0430

a dolgok a szélükön, ha pontosan figyelünk oda, elmosódnak; nem lehet megállapítani, hol végzödik az egyik, s hol kezdödik a másik.
ez az anyag természetes felépitéséböl következik.

ezen háttér elött esetleg át kéne gondolnunk a természetes számokat, legalábbis minimum, ami az elnevezésüket illeti...

0428

a legújabb kereséskombináció pedig, amivel guglin keresztül megtalálták a blogom, a

"müfasz, használtan, eladó"

volt.

három szerény megjegyzés:

1) használt müfasz? HASZNÁLT? az istenit már, az interneten tényleg csak perverzek futkosnak???
2) mennyire? öööh, akarom mondani, mennyiért? van ugyanis még egy kopottas a spájzban, véletlenül vettem egyszer, azt hittem, rendes répa, és akkor döbbentem meg, mikor hámozni nem lehetett, viszont volt elemtartója, és furán vonaglott (azóta is kisebbrendüségi komplexusom van vazeg. az enyém nem tud így, hétrét görnyedve, mozogni. viszont félnék is töle, szerintem, ha tudna. nahagyjuk.)
4) annyira de annyira örülök próbálkozásom hasznosságának, hogy intellektuálisan legalább papucsállatka szintjén posztoljak. és jólesöen nyugtázom, hogy a tekézö meztelen lányok és a használt müfaszok vonzanak aztán végülis embertömegeket ide.

egyetlen vígaszom, hogy a hét találat közül csak negyedik vagyok, az univerzum rendjét megörizendö a top választ Miss Helena domina úrnő (link nincs a sok picilány miatt aki olvas, lol) oldalán találhatja a t. vendég ezentúl is :)

warning... challenges ahead :)

nah, ezt a táblát (highly contagious) kellett volna kitenniük csabáéknak csütörtök este mikor megérkeztem, vagy legalábbis minimálisan a tbc baktérium sematikus rajzát, a pálcikákat, s a dante-idézetet csak azért nem sütöm el, mert annyira sürün használják már, hogy ciki. viszont kellöképp meg is fertöztek drága házigazdáim, s azér az mégse járja, hogy ma reggel köhögéssel vegyes tüsszentéssel, leszáradt kislábujjal, nyíltsebi vérzéssel és két megereszkedett bokával ébredjek, egyem a megfázott lelküket :)))

(amihez képest perszehogy: köszönömköszönömköszönöm hogy ott lehettem ;)
a készülö megfázásom meg majd cipruson kikúrálom.
nem, nem kikúrom, kikúrálom! ne olvassatok folyton félre.)

kis élménybeszámolót esetleg?
;)


noskéremszépen, úgy tünik, ez szeptembertöl egy naaaagyon unalmas az eddigieknél is unalmasabb blog lesz. tele olyanokkal, hogy megyek az ikeába cuccokat venni a lakásba, de semmi sincs, ami passzolna, valamint hány bulin hányok...

ugyanis úgy tünik, lesz, akinek kellek!!! :)))
(és akkor ezt most diszkréten csak szigorúan munkaügyileg értem!)

azért mentem haza, hogy egy próbatréning megtartása során úgymond bizonyítsam alkalmasságom a pályámra otthon is. és ha egy top hr-fejlesztö cég tapasztalt ügyvezetöje a neki és csapatának megtartott mini-tanítás után elkezd szembedícsérni, s tudod hogy ez úgy zajlik, hogy elöbb a dícséret, aztán a kritika, és lelkileg készülve rá behúzott nyakkal várod a "de" szócskát, de az csak nem akar elhangozni, hanemsöt a szempontjaidat mérlegelve egy igen kellemes és jólesö biztonságot kínáló honorálási struktúrában és hosszútávú együttmüködésben és együttgondolkodásban egyezik meg veled, akkor ez túl a dolog anyagi vonzatán leginkább azt jelenti, hogy nagyon úgy tünik, és akkor most megint áttérek egyes szám elsö személybe, hogy nem fogom karrier és pénz szintjén különösebben megérezni a váltást vissza magyarországra.

és ez azért megnyugtató érzés, ha már otthagyja komfortzónáját egy meglett pasi, úgymond másodszor vált országot, világot, söt, ha a gyermekkorit beleveszem, harmadszor, lol.
kezd rutinom lenni benne, ha valaki majd tíz év múlva menne velem kanadába, szóljon ;)

nade a lényeg:
szeptember 1-töl kéremszépen én budapesti lakos leszek!

és már látom magam elött augusztusom :)
sziget, nap, néha balcsi, és leginkább az addig megtalálandó lakás szépítgetése, apám bécsi ikea-munkahelyéröl minél több és szebb a saját képemre renovált lakásba, föképp könyvespolcok persze, de úbazzz, most jut eszembe, a könyvek, az albumok... nah, azokat én nem fogom cipelni, azt már most megmondom, minden kedves t. barátom akit az elmúlt években akár csak egyetlenegyszer is hagytam nyerni billiárdban, köteles 100 albumot felcipelni majd a lakásba, basszus. hát mégse kezdhetem sérvvel az otthonlétet, nem? :DDD

jajjaj, látom augusztusi posztjaimat is... "gyerekek, a mályvaszín fal a folyosó baloldalán passzol a pisirózsaszín vécéajtóhoz, vagy szerintetek azt is fessem át?" valamint "úgy szeretem a beddingémet" :P

nos, ez volt pénteken napközben. este billárd, ivászat és tivornya hajnali négyig, ahogy azt kell, gyuszi megint megette elölem az összes tatárbifsztekes pirítóst, de nem baj, most már tudom hogyan kell büntetnem, plusz száz album cipelés, höhö ;)
szombat a másnaposság jegyében kezdödött, de kaptam viszont csinos frizurát, és mentem is vele egy órára a magdalena merlo-ba, továbbra is ajánlom szíves figyelmetekbe, iszonyúan kellemes, jó kaják, disztingvált árak, tessék öket megtartani nekem, nehogy hazamenjek és bezárnak vagymi. igen, ez itt a product placement helye volt ;)

elötte még elkövettem egy gyermekes csacsi dacmomentumot, lezárásképp a tavaly nagy Ö-ként beharangozott jópéldáját szem elött tartva, aki amikor márciusban visszakértem néhány dolgomat rögtön az összes karácsonyi ajándékom is finom gesztussal visszaküldte, szóval ezt szem elött tartva összeszedtem még az utam elött az Ö két nekem adott ajeszát és néhány egyéb remineszcenciát, és elvittem neki délben.
elvben a postaládájába dugtam vagy a kilincsére akasztottam volna, nem érdekelt, mi lesz a cuccossal, ez csak amolyan végsö lezáró, belülnyugtató aktusnak készült, de Ö sajnos otthon volt, és nem akartam sem öt, sem magam kitenni a találkozásnak, ráadásul ezügyben valószínüleg többet parázott volna mint valójában kell, és ezért csak bementem és a kukába dobtam a zacsekot. jobb ez így, azt hiszem, nem kell, hogy lássa öket, nem kell neki megélni azt, amit nekem. lezártam ezzel anyagi valójában is, megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor csapódott a kukafedél (woáá, micsoda dramatika, lol) és utána elmentem, és az új telefonkártyámról kezdtem küldözgetni az aktuális számot, hisz a régit még töle kaptam, az ö nevére szólt.

az osztálytalálkozó fantasztikus volt, azt kell mondjam, mert váratlanabbnál váratlanabb revelációkkal járt. kezdetnek rögtön az, hogy elsöként értem oda, namost aki ismer tudja, hogy a pontossághoz való hozzáállásom, ha otthon vagyok és futok a-tól z-ig, afrikai jellegü, azaz ha azt mondom, 5-kor ott vagyok, helyesebb megkérdezni tölem, melyik évben, ha nem akarsz várni :D
ehhez képest tehát elsöként érkeztem és rögtön belecsaptam a lovak közé és rendeltem egy earl greyt, tejjel, természetesen...
14 före szólt a foglalás, és amúgy az általános iskoláról van szó, amely osztálytársakkal kivétel nélkül (!) aznap találkoztam elöször 23 év - jéééé... :))))) - után! abszolút nem számítottam semmire, nem tudtam, ki jön, ki milyen, hová jutott életében, hol állomásozik éppen...
és aztán csurogtak, szépen lassan, és egyreegyre jobb lett.
csupacsupa jóarc, kedvesek, tüneményesek, volt például iszlám hitre áttért tanárnö aki emiatt kevésbé kap állást, pedig szerintem nem ártana a kultúrákat épp az ilyen "önkéntes nagykövetekkel" közelíteni egymáshoz, volt amerikából visszatért néhai rivális, rendkívül kedves amerikai barátnövel, aki örült, mikor látta hogy vagyunk néhányan angolul tárgyalóképesek és nemcsak hallgatnia kell a számára idegen nyelvet, volt néhai nagy szerelem, aki még mindig tüneményes, és viccesmód éppen az akg-ban tanítja (majd) csaba két lurkóját, volt volt osztályfönök, akinek még tartozom egy 85-ben kikölcsönzött barry manilow lemezzel (swing street, ha jól emlékszem - viszem legközelebb, rita néni, viszem!!! lol) vagy ipari szüröket gyártó cég tulajdonosa, valamint otp-bennfentes, mindkettö tök jó fej és hívott squasholni (fallabda, rendben) ha majd már otthon leszek, és örültünk egymásnak mindmind és jó volt és jaj a hetedikes osztályfényképen én mennyire de mennyire picisrác voltam, hátmég az ötödikesen, jajjajjaj, hoválettem, mivé... :)))

vicces amúgy, emlékszem, a kérdés amin morfondíroztam miközben az elején még egyedül ültem az asztalnál, hogy miért oda ültem ahová, hisz szabad választásom volt. szemben a bejárattal, háttal az ablaknak, a kétoldalt sorakozó székek közül a belsö sor, és ott nem a leghátsó, hanem az utolsó elötti szék. natessék, pszichológusképzöseim, erre milyen gombot, hmm? ;)

nos, akárhogyan is, de nagyon élveztem, és remélem, lesz folytatás is!

ugyanezt mondhatom el a nap ezutáni feléröl is, hisz egy olyan találkozással folytatódott, amit most félbeszakításnak könyvelek el, viszont cserébe zseniálisan végzödött, mármint a nap, mert nikó a vakrandiját átpasszolta nekem, azazhogy a srácról akivel találkozott kiderült, egy 3d grafikusokból álló csapatot szervez/dramaturgizál meg, akik 3d-s animációs filmekkel készülnek berobbanni a köztudatba, és keresnek valakit aki tudna nekik segíteni, ötletadás, treatment, ilyenek. rögtön összeültünk hármasban palacsintázni a jövötervek felett, söt még a szokásos, szívemnek oly kedves könyvvásárlás is megvolt az alexandrában, a srác meg majd keresni fog, és igen, a végén még forgatókönyvíró leszek, mint csaba, bár ahogy ismerem, ö ezt most elolvassa és hegyezi körmeit, miközben sátáni vigyorral áll majd mögöttem, minden egyes bötüt figyelve, amit gépelek a cégnek majd a klaviatúrán, lol...

