null, meg a nulla

ugyebár minden nézöpont kérdése.

és most nem arra gondolok, hogy félig tele vagy félig üres-e egy pohár. ez unalmas, ezt elsütik mindenre bárminap, semmi felszabadító, semmi szellemes, semmi megfontolandóan SZÉP nincs benne.

mennyivel jobb akkor már Rilke, aki egy francia versében írta, hogy a fák nem a földbe gyökereznek, hanem valójában az égbe...

EZ a szép. ez a felemelö, a katartikus. egy ilyen után látjuk a fakoronákat, különösen télen, amint a tiszta égbe gyökereznek, és rájövünk, hogy valóban minden nézöpont kérdése, sötét-világos, fehér-fekete.

---

gyurcsány (és, ha már itt tartunk, orbán) keményen belegyökerezik nagymagyar (ha úgy tetszik, mélymagyar) valóságunkba.

fekete?
fehér?

nézöpont kérdése.

mintahogy tisztáznék itt még rögtön az elején valami mást is: szerintem nem az van, amitöl váteszek féltik a népet immáron húsz éve; hogy ha ilyen színvonalú politikusaink vannak és maradnak és lesznek, akkor majd milyen szar lesz a zembereknek.

affaszt.

a politikusok mindigis PONT olyanok voltak, mint a zemberek átlag sötét démonjai.

önzöek.
haszonlesöek.
sumákolóak.
szük látókörüek.
szivességhálóba csirizelödöek.
hazudósok, és lebukáskor tagadóak. (v.ö.: "én vagyok az a politikus, aki sose hazudott", copyright o. viktor)


---


aztán gyurcsány egyetlen pillanatában (és kétségbeesésében) ment szembe a trenddel: mikor tökösnek gondolva magát (egy megnyert választással a háta mögött) úgy gondolta, majd jól megmondja a tutit övéinek (meg a zembereknek).
amivel lön öszöd.

s ami már akkor feltünt nekem, hogy az otthoni reakciók többsége valahogy (jobbra vagy balra állva) mintha csupán kétféleképp reagált volna: vagy tisztelte a szókimondásért, vagy leváltásáért csöcselékezi azóta is széjjel a fövárost.

elmaradni tünt számomra viszont az a narratíva, mely szerint a tisztességes lépés egy normális társadalomban az lett volna, hogy egy népét (a zembereket) pofánhazudó politikusnak le kell köszönnie, pont.

és ilyenkor rohadtmindegy, hogy a pofánhazudást az ellenfele bizonyította be róla, vagy önmaga tette nyílttá akármilyen ötlettöl vezérelve.
ugyanis csak ekkor tehetem meg, hogy ellenfelemet is felszólítom arra, ne hazudjék.
ha magam nem lépek ilyenkor le a színröl, ha magam is ott toporgok egyszál faszban, akkor nem tudok közben látszólag kintröl bekiabálni a színpadra, hogy ellenfelem mennyire meztelen...

ott és akkor áldott állapotban volt magyarország: példát statuálhatott volna, hogy meddig volt kurva(ország), és honnantól már nem.

viszont!
nem azért kellett volna ferinek lemondania, amiért a jobboldal követelte: mert hatalmat szerzett hazugsággal...
könyörgöm! ha orbán nyeri a választásokat 2006-ban, azt a hatalmat ö is hazugságokkal nyerte volna... mint eddig mindig tette mindegyik nyertes!!!
(soroljam?
1990: egységkormány, fontolva haladás, semmi restauráció
1994: fasizmusveszély, népjólét
1998: tisztakezekkormánya, kisgazdapárt)
2002: gázáremelés, jóléti rendszerváltás
2006: égi manna, stabilitás, reformok)

nem.
ferinek szimplán azért kellett volna mennie, mert hazudott!

és aminek elvhü következetességével amúgy meg helyben távozhatott volna rögtön a fél jobboldali garnitúra is!

orbánról is tudjuk, hogy bármi szükség éreztén gond nélkül hazudik egy ordasat, számtalanszor lebukott (és bukott) politikus ö, csakhát az ö oldalán ugyanúgy (jobb híján) választják, mint a mi oldalunkon bárkimást ellenében. "a komcsik" ellen nekik csak orbán jó (aki önbeteljesítö mantraként vuduzza össze a jobboldalt szélröl a balig, valódi lakosságbeli reprezentációjánál sokkal nagyobb - és a baloldal számára riasztóbb - látszólag jobboldali, valójában csak érdek- és értékközös eszmei tömböt kreálva), és hiába tudják róla sokan odaát is, hogy mennyire hatalommániás, korrupt és mindeközben pitiáner arc, elnézik neki, köbö úgy, ahogy mi sem vesszük észre a mánia jeleit kedves vezetöinken. és szemet hunyunk afelett, hogy ahogy a hvg zseniális maffiacímlapot hozott össze az orbán-kormányról, úgy azt lazán ismételhetné veressel, szilvássyval, kókával, meg mindahány sötét lélekkel, akit el kellett türni az elmúlt hét évben, mondván hogy jujjkülönbenjönorbán.

mi ugyanis valahogy tudni sejtettük, hogy a jobboldal sose áldozná be az "ö" viktorját, ha majd egyszer hatalmon lesz és szokásához híven visszaél vele... és akkor viszont már nehogymán mi meg egy szimpla igazmondásért (az elözö meg rákövetkezö pár év hazugságairól) beáldozzuk a "mi" ferikénket.

nahát, itt tartottunk, mikor gyurcsány nekiállt volna reform(kap)kodni.

elvieskedö, pénzéhes szdsz-politikusok faragták agyon a reformokat, majd behúzták farkukat a népszavazáskor, söt még horngábor révén közölték is, hogy ez azt jelenti, feri, húzz el a picsába.

a sajnálatos röhej az egészben, hogy az én értékeimhez eredetileg leginkább közelálló néhai pártnál idöközben már magam remélem, hogy a káosz és a szaros kényszerpályák kialakításában sáros politikusaik maguk húznak most már nagyon hamar el a picsába.

együtt az mszp-s machinátorokkal és kibulizókkal, fiatal sumákoló karrieristákkal és tajsötét bunkókkal.

kézenfogva a szcientológus mdf-szektát, akik komplett leisztinger-schmuck befolyás alatt látványpékséget müködtetnek politika-címszó alatt.

és persze az isten mentsen már meg végre ugyanúgy szerencsétlen országunkban attól a bagázstól is, ami a fidesz velejét és fejét képezi!!!


---


gyurcsány leköszönésével véget ért egy korszak.
lehetöség van az ország rendbehozatalára.

politikusaink persze olyanok, hogy ezt is el fogják baszni.

de egy év múlva most már biztos, hogy választások lesznek.

és akkor majd tessék már végre komolyan venni, hogy hová ikszelgetünk. nem zsigerböl, hanem tapasztalatból, felelösségböl, fantáziából és tudásból. utánanézni embereknek, tartalmas programoknak (ahol nemcsak a kiadási oldalt magyarázzák el, a de a bevételit is. tudod. hogy mit miért...), elveknek, hangoztatásoknak.

civilszférát erösítve, ismeretlen, kisebb pártoknak is esélyt adva.

igen, legyenek új pártok végre ebben a posványban, új arcok, nem a kibulizós faszok (és fasznék), hanem azok, akiknek úgy mint nekem tele a tökük és valóban "csupáncsak" jobbítani szeretnének. (a "jobbik" kitét itt most nem a fantomhungaristáinkat jelöli!)

ez az ország, ezt már csomószor mondtam, tele van jóravaló, okos, tisztességes emberrel (AZ emberek