közé keverlek ezzel benneteket - mikor a 168óra fikázza az szdsz-t, vagy a népszava az mszp-t, just for fun, mert erre áll rá a kezük. mert mindenröl az jut eszébe. mint a spanyol gyözelemröl a zsidó világösszeesküvés.

önmagában is amúgy rohadtul imádom mind a két oldalról a demagóg brusztolást, azt, hogy csakis a mi oldalunk, gondolkodásunk a tuti, s különben is very fucking obviously a fasiszták és a zsidók a felelösök minden fosért, ami az országban rossz csak történik, el velük a holdra, persze a két féltekére, hadd legyen végre nyugalom, épülés, nemzeti összeborulás és megértés, hiszen nyílvánvalóan nem összetettebbek ennél a problémák otthon, és ezzel mindenminden gond jól meg is oldódna ukkmukkfukk.

anyway, az elsö rossz hírem tehát, hogy a zsidó-szabadkömüves-szcientológus világösszeesküvés baszta el a németek játékát tegnap (érdemtelen gaz spanyol szimpla focisták meg sehol...), és ezzel az utolsó mentsvára a magyar népnek, a foci is bizony odalett az ellenségé, miböl lesz itt nemzeti feltámadás, szabad turulreptetés és világuralom, de legalábbis kuruc szupremáció?

naugye, mondtam, hogy rossz hír ez a javából.
olyannyira, hogy szerintem ezen még a viktor se tudna segíteni...

pedig bízisten szeret focizni.


---


a másik rossz hír kisebb kört érint, jelesül engem... najó, meg aki kiváltotta. sajnos csaba most értesített, hogy több okból kifolyólag mégse tud jönni... :(

emiatt nem lesznek majd a tegnap beígért dolgok, a hozzávaló posztok és képek... nos, mondanom se kell, a forró ólom azóta is készül, viszek haza és ha megdöglök is beleöntöm a fülébe.

nektek meg viszont jó napot és hétkezdést ;)

people gotta move

örülök, hogy végre egyszer a spanyolok nyertek, vagyishogy egyrészt hogy ök nyertek, másrészt hogy végre egyszer nem a németek nyertek, azért tíz perc jó játékkal mégse lehessen már európabajnok egy csapat, nem?!

a bölcsim helye két napja idönként sajog picit, just for your information, de ez nem lényeg, remélem a gyógyulás jele. lábam is lábadozik, mondhatnám akár, kezdödjék a nyár ;)
csaba jön hét közepén pár napra, bizonyosan nagyon jó lesz, meg ugyebár kitudjamikorlegközelebb tipusú feelingünk lesz itt göttingenben.
az európai unióba való belépésünk nekem kézenfekvö eredménye egyébként, hogy elözönli az itteni marketláncokat (aldi, plus, lidl) a magyar paprika, ami azért zseniális, mert végre olyan lecsókat fözök, amik meg is érdemlik a nevet, nem azzal a himihumi holland széptenyészetü szarral van tele. ez csak azért jutott eszembe, mert rosszabb idökben arra kértem volna csabát, ha már egyedül jön kocsival, hozzon egy vagonnyi papripát és paradicsomot magával; így meg csak [figyelem, csaba, ha még idöben olvasnád: kunyimódusz on] 2-3 üveg nyakas irsai olivér, a portugál macskás bort már beszereztem én, rögtön a lecsó mellett behütve vár majd ;)

csaba most fejezte be a hetvenes évek szegedjéröl szóló zseniális regényét, szerintem még lesz szó itt is meg máshol is persze róla, a lényeg, hogy furamód úgy döntött, egy germániai úttal jutalmazza meg magát. súlyosan teuton erdökbe megyünk majd fényképezkedni, fürödni sós vízbe ahogy vénemberek szokták, ha nyálat akarnak folyatni a sok fiatal hölgyemény láttán, vadul berugni kerti tábortüzeknél és fecsegni a világról, amiben úgy sem lesz több helyünk, mint amit ez az egy élet ad nekünk, s ugyanakkor mégis végtelenül tág a fejünkben (oké, ezt a mondatot majd kevésbé álmosan újrafogalmaznám azért egyszer...), nem beszélve azokról a zenei élményekröl, amikre készülök. lesznek találkozások is, furcsa itteni emberkékkel, akikkel szerintem meg kell ismerkednie, egyszóval nagyon sokat leszünk úton, keveset alszunk, és picit talán már készülünk a közös budapesti életre.

mondott nekem valamit a teraszon, a múltkor, ami nagyon megijesztett, gondolom, az is volt a célja vele, és most megosztom veletek, hithü olvasóimmal. az elmúlt 1-2 évben azt vette észre rajtam, hogy egyre jobban eltünt bennem a kíváncsiság. a világ, más emberek, más sorsok és történetek iránt.
elsö pillanatban igaz(ság)talannak éreztem, de persze mint minden ilyenen, amit mondanak, ami történik velem, gondolkodtam. és azt hiszem, igaza van. mások, más szituációkban, másféleképpen szembesítettek azzal, hogy túlságosan énközpontúan ítéltem meg (és idönként el) más embereket, helyzeteket. hogy a világ, bármennyire szeretném, nem úgy forog, ahogyan szerintem kéne... s hiába is bizonygatnám, hogy elég sok embernek jó lenne, ha így vagy úgy forogna, valahogy sosem jön össze elegendö szavazat a vernét idézö föld alatti titkos eltérítö gépek befütésére...

marad tehát a haladó karaván. és ha nem akarok szólásmondásos kutyává degradálódni, akkor inkább figyelnem kéne, picivel többet, megint. tudtam én olyat, nem is annyira régen még. nem szabad, hogy ettöl eltérítsen, ami történt velem az elmúlt 2-3 évben. nem az az utam, amin járni kezdtem, az csak a keserüség és magány felé vezet.
gyógyulgatok, itt magamban, azt hiszem. azt remélem.

people gotta move.

---

valamikor a következö posztjaim egyikében szeretnék majd végre a zenével foglalkozni, mármint komolyabban, hosszabban.

ha tetszik, beharangozóként most mindenesetre idetennék egy videót gino vanelli-töl. ö a hetvenes évek egyik nagy sztárja volt amerikában, késöbb sajnos elvesztette átütö erejét, és így sose lehetett igazán nemzetközi hírü...
s bár lehet röhögni mai szemmel rajta, meg ezen a videón, van ebben a számban valami... nem tudom. elöször balatonalmádiban hallottam, lacinál, akit nagyon szerettem, nagyon jó ember volt. nagynéném akkori férje, tengerész mint az öcsi, és az ö bátyjától kapta kölcsön a lemezt, gino vanelli, powerful people. hetvenháromvagynégy, még nem diszkó, de már nemis psychedelic rock vagy soul, esetleg funk - bár funky, kétségkívül. megragadott, holott huszonkétévesen, benne a kilencvenes években azért normális srác nem hallgat, pláne nem szeret meg ilyeneket... azt hiszem.

de azért... figyeljétek csak.

people gotta move.

figyeljétek az eröt. amit átadni akar.
az öszintén boldogságot adó és sugárzó mosolyt. az örömöt, a mérhetetlen, ösi, ösztönös, elemi örömöt.


persze lehet, csak én látom így.

hölgyeim, uraim... gino vanelli.
people gotta move.

enjoy.

0628

az idei cseresznyemagköpési világbajnokságot svájcban tartják.

ha a környéken esetlegesen zajló más sporteseményekre már nem kapnátok jegyet, érdemes kipróbálni.

aaaaaaaaaaah!

vazeg, az az aaaaaah a végén... :) zseniális!!!
azonnal akarok egy gyereket. vagy kettöt. annyi mindent megtanítanék... :DDD

0626

elörejelzésképp és reakcióként a tegnapra egyaránt:

az angolok rezignált, általános megfigyelése szerint a foci az a játék, ahol huszonketten üldözik kilencven percen át a labdát, és a németek nyernek.