(igen, csaba, jól értetted.
készülj fel rá már elöre, hogy ha megszorulnék,
a segítséged fogom kérni! :)

este még csabáékkal csomó dumálás, együttörülés (miafenének örülnek ezek nekem ennyire? nem tudják, hogy náluk fogok még szeptemberig lakni? egyre gyakrabban?! najó, esetleg máshol is, ha már látni se bírnak... de azért szerintem nem tudják minek örülnek, komolyan.
valamint még tüsszögtek is, basszus :) és -borozás, aztán vasárnap reggel elmentünk közösen gáborfiúval és baráti családdal a kogart galériába gulácsy-kiállításra.

gulácsy költönek, ahogy kivettem, zseniális volt, festöként viszont nem fogott meg annyira, talán mert klimt és mucha nekem túl egyértelmüen szecessziós stílusának mesterei, és öket, félek, meg sem közelíti. de szépeket tudott azért csinálni, nem tagadom el töle. a kogart amúgy tök jó hely, és szerintem nézzétek meg a kiállítást, márcsak azért is, mert müvei többsége magángyüjtöknél leledzik és ritkán látható ilyen viszonylagos teljességben.

utána még együtt reggeliztünk ott mellette a kávézóban, kriszta szólt hogy le van fogkrémezve az ingem, amit én panaszos nézéssel köszöntem infóként meg, hisz szólhatott volna korábban is, és akkor nem így, pettyesen sétálom végig a kiállítást, dehát mindegymostmár, max engem is obzsé dö ártnak nézett a sok müértö, plusz persze reggel szólt mielött elindultunk, de akkor meg azért csesztem szegényt le hogy szólni mer :) szóval tök jól elvoltunk, ö is azért keményen bebeszólogatott szerencsétlen bloggerhösötöknek, túl azon, hogy höröghurutot kaptam és már a bölcsességfogam is húzni kell valamikor, nade majd jóváteszi egyszer ;)
valamint azt azért elpanaszolnám, hogy a szokásos tejes teámból megint mindenki mindent elcsórt, elöbb cukorpálcát, aztán a teát kóstolgatták, végül a megmaradt tejet végezték ki többen is, dehát az élet nem habostorta ;) végtére is ennyi sok pozitív élmény mint ebben a kétésfél napban nagyon rég ért, nem bánom a teám megosztását hát... és a vicc az, hogy különösen a magánéleti elgondolásokkal is, amik ezalatt sodródtak bennem, sokkal többet jelent a jövömet, a jövöbeli lépéseim illetöen, mint az egész elmúlt idöszak bármelyik látogatása, alapozása.

kezd konkrét, nagyon konkrét lenni az otthontalanságom megszüntetése, és ez jó, annyira de annyira jó érzés :)

s ha egy szimbólummal kezdtem, zárnám is akkor (egyelöre) eggyel:


---

valamint nem a FU zöld, hanem a fü, természetesen, baszics :D

itthon

szeretem, mikor a buza meg csak fu.

vonaton ulok, itt suhannak el melletem a rendkivul egyhangu tajak, van egy uj laptomom, baszics cask angol rajta a klaviatura, arrol nem is beszelve, hogy csabagepere emlekeytet, hogz fel vannak cserelve rajta a y es z billentzuk, s nem keves erofesyitesembe kerul ehhey atallitanom ay ujjaim, gondolom ugzanugz mint nektek a syemeteket, ugzhogz nem is basyaksyom tovabb es megerofeszitem magam innentol ujfent :)

holtartottam.

kozben nezem a wire-t, egyre faszabb a sorozat, egyre jobban kifejlesztik a karaktereket, es raadasul izgalmas, plusz ugy megtanulod meg az aktualis amcsi szlenget, mintha magad is feketek lakta drognegyedben laknal, vagy a dokkok kornyeken dolgoznal. ha egyszer a sors valamilyen nagyonveletlenje folytan odakerulnek, helybol tudnam, hogyan kerjek anyagot, vagy a kikotoben kihez kell fordulni, ha magyar lanyra vagyom ;)

(csak zarojelben jegyzem meg, aktualisan nem forgatok ilyen terveket a fejemben. marmint se amerikat, se valaki mas lanyt.)

csaba, ha mar szoba kerult, mindjart jon ertem kelenfoldre, es szerintem hasonlo erzes lesz, mint tavaly ilyenkor, nem keves okbol kifolyolag, eltekintve attol, hogy ha minden jol megy, most kivetelesen nekem is fizetnek az ittartozkodasert, valamint sajnalatos modon nem fogok tudni lemenni most szegedre, de ezt – kipotolva egy debrecennel – szerintem majusban meg fogom tudni mar ejteni. addigis varom a jelenlegi trip (hiaba… ez a wire nagyon addiktiv, verbalisan, ugyertve) eredmenyet…

most tehat jelenleg epp zold minden, kesobbi buza vagy korpa, egyutt az opcioval, hogy ezuttal talan nem is lesz belole sose korpa. ez az ocpcio mindig benne van, ezt a remenyt, hitet nem fogja tolem elragadni soha,

SOHA

semmi, es senki.

tudom,

en kis buta idealista :)))

zold minden, gyerekek, tavasz van,

es nagyonnagyon szeretem :)

szia, itthonom.

0423

miért keres rá valaki a google-ban, hogy "csajok, tekézés közben"???

ez valami új fétis, csak lemaradtam róla?

meg okés hogy nálam landol ezzel - és ez azért rólam is elmond egysmást - de most mégis...
ha erre téved mégegyszer az illetö, nem árulná már el, hogy mi volt ez, és mivégre? :)

a felhögyüjtö

képzeljétek el, jövök a belvárosból kifelé, merthogy megvettem ma a blézert, hogy csinos legyek otthoni próbatanításon, najó, ruhaügyileg persze, és egyszercsak látom ám, hogy jön velem szembe egy, nemtom, pocok vagy hörcsög vagy mezei rablóegér vagy akármi, fogggalmam sincs, ízeltlábúakhoz sose értettem, szóval fut felém, nade nemám az út széli mocsárban vagy a levegöben, á-á, szemben velem baszics, esküszöm terpeszes lábtartással, szerintem a helyi geng egyik bokszbajnoka lehetett, és spurizik a kövezett gyalogosúton, gyerebazmeg-arckifejezéssel.

és rohadtul nem akar kitérni elölem!

piszokul megijedtem, ne tessék röhögni!

jön egyenesen szembe, mereven rám szegezett tekintettel, mint aki nagyon tudja, melyik vádlimba akar harapni, márpedig azt ugye mostanság mellözzük kéremszépenhalehet, tehát illemtudóan félre is áltam, a kissrác meg elmegy mellettem, mintha mi sem történt volna, aztán hirtelen megáll ö is, lehet hogy kicsit késön esett le neki, itt súlycsoport-problematika áll fenn, kezdetnek ugyebár rögtön akkora, mint a nagyujjam.
(oké, ha bedagad)
(mármint nem a hörcsög... ki látott már bedagadt hörcsögöt? hanem a nagyujjam. mondjuk a kosarazástól, mert rápattant szarul a labda. volt már.)
(igen, ma nem voltam kosarazni, mert a lábam dagadt be. nem kell rá emlékeztetni, köszönöm!)
(nem, nem akkora volt mint a vádlim. egy darabig úgy éreztem, ahogy közeledett, hogy egyre nagyobb lesz, és felér majd a térdemig is akár, mire harapdálni kezdene, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a megdagadt nagyujj-hasonlat találóbb. és hadd folytassam már a történetet, nah!)

szóval mikor elhaladt mellettem, és utána megállt és nézett fel, szerencsére nem fordult meg és kezdett el futni felém, mégiscsak fura látvány lett volna, ahogy át a fél göttingenen rohan egy meglett pasi, hilfe!!! hilfe!!!, mögötte kevéssel üldözi öt egy bedagadtnagyujj-nagyságú rágcsáló, tessék mán elképzelni a jelenetet! ráadásul volt vagy millió szatyrom, merthogy itt még a zoknit is egyenként csomagolják, ha nem figyel az ember, valószínüleg minden sarkon mint hölégballonból a vészes súlyokat hajítottam volna el egyet-egyet magam körül, lehet hogy eleve erre ment ki az egész játszma, és a haverjai "jipppííííííj"-felkiáltással nyugtázták volna a ruhabombákat, hogy aztán elhordják valami gigantikus földalatti egérközpontba, ahol nyílván egy grabovszky nevü alak a fönök, és tükör elött próbálgatja a zoknijaim blézernek.
(vagy valahogy így.)

azt hiszem, derekasan álltam a sarat, kibírtam a nézését, végül megfordult, szerintem legyintett is egyet, és továbbfutott. én megkönnyebbülten felsóhajtottam, és néha azért hátrahátranézve gyorsított léptekkel iramodtam a kocsi felé.


---


szerencsére volt azért ennél kevésbé felizgató természeti jelenségben is részem még.

hazafelé vad, vaaaaad felhök utaztak velem, talán fél három tájt, rosdorf felé, nem tudom ki küldte öket nekem.
rosdorf az a göttingenbe belenött kisfalu, ahová a helyi (ejtsd 4-500 km²-nyi területen nyugati árnyéklétbe lépö) oroszajkú bevándorlókat telepítik immár 10-15 éve a speciálisan számukra épített, fura történelmi sorsfintorral rozsda-vörösbe ázott lakótelepi kétszobaössz egyenlakásaikba. emlékeztek, hogy meséltem a bácsiról meg néniröl, akik kézenfogva sétáltak lehorgasztott fejjel, és idegen volt számukra minden bokor?

nos, a földböl nöttek ki - néni és bácsi is, igen, de én most inkább megint a felhökröl mesélnék... - és ott végzödtek, ahol egyébként születni szoktak, félderékmagasságban a horizont felett.
az ég kék volt, belecsúszva fehér árnyalatokba, míg a felhök feketék, fehér fodros csúcsokkal.
úgy néztek ki, mint óriási hegyek, izzó magaslatokkal és napfénykoronával a tetejükön. lélegzetelállító látvány volt, az egész eget körbekörbe beterítette ez a felhörengeteg, mint egy extra nekünk, halandó embereknek odarajzolt gigantikus falfestmény, tudjátok, truman-show vége, s még a legvadabb cumulus-rendszer is mintha csak a szemlélödö kedvéért vette volna fel a szürkésbarna teljes spektrumát, megmutatva összes pompáját valami... valami helyi felhögyüjtönek...