---

cserébe akkor napi summerclip - a fogam helye pedig köszöni, jól van ;)

fogadalom

nicaragua.

füstös, esös tavaszévszak, dzsungel közepe.

daniel ortega szandinistái élén vezeti az országot, átvéve a hatalmat a katonai juntától, olyan véreskezü, érdemesember elnököket utódolva, mint a kétnapos uralkodót, francisco urcuyo malianos-t. urcuyo kemény 43 óra elnökösködés menekült el dühödt hívei elöl az országból, ha jól tudom, a baráti chilében talált menedéket, abban a chilében, ahol az ugyancsak véreskezü pinochet osztotta az észt emberi jogok tekintetében az egész világnak, miközben tízezrével tüntek el örökre emberek a titkos börtönökben. a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji hírhedt kínzóháromszög szinte össze is áll ezzel: chile, nicaragua, a harmadik hunyó guatemala mellett. érdemes volt akkoriban ott élni, olyan élményekben lehetett része az ember lányának és fiának, mint az árammal átjárt nemiszerv, élve csonkolás, börlehúzás és boncolás, esetleg a valamivel finomabb módszerek, mint a körmök kitépése, szemek kiszúrása, égési sebek, és szimpla vesénrugások órákon át, napról napra.

de a dzsungelban voltunk, ugye.

képzeljétek el, ahogy cia-ügynökök, mondjuk ketten, egy férfi, és egy nö, osonnak halkan, néha felriasztva cerkófmajmot, mely felháborodottan makogva ugrik fel az öserdö magasabb fáira. öklömnyi skorpió, mely ugyan megmarja höseinket, de szerencsére nem mérges - skorpiónál minél nagyobb, annál ártalmatlanabb. és persze kis, sziszegö kígyó, téged is próbálva megigézni pillantásával, mielött beléd mélyesztené tühegyes fogait, beléd fecskendezve háromnegyed percen belül halálos mérgét.

höseinknek az amerikai elnök (kicsit ütödött, régen western-szinész volt, sokat vigyorog idülten és keveset ért, cserébe jól mozgatják, például egy diabolikusan mosolygó, george bush senior nevü alak) személyesen kívánt bevetésük elött mindenjót. fontos misszióra küldték öket, a katonai junta rémuralmát megdöntö, munkások és falusi földmüvesek dühödt tagjaiból verbuválódó szandinista felszabadító front ellen küzdö contrákhoz kellett átverniük magukat a dzsungelen. a megmaradt katonai nomenklatúra zsoldosait finanszírozzák, nekik hoztak két hatalmas böröndnyi dollárt, mely (mint majd 10 év múlva fog kiderülni) a cia által vezényelt, contrák által eszközölt, usa-ba irányuló drogkereskedelem rájuk esö jutalékából, valamint az irak-iráni háborúban iránnak illegálisan szállított fegyverek hasznából származik.

ortegának amellett, hogy beszüntette a katonák és despóták követhetetlen, puccsista életmódját, alapvetöen pusztán annyi volt büne, hogy szocialista mintára igyekezett megszervezni hazáját, és nem átallott orosz, pardon, akkor még szovjet, segítséget kérni ehhez. amerika pedig ugye nem engedhette meg, hogy kuba mellett ennyire közel déli határához újabb kommunista ország szervezödjék. a végén még mételyként fertözi meg a példa egész latin-amerikát... nosza, támogassuk a contrákat, majd ök országon belül elintézik egymást.

sajnos ügynökeink nem számoltak azzal, hogy a tavaszi áradások miatt akár egy napon belül is járhatatlanná válhatnak bejáratott ösvények - a tervezett randevút a navy seals covert-op helikopterével nehezen fogják tudni betartani a visszaútjukon, kerülve vagy öt kilométert a következö hídig a dzsungelban. csoda, hogy james - nevezzük james-nak, az egy jó név titkosügynökök számára - nem túl boldog?!
eleonora, társa, helybéli, a cia verbúválta. ö ismeri az utakat, mint a tenyerét, itt nött fel, itt menekült katonák elöl, amióta az eszét tudja, és mindig elfogja a remegés, mikor a contrák táborában átadja megbízói pénzét. fél, hogy ott tartják, hogy ellentétben gyermekkori meneküléseivel onnan már nem szabadulhat. a katonák sokszor részegek, mulatoznak, undorító szavakat kiáltanak, mikor meglátják, és ö persze érti minden megjegyzésüket - de erröl james-nek hiába is szólna, nem értené meg. egy amerikai ezt sosem értheti meg. milyen rettegni, a sárban kushadni, reménykedni, hogy nem hallanak meg, nem látnak meg, és a bogarak csípése nem ordíttat fel, miközben bozótvágó késsel suhintanak, csak a vicc kedvéért, körbekörbe a széles karimájú levelek közt, miközben egyre jobban közelednek feléd...

és most, úton vissza a randevúkoordináták felé, a megáradt folyót kerülgetve a legközelebbi védett híd felé vezetö ösvényeken, miközben fülledt és párás minden, túl meleg van, hogy fogjon az agyad, bármely érzékszerved, semmi másra nem hagyatkozhatsz, csak a megérzéseidre... és eleonora megérzései most rosszat sejtetöek. fiatalon, menekülve a helybélieket üldözö junta-katonák csapásai elöl, idönként volt benne valami hasonló... általában mielött megközelítette volna öt valamely embervadász alakulat.

szóljon talán james-nek?

és ebben a pillanatban eléjük ugrik három állig felfegyverzett katona, a szandinisták egyenruhájában. james ösztönösen megfordul, de mögöttük is már állnak ketten, oldalról pedig ugyancsak rájuk mered két kalasnyikov. mély sóhaj szakad fel mindkét hösünkböl.

sejtik, hogy a szandinisták nemcsak megörökölték urcuyo és társai kínzókamráit... de használni is tudják.


---


nos, valami ilyesmin járt a fejem, amikor a fogorvosi székben ülve megláttam EZT:


kezdetnek ugye ott vala az a hatalmas fogó, akkora, hogy szerintem jobb helyeken fél szarvasmarhát tartó kampóként alkalmazzák. a zsineg elvben arra való, hogy megnyugtasson, jelzi ugyebár, törödnének velem annyira, hogy elvarrják sebeim, de egyrészt ez emlékeztetett arra, hogy LESZNEK sebeim, másrészt ki tudja, lehet hogy csak azért varrják be, hogy utána más helyen újból megkínozzanak? ne röhögj! tudodte?!

az injekciót, ezen már meg sem lepödtem, kéjesen minimum két helyre szurkálta az a férfi, akit a többiek, szerintem megtévesztésemre, folyton csak doktorúrnak szólítottak.
és szerintem vigyorgott is közben, tuti azért hordják manapság ezt a hülye papírmaszkot, hogy elfedjék mosolyukat, de én látom a szemükön, engem nem tévesztenek meg, ezek élvezik, higgyétek el! azt az arcot, még ha majdnem komplett el is takarta a maszk, és a szemem is be volt csukva, akkor sem feledem, amíg élek, miközben izéltek a számban!!!

a vicc az, hogy éjjel még azon gondolkodtam, ezt most már nem bírom, rákötök egy zsineget, arra meg egy nagy lábost tele vízzel, legumizott tetövel (mint látjátok, mindenre gondoltam: súlyra, záródásra!), nekifutásból kihajolok az ablakon és leugrom.
ööööh, akarom mondani, kidobom a lábost.

ehelyett reggel nyolckor inkább elmentem a kínzóhelyre, ahol egy óra várakoztatás után bekísértek egy furcsa, de leginkább ijesztö ülöalkalmatossággal ellátott szobába, aminek a plafonján nem sok jót ígérö karib-szigeti strand poszterja feszengett, ha az a poszter mesélhetne, miket látott már, gondoltam is magamban...

az én történetem a fogorvosi székekkel sose volt valami kellemes és nagyon messzire nyúlik vissza. valahogy mintha a világ összes szadista (szadista. nem szandinista!) fogorvosa összegyült volna egy konferencián és speciális napirendi pontként felvetették volna, ki legyen mindannyiuk közöskedvenc áldozata, és valamelyik barom bedobta az én nevemet...
kezdödött azzal, hogy nekünk az általánosban évente kellett menni kötelezöen fogászatra, és általában a szentkirályi utcai klinikára vittek, ahol szerte a kgst-országokból szakmai gyakorlatozni jöttek a fogorvostan-hallgatók. rajtunk kisérletezték szaktudásuk hiányát! ennyit a kommunizmusról, hát csoda, hogy felrobbant csernobil?
nem, az a csoda, hogy paks még áll...

anyway, egyszer elkövettem például azt a hibát, hogy megörültem, az illetö fogorvossrác keletnémet, és tudok valakivel németül beszélgetni közben. ö is megörülhetett neki... olyannyira, hogy szakmájának morzsáiról, amiket addig magába inhalált, komplett meg is feledkezett, a nagy eszmecserében rögvest ötször annyit fúrt és kétszer annyi amalgámot fecskedözött belém, mint amennyit kellett volna, utóbbiról a mai napig tanúskodnak a röntgenfelvételek.

ilyen ómenek mellett csoda, hogy nem gyöztek meg a plafonra aggatott pálmafák?

és valóban!

kezdték azzal, hogy a növér (rusnya, öreg, és sajnálatosan erös példány) durván magához szorította fejemet, majd belémhelyezte az alkarméretü akasztókampót, szétfeszítve a számat. jelzem, most hogy túlvagyok rajta, a kampó okozta öklömnyi véraláfutásos dudor a fogínyemen jobban fáj, mint a fogam üres helye...

a doktor néven megjelenö személy fogott egy lapos, nagyon távolról jobb idöt és kellemesebb emlékeket ébresztve körömreszelöre hasonlító vasdurungot, és elkezdte ellennyomni a másik oldalról belülröl a pofámat.

namost én szent együgyü eddig mindig azt hittem, hogy a foghúzás, az foghúzás. (lásd még: a krumplileves legyen krumplileves...)

ehhez képest itt a pacák oldalról kanalazó mozdulatokkal inkább kipattintani igyekezett drága, szegény fogam a drága, szegény helyéröl... és valóban, félperces dulakodás és lábujjamig ható sercegö hang után hopp - felugrott a számból látómezöm kellös közepébe a fogam, mint valami fogbolhaszínházi mutatványos.
egy rémült pillanatra kaján vigyort véltem feldezni a maszk mögött, és megriadtam, hogy jön a következö... és a következö... és nem lesz vége, amíg marad még fog a számban, s így fogom látni mind a negyvenhétvagyhány fogamat felrepülni az égbe, klakk-hopp, klakk-hopp, klakk-hipphopp (ez egy könnyebb, szuvas fog volt, magasabbra repült), klakk-hipphopphipp szaltó, satöbbi.

szerencsére nem... de cserébe valami morgolódást hallottam riadtan, hogy ez csak a fele volt, és már nyúlt is a zümmögö kínzóeszközért, a fúróért, és kéjesen széles mozdulatokkal csak vájta, vájta a számat, mintha egy új, a gondolkodó helyett mondjuk a fogatlan állkapocs címmel majdan kiállítandó rodin-szobron dolgozna. aztán megint a fogó, egy sercegés, meg még egy, aztán már ö mondta, hogy hopp, a szörcsögö szörnyeteg a szám szélén pillanatra megakadt, mint a szívem, nah kész is, közölte.
még két széles, büvészeket meghazudtoló mozdulattal zsineges, hajlított tüvel macerált valamit bennem, nem elmulasztva a szemem elé huzigálni vértöl csepegö végét, majd végül lendületesen eltolta a székét, a növérke belenyomott valamit a számba, mindenki mosolygott (tehették, nekik bezzeg még megvan mind a hatvanhat foguk baszics!) és közölték, majd küldik a számlát.

és még volt pofája kezet fogni velem!

néztem hülyén, sajgó pofával, most mi van, makogtam, nem kell ezt valahogy betömni, meg mit ihatok, ehetek? áh, minden rendben lesz, válaszolta, itt a recept, ezzel öblögessen kétszer naponta, 24 órán belül elmúlik a fájdalom, jöjjön vissza máskor is (ez komplett hülye???), és már toltak is kifelé.

az órámra néztem. maga a procedúra tartott vagy hat percig.


---


azóta hazajöttem, az érzéstelenítö hatása alatt jóízüen aludtam három órát, ettem pörköltet és ittam a nagy ijedelemre vagy másfél liter earl greyt tejjel, persze elötte jól kiköptem a belém rakott vackot. ugyanis a nagymütét után búcsúzóul megkaptam életem elsö tamponját, végre igazi nönek érezhettem magam, rögtön meg is telítödött vérrel, ezek a perverzek meg utasítottak, hogy egykét órán keresztül harapjak rá... a zsineg, mármint nem a tamponé, hanem amivel roládot csináltak a fogínyemböl (na jó, az ö fordításukban varrat) pedig majd kijön magától... bizalomgerjesztö, hogy amit a testem egyszer már majd kivet magából, véletlenül le fogom nyelni egy pörkölthús meg gomba között.
[a pörköltem egyébként, ezt semleges pozícióból mondom, isteni, tegnap csináltam pulykafelcombból, és olyan falusi erös pistát kaptam hozzá anyámtól, amin van két pötty, tehát fokhagymás (majdnem azt írtam, foghagymás...), mármint az erös pista, nem anyám, nah és zseniális ízkombinációt kap töle a hús. kis füszer hozzá, mozsárban tört szines bors, szárított petrezselyem és mustárpor, bele a nagyfejü champignon, mhmmmm.... :)]


jajh, és a címben jelzett fogadalom?

remélem, nem fog a bölcsi helye begyulladni.
gondoltam például arra, hogy kamillateával öblögetek.

aztán eszembe jutott, hogy a tapasztalatok mentén a vodka is opció...

nos, a fogadalmam az, hogy ma este le fogom nyelni.
(és ha valaki ezt a mondatot valaha is idézni meri tölem
a vodka-kontextus említése nélkül, megölöm!)

nah, istenisten!
(hukk.)

0624

holnaptól picit butább leszek.

reggel nyolckor húzzák a bölcsességfogam.

miután az elmúlt éjszakát hörögve töltöttem az ágyamban (nö nélkül, s kezek is a takaró felett, jelzem!), a mai napot pedig telepumpálva fájdalomcsillapítokkal tünöm csak túlélni, remélem, a holnapi dolog gyors és fájdalommentes (fenéket, persze...) lesz.
közben vodkával öblögetem (mondom, öblögetem!) az érintett helyet, minden korty fél óra megnyugvás, és amit sose hittem volna máig, hálát adok az égnek, amiért rámküldte múlt héten a lábfájást annyira, hogy nem mehettem el vitorlázni lengyelországba. azt hiszem, a mazury tavak is összerándulnának ijedtükben, ha meghallják az ordításom. ráadásul ki tudja, ott mikor és hogyan találtam volna orvost.

úgyhogy holnap reggel tessék szorítani, hogy finom, lágy, lebegö állapotban vészeljem át a mütétet meg a napot (igen, ez itt a férfirinya helye!), valamint legalább a növérke ápoljon le külön figyelemmel, ha már van pofájuk elkérni négyszáz eurót a mocskoknak a húzásért.

pusszantás most...
... mert szerintem egy ideig nem leszek már rá képes ;)

---

s akkor imhol az aktuális summerclip(tm)(r)(c)(stb.)

:)

0622

a dolog végtelenül egyszerü.

szeretném belátható idön belül karomban tartani a párom, együtt feküdve vele egy ágyon, félálomban összegabalyodva és végtelenül boldogan; bealudva kettönk közt ölelésünkben a kicsi gyermekünk, s illatok és meleg fények mindenfelé.

megörizve, megvédve, életet pihenve.
büszkén, szerelmesen.



ennyi.
abszolút ennyi.


minden más lényegtelen.

tandem - a trilógia

egy évvel késöbb...



s az ítélet napja...

metropoliszok

elöre szólok, ebben a posztban próbaképp elkezdem bele-beleszövögetni, hogy éppen mit hallgatok, van a firefoxnak ugyanis egy olyan kedves kis bizbasza, nah, extension, azaz bövítmény, amely nemcsak kezeli a winampot a háttérben, hanem automatikusan beposztolja az itteni gépelésem közé gombnyomásra, hogy éppen mi szól, és hátha van kedvetek rámenni és megnézni. ha nem, akkor ignoráljátok, kis kérdöív a dologról meg jobboldalt, kéretik egy katt.


---


tartoztam még berlinnel.

nos, a hivatalosan meg nem nevezhetö lányokat inkognitójuk védelme érdekében ellátom most képzeletbeli nevekkel, tehát legyenek mondjuk nikó, éva, kriszti és titi.

ök négyen úgy döntöttek, hogy eljönnek hosszabbított hétvégére berlinlátogatóba, böszen bevásárolnak, meg még picit várost is néznek. sikerrel vették az elsö akadályt, a pénteki full shoppingnapon nem verték el a komplett lóvéjukat :) így még az én érkeztemkor is volt elég, hogy a szombat estét és vasárnapot berlin széjjelutazásával tölthessük, idönkét felfrissülve egy német levessel, kínai tésztával, amerikai dunkindónáttal és egyiptomi körömlakk-koktéllal.

----------------
Now playing: Snow Patrol - How To Be Dead
----------------

az én számomra a találkozás apropóját túl a társaság kellemességén egyébként az szolgáltatta, hogy jómagam is rég voltam a fövárosban, plusz a felajánlott hely egy andy warhol-os limitált nyomatokkal teleaggatott szállódában a kicsiny kétszemélyes szobácska padlóján észtveszejtönek ígérkezett (az is lett, a derekam a mai napig simogatom engesztelésül... valamint, gyerekek, SOHA, ismétlem, SOHA ne akarjatok KETTÖ darab törülközövel takarózni.
térgeometriai képtelenség.)

tetszettek az inkluzív szolgáltatások is, mint a kalandos szobába való becsempészés, egy zseniális zuhanyzórész (lányok, mégegyszer bocsánat az elhúzódó forróvíz miatt!), a kétszer is ellopható (mert naponta pótolják, gondolom az odatévedt magyarok miatt) cipöfényezö pamacska, valamint az ingyen olvasható drága modern folyóiratok böséges kínálata (ebböl is hoztam persze haza).

nem szólva a hölgytársaságról, mely kellö színészi zsenialitással tettetett áhítattal hallgatta hosszúra font beszámolóim az ndk realitásról, a falról, a keletnémet rendszer ottani gyilkosságairól, a menekülök személyes történeteiröl, valamint velem együtt csodálták a reichstag, azaz parlament kupolatermében a természetes megvilágítást szolgáló száznyi tökörben visszhangzó képeket, imholtessék egy gruppen:


megjegyzem, a tükrök kabinettszerüen (háh! figyelitek a szóviccet?!) torzítanak, a lányok nevében is kikérem a szélesítést, mi ennél SOKKAL karcsúbbak vagyunk mind!

----------------
Now playing: Soundtrack - Retour A Vega
----------------

aztán még látogattunk holokauszt-emlékmüvet, megnéztük a hozzátartozó kiállítást is, és utaztam végre berlini emeletes buszon, legalább akkora élmény volt mint tejes teát inni a starbucks-ban :)
a legfinomabb viszont egyértelmüen az alexanderplatz mélyében kapható kínai kaja volt, a hölgyeknek is ízlett, mint látszik:


utána kicsi szieszta, majd kedveseim meglelték marx és engels szobrát és beálltak a pöcsök köré. (ez most nem politikailag, hanem geometriailag értendö!)
egy arra járókelö bácsi megkérdezte, van-e kis idönk, majd nemleges válaszunkra elkezdte mesélni marx élettörténetét, ahogy elszegényedve, minden kontinentális országból kiutasíttatva végül angliában a gazdag gyáros fiaként londonban úri szórakozásból munkássorsra fogékony engels anyagi szárnyai alá került, és elméleti munkájuk legjavát, saját sanyarú sorsának átérzése közepette is, elvégezte.
a képen egyébként jobbra engels, ez viszont politikailag akkor ezalapján korrekt. már ha innen nézzük.

:)


itt a felek kölcsönösen elhatárolódtak egymástól, ennek tudható be a felismerhetetlenné tevés a fényképen.

sz. timea márnemfiatalkorú elkövetö például röviddel az események után nem átallott görög zászlót fényképezni fényes nappal, míg b. anikó budapesti lakos órákon át vásárolta fel németország gyalogoslámpaemberkefrencsájzingkollekciójának komplett készletét nöket meghazudtoló folyamatossággal és addiktsággal.


amikor vasárnap este elbúcsúztunk a bahnhof zoo-nál, kivételesen nem uli edel zseniális filmje jutott eszembe, hanem hogy mennyire nem bántam meg elmenni egyetlen nap kedvéért összvissz nyolc órányi vonatozásra (én és a vonatok... hja :) és mennyire jó volt magyar szót hallani, úgy forogni velük a városban, hogy oda is tartoztam, nyelvileg és lelkileg, meg hozzájuk is, és rajtuk keresztül, mintha valami láthatatlan, csak általam érezhetö láncon ott lett volna a horgony budapesten is, az igazi otthonhoz. velük valahogy egyszerre voltam két városban, és zseniális élmény volt.

a vonathoz át kellett szállnom és elötte helyiérdekün menni. már készültem a németségre, ráálltam, hogy holnaptól dolgozom, hetekig megint alig beszélek magyarul, mire egyszercsak felhangzott mögöttem két fiatal csajszi magyar vitája, és elkezdtem mosolyogni, és azt hiszem akkor jöttem rá, mennyire fontos mindaz nekem, ami miatt ezt az országot itt akarom hagyni, és oda vissza szeretnék menni. csúnya, patetikus dumának tetszhet, de lelkemet melengette, hogy nem vagyok egyedül azon a héven, aki magyarul tud, gondolkodik, lélegzik.

otthon-érzéseket kaptam berlinben, s újfent felismertem, ez mennyire hiányzik nekem göttingenben.

----------------
Now playing: Bajofondo - Hoy (Con Juan Subirá)
----------------

---

ha már göttingen...

ebben a világvárosban, ahol hamarost komoly német-török összecsapások várhatóak a jövö heti focirangadó egyikbiztos vesztes kicsit szolidabb izomzatú szurkolóinak jóvoltából, szóval ebben a szép picény világvárosban tegnap este meg voltam buliban, ha már nem lehettem úton a vitorlázás felé.

persze nem úgy kell elképzelni a bulit, hogy roberto spidermant megszégyenítö bornírtsággal és buta arckifejezéssel repked ideoda a táncparkett felett...
mondjukinkább, szolidan bebicebócázott a terembe, megköszönte az elérakott pörköltet, majd kipakolta a laptopot tartozékostul, és hajnal háromig zenét csinált, egyszer, oké, kétszer kisántikálva a vécére. az alkohol fájdalomölö bizonyos mennyiség felett, mondják is gyógyszernek az addiktok keményen. sikeresen benyomtam annyit, amitöl nem éreztem a lábam, de még nem leszek böbeszédü, és elöadtam carl cox metamorfózisát, úgymint névnélküli senki. az éjjeli illumináltságom ugyanúgy jelzi, mint az arcomba csápoló és számkééééérésnél (sic!) hozzámdörgölödzö igentisztelt nöi törzsközönség átlagéletkorát, hogy frank sinatra felteendö darabját konzekvensen "penis from heaven"-ként olvastam félre és harangoztam is be kellöen megtoldva elektronikus hangerövel, igaz, talán mentségemre szolgál, hogy a második említésnél már harsányan vihogtam, az ötvenes nénikék legnagyobb riadalmára. jogosis, mármint a riadalom, lévén felhúztam a kapucnit és fekete napszemüvegem, elbújtam egy pálma mögé a szerkóval (itt most ezen a zenei equipment értendö szigorúan!) és onnan riogattam a népet, két pennies from heaven közt egy barabás lörincz eklektrik-kel, jeeehbébi :D



a leányzó, aki lemezlovagolni hívott, az egyetemen ahol (l)enni szoktam dolgozik a kantinban, magyar, itt él vagy hat éve, van egy tök kedves lánya, és fél éve él megint egyedül, azóta próbál talpraállni. a szülinapi partijára effektíve mindenki hivatalos volt, aki ilyen vagy olyan módon segített neki kilábalni a problémákból, innét is talán a közönség korosztályproblematikája. viszont mivel kaptam, mint jeleztem, finom pörköltet, ital is akadt hozzá ugye, és a zene is jó volt :P kifejezetten élveztem a hajnalig tartó zsibbadást, amit a reggelire útravalóul megkapott, testemet karcsúsítani célzó igyekezeteim megint fájdalmasan romboló 4 darab áfonyalekváros piskótatekercs honoráriumként való hónom alá csapása is megtoldott.

----------------
Now playing: Paul Hardcastle - Closer
----------------

nos, bárhogy is legyék, a bulizás erre a hétre befejezve, vár még rám ma meg holnap este kis foci, no meg a holnapi forma egy. asszongyák az illetékesek, se az olaszoknak, se raikkönennek ne drukkoljak, mert akkor biztos veszítenek, én ugyanis olyan vagyok.

come to think of it, magamnak se kéne talán már szurkolnom többé... ;)


---

lisszabon.

nos, körvonalazódni látszik július vége és lisszabon, ahová a ciprusi szimpózium kettö illetve három résztvevöje hívott kellö nyomatékkal. azt mondták, gyönyörü, nem fogom elfelejteni soha, söt, hetente visszajárok majd vagy valami ilyesmi. ezt ugyan nem tudhatom, de ha már ez az év olyan kis pattogós, utazós lett, miértne. szállás ingyér, a portugál könyvkiadás album-ügyben nem olyan veszélyes mint mondjuk az angol, francia, vagy a japán, az esély, hogy anyagilag padlóra küldene az út, tehát csekély, nosza irány a tengerparti csodaváros... és ha a késöbb munkakapcsolatként is lecsapódó ismerkedés plusz alapot is adna közös projektekhez, annál jobb.

----------------
Now playing: Stereophonics - Maybe Tomorrow
----------------

eddig nem voltam biztos benne, hogyan is jussak el oda, portugáliáról vannak ugyan fogalmaim, talán több is, mint az átlag portugálnak magyarország fövárosáról, azaz bukareströl ugyebár, viszont nem tudtam, hogy ILYEN rohadt messze van!!!
megnéztem ugyanis egy térképprogramban, göttingen alsó és lisszabon tengerpart között hogyan is kéne közlekedni, valamint mennyi is az út alsó hangon és nagymamatempóban.

nos, az elsö instrukció szerint "kétszáz méter után a körforgalomban jobbra tarts" (hmmm... nincs is a közelben körforgalom... namindegy), majd következett kettöezerötszáz kilométer pampa, baszics!

kiszámoltam, oda-vissza a benzin maga 600 rugó lenne, nem számítva a kocsihasználatot, ergó bármilyen repülögéppel jobban járok, talán még sajáttal is... félek kicsit ugyan idöközben a malévosoktól ugyebár, meg szerintem ök is tölem, de majd valahogy megoldom. a stella nevü angol-ghánai hölgyemény valahol az északi partoknál lakik, ott írja könyveit, ha londonból elmenekülni támad kedve, míg a két portugál "leányzó" lisszabonban várja a kedves magyar vendéget, legalábbis most még ezt írják. mindahányan hívnak veszettül... de majd jól rájuk ijesztek, hogy megvan a fapados jegyem, oszt leshetnek :))
kalandozó öseink portyázó életmódját veszem lassan fel, komolyan mondom.

----------------
Now playing: Something For Kate - Washed Out To Sea
----------------

bjoern pedig a minapi levelében norvégiából lelkemre kötötte, hogy feltétlenül látogassam meg, ha arra járok (norvégia szerintem a következö köpninyelninemtudni-felfedezés lesz a térképprogiban), és mivel gyuszi is ugye picit kötödik norvégiához, valamint él még a két finn meghívás is, kezdek gondolkodni egy késöösszel esetleg vele együtt eszközlendö kis túrán (ne szóljatok neki, még nem tud a szerencséjéröl...), úgymond kárpótolva is öt, hogy most nem lehetek ott velük basszameg mazuryn vitorlázni... meg még az is lehet, hogy domit is sikerül elcsábítani, és akkor majdnem rendbehozom, hogy most itt bénázom nekik, literally.
vagy pedig átteszem a nagy finn tavaszi öngyilkos- jazz-fesztiválra... nemtommég.

----------------
Now playing: Lifehouse - Everybody is Somebody
----------------

ennyi mára. hmmm... rakjak még ide a végére valamit? olyan csupasz lenne így üresen, nem?
lisszabonról, berlinröl, göttingenröl...?

vagy kedvenc metropoliszomról, new yorkról?

najó, egye fene, ha már sinatra is megemlítödött... :)

kellemes hétvégét!

06192

baszics.

mondom a PORTUGÁLOKNAK !!!!!!!!

0619

ez az Ultimatív Nyári Kedvenc Számom...
idenektek, hadd örüljetek Ti is :)

most pedig hess velem együtt drukkolni a portugáloknak.

0618

kedves,

roppant félek, hogy számodra csak közepesen semleges leszek :)

0617

úgy tünik, nagyon bögyében vagyok a sorsnak...

a két hónapja elszállt lábizmom tegnap este újfent felmondta a szolgálatot, a mai orvosi vizsgálat szerint és miatt löttek a jövö heti mazury vitorlázásomnak :(((

túl azon, hogy ez nekem mit jelent, sajnos másoknak is megnehezíti nemkevéssé az életét. úgyhogy ha valaki eddig csak azért nem jelentkezett volna a fenti toborzó felhívásra, mert én is mentem volna, most nyugodtan és sürgösen szóljon!

every day is like sunday

szóval voltam temetésen. soksok fura rokon, sosemlátott idegen, kántálás, meg az a durva, szakító érzés, hogy nem érzek semmit.

nagyapám mindigis nagyanyám embere volt csupán. persze nem... de végülis igen. emlékszem, csomószor vittem fel neki a feltört premiere-t, a német fizetös szatellitet, hogy megnézzünk valamilyen hülye focimeccset, bayern talán, mert azokat mindketten utáltuk, és akkor tök jól lehetett vacsorázni közben, meg szídni a focistákat. ez volt az egyetlen közös téma szinte, a foci, és persze ott ült nagyanyám, meg sürgöttforgott is, és hozta a frissen vágott kenyeret meg a szalámit, és ittam hozzá a forró mentateát, és szídtuk a focistákat, és beszélgettünk közben nagyanyámmal is, meg volt néha macska, meg unokatestvér, meg persze ildikó, és aztán friss éjjelszag lefelé a lakásba, igen, megannyi számolatlan este volt ilyen, és ennyi.

aztán meghalt nagyanyám, és ö valahogy, valamiért megszünt nagyapám lenni. megszünt a nagyapám lenni.

oké, el is költöztünk rövidre rá göttingenbe, ennek most már majdnem 10 éve. iszkoltunk a helyröl, sokminden miatt. mégis... megmagyarázhatatlan minden. hogy miért ennyire semmi volt nekem halálhíre, belsö bólintás, rendben, megtörtént, 87 évesen ez természetes.

---

emlékszem, egyszer arról mesélt, mennyire büszke volt, mikor az övéi felkoncoltak egy partizánt a szovjeteknél. meg hogy mint mesterlövész hogyan súrolta egyszer egy fa tetején a golyó a karját, a mai napig megvan a nyoma, mielött ö végzett volna az ivánnal. próbáltam jelezni neki, hogy valahogy feszélyez, ha elöhúzza az akasztott kiskatonáról szóló képet a fiók mélyéböl, abban volt benne, gyürötten, az egész kisemberi zsigeri gyülölet minden kommunista iránt, amit a keleti szektor csak kifejleszteni volt képes emberöltö alatt. hehe, jól megmutattuk az ivánnak, mondta ilyenkor. nem értette, mikor rákérdeztem, hol is járt ekkor, mely ország területén? miértis?

neki csak az emlék maradt, hogy fél évig menekült gyalog az oroszok hadtestei elöl tizedmagával, a végén egyedül érve el faluját, és a háború után is még fél évig a helyi kápolnában bújtatta nagyanyám a szovjetek dühe elöl.

ha ivott - és gyakran, túlontúl gyakran ivott -, kibírhatatlan volt. az alkoholba menekült, mint oly sok menekülö, a sorsa elöl, az endékában-ragadtság elöl. és nemigen volt olyankor egy jó szava se senkire, kíméletlenül lélekpusztított maga körül feleséget, gyereket, unokát, maximum engem hagyott békén.
de... ö nevelt fel, pontosabban hozta haza iskolafütöként a pénzt ahhoz, hogy nagyanyám neveljen fel, azokban a vészes években, amikor nem volt mellettem anyám. mint ahogy ö teremtett otthont együtt nagyanyámmal mindenkinek, aki megfordult arrafelé.

jól, rosszul, de férj volt, és apa, és nagyapa.

mindegy.
most ott voltam, mert ennyivel - is - tartoztam. és néztem a sok, utált nagynénit, ahogy megjátszva borulnak egymás vállára, vagy ha nem is megjátszva, annyira feleslegesen, hiteltelenül és életük elcseszettségével füszerezve, hogy még tán jobban is járnának a megjátszottsággal, akkor legalább tényleg csak hagyatékra menne a dolog.

bambultam ott, távol mindenkitöl, a temetö sarkában, figyelve mindent és mindenkit, csukott szemmel néha, magamba riadva, s mondták a miatyánkat a pap után, aki hordozható mikrofonnal jött ki a sírhelyhez, hogy nagyanyám mellé helyezzék az urnát, s figyeltem a sok falusi öreg bácsit meg nénit, föképp bácsit, s próbáltam belátni a szikár, abszolút ismeretlen és sosemlátott arcok mögé, hogy vajon vannak-e, akik pusztán azért jöttek ide s mondják, éneklik, mert már nem maradt más nekik, mint ez a falu, ez a temetés, s most szívják magukba az eseményt, mint valami kihaló (n)osztalgia-faj utolsó példányai, vagy esetleg mert félnek, hogy ök lesznek a következök, és esetleg náluk nem mondják ennyien, vagy ennyire...

mindegy. sokan álltak ott, feketében, sötétben. öregek, föleg.
álltak, mint nicholas cage és társai, igen. és nézték az óceánt, ahogy közelednek a hullámok.