...és akkor ez a gondolat, fogalom úgy megrekedt bennem, nem folyt le tovább, ott maradt csupaszon, s ízlelgetni kezdtem, felhögyüjtö, felhögyüjtö...


Igen!


Annyira szívesen lennék Felhögyüjtö!


Létezne szebb foglalkozás ezen a földön?


"Jónapot, Hölgyem, Uram, nevem Zsigmond, Zsigmond Vylmos.
Felhögyüjtö vagyok, királyi-császári, jelzem. Látta a minapi stratofelhöket? Hát nem gyönyörüek voltak, ahogy belesimultak a sötétkék égbolt alkonyi kupolájába? És higgye el kérem, esküszöm, úgy csillogtak, mint az operabál legszebb ruhácskái... megannyi égi herceglány hordta öket, s mintha táncoltak volna bennük, úgy fújta a szél habkönnyü structúrájuk..."


hát így.


mikor megálltam a kocsival, hogy picit nézegessem öket, a cipöm koszos lett. itthon botor mód egyebek mellett a fürdöszobába is beléptem velük, ahol a szönyegpadlóba örökítettem nyomdokaim.

és esküszöm, azóta is úgy néznek ki, mint felhök.

0420

:)
merhogy nem tetszett a zene amit mutattam.

vasárnap

létezik ez a p2 nevü körömápoló olaj, gondolom közismert tény.

én magamban már úgy hívom, kokain-olaj, merthogy komplett addikttá tesz. komolyan, egyszer belekezdesz, többé nem hagyod abba, nah! (kicsit olyan ez, mint a hónaljdzsungel eltávolítása. és oké, akár le is metrószexelhettek érte, akkoris jobb így az élet nekem. és a homoszexuálisok is jobban kedvelnek ugyebár.)
nademindegy, a lényeg a kokain-olajban van.
fogod a kis édi ecsetelöjét, bekened vele a körömágyad, finomanlágyan, aztán a körmöd, mintha festenéd, végül elkenegeted az ujjaiddal. amúgy nehéz felvinni a megfelelö mennyiséget, mert ha túl kevés, szart se ér (szerintem), ha meg sok, lecsöpög a bal kezemröl, mielött bekenhetném vele a komplett jobb kezemet, ugyanis mindig a ballal kezdek, nem tudom miért, lehet, hogy ez már valami nöi praktika amit ellestem az x-kromoszómámtól? de ez mindegyis, mert ha fordítva kezdeném is fennálna az említett adagolási problematika, max másképp.

nah, eléggé cukira sikeredett ez az elsö fejezet?! :DDD
gondoltam vasárnap lévén nyitok egy tiniblog-szekciót.

a p2 az itteni dm-ben kapható, és messze nem egy lapon (napon) említhetö holmi himihumi q12 krémekkel, igaz azokat is bevetem néha, ha nincs más.
mikor múltkor voltam krishna-faluban, vettem például olyan kézkrémet, amiben arany van baszics, igazi aranyat kevernek bele a kis indiai szorgos gyermekmunkakezek! dekomolyan! és ez tök fair, mert ha van benne, a saját kezüket is bearanyozzák vele, ha meg valami guánót raknak be helyette, hát akkor ott rohadjon le minden indiai kéz az enyémmel együtt :)

krishna-falu amúgy tök szép, például úton visszafelé szüleimhez láttam egy táblát, ami napokra elszórakoztatott utána:


fasza, nem? :)

kínzó-múzeum, rögtön a babamúzeum mellett. (a csiga-parlament töszomszédságában. van itt minden, kérem.)
hadd szokja a poronty a világ kemény valóságát. egyik nap még barbie baba (vagy rendben, käthe kruse), másnap zutty, karóba húzás. oszt csodálkoznak, mikor ezentúl húsbárd által repkednek a végtagok a konyhában...


na, de most tökre eltereltétek a figyelmem, mert én még javában a kezeknél tartottam.
egyszer részt vettem egy kezdöknek szánt gyorstalpaló tenyérolvasó tanfolyamon :) és ott például azt mondták, és bárki javasasszony nyugodtan javítson ki ha hülyeségre emlékszem!, hogy a két tenyér azért különbözik, mert az inaktív (a többségnél: bal) kezedben van a születésedkor megírt sorsod (és azok a vonalak nem változnak életed során), míg az aktív (többségben: jobb) tenyérben találod az aktuális életutadnak megfelelö torzulásokat változásokat; ezért is "olvassák" ezt a leggyakrabban, ha információkat kér az illetö.
[kriszta racionális malíciózitása ehhez: azzal dolgozol baszics, naná hogy kopik... :D]

anyway, van a nagyujjad körüli domb, és az azt körbefutó életvonal: ha folyamatos, nem megszakított, akkor az életed is olyan lesz.
minél hosszabb és mélyebb, annál vitálisabb és életerösebb vagy... értitek, nem?
nah, hát köbö így megy ez a többivel is: fejvonal, szívvonal... akit érdekel, befizethet egy személyes, gyertyafényes tenyérjóslásra :P
nálam amúgy például kijött az egoizmus, hogy rögtön a negatívval kezdjem, meg hogy idös koromig fogok dolgozni. okos is vagyok :), de néha megkavar az ész és érzelem elvben összeegyeztethetetlen, bennem (tenyeremben) együttfutó kettöse.
(ja, és nem az én kezem az ott lenn, majd hülye leszek kirakni analizálni, mégmitnem...)

persze van még millió jelentösége a tenyér formájának, ujjaknak, börnek, a millió kis elágazásnak is... és vicces módon minél jobban beletanult az ember, annál vadabbul tünt minden passzolónak...
tudjátok, kicsit olyan, mint a halálkönyv (oké, "orvos a családban". én hívom halálkönyvnek, mert szinte nincs szimptóma, ami mellett ne állna, hogy még hány napod van hátra az életböl...), ha olvasod, rögtön mindened viszketni kezd és tutkóra érzed, mit érzed, meg vagy róla GYÖZÖDVE, hogy te, fenetudjakitöl, debizony elkaptad ezt a betegséget...

szerencsémre viszont nem is ezt akartam mondani illetve kifejteni :)

hanem azt, hogy ha a két tenyér hasonló, söt, megközelítöleg azonos, akkor annak jelentése az, hogy a megfelelö úton halad az életed.
márminthogy azon az úton, ami ki lett neked születésedkor jelölve.
és igen, jól sejtitek, most az következik, hogy felfedeztem, ellentétben minden egyes ilyen évi tenyérkontrollal, amit vécén ülve unalmában, mert kifogyott az olvasnivaló, megtesz az ember, hogy most valóban, életetemben esküszöm elöször, a két tenyér egyezik!!!

ami persze jelenthetné azt is, hogy elbaltázott életem ("anna örök"...) beteljesedik... de vasárnap van, hadd induljak mán ki az optimumból, hátnem? ;)




nagy unalmamban kézápolás közben amúgy utánanéztem annak is, hogyan kell atombombát gyártani házilag, az eredményt jövö hét elején publikálom, hegyezhetitek a ceruzát addigis. (grafit is kell bele, igen.) viszont a legviccesebb teendöm a mai napra továbbra is lábam ápolása, lásd lenti animáció, egyébként jelentem, köszöni már jobban van, a piroslámpás vibrátorom kifejezetten jót tesz neki, emlékszem, egyszer arra használtam, hogy... báh, hagyjuk szerintem :P

---

na, mi volt még?

ja igen, z épp küldött egy saját gitárriff-zenét, hendrix persze forog a sírjában :P, de apofámbefogom, mert picény napsugár volt az a három perc ebben a szürke vasárnapban.
viszont ami erröl eszembe jutott, az az hogy a minap életemben elöször gitároztam nemmagamban (rohadtul kezdöként), de még ráadásul dúdoltak/énekeltek is hozzá basszus, ergó tetszhetett nekik... :))) (vagy el akarták vele nyomni a bizbaszolásom, lol)
nos, és rájöttem ekkor, hogy igen, EZT a fílinget is be kellett gyüjtenem, hogy ha majd meghalnék egy nap (tudjátok, helikopter), ne duzzogjak utána túl sokáig odafentlent.

kurvagyorsan halunk meg, tenyér ide vagy oda, ugye tudjátok?

nacsakszóltam elöre.

lábadozva

elöre szólok, ez egy csúnyánbeszélö, delegalább multimédiás poszt lesz :)

kezdetnek itt egy animáció rögtön az elején arról, milyen gyakorlattal igyekszem elösegíteni, hogy hétföre tudjak megint járni:


mint jeleztem vala a fenti futószövegben, ugyanis tegnap sikeresen ráugrottam arra, amire enyhén korosodó, böszen túlsú általában emberkék ne nagyon ugráljanak... a lábamra. annak van egy olyan micsodája, nah, vádli, és az vádlóan jegyezte meg kis csattanó hanggal, hogy neki nem esett annyira jól az ugrabugra, mint gazdijának.

azóta, lásd fent, izomlazító gyakorlatok ezerrel, takonyszerü krémek, amiket még anyáméktól kaptam és inkább nem szeretném tudni, miféle állat miféle váladékából teremnek, de állítólag pont tökjók erre, ugyebár... és amikor azon van az ember, hogy egy hét múlva otthon legyen, mindent beszed, még akkor is, ha nem finom.
(amiröl jut eszembe, lehet hogy ezeket a krémeket nem is enni kéne? rögtön feltünt az íze, merthogy natúr póniló-kivonat, az oké, nade baszics attól még valami édesítöszert legalább belenyomhattak volna... hmmm... namajd éjjel kipróbálom a lábamra is.)

minekután ílymód kellemesen eltöltöttem a napot a gép elött, valamint az ágyban, párnák közt belezúgva szerelmesen egy új könyvbe, várom a holnapot, mennyire engedi a fenti gyakorlatokat gyorsabban csinálni, vagy sehogyseinkább.
vicces ez, nem?
hogy vagy a nagyon gyors, vagy a sehogyse a passzentos. na jó, ezen most nem agyalok tovább, a csend is jó valamire, ugyebár :)

aztán még multimédia, lássukcsak. nekiálltam például csomó letöltést bepótolni, merthogy megint fent van a demonoid-szerver, ami töktöktökjó, gyuszi szólj ha kell meghívó!!!

hogymicsoda?

hogy ez micsoda?

ill-le-gáhá-lihis?

emberek, mondtam én, hogy olyat töltök le, amit nem szabad? csomó együttes teszi fel ingyen és bérmentve a dolgait, vagy akár a koncertjeiket is. vagy ott vannak a shareware-gyüjtemények, adott esetben a public domain dolgok - én esküszöm csak olyanokra hajtok, nah.
de akkor rendben, beszélhetünk róla, felölem...

dolgoztam két évet az iparban (nem, nem abban... cöcöcö...)
és tudom, mennyi pénz jut egy cd-böl el az elöadóig - kb 2-3 %.
a többi megy a kereskedelembe és fehér porként a zenekiadók fönökeinek orrába - ezt most komolyan mondom!
az van, hogy egyszerüen túl kokósak voltak a kilencvenesekben felfogni az internetben rejlö lehetöségeket... és azóta is a hanghordozóba kapaszkodnak mint termék, ahelyett hogy a hangot terjesztenék mindennemü olcsó módon, jól leszedve persze arról is a sápot.
különben is: vegyél 600 gigabytos négymagos izombrutál számítógépet, meg merevlemezes lcd tv-t, meg 120 gigabytos mp3, mp4, meg mpnagyonsok lejátszót, meg dvd felvevöt, meg mp3-as autósrádiót, meg gigás wifi access pointot, meg merevlemezes dvd lejátszót, hordozható macbook, meg macfaszom külsö merevlemezt, 8 megás dsl hozzáférést, színes-szagos, okos sok giga memorystickes telefont...

csak egyet nem értek.

mire használhatom mindezeket legálisan, kezicsókolom?
semmire.

legálisan semmire.

tetszik, mikor a sony egyik arca sír, hogy lopják a filmjeiket, lemezeiket, másik szeme meg röhög, mert adogatja el a 100darabos írható dvd-ket, nyílván marinéni receptgyüjteménye mentödik rájuk világszerte...

lehet démonizálni a fogyasztót, de basszus a mai világban, ahol az internet adja a lehetöséget, ebböl ördögöt csinálni ahelyett, hogy ezt a lehetöséget meglovagolná az adott ipar, nemcsak, ahogy mondani szokták, bün, de óriási hiba is.

imhol egy egyszerü példa, a tartalom fontosságáról és a szolgáltató függetlenségéröl:

a klipp az egyik kedvencem, hidegrázós, amúgy.
nos, a zene jó, élvezhetö minöség volt, az audiovizuális összjáték megkapó, tetszett? igen/nem, mindegy, itt volt, ingyen volt. ha érdekel, úgyis megkeresed a többit, meg akarod majd venni, fogyasztani a product placementként belerakott szarokat, ésatöbbiésatöbbi.

most képzeld el, minden nézésért, nézömtöl, elkérnék ezért kétszáz forintot, ja meg a pluszáfát.

hová küldenél Te, kedves olvasóm, lólengeni?

úgyvan.

a halál faszára.

és joggal, jelzem :)

[bár azért kis türelmet kértem volna.
jelenleg épp nem tudnék lólengeni.]

---


kezdünk beleszokni persze ebbe a világba, lent valahol volt egy poszt, hogy mi lesz az ehhez már zsigerileg szokott generációkkal, a minap mondta ildikó, semmi különös, kapcsolatképtelen kis faszok nevelödnek, és lesznek majd még kapcsolatképtelenebb kiskisfasz gyermekeik.

ennyire gondolom azért nem rossz a helyzet még, hiszen [irony-mode on] csomó fiatalból lehet egyetemista, abból meg milliárdos, és boldogság vár az egész világon a fenenagy szabadságában mindenkire...[irony-mode off] izé... ha tud vele mit kezdeni, persze.

namost ehhez kéne a fantázia - emlékeztek a gyémántcsiszoló álmára?
(úgylátszik, ezen a héten minden mindennel összefügg. lesz még utalás a múltkori statisztikára is, nyugi...)

ajánlom mindenkinek, beszélgessen már el pár sort száz darab 17-20 éves formájú gyerekkel. mik a vágyai, meddig terjed a fantáziája, hogyan és miböl képzeli el a jövöjét... nekem szerencsére megadatik, évente kábé 50-70-el eléggé intenzíven összekerülök.

hogy képileg - maradva a beígérteknél - jelezzem a különbséget:

énkéremszépen ilyeneken nöttem fel:



a mai hasonkorú srácok pedig ilyeneken:




és csodálkozunk, hogy mivé lesz a világ??? ;)

kapcsolódva a fenti részhez, ugyebár felmegy a tinisrác, oké, -lány is akár, mondjuk valamelyik magyar torrentszájtra, és persze ott a két análszex közt letöltheti akár a, várjunk csak, mivolt a múltkor, jajigen, "pudingos sütemények" c. épületes müvet... tévedés ne essék, nem az análszex a gond, mármintmost... jaj, ebbe ne merüljünk bele, SEHOGYSEM, hülye vagyok hogy leírtam. tehát. nemis a pudingos süteményekkel van gond, tudnak azok finomak lenni, a kérdés inkább az, hogy mekkora eséllyel tölti le a srác az egyiket, és mekkorával a másikat. a lányokat most nem nézem, bár meglehet, ott is meglepödnék... a fent említett, internet adta elöny a tartalomszolgáltatásban egyúttal kicsit nehézzé is teszi a célzott terjesztést. míg - egyszerü hasonlattal élve - volt némi befolyása egy lemezkiadó cégnek arra, hogy minden hibája ellenére legalábbis szart ne engedjen a piacra, ha más nem, anyagi ("piaci", hah) megfontolásból, addig ez az internet és mindennek a jelenidejü, szinte korlátlan dimenziójú elérhetösége mentén, mint amolyan rendezö elv, sérülni látszik.

és egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy nem biztos hogy jó a teljesen szabadjára engedett önkiszolgálás, ha értitek mit akarok mondani. túl egyszerüen lépünk át egyik termékböl a másikba, és a fenti két illusztráció között nemis biztos hogy olyan sok az a húsz-harminc év ami fekszik, piszok gyorsan futunk mostanság, nemtom feltünt-e nektek.

az a generáció, amelyik megszokja, hogy mindenböl van másik, van nagyobb, van élvezhetöbb, "letölthetöbb" holnap úgyis... az az aktuális dolgainak megörzésében, preventív ápolásában sem fog elöl járni. voilà, az eldobható, instant társadalom, ahol mindenki amíg pofára nem esik kényekedve szerint él. és ha pofára esik, nincsenek eszközei a reflexióra, feláll, és megy tovább botorul ugyanúgy, ugyanarra. max jól elvezetgetik, félre is akár, például kukát gyújtogatni vagy testre ragszalagozott bombát robbantgatni.

(a saját magánéleti apropókra mutogatni most túl olcsó trükk lenne, elég annyi tán, hogy a múltkor velem szemben alkalmazott "megoldáskészlet" mint ezennel kinevezett márciusi "hónapszavam", nem épp meggyözö minöséget és mélységet mutatott, és igenis gondolom, hogy a személyes dolgokon túl ebben nemkevés generációs ellentét is feszült. mondhatni, ott kéznél volt egy gyorsan letölthetö másik szexfilm karnyújtásnyira, és használva is lett. [amivel végtére is én jártam jól lelkileg, ad absurdum, de ez más kérdés :)]
és egyáltalán nem biztos, hogy más lett volna az eszköztár akár úgy is, ha fontosabb lett volna az idötállóság. ha nincs meg, belül, akkor nincs meg. ennyi.
tudom, hogy majd lesz, akiben meglesz.
depersze fiatalgenerációs is nyugodtan próbálhat meggyözni elméletem helytelenségéröl, gyeregyerecsak, nemharapabácsi...! :P)


hová akartam kilyukadni?
jajigen.
csúnyán egyszerüsítek, tudom. nem mindenki ilyen, söt, akár nemis a többség, és csal a saját statisztikám... s ráadásul mégcsak az sem biztos, hogy ebböl bármi következtetést lehetne, szabadna levonni. lehet, hogy ez nemis (d)evolúció, csupán az emberiség egy röpke tréfája, mint a franciáknál az a 150 év amikor mosakodás helyett parfümözték magukat, azt is kinöttük különösebb lelkisérülés nélkül. (igaz, elnézve, hogy ök diktálnak a mai napig divatot és illatvilágokat... háááát, izé... ohlálá...)

vannak napok, amikor nézem öket, mármint a kölköket, mondjuk tanítás közben, és megszakad értük a szívem, még akkor is, ha tudom, hogy negatív értelemben véve kontraszelektált csoportjaim vannak, szerencsétlenek eleve azért kerültek oda elém (tudom, ez most valójában rám vett rossz fényt, lol), mert nem bírták a világ kihívásait, de ha belegondolok, hogy még mielött nekiindulnának már nincs semmi esélyük ezen a sárgolyón, merthogy rohadtul nincs ennyi képzetlen vagy aligképezhetö, drága munkaerönek megfizethetö tennivaló, és hogy életük végéig nem jut már más nekik, csak az análszex meg a pudingos sütemény, ráadásul mindkettö csak virtuálisan, akkor van egy olyan érzésem, hogy nemis biztos, hogy a múltkori 10-14 éves kontrollcsoport hülyeséget mondott, amikor azt kérte az ideális pasijától, hogy legalább jól tudjon nyalni.

meglehet, csupán szavakba öntötték valódi, megmaradt, internetröl összeollózott vágyaikat.


-


nah, most hogy jól körbecsaptam a lecsót majdmindenre ami a héten eszemben volt, szeretnék még kitérni egy eseményre, egy remineszcensre (mondják ezt így? mindegy, majd korrigáljátok) ami immár hetek óta nem hagy nyugodni.

gondoltam, mostmár megkérdezem:





alásszolgája,
valamint jóéccakát :)

0418

ötvözve:

a google a "véletlen"re öt és fél millió találatot hozott ki, a "tudatos"ra 1,1 milliót.

nagyon messze mennék most, ha azt posztulálnám ezekután, hogy

öt véletlen kell egyetlen tudatos lépéshez?