és esett az esö.

szürkén, fáradtan.

vittem egy virágot, beleejteni sírjába. távol, idöben, mindenkitöl, mikor már kiürült a temetö, és csak a szél fújt. meg aztán volt még egy pár pillanatom egyedül vele, a kápolnában, mielött anyám megzavarhatott volna minket. nagy fényképröl nézett rám, fekete szalag a keret sarkán keresztbe, s picit mintha somolygott is volna huncutul; namivanöreg, mondtuk egymásnak, talán. és meggyújtottam két gyertyát, amit elfújt a sekrestyés a szertartás után, és néztem a szemébe, egy darabig, és kérdeztem magunktól, mire jó mindez, és persze nem válaszolt.

azt mondják, azt mondták, amikor még lehetett, hogy hasonlítok rá, vagy fordítva, és ilyen leszek én is, ha megöregszem... ami jó, mert sok haja volt, és egyébként, ha nem ivott, ami túlontúl ritkán volt, mosolygós szeme, és bár mindig morgott, mindigmindig, mert sose volt elég a pénz, és eléggé kisuvickolva késsel a vajasdoboz, valamint minden szar rozsdás szerszámot, szöget és müanyagdobozt megtartott, amit az életébe sodort a sors, volt olyan oldala is, ami tiszteletet ébreszt bennem a mai napig. hogy segített, ha kellett. nem mindenkinek, és nem mindenkor. de ha segített, önzetlenül tette, és teljes erejével.

nem tudok hogyan viszonyulni hozzá. a családom, amióta elment a nagyanyám, nem tud már a szívem közelébe jönni.
amit teszek, fejjel teszek.

és vicces módon pont a szívemnek a legszarabb ez.

---

annyit szeretnék még leírni, hogy amikor leengedték az urnát, egy pillanatra elöbújt a nap.

0614

valamely következö hónapok tizennyolcadikáján diszjunkció esete forog fenn.

két, valszeg bolygó vagy egyéb tipusú izé fog ott nem feltétlenül zárt távolságban egymáshoz valamilyen viszonyban állni, gyaníthatóan nem is közösen.

jobb lesz vigyázni.

0613

a hölgylátogató egyébként - hogy ezt tisztázzuk - édesanyám lesz, aki

1) nagyapám temetésére jön, és ezenfelül viszont
2) mutatóujját bármelyik szoba közepén a levegöben végighúzva és megvizsgálva pontosan tudja, mikor lett utoljára portörölve kisfiacskája lakásában (soha.), majd
4) ezekután nekilát takarítani, felfedezve például még olyan kompromittáló dolgokat is, amikröl még én se tudtam (a szokásos agglegénymaszlag: japán odaszíjazós pornólap, mübránerként is hasznosítható "lucky skyfucker" típusú star wars fénykard, hogyan nyaljunk fagyit c. keletnémet felvilágosító tankönyv a hatvanas évekböl, enyhe pinceszaggal, vagy éppen, ugyebár - s most ezen felsorolást illetöen szigorúan konnotációmentesen értve! - lejárt répalé)

anyway, az ö takarításával a magamét viszont nem spóroltam meg, ugyanis ha annyi rend se lenne, mint amennyi majd most lesz, tuti megitatná például velem említett répalevet.

*gulp*


az anyák különös teremtések.

0612

nemsokára hölgylátogatóm lesz, s az emiatt sürgösen eszközlendö t&r (takarítás és rendrakás) során találtam a konyha egyik eldugott polcsarkában egy - külsöleg legalábbis - megkímélt állapotban leledzö, eredetileg zárt, 2004 december 26.-án lejárt répalevet.

ha valaki bármilyen megfontolásból - például érdekes családi kísérletek levezénylése végett - igényt tartana rá, jelentkezhet érte a kiadóban.

ciprus - utóirat

ártatlan dolog.

hazajössz, lerúgod a postaládád, ahogy szoktad, s kiveszed a küldeményeket, amiket kedves kis kétszercsengetö barátunk vagy barátnénk elhelyezett benne reggel.

mit sem sejtve. mégegyszer mondom: ártatlanul.

és aztán elöhúzod a fura formátumú borítékot, elöször - de már rosszat sejtve - értetlenül forgatod, majd növekszik benned a feszültség, a felismerés mellé nyugtalanság és értetlenség párosul, különösen miután észreveszed, hogy a saját kézírásod pompázik rajta.

ugye nem?

ugye nem kell ezt most érteni?



...

azt hittem, ciprus lezárult. volt néhány nyugtalanító mellékkörülmény, valóban... de ahogy az ottlétem szakmai része került elötérbe, úgy szorultak háttérbe ezek a jelek is. s igen, az utolsó nap, paphos megint megmutatta, mire képes a véletlen, a sors, ha szó szerint isteni helyeket sodor eléd, de... de ennyi. mégiscsak!

aztán meglátsz egy levelet, a sun hall hotel borítékja, larnakai pecsét rajta, és a saját kezed írásával a címed. levelet kapsz önmagadtól, úgy, hogy a megírására nem emlékszel, megesküdnél rá, hogy az életben ilyet nem tettél még, nemhogy azon a fura, rejtélyes héten...

nos, miután remegö ujjakkal bontottam fel, legelsöként egy felszállókártya esett ki belöle. a larnaka-budapest járat nevemre szóló darabkája. és tudom, hogy amikor itt megérkeztem, megvolt még. most persze nem találtam, kapkodva kerestem a többi memorabilia között, de nem... nincs meg. illetve igen, dehogynincs... elökerült egy magam által hetekkel ezelött írt, mára ideért ciprusi levél mélyéböl...

nos, arra gondoltam, ha már így részt vettetek akkori utazásomban, úgy illik, hogy a történet valódi vége is itt álljon. rövidítés nélkül és kommentármentesen közlöm, ami a két teleírt oldalon olvasható... aztán majd kitaláljátok magatoknak, hová is tegyétek az egészet.

én is azon leszek a következö napokban...


---


Kedves Én.

Mielőtt teljesen megőrülnél, gondoltam kicsit könnyítek helyzeteden, s legalább utólag mesélek picit itteni élményeidről.

Mármint az igaziakról.

-

Második nap lehetett. Miután eltelt az első 24 óra, Téged, azaz engem, elfogott ugyanaz a láz(álom), mely mindenkire hatással van, aki kicsit is érzi a Hely varázsát, az istenek kísértését, és a végtelen szerelem vonzását.

-

A lelkedért jött, és a tested egy darabját vitte el. Aphrodité. Az ablakon kopogott, az erkélyen jött be. Félig ébredt arcodra csókot lehelt, és elvitte felét a külső bábnak is, amit testnek hiszel, hittem.
Együtt, kézenfogva sétáltunk a parton, nem tudom, meddig. Larnaka, Limassol, Paphos. Aphrodité sziklája. Együtt merültünk a vízbe, együtt úsztuk körbe szülőhelyét háromszor, együtt válva örök ifjúságának hordozójává.
Végtelenül gyönyörű volt. Hihetetlen kecsességgel merült fel és alá a tarajos hullámokban, lágy arccal figyelve bumfordi karcsapásaim, pihenőim, levegőkapkodásaim.
A második kör elején aztán elfogott valami isteni nyugalom, belső csend, melegség, s mire kijöttünk szeretkezni a forró éjszakai, tengerjárta homokágyunkra, teljesen nyugodt, rendezett, tudatos légzéssel merülhettünk egymás élvezésébe.

-

A rákövetkező napokban kézenfogva vezettünk orrodnál, kis fricskákkal, álmokkal, elhelyezett cédulákkal, olyan helyekre hívva, ahol kis nyugalmat, belső szépséget, revelációt és békét találhattál. Istenek, istennők nyomában jártál, az ő útjukat követted, nekik tetszettél, amikor magadnak s nekik cselekedtél, s az ő tervük szerint sétálhattál tengerparton, futhattál mediterrán esőben, simogathattál fakérget, kavicsot, macskát.

Nem térek vissza hozzád, magamba. Aphroditével tartok... de végig melletted leszek, mint elrettenthetetlen, megvesztegethetetlen, szépséget élő és csak szépre emlékezni képes ikertestvéred.
Tudd, hogy az istenek, bárhogyan is játszanak Veled, melletted állnak rajtam keresztül. Szeretnek, ahogyan én is szeretlek, ahogy magad szeretem, szereted.

Azt akarom, hogy élj. Sokat, sokakat boldoggá téve, sokáig boldogan, végtelenül. Élvezd a pillanatot, állj meg csodálkozni, ha érdemes, és ha eléd sodor néha a véletlen valakit, nézd meg jól.
Akár én is lehetek.

Vagy Aphrodité... :)

R

a hét szava: szpem

az évszakhoz nem illö, relatíve ködös, mohaillatú reggelen lépett velem kapcsolatba george mosola.

george dél-afrikai hivatalnok, de az ottani korrupció és titkosszolgálati helyzet miatt kénytelen volt zairei e-mail címet használni, mikor megkeresett. a dél-afrikai exportelökészítö bizottság (SEPC) egy tagja, george közeli barátja osztotta meg vele elérhetöségem, mondván, kompetensnek tart engem egy nagyobb összegü tranzakció lebonyolítására.

george a bányászati és energiaipari minisztériumban dolgozik, igen magas rangban, és három kollégájával szeretné kérni a segítségem. egy 14,4 millió dolláros szerzödéskifizetés halasztódik, a tulaj nem jelentkezik a pénzért, ami már rég ki is van számlázva. sajnos mint dél-afrikai közhivatalnok, nekik tilos külföldi bankszámlát nyitniuk, míg a pénz átutalása vadidegenek számára természetesen legális. emiatt szeretné, ha jelentkeznék nála, és a késöbbi tranzakcióbonyolítás fejében 30%-ot (azaz négyegészhárom millió amerikai dollárt) kapnék cserébe, míg ök a közel kétharmadnyi összeget tölem készpénzben várják. öt százaléknyi pénzt (hétszázhúsz ezer dollárt) telefonokra, faxokra és egyéb költségekre szánnak.

további vitális, döntéselösegítö információkat is kaptam:

- az üzlet, a lebonyolítás maga 100%-osan biztonságos.
- az én eredeti foglalkozásom nem akadályozza a tranzakciót.
- george addigis imádkozik, hogy kapcsolatunk életre szóló és gyümölcsözö lesz.

nos, az elöbb válaszoltam neki. megkérdeztem, ezt a kapcsolat-dolgot mennyire szánja komolynak, tekintettel hogy épp partner nélkül tengödöm, és ahogyan egy - számára is lefordított - német közmondás tartja, a bajban az ördög a legyeket is megeszi.
(remélem, ezt nem veszi túlzottan szó szerint, mert akkor bottal üthetném.
mármint a nyomát.)

de ha george nem is jönne be, se üzletileg, se személyként, nem lenne idöm búslakodni amúgysem... jelentkezett ugyanis hat (!!! számokban: HAT!!!) nö, aki ilyen vagy olyan okból kifolyólag csakis velem képzel el valamit.

közülük elsö blikkre is leginkább rebecca jön be, aki rögvest hozományt is ígért, külön megédesítve vele a "dearest one of god" megszólításomat, mely egyébként a legszebb, amivel engem a nöi nem a mai napig bezárólag valaha is illetett. gondolatfolyama picit hasonlít is george ötletére, igaz, neki kicsit szerényebbek a lehetöségei, ö csupán az elefántcsontpartban található kuwaiti nagykövetségben dolgozó, sajnálatosan korán elhunyt férje után örökölt 2,5 millió dollár transzferje miatt tud nehezen aludni éjjelente. az abidjani számla zárolt ugyanis, és csak egy külföldi férj segítségével férhetne hozzá az összeghez.

igen, tudom, mit akartok mondani: lehet-e gyümölcsözö egy olyan kapcsolat, melyben a nö rendelkezik a hatalmas pénzmaggal, országok választják kezdetben még el öket, és az ismeretség is virtuális alapokon nyugszik?!

nos, tapasztalatból ítélve: IGEN!!! :)
igenis lehet gyümölcsözö. egy kicsit irritált ugyan, hogy a google szerint, idézem: "There is no information about the Embassy of Kuwait in Ivory Coast. Please check the neighboring countries for the nearest Embassy of Kuwait that covers the territory of Ivory Coast.", dehát ki tudja, lehet, hogy valami végzetes terrortámadás következtében pusztult el nemcsak szegény rebecca férje, de az egész követség is?!

én mindenesetre kértem töle most egy egészalakos fényképet, mondtam, nekem nem a pénz számít, az van és lesz nekem is, ne érezze már úgy, hogy csak a hagyatékhozománya miatt kell nekem, még a végén majd elkezd rémeket látni és kidob a hülye zsozsó miatt. nemnem, itt egy öszinte, gyümölcsözö kapcsolatot szeretnék vele építeni, és természetesen megadom neki a legközelebbi írása és a kép után a bankszámlaszámom, hogy átutalhassa cafatjaira tépett exférje utáni pénzét. azt is bevallottam, hogy magam is keresztyény értékrendet képviselek, és már mindigis érdekeltek a sötét börü nök.

kíváncsian várom a reakciót.

viszont addig se maradok teendö nélkül, hiszen további ajándékokkal áldott meg a mai sors.
shellie például rolex-márkakereskedö, és most rendkívüli ajánlatról számolt be: kettöt fizet, egyet kap! öööh, akarom mondani fordítva persze, egyet fizet, kettöt kap!!! továbbá épp most érkeztek igazi gucci táskák, azt írta, megérné ha többet vennék és itt németországban drágábban adnám tovább, szerinte gyümölcsözö kapcsolatba léphetnénk (megint ez a gyümölcs-téma... nem tudom, ez most divatszó lehet a divatvilágban.)

mindehhez ideálisan passzolt VOLNA lavinia (mily gyönyörü név - a The Veils készített is rá fantasztikus számot, vajon öróla szólna? hmm...) ajánlata, szerettem volna kis ajándékot venni leendö társamnak, csak lavinia sajnos jól kitolt velem, mert a CHEAP!!! CHEAP!!! CHEAP!!! szabdzsektos levélben aztán meglehetösen agresszívan viagrát és cialixot kínált, nemtom, talán beszélt az exemmel netán??? ez kicsit rosszul esett, föképp, mivel aztán még sydney is már a levél témájában közölte, még garantáltan sosem láttam ilyet, és lám, elmentem a linkre és valóban nem láttam még ilyet, teljesen természetes alapú pénisznövelö, "ahogyan a tv-ben is látható" (igen, ez szemiotikai inkauzalitás, dehát mindegyis), amúgy egyébként valóban láthattam tv-ben, amennyiben ott pornót nézek, olyankor még a négyszeresre duzzadás se ritka.

anyway, ezek a hölgyek kicsit csalódást okoztak, együtt reginával, aki már a levéltémában sem hagyott kétséget ítéletéröl, nem tudom, valami bennfenntessel tárgyalhatott ö is, az állt a fejlécben ugyanis: "Say Goodbye To Your Limp Dick", ami szabad fordításban köbö annyit tesz, hogy szerinte nem túl kemény a pöcsöm, de legalább elbúcsúzhatom töle...
(come to think of it, ez kicsit fenyegetöleg hat, most nem?!)

sajnálatos módon viszont edina ajánlatát, mely szerint 99% megtakarítással vehetek most tintapatront, nem fogom tudni kihasználni.

lézernyomtatóm van.

0606

tapogasd ki a testeden azokat a helyeket, melyeknél egy háromélü cippzár hasznos lehet...

lehetöleg ne a villamoson, persze.

:P

0605

ha éppen úgysincs más dolgod, találj ki egy olyan cippzárat, mellyel igény szerint nem kettö, hanem három különbözö élt lehet összezárni.

belváros

nade hol hagytam abba?

csütörtök, ugye? igen, csütörtök.
nos, pénteken a tervezett lépéseim kicsit változtak, a vége viszont igencsak kellemetes lett, megkaptam a kolozsvári milliomosok forgatókönyveinek fordítási megbízását, ami köbö biztosítja az elsö három otthoni hónapom költségeit :)
gyakorlatilag meg azt jelenti, hogy mindenhol és bármikor végezhetö munka, ergó nincs akadálya az augusztusi lakáskeresésnek. kéremszépen, ha augusztus 1-töl lenne kiadó, minimum 60-70 m² körüli kafa lakásotok, leveleket kérnék a kiadóba!!! legyen jó helyen, belváros vagy legalábbis bkv-város, leginkább metróközelben, viszont buda és moszkva tér evidensen elönyben. (criq, nálatok még van hely??? :P)

utána vettem egy zseniális könyvet, Merényi Dániel tintatollából, napirajz 2005-2006 címen.
nos, a napirajz, mint kiderült, az interneten (hellyel-közzel naponta is akár) felrakott
kis, leginkább szatírikus karikatúrák, miniképregények gyüjtöhelye. bárkinek mutattam aznap, talált röhögnivalót, tessék szépen meglátogatni a srácot és ha ráleltek a könyvre, beszerezni, 3000 pengö nem rossz ár egy többszáz oldalas nagy formátumú nagyonnagyon jópofa könyvért. ha egyszer idöm lesz, amúgy írok még a képregényröl, mint müfajról, meg hogy az is mennyire mindent bír jelenteni, kezdetnek ott van például craig thomson, vagy bilal, meg persze moebius, loustal, tardi, charles vess, mattotti, vagy a klasszikusok, hergé, franquin, bernie wrightson, will eisner, és megannyi más... namindegy. majd egyszer. ha lesz idöm :)
addig meg akit érdekel, linkekre katt.

tovább. ismeritek, amikor rohadtul nem lehet tudni, mi az érzés, mi a helyzet? amikor van rajtatok ször, ami elöre mered, meg van olyan is, ami a hátatokon azt jelzi, nem szabad tovább? volt valami ilyesmim, meg egy mindezek ellenére hihetetlenül megmagyarázhatatlan megszokottság-, vagy nemis, megszokhatóság-érzésem, jólesett belül nagyoncsendben lenni.

ez késöbb is segített, mikor a belvárosi fesztivál elsö napjára elhívva léve (erre a szófordulatra most büszke vagyok :) összefutottam szegény bogival, akit letámadtam úgy, hogy nem is ismer (és ha okos, azóta nem is akar), pedig még alkeszos se voltam, merthogy épp akkor mentem oda a vodkanarancsért csak... na mindegy, szerintem jó kedvem volt, merthogy egy fulminális este kezdete ígerkezett be, nemcsak kedvelt kisserzsim volt, megtoldva ha jól emlékszem erik sumoval, míg a kaukázusról basszameg lemaradtam, pedig a györ élöben biztos még jobb?
ellenben volt domi, meg gyuszi, meg persze nikó, elöbbi kettövel aztán elmentünk csabáékkal találkozni, komoly szervezö voltam aznap estére, merthogy régirégi imádott barátom, gergö adott egy kis zongoraaláfestést a john bull pub-ban, amire meghívott minket.

gergö és domi meg én alkottuk anno a fazékban a "triumvirátust", amely sajnálatosan korán megbomlott, gergö elöbb görögországba került, ha jól emlékszem, aztán csomó más helyre, végül hazatért, és azóta az otthoni jazz-élet jelese... valahogy sose sikerült összefutnunk azonos idöben azonos helyen, és ezt most kellö rászervezéssel megváltoztattuk.
az est végét csabáék teraszán töltöttük, mindbarátom, nikó hiányzott, néztük budapestet, hallgattuk a zenét, dumáltunk, iddogáltunk, nevettünk, annyira flow volt, hogy szerintem erröl írtak, mikor kitalálták a fogalmat, végül leitattam csabáék egyszem fiát gábort, aki onnantól nagyon vicces, anyja pedig nagyon mérges volt, viszont megúsztam a dolgot, mert senki se hányta el magát, pedig még vizipipáztunk is!

a jó hangulatot jelzi, hogy minden érintett utóbb ígyvagyúgy visszajelezte. hurrá, mondanám, meg ti is most erre mit is tudnátok mondani... nemtom, mér meséltem egyáltalán el, olyan kis uncsinak tünik ;)
pedig egyszerüen csak zseniálisan csendesen szép volt. puhán betakart minden kavargást a lelkemben. újfent bebizonyosodott, hogy jó barátokkal az élet tud azért nagyon rendben lenni :)

---

és másnap ez még, bármily hihetetlen, de fokozódott :)

nyugodtan felkeltem, bámultam, ahogy egy asztalos szekrényt és kilincset rakosgat össze andi félmeztelen kihívó illegbillegése közepette (a lyány szobáján vagy háromszor annyi ideig szerelte a zárat, mint máshol, lol, szörnyüek a 14 éves eröpróbálgató fruskák, komolyanmondom :D), aztán ettünk naggyon finom szuflakit, amibe belesegítettem mint másnap a porszívózásba, ezt most csak azért, hogy szó ne érje az ingyenélö házam elejét, valamint szorosan véve az is beletartozik, hogy gábort és andit utána "pesztráltam" picit, ejtsd lementünk a mammutba bevásárolgatni és megnézni a legújabb indiana jones filmet, aztán ki velük a második napi belvárosi koncertre, quimbyre, elötte meg ha jól emlékszem még pont idöben ki is értünk a heaven street sevenre, ami nem volt olyan jó, és az sem javított rajta, hogy a fönöke folyton valami jazz-t emlegetett, aminek viszont nyoma se látszott, pardon, hallatszott...

indiana jones-ról amúgy csak annyit, hogy ha egyetlen szóval kellene a filmet jellemeznem, azt mondanám: "elviselhetö".
valamint a megtapasztalt nézöszám mentén valószínüleg meg fogja tudni téríteni a beléfeccölt dollármilliókat - sajnálatos, hogy lucas és spielberg, akik amúgy az "eredeti" ötletet és a forgatókönyvet is jegyezték, úgy tünik ma már megelégszenek a fiskális szemponttal.

quimby hozta a szokottat, bár kicsit megfáradtnak tüntek, kisstibi sokat dumált (hülyeségeket), és hiányzott nekem a vörös is. viszont cserébe megint zseniális társaság gyült össze, miután a fiatalokat hazaküldtem koncert után, mi még vagy éjfélig ott maradtunk nikóékkal, plusz két kollégával, blanka és marci személyében. mindkettö számomra nagyon kedves arc, sok okból, és abszolút megérte velük elsétálni késöbb a holdudvarba a margitszigeten, nemcsak, mert ott pisilni lehetett, meg radzsivokat nézni magyar lányokat felszedni, valamint majdnem megverni részegen blankára dülöngélö pasit, de önmagában is nagyon finom atmoszféra volt, és marcival is letárgyaltunk pár dolgot, egyebek mellett a legközelebbi együttcsajozás mikéntjét, ha jól emlékszem.
hajnal háromra értem legalábbis vissza - ilyenkor áldom elörelátásom, hogy a hazaindulást mindig ha tehetem déli egy órára teszem, akkor ki tudom magam aludni, meg mint jeleztem kiporszívózni házigazdáimnál ;) és még csomó mindent intézni, például a két liternyi teát (earl grey, tejjel, termoszba) és a könyveket meg a laptopot bekészíteni.

kedvenc banánérlelöm amúgy, ha épp kérdeztétek volna, györnél még mindig megvan (a klementin kft. tulajdonában. képzelem el a banánokat, ahogy sorakoznak hosszú, volt néphadsereges készletböl származó tábori asztalokon, kis bajuszos bácsival, aki körberohangássza, "süljetek mán, vazeg" ordításokkal tarkítva. bár ezt csak sejtem, látni nem hallottam a vonatból...)

ennyi.

nem pont az lett, amit vártam, de annyirannyira jó volt megint otthon lenni, barátkozni, koncertezni, könyveket lelni, zenét hallgatni, ésésés... :)

hihetetlen volt késöbb ide belépni... egyáltalán, göttingenbe megérkezni.

mondtam már a múltkor, hogy kezd itt idegenné válni minden bokor?

benne van a mehetnék a lábamban.
városokkal mulasztatom, amíg haza nem érkezem végre.
most hétvégen berlin nikóékkal, aztán majd a hónap végén vitorlázás mazuryn domival és gyuszival, júliusban lisszabon és london relatíve biztos, marad az augusztusi sziget, balaton, új lakás...

nos, 2008 bizonyosan NEM az unalom éveként fog bevonulni az annáleszeimbe :)

blanka különbejáratú reggeli posztja

kedves blanka,
csak neked, csak itt, csak ma (de elmenthetö ugyebár),
és csakis röviden, ahogyan kérted:


jó reggelt,
tökéletes munkanapot,
és kellemes kávézást kívánok!!!

:)))

nah, ezzel most ugye picit kiegyenlítettem a karma-tartozásom? ;)