0417

vajon mennyi véletlennek kell megtörténnie ahhoz,
hogy megtörténhessen a tudatos?

a gyémántcsiszoló álma

[nem tudom, mire leszek ma éjjel képes,
mert botor fejjel, pár fragmenssel már rendelkezvén
beígértem apaitanyait... de megpróbálom,
nektek mindent,
úr a pokolban is úr ;)]

volt az a nyár - és már elöre bocsánatot kérek, ha ezt, vagy bármi mást régen már elmeséltem volna... tudjátok, vénember feledékeny nagyon, és el kell türni a milliószor hallott sztorijait... :P - szóval volt az a nyár, mikor anyám elvette öcsit, a nevelöapámat, akit piedone-kinézete ellenére öcsizhettem marhabüszkén akár a nyílvánosságban is :) , és mivel ez a házasság állampolgárságváltással is járt, nem volt egy évig útlevelem.

ami csupán azért jelentett bármit is, mert eladdig mindig úgy volt, hogy a nyári szünidöket komplett a német nagyanyáméknál töltöttem, egyrészt hogy ne feledjem a nyelvet, másrészt hogy ne feledjem a családot. elöbbinek örülök, utóbbinak pár kivételtöl eltekintve mondjuk a mai napig nem, de ez részletkérdés, cserébe barátválasztásban viszont mindig is piszok szerencsés kezem volt :) , kalapemelés elöttetek, Drága Társak, ez alkalomból is.

deviszont.

emiatt az állampolgárságbizbasz miatt effektíve azon a nyáron nem utazhattam, ha jól emlékszem ez hetedik és nyolcadik között volt, és meglehetösen, söt, roppant unalmasnak ígérkezett a szünidö.
öcsi - mint tengerész - járta a héttengert, anyám éjt nappallá téve dolgozott valamelyik intertouristban, ahol valutáért lehetett diplomatáknak nyugati árút venni (dohány, alkohol, kindercsoki, lego, matchbox, barbie, minden, ami nekem tizenhárom évemmel ingerem volt, na jó, nem minden, a dohány nem érdekelt, lol...), magam nem épp társasági gyermek voltam, rokonaink nem voltak hogy balcsizzak egy jót, egyszóval roppant kínosan unalmas idöszak elé néztem.

aztán egy este, valamikor június vége felé, tehát még a szünidö elején, anyu megjelent két kicsi könyvecskével. a munkahelyi könyvbiztos vitte neki, ö meg gondolta jót tesz vele egyszem fiacskájának. úgy emlékszem rájuk, mint ha tegnap kaptam volna, oké, itt is vannak tölem ötméternyire a polcon, féltve örizve:
francis carsac: a sehollakók
valamint
robert sheckley: kozmikus fönyeremény.

utóbbit hagyjuk, pedig a maradandóbb, értékesebb mü...
nade a sehollakók...!!!

szinopszis:
emberkék tünnek el a földröl. kiderül, hogy földönkívüliek rabolják el öket, akik szakasztott úgy néznek ki, mint mi emberek. szükség van az elraboltakra, köztük a föhösre, egy hatalmas, vérre (naná...) menö intergalaktikus háborúban egy csúúúnya, bogárszerü idegen faj ellen, mely támadja szegény békeszeretö emberszabású földönkívülieinket.
nosza, más se kell az elrabolt embereknek, önként beállnak a csatasorba, és persze meg is nyerik a háborút a végére.
tejútrendszer : csótányok - 1 : 0

anyway, nyílván nem egy korszakalkotó gondolatfüzér, manapság hatévesek hajmeresztöbbeket találnak ki, de ahhoz elég volt, hogy a müfaj szerelmesévé tegyen. és hát be is indult nálam valami, ami csúnyán betegessé fajult, egyfajta gyüjtöszenvedély, amely a "mindegy, csak sci-fi" irányból közelített, és néha majdnem eljutott a "minden, ami sci-fi" konzekvenciáig... :)

ez legelébb is kimerült abban, hogy begyüjtöttem az összes 45 utáni magyarországon megjelent science fiction - vagy annak kikiáltott - könyvet, erröl valahol már írtam tavaly. fehér géza a vega scifi egyesület számára saját könyveiböl összeállított egyfajta bibliográfiát, amibe összelistázta az akár legvadabbul is a tematikával összefüggö müveket.

egész nyáron jártam az antikváriumokat. vettem és eladtam, gyüjtöttem és cseréltem, bejáratott budapesti körbeútvonalam volt, két-háromnaponta jártam nyolcóra antikváriumi nyitvatartás alatt végig, kábé 15-20 boltot érintve, s a köztes napokat és az éjszakákat persze olvasással töltöttem. ismertem már az eladókat, egyikmásik helyen direkt félrerakták a hiányzókat (könyveket, nem eladókat!), és nemkeveset fizetö vendége voltam az elsök között a két budapesti maszek antikváriumosnak, akik begyüjtötték a kis kozmosz fantasztikus könyveket, de a ritkábbakat is, a hetvenesek elejéröl, és néha egy-egy régi wells-t is odaadtak olcsón.

a papír, a régikönyv illata most is itt van az orromban, nemcsak azért, mert itt sorakoznak társakként a hátam mögött, hanem mert ez egy olyan illat, mint amilyen lesz majd, mikor a gyermekem vehetem elöször a kezembe, csókolhatom s szippanthatom, simogathatom orrommal.

amíg élek, nem felejtem már el.

a könyvek lettek relatíve magányos gyermekkorom közepette a barátaim, értük a világ végére is elmentem, scifi-találkozókon vettem részt, klubtag lettem, még szerveztem is találkozót késöbb, gondosan katalogizáltam mint egy könyvtáros, gyüjtöttem a helyet magamnak, és persze olvastam, szívtam magamba, ami csak a kezembe került... késöbb nemcsak science fictiont, hanem mindent, ami megtetszett.

(namost kis zárójel. ami az én irodalomfogyasztásom illeti, azon bizonyos nyár elött épp dackorszakom éltem át. az elsö kötelezö olvasmány, amiböl komolyan, tényleg készültem, a "légy jó mindhalálig" volt, egy iszonyúan hónaljszagú, szenvelgös bizbasz, bocs, ha most lélekliliomtiprok.
mindegy, ez a barom irodalomtanárnö erre hogyan honorálta az exceptional készülésem?
olyan kérdésekkel, mint hogy "nyilas misi mikor bögte el magát?" [micsoda faszság, végig bögi a könyvet], "mi volt a kedvenc tantárgya?", "és hogy hívták annak tanárát?" [anyád!], naszóval ilyenek, naná, hogy hármast kaptam. ezekután persze csesztem olvasni a kötelezöket, ennek a nönek? hát hülye vagyok én?!)

vissza a bibliográfiához. gondolom, ciki lett volna beismerni, hogy magyarország nem éppen élenjáró az ilyetén müvek publikálása terén, ezért jobb híján betettek mindent, amiben csipet fantázia akadt, ettöl függetlenül viszont nyugodtan elvonszolhatta volna magát akár a "magasirodalom"nak sznobolt régióba is, úgymint pl.
ajtmatov, évszázadnál hosszabb ez a nap
bacon, új atleóntisz
borges, komplett életmü
bulgakov, mester és margarita
golding, legyek ura
jókai, jövö század regénye
keyes, virágot algernonnak
marquez, száz év magány
merle, életmü minusz királyregények
more, utopia
platon, állam
swift, gulliver
twain, egy jenki artúr király udvarában
tolkien, gyürük ura
vonnegut, komplett életmü

mindmind amúgy öszintén ajánlom, ezek nélkül nem lennék, aki vagyok, és köszönöm, fehér géza, még ha önmagában hülyeségnek is tünik scifi-íróként számontartani középkori szabadgondolkodókat, modern agnosztikusokat, adott esetben birodalmi kételkedöket, vagy poros könyvtárból tündércsillámot ébresztö nyelvészprofesszorokat :)

ezek, no meg a "valódi" sci-fik mentén kibontakozott ott és akkor számomra ugyanis egy olyan világ, a fantázia olyan soha most már, míg le nem hunyom szemem szünni nem akaró tárháza, hogy elmesélni nem tudom...
csupán legeslegnagyobb vágyamként megélni, hogy mindezt, amit kivált belölem: gondolatot, félelmet, egyáltalán, bárminemü érzést, nagysággal megtöltött végelátatlan ürt; ezt az egész örületet, amelyben gyönyörü, kaotikus rend uralkodik... szóval mindezt úgy de úgy megoszthassam közben mindenkivel,
veled,
veled,
meg Veled is, igen, Teveled,
meg az egész világgal,
mert az nem lehet, hogy ennyire gyönyörü, fantasztikus, kimondhatatlan dolgok, amiket érzek, csak egyetlen embernek jussanak.
és tudompersze, oké, hogy mindenkinek jut, csak épp más és más, a maga kis piciny világában, amit ugyancsak szeretne megosztani mással... és hát ettöl szép az élet, nem? hogy ennyi milliárd kis pici világ van, és néhányansokan szeretnék továbbadni... mert jó, annyira kimondhatatlanul jó látni mosolyt vagy boldogságot arcokon.
én most itt veletek együtt merengek ezen, és ha valaki is ezek miatt kedvet kapna egy ilyen fura csillagpalást-starwars-varázslóvilág megtapasztalására, vagy ennek a tapasztalatnak a továbbadására, akkor már nem éltem hiába, és ezt most komolyan mondom.

feküdni egy hatalmasnak tünö, éjszaka tücsökparadicsommá váló német falusi focipálya kellös közepén nyárderekán, tizenvalahány évesen, pár évvel, miután ugyanezen a helyen lött rád a határör, felnézni az égbe, és érezni ezt a hatalmas,

ISZONYÚAN HATALMAS

csillagpalástot rád borulni, nézni a lüktetve csillogó kis gyémántszemecskéket, elképzelni a végtelen ürt köztetek, az idegen napok rendszereit, bolygóit, kisbolygóit, az esetleg velükegyütt pislákoló idegen életet, a távolságot, amit befutna egy rakéta, az idö, ami közben elmúlna a földön, az a végtelen magány, ami mégis olyan furcsa hogy meleg, és egyáltalán nem ijesztö, ha jobban megbarátkoztál vele, a sötétségben lakozó szépség és erö, a fényes szavak, amik teszik valójából végülis nem fekete-fehérré, hanem csillogóvá, és mindazt a gondolatot, amit érzel, mert birizgálja közben, szinte az életbe visszahúzva lelked, egy füszál a combod, mialatt egy másikat pedig épp rágicsálsz, és vigyorogsz, mert tudod, hogy nem gülüszemü szörnyetegek a földönkívüliek, hanem bárki és bármi, amit csak akarsz... és kezded megfogalmazni magadban, hogy ki is vagy valójában, mennyire is semmi, galaktikus mértékben, és mégis, mennyire is a minden, galaktikus mértékben is akár... és hogy ez a szó, ez a mondat, hogy TE VAGY A MINDEN, mennyire tényleg a minden (és mennyire nem szabad felelötlenül mondani majd egyszer...)
nos, mindez, mindenez, csodálatos, felemelö, magaddal ragadó, és megmutatja, mennyire fontos az,
hogy élsz,
hogy gondolkodsz,
hogy fantáziálsz,
hogy reménykedsz és küzdesz és botladozol és felállsz és szidodakurvaanyjátdemésztovább, és megérintesz útközben lelkeket, megfeledkezel néha a sajátodról, beszippant a kasza, mármint - most még csak - a pénz, a hajtás, a mindennap, s néha elmerengsz egy szépségen, akármilyen jellegü is legyen...

de aztán továbbállsz, adott esetben szomorúan bólogatva, mintha valami idegen ország idegen városának nekedidegen nevezetességeit járnád végig.
ha még nem volt meg ez a kozmikus pillanatod... ez az eggyéválás a végtelennel...
akkor nincs is mire emlékezned, nincsenek gyémántok az életedben, de ráadásul mégcsak nem is döbbentél rá, hogy valójában képes lennél csiszolni öket.

úgy éled le az életed, hogy végig ott voltak feletted a csillagok, életed minden éjszakáján, és mégcsak észre se vetted.

nos, nekem ez a felismerés a scifi, ez a gondolat science fiction, a tudományos fantasztikum, a fantasy, a misztikum, a mese, a rege, a monda, az alexandriai könyvtárban pusztult piramis-tervrajzok, s a lascaux-i barlang falán a "mi lesz majd ha megtaláljuk a mammutot" rajzok.

végtelenül hálás vagyok minden ember megosztott fantáziájáért, mert élhetövé teszi, söt igazán EZ teszi élhetövé, az életemet.
és lehet innen aztán elmenni hit, vallás, gyanú vagy hóbort irányába, marad a végtelen egyszerüsége annak a szépségnek, hogy megáldott minket a ..................... (tetszés és világnézet szerint kitöltendö!) azzal, ami egyedüliként különböztet meg az élövilág egyéb teremtményeitöl:

fantáziával.


ha én nekiállok kapcsolati hukmecolásnak, "mi lett volna, ha" címszóval... az semmi más, csupán egy ujjgyakorlat. nem azt kérdem, képes lennék-e legyözni a bogárküllemü alieneket, hanem a magam és társam belsö, csótányformájú paráinkat. tudok-e alkotni védöfalat, lebontani üvegkalitkát és kordonokat, határon innen és túl... és tényleg meg tudom-e élni a mondás velejét, hogy a szabadság az általunk emelt kerítések túloldalán található.

a fantázia szabaddá tesz. képessé tesz.


emberré tesz.


---


tudjátok,
mi a gyémántcsiszoló álma?


hogy az emberek észreveszik, a gyémántok ott tündökölnek mindigis...

felettük,
körülöttük,

bennük.

0416

hamár a témánál vagyunk...
azt mondják, az osztriga növeli a szexuális teljesítöképességet.

nos, én ezt soha nem tapasztaltam!

persze az is lehet, hogy mindig túl korán teszem fel...

0415

fiúk!!!

jelentem, még van remény!

a "he" szóra másfél milliárd találat jutott, míg a "she"-re csupán feleannyi, 700 millió...

(ehhez képest viszont szinte riasztó, hogy három és fél millió a hermafroditákra...
ezen azért most elgondolkodtam picit.)

így múlik el a világ dicsösége :)

fenenagy jó dolgom, az van :D

ez az elsö hetem, mióta visszajöttem otthonról, hogy nem kell délelöttönként tanítani.

kialvás van ezerrel, meg teázgatások, újságlapozások magyar tévé elött (upc direct-nek nem beköpni!), simogatom a karom, mert picit libabörös néha, van rá okom de csitt :), valamint otthon vagyok, pihi, blogolvasás.

azazhogy részben a sajátom is, vissza.

és azt látom, basszus, hogy itt röpke 10 nappal ezelött miket írtam... meg egykét nappal elötte... egykét héttel elötte... s tudom, érzem még mindig csontjaimban a két hónappal ezelötti életérzést is, itt hordozom magamban, a most már mindörökre prolongálva konnotált konstans fejcsóvá lással egyetemben, és azon gondolkodom, hogy nem lehet igaz, MENNYIRE NEM LEHET IGAZ, hogy bennem ilyen gyorsan mozognak ideoda ezek a dolgok.

mert - és oké, ezt most nem muszáj elhinni, messziröl jött ember sokat mesélhet persze, de - ÉN TUDOM, hogy ezek mennyire öszintén megélt, ott és akkor átgondolt dolgok voltak belölem, ÉNBELÖLEM, és ha nem konstans egy kívülálló számára, akkor hát istenem, halandó volnék, plusz énblog, igen, EZ a pasi, ha nem tudnátok, egy komplett énblog (mindigis volt, ezért maradt ennyi története), a legtöbb pasi persze rohadtul az, csak nem írja meg, mert még arra is lusta.

oszt nekik meg majd jön egy lány, és a fel-le dolgokat megírja helyette, napuff, kicsit másik szemszögböl, s jól elvannak... kapcsolatevolúció ezerrel, sic transit gl... jajnem, ezt lentebb jobban fogom tudni elsütni majd, pillanat ;)

namindegy, viszont ilyenkor átolvasáskor - nekem - természetes az is, hogy az ember elkezd azért saját értékrendszerén tünödni, ha a dolgok változása, egy kezdetben ennyire fontosnak tünö embertöl, söt, A (legalábbis ideiglenesen) legfontosabb embertöl való megválás, elszakadás lélekben is ennyire gyorsan le tud ülepedni, a tanulságok levezetödnek, és kész...

kicsit meg is nyugtat...
meg picit persze meg is riaszt, hiszen könnyen azt a képzetet kelti, hogy ezek szerint nem is volt sose komolyan megélt, vágyott, komolynak értékelt... :)
s az ilyet nem szeretem. a hamisat, a félig-et. mindenbe belerohanok, és sose tudom, mikor vagyok sok, mondja erre csaba, [CSABA! MOST NEM IDENÉZNI!!!] és bár ö még nem isten, de azért mond piszok fontosakat, igazakat, viszont én akkor is mindig a komplett elöadásra váltok jegyet, max nem tetszik a vége.

anyway, ez az egész vibrálás most inkább megnyugtat, mert ami bennem van, harmincas pasiként, hogy most már okéoké, volt csomó vicces, kevésbé vicces, de mindenképp részletgazdagon megélt életnapom, egyrészt a holnap fejemre esö helikopter rémképével (nem tudom, miért ez van bennem, és nem egy ételmérgezés vagy egy egészéjszakás szexuális interakció folyamán bekövetkezett exitus [jajénszegény, jaj, lol - erre írta tán Petöfi, ágyban párnák közt?]), másrészt a megérzett, megkívánt megállapodás (pár/társ, otthon, késöbb majd gyerek, folyamatosan barátok, szeretetmelegség, kuckó, utazások néha, meg ilyenek) ódiumával, szóval mindaz ami bennem van ezzel kapcsolatban, az, úgy tünik, segít túllépni a csalódásokon, büszkén/dacosan/bután (*nemkívánt törlendö) felszegezett fejjel belegyalogolni újfent a világba, nem vénnek való vidéken otthagyni felszántott, méreggel fellocsolt ugart, vagy akárcsak nevenincs sivár semmiséget, adott esetben pedig rothadósra mosolygó paradicsomot, bocsaképekért ;)

okéoké, látom már, metatext-komplikáció... :D
tehát: jónak látom, érzem, hogy hamar fel tudom magamban dolgozni világom origójának az elvesztését, azt a tényt, hogy minden jel ellenére tévedtem az ahhoz tartozó lány megítélésében, ésvalamint erre egyrészt most már se nem haraggal, se nem kalandkereséssel nem válaszolok, hanem valahogy visszapörgök önmagamba, és onnan megint kifelé ezekkel a dolgokkal a puttonyban... s mostmár (már most!!!) ott van megint a szél, feltámadt, lobog a hajam kicsit, és libabör is néha, ahogy fent írtam.

(s most talán a múltkori, hazatéréssel foglalkozó posztom is tovább finomodott ezzel.)

együttgondolkodom másokkal nagyon gyakran ezeken, mostanság (szegények...), és kaptam valami nagyon megdöbbentöt is, valamit, amit sose így láttam... és szerintem mások se, akik szídtak, szídnak :)

hogy nevezetesen csomó ember átesik az életében megannyi tapasztalaton, megél dolgokat, belelép munkákba, családi helyzetekbe, kapcsolatokba... és megnézi, mi történik, vagy BEnézi, mi történik.
én meg itt sakkozok magamban, ezer lépést meg még egyet, és próbálom kitalálni
elöre, mit csináljak,
közben, mit ne csináljak,
és utólag, mit kellett volna másképp csinálni... :)

ami elsö pillanatra - s nyugi, adnak is érte a kapcsolati piacon hidegetmeleget - jónagy baromság.

merthisz az életet élni kell, nem tervezni, valamint nem azért lett kitalálva, hogy neked jó legyen...
TE vagy azért kitalálva (s felelös is), hogy neked jó legyen...

nadeviszont:
ha már egyszer ilyen örültbebaszott feje van az ember fiának... miértisne használja?!

most ugyanis felmerült ebben a kontextusban egy pozitív vetület is, és hálás vagyok nagyon érte :)
hogy tudniillik ezt lehet úgy is látni, hogy másnak adott esetben nem túl finom stációkon is át kell lépnie, jónagyokat sérülve akár, hogy tovább tudjon haladni, míg én meg ezek szerint - ha néha rosszul is, meg akár hosszan is, de összességében legalábbis haladva valamerre - mindezt megpróbálom megoldani fejben... a múltat, a jelent, a jövöt... (tudomtudom... irrealista idealista vagyok, lol) és ez tökre jó, mert aki jön felém, az ebböl profitálni fog majd, ebböl a tudatosságból, minden beépített hibázásom ellenére.

meg talán én is,
még akkor is, ha néha túltudatosítok, túlkomplikálok some fuckin' simple things... :D
ezt is megtanuljuk még. a lassúság szeretetét, a könnyedség elfogadását, a türelmet és nyugalmat.

mindenesetre ezeket a múltheti, -havi posztokat olvasva s a mostani, éppen a hétvége óta finomhangolódó, picit már a jövöbeni szépekre készülö bensömbe is bele-belehallgatva, úgy tünik legalábbis a fentiek alapján, hogy egyre gyorsabban tudom feldolgozni a a dolgok fejbeli részeit s továbblépni.

és amit hülyeséget mondtam, mondok, hogy jójó, de honnan fogom legközelebb tudni, hogy nem nézem be nagyon megint... az azért, nagyon halkan és bújtatva árulom csak el, bennem csak a felszín, nem is bennem, lol, hanem rajtam.
tudom, hogy legközelebb is megint ezerrel fogom magam beledobni, ha megérni látszik, és max talán picivel tapasztaltabban most hamarabb vennék észre figyelmeztetö jeleket, feltartott mutatóujjakat, s korrigálnék, hinni akarván a sors alakíthatóságán... bár persze az igazi az lenne, ha olyanra sose lenne szükség, héé, ne röhögj, álmodni szabad még AZ ideálisról, nem?
tökéletes nincs, tudomtudom...

s ez az "ezerrel bedobódás" valami újba nem azért van, lesz, mert felületes vagyok, hanem ugyanazért, amiért tíz nappal ezelött, meg elötte levö nap, meg két hete, meg két hónapja... meg amiért az egész életem olyan, amilyen...:
gyors, botladozó, öszinte, buta, kedves, énközpontú, gyerekes, csillogó, kétségbeejtö, eröt adó, reményre jogosító.
gyors a fejem... és persze rohadt gyakran útban is... na de erröl már beszéltünk, nem leszek (még) redundáns(abb).

---

s akkor a végére, mondhatni a hét statisztikája, kis felengedésképp, mert a fenti bizonyára nemcsak hosszú, unalmas és kifelé tök semmitmondó volt, de legalább kellöképpen száraz is:

kéremszépen, egy kollegina csinált egy felmérést három osztályában - ö velem szemben rendes iskolában tanít - a 10 és 14 év közötti lányok körében (minta: kábé 45 fö, válaszmegtagadók aránya kábé zéró) arról, hogy számukra milyen lenne az ideális srác, barát, pasi, férj, akármi hím.

nah, úgy döntöttem, hogy az eredmény szempontjából, valamint az eljövend generációk elvárásait illetöen márcsak karakterológiai okokból én akkor ezt most elmondom.

- legyen jó kocsija,
oké, ez rendben.

- pénze.
megértem, a mobilgyártók egyre cukibb telcsiket hoznak ki, valamiböl meg kell venni.

aztán kezdödik a keményedés:

- segítsen a háztartásban.
namost nem csapom le a magaslabdát, hogy ezek szerint mit látnak otthon, ha ezt specifikusan igényelnék, ebben a korban már.

s idáig rendben, nem épp egy kinsey report, belátom...
nade nem volt megállás!
az intimebb szekció vezette is egyúttal a válaszlistát.

- legyen jó az ágyban.

ehelyütt kicsit megemelkedett egyik szemöldököm.

- ne legyen szörös a melle.

oké, megint megnyugodtam, s ezt ráadásul még támogatom is, túl azon, hogy bírom a higiénia-témát, leginkább én sem szeretem a szörös mellü lányokat, jogos, ha fordítva is elvárják :P

aztán elöbb még csupán emelkedni készülö szemöldököm fennakadt a top válaszon, huszonvalahányan adták meg, ez nem bohóctréfa, uraim, ez a jövö!
kéretik megkapaszkodni:

- hogy jól tudjon nyalni.


mégegyszer ismételném a korosztályt: 10-14


na s akkor most mondom azt, hogy sic transit gloria mundi :)


tefigyeljide, lányok!
ha ezt ennyire leegyszerüsítitek a pasik számára, ne csodálkozzatok, ha elsorvadnak nyelven túli izmaik!

agyban, plö.
(nem, nem elírás. nem ÁGYBAN, agyban. ott is van.
én már csak tudom... amennyit izmozni szoktam egy problémán, lásd fentebb akár... :)

szóval ennyi, kedves cukrosbácsik, félre vannak tájékozódva!
nem nyalÒKA, hanem nyalNI.

nemmindegy :)

---

a mai zene pedig a Tiéd, ha majd ezt elolvastad, igenbizony, csak a Tiéd :)
úgyúgy,
tudodte,
látod.

"Things are never what they seem,
can't explain the reasons why
The illusions that we see,
the many faces of our lives"

0414

a "no" szócskára öt és fél milliárd találat jutott, a "yes"-re ehhez képest csupán 800 millió.

ez, mégha hozzávenném a "yeah", "yo!", "fuck, yes!" variánsokat is, szerintem csupán két végkövetkeztetést enged meg:
1) kifejezetten negatív beállítottságú az új évezred emberisége,
illetve
3) az internetet nök írják.

nem tudom megítélni, melyik a pesszimistább variáns...
és mintha a végkifejlet - armageddon, of course - hasonlítana is :PPP

0413

figyelem, rekordkísérlet!

megpróbálom kideríteni, melyik szó kapja a legtöbb találatot a google oldalán. (jólvanna, unatkoztam.)

jelenleg az "and" szócska vezet, csaknem 10 milliárd találattal.

egész úton hazafelé elött gondolkodám

gyerekek!

ez nem ilyen egyszerü!

ennedik emlékeztetöt kaptam a minap, hogy ne másvalakiért akarjak hazamenni, hanem magamért.

nemár.

oké, meglehet, az, hogy hogyan kerültem németországba, predesztinálni tünik arra, hogy egy kapcsolatért otthagyjak országot és elmenjek egy másikba...

három dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban megmutatni nektek.

egy: HA még így is lenne, NEM lenne baj, hibás, rossz, felelötlen, hülyeség, satöbbi.
kettö: attól, hogy EGYvalakiért tettem, még nem jelenti, hogy a fö motivációm valaki másért is ez lenne kizárólagosan
három: ha még ki is derülne, hogy a konkrét motiváció nem jött be (lásd Silke, mint "ok" az idejövetelre), nem okolnám öt semmiért (lásd az adott poszt), se a kijövetelért, se az itteni sorsomért, de még azért se, hogy kidobott ideérkezés után egy hónappal. (a mostmúltkori mindenesetre ODAérkezés ELÖTT dobott ki, ez egyfajta fejlödés, nem? lolll :)))

---

nosakkor, numeró únó.
miért rossz az, ha valakiért, vagy jobb esetben valakiért IS jönnék haza? nem természetes, hogy ott akarok lenni, ahol a párom van? és én mirefel követeljem, hogy Ö adja fel az otthoni, bejáratott életét? ha ráadásul nekem könnyebb otthon beilleszkedni, mint neki itt kint? (más kérdés lenne, ha ketten együtt el szeretnénk menni kanadába, vagy új-zélandra, merthogy ketten együtt úgyis sziget lennénk, bárhol, magunknak, mentö sziget az életben, mert az élet olyan hogy abban jobb a kétfös mentösziget, mint az óceán! amely óceán még jópofa is lehet, meg egyefene, a felkínált változatban épp nem is úszkál olyan sok cápa... de akkor is. ketten könnyebb minden. egyszerübb. és nem utolsósorban: szebb. a szar is szép szar, ha valaki néha hozzád ér. jaj, bocsánat a képért, most látom csak, lol. namindegy, ha valaki ezt kellemesnek tartaná, mármint a két úticél bármelyikét, vagy akár másmilyent is, francia kis folyami csatornán árúszállító-provencefestö-várépítö-zenélö-alter-élet, vagy ezerszigeten nem mártani, max lábat a csatornába egy kishídról, vagy izlandon két tündérlak dombocska töszomszédságában, vagy bárhol, ahol két ekkora szív még mindenbe belefér... akkor szóljon, és újra beindítom az "akarsz velem járni?"-szavazást, lol, és aztán tessékcsaktessék...) jajholtartottamelakadtamjaigen: tehát mirefel követeljem, hogy ö jöjjön?! naná hogy én megyek, és érte is, miatta is... de ez nem teher, azistenit már, hanem egyszerüen ter-mé-sze-tes!!! a dolog rendje, ha szeretlek, bébi! :D

kedö: itt ugyanis az a kérdés, hogy az amúgy is érzett igényemet hogy hazamenjek mennyiben sürgeti, változtatja, finomítja, itteni elökészületét egyáltalán befolyásolja az éppen aktuális valaki. a múltkori esetben világossá vált, hogy egyrészt vannak bizonyos elökészületek, amiken hamarabb érdemes, már itt kint, túlesni, just in case úgymond, és ezek áprilissal amúgy mind le is zárulnak most már, úgy látom... másrészt pedig nem szabad hinni abban, hogy ha hazatértem, akár közös kuckóba is rögtön, merthogy úgy könnyebb lenne, mondaná ö esetleg... szóval nem szabad hinni neki ebben. bármi történjék, akkor is teljesen magamra s régi barátaimra tudjak támaszkodni. (mondjuk anyuékhoz is bármikor lemehetek, max falukocsmáros leszek megmaradt életemben, annak is lenne szórakoztatási értéke...) . szerencsére ezt az aktuális események, úgymond élestesztként, kitünöen be is hozták, igaz, ezúttal - anyám legnagyobb sajnálatára - nem maradtam lesencén robibátyámként a csehóban :))

éshárom:
a saját hibáim határsemlegesek, lol
mindegy, hogy a kapcsolat mely fázisában történnek meg, mely országában. a lényeg viszont, hogy attól hibák, mert xy-al lettek elkövetve.
mással, egy jobban irántunk elkötelezett kapcsolatban, én sem így követem el öket, s ö sem így értékeli, rendezi le.

ezt ha felfedezi az ember, nem mérges másra!

nemtom, ezek most mennyire voltak világosak, a lényeg viszont az lesz:
magamért, magam miatt megyek haza, igen.
hogy hogyan, milyen gyorsasággal, milyen mértékben mekkora hidakat égetve itt magam mögött, milyen költségvonzattal, hova belelépve, mit itthagyva... nah, az viszont megintcsak teljesen természetszerüleg egy adott pillanatban meglévö párom vagy nempárom függvénye lenne.
mert azért lássuk azt is: ha nincs otthon senkim, a késztetésem is lassúbb és kisebb, hazaFUTNI.

viszont éppen ezért, miután már ott vagyok, akár a semmi közepén is, mint anno Silke után... akkor se haragudnék rá.
mint Silkére.

mert jót tett velem. merthogy én otthon, tudom, jót teszek magammal.

tennék máshol is, valakivel.


de otthon egyedül is tudok jót tenni magammal.

mert ott otthon vagyok.


ezennyi, ilyenegyszerü.

az igazi dilemma, hogy otthon a hatékony kis emberkék nem díjazzák, ha valaki folyton gondolkodik, akár túl is gondol dolgokat, és próbál rájönni, minek mi a háttere vagy vonzata, hogy lehet a legoptimálisabban megoldani... by the way, mondtam már, hogy fele királyságom egy agykikapcs-bizbaszért? szóval ott az a menö, ha valaki "tudja, mit akar, és el is veszi magának".

amíg nincs optimum-munkám, senki leszek otthon. ami különben nem érdekelne, ÉN nem az vagyok, aki a külvilágnak él, és ezt mondom a nyílvános blogomban, igenis!, viszont persze otthon csak így fut a szekér, különben belepusztulsz, mármint szó szerint, nézzetek körbe, nemkevés ex-életmüvész árusít fedélnélkült, kedves xy ilyenkor valszeg benyomja a központit és gallérját összébbhúzva, mintha fázna, érdeklödni kezd a jobboldali kilátás iránt. továbbra is anyway... a múltkori posztomban leírtam, szeretném, ha Budapest élhetöbb lenne, nemcsak nekem... és a vicc az, hogy komolyan gondolom. detovább: a dilemma ugyanis csupán egyik része az otthoni serpenyö. a másik, hogy mostanában olyan projektjeim vannak itt, amelyek hosszú évek gyömölcseként gyakorlatilag fix fizuval látnak el a következö hónapokban, pedig kötetlenül, óradíjat számlázva dolgozom... másrészt a szakmai kihívások is itt vannak, érdekelnek.

a munkám ideköt... hateccik, a pénz.
a lelkem húz haza, iszonyúan.


ezekután, kérem mondjátok meg, valóban akkora bün lesz-e, ha azt érzem valaki miatt, s azt mondom valakinek majd:

igen, miattad jövök most haza!

???


de lécci úgy magyarázzátok el, mintha egy ötéves lennék.
vagy férfi.
tudjátok.

0411

a tegnapihoz még eszembe jutott, hogy persze szóseróla riasztóbb lett volna a felirat a balatonról ismert "zimmer feri" táblával kombinálva.

bentlakásos instant ezotéria, lol... francba a wellness-fürdéssel!

bübáj-tréning, tenzorfutás az aktívabbaknak, plusz vudu-kalandtúra, és igény szerint pihentetö pentagrammtetoválás saját speciális szoláriumunkban!
sámánoknak kedvezmény!!!

basszus, már megint milyen zseniális üzleti terv.
tuti újfent lenyúlja valaki rojaltik nélkül!!!

a kellemesen pomádéhajú bárzongorista helyett mindenesetre joe bonamassát alkalmaznám, ördögi, szerintem.

0410

a minap egy kirakatban a következö hirdetésre figyeltem fel:
"kártyavetés, rituálék, satöbbi (kiemelés tölem! r.) ezentúl itt is..."

nos, még az ezotériára csupán mérsékelten fogékonyként is olybá tünik nekem, itt mintha picit félvállról vennék a látszatot :)

0409

amelyik kutya harap, nem ugat.

legalábbis harapás közben.

sarah slean

ide nektek sarah slean.
tessék nagyon megszeretni!

leggyönyörübb emlékem,
és legnagyobb hibám.

0408

a kommunikáció az én definícióm szerint az információ, közlés és megértés különbözöségének emergáló egysége.

ezt persze így kicsit nehéz kommunikálni... :)

0407

kedvenc filozófusoddal beszéld meg alkalomadtán, hogy egy making of készítéséröl szóló dokumentumfilm vajon a metaontológia kategóriájába sorolható-e...

...vagy csupán a cserzés ösrégi, lassan kiveszö müfajának mediatizált változata (hány bört lehet...)

hülyeségpersze

tegnap volt néhány perc, pillanat, amikor úgy éreztem, meglehet mégis azt kéne tennem, amit barátaim többsége ajánlott, detényleg, köszönöm az ötletet,
Neked föképp, jólmegmutattad, jólbenéztem.

dugni valakivel, egyszerüen a dugás öröméért, a feledés hatékonyságáért.

két felnött, aki elfogadja ezt, no strings attached, élvezni egymás testét, a közelséget, esetleg az ölelést, lett légyen bármilyen idegen (az elején).

nem tudom, eddig valahogy nem voltam képes rá, alkatilag.
nekem mindig... nos, kellett az az érzés, a bizonyosság, hogy ö az igazi...
(jó, oképersze, racionálisan: egy legalább potenciálisan, késöbbmajd igazi)
akivel majd Egyszer.
tudjátok: kölkök, életemmel védenivaló élet, ilyenek...

nyugi, röhög is rajtam abszinth ezerrel, tök jogosan persze :)

nem tudtam elképzelni, illetve túlságosan is, milyen az, mikor másnap reggel felébredek mellette, vagy akár csak az aktus után pihegek, és viszolygok, fizikailag képtelen vagyok úgy ölelni, mint bárki mást, akit szerettem.
(és persze tudom azt is már, ez a viszolygás milyen a valóságban.
volt már.
és többé, épp ezért gondoltam, nem akarom.)

az van, hogy lehet viszont, pont most van itt az ideje ezen túljutnom.
tudjátok.
"férfias lenni"...
vagy
"gyáva, de elég erös is hozzá"...
van rá mostanában példaképem.

ahogy piggy írta rohadtjól - az élet túl rövid ahhoz, hogy leálljunk valahol...

és legyen bármilyen banális, buta, gyerekes, dacos, rugdalózó konnotációja, egyszer lehet hogy nekem is ki kéne próbálnom egy vizipólóst.

nah?
megteszem? nem teszem meg?
hölgyeim, uraim - akkor a téteket :DDD

tudjátok.
mint a lovin.

ott is úgy vesztettünk, hogy végül nyertünk.

vagy fordítva?

mindegy, már nem emlékszem.
szerencsére lényegtelen.

---

efenti hülyeségtöl eltekintve meg amúgy annyira, annyira boldog vagyok!
nemiscsak föképp boldog...
megkönnyebbült, felszabadult.

ezt úgy de úgy megúsztam... *homloktöröl*
borsódzik a hátam a gondolattól, hogy ezt picivel, bármivel is, késöbb játssza el velem... ;)

köszönöm!

látjátok?!

kis kommunikáció, és máris minden rendben :)

ennyi csak. tudnom kell dolgokat, a túloldalról is, és annyi de annyi sok pici és nagy puzzle, hiba és vétlenség végre a helyére kerül...
és fontos, rohadt fontos látni, hogy - igen, megint kriszta mondott igazat: "a működéshez mindkét fél részéről kell(ene) türelem, megértés, nyílt kommunikáció"... nem volt, itt azért valaki cinkelt kártyákkal játszott... - szóval fontos látni, mennyi az én felelösségem, valójában, és mennyi nem. mert a túldémonizálás nem segít, a felesleges remény meg lélekpusztító volt eddig is, és lett volna még nagyonis a következö hónapokban.

hach... :D
nagy levegö be... benntartani... nagy levegö ki :)
annyira nyugtató, jó érzés!


köszönöm a mai estét, köszönöm Neked, aki elmondtad, mert megszabadítottál mázsás tehertöl, örökre adósod vagyok!,
és köszönöm nektek is, akik csináltátok, mert enélkül még mindig hinnék most valakiben, akiben nem kellene, nem kellett volna talán sose.



annyira nyugtató, jó érzés!

újra indulhat végre minden.
és ez hihetetlen, fantasztikus.

életem leggecibb hónapja volt a március. ha csalnak, mindegyis hogy nem annak tartja aki csinálja, megérzed, ha igazán, mélyen, szereted.

minden
egyes
alkalommal.

és nem tudod, mitöl, de húz le, piszokul, mert érzed...


hát, szerencsémre ez most már nemcsak naptárilag

a múlt :)


köszönöm, mindenki vigyázzon magára, éljen boldog életet, én meg majd jövök, van sok bepótolnivaló.

búcsú

hát, kedves Ö, most, hogy már az új barátoddal veteted fel a telefont, tényleg nem maradt más hátra, mint:
megköszönni ezt a csomó tanulságot,
örülni annak, hogy a mai este segít sokkalsokkal hamarabb túljutni rajtad, a tudattal, hogy a kitzbüheli hegyekben a kirakásom utáni héten rég nem azon járt már az agyad, hogyan lehetne kapcsolatot menteni, amipedig állítólag mindened volt még pár hete, amibe gyereket akartál szülni, ami nélkül szavaid szerint semminek sincs értelme úgysem... hanem a hancúrozáson fájdalomüzésképp az elsö épp kézre esö pasival - ami meg persze végtére is nem rossz terápia, mindketten élvezhetik, ha jól csinálják.

és marad még persze neked, meg nektek, minden jót kívánni, mindenképp csináljátok okosabban, mint nekünk sikerült.

részemröl ennyi csak, ennyit érdemel, hiszem most már.
ha fülembe ordítják, igen, tök jó volt szeretkezni vele, és ö ezerszer jobb nálad, fel se érsz hozzá - nos, ez remélem öt megnyugtatja, amíg hozzám hasonló helyzetben nem találja majd magát, istenneadja persze, öt évvel fiatalabban nálad... engem mindenesetre nem úgy tangál, ahogy szerintem szeretnéd.

óh, és ne félj, hogy ezt valaki látná, olvasná, aki ismer. mások járnak ide. akik ismeretlenül is védtek inkább, mint rosszat mondtak volna rád, és ez most is így marad, másképp nem akarnám, nem engedném. nem én leszek, vagy ök, akik rossz híred keltik, ha ettöl félnél.
ezt is most csak azért írom ide, mert tudom, látom, hogy olvastál az utóbbi napokban, más módon meg már ugye nem kommunikálsz velem, lásd a kezdömondatot... s ami bennem maradt, mérgezne hosszú hónapokig, ha nem adhatnám ki, legalább itt, tiszteletben tartva téged, meg magam, meg a minket - ha már mindez szóban, szemtöl szembe nem sikerült.
a saját démonaiddal és lelkiismereteddel majd egyszer neked kell megküzdened.
talán, persze.
talán.

javaslom rá például a blogot!
müködik, ha öszintén csinálják... tudod, nemcsak a szépet, a randát is.
a saját randát is.

nekem bejön.

vigyázz magadra.

k

"Ha elmúlik a rossz,
és megérzed,
hogy az átéltekből mennyit tanultál,
akkor bátrabb meg szelídebb meg okosabb
meg merészebb meg türelmesebb leszel,
ez így mind együtt, meg még ki tudja."

mondtam már, hogy szeretem krisztát?
azt igen, hogy "egyre fontosabbá váló igazodási pontom", erre emlékszem.
és most utána is néztem, és hát tök vicces, életironikus... mert ahol ezt mondtam, ott utólag, szinte kérésre, némakérésre, karácsonykor úgy döntöttem, érvényét vesztette, amit akkor, jóval akkorabban, gondoltaméreztemírtam, és ki is húztam... és meg is feledkeztem róla.

most meg azt látom, hogy

pedig.

hogy pedig elejétöl ott volt bennem, minden, ami lett.
s leginkább valóban bennem, önbeteljesítö jóslatként.
(nyugi, én magam sem értem sokszor magam.
pár poszt itt valószínüleg erröl is szólt már amúgy.)

ha kellöen sokáig gondolkodom, úgyis megtalálom az emberiség összes kétes tulajdonságát magamban - ezt is írtam már.
az egyetlen vígaszom, hogy vannak kriszták, akik hisznek bennem.
abban, hogy képes vagyok tanulni, fejlödni, még ilyen vén fejjel is.

ha ö elhiszi,
pont én hagynám cserben,
öt,
a következö, a valódi Öt,
meg magam?


hátnem!!!



---


kellemes hétvégét, mindenkinek.

pici

kedves naplóm.

ma nem történt semmi. ahogy írtam már, én jól vagyok, és...


annyiratompaminden,minthafolyamatosanszedálnának,valamibazinagyronda
fecskendöveloltjákbelémazérzéstelenítöt,összefolynakpercekésgondolatok,
órákésérzések,átéjszakákéslázálmasháromórásalvások.ezvanmost,meg
belehalnikommunikációtalanságba,hazudnijóllevéstmegamajdrendbejönnit.

nembaj,majdrendbejönni.

hoppámeginthazudott.

álmokatszéttörvenemadtamgyógyszertszemekmögöttifélelmekreésbabonákra,
szarulvagyokmertnemgyógyíthatlak,kedvesnaplóigazábólezvanleszvoltleszvan.

április egy.

...es war ein Stück vom Himmel,
dass es Dich gibt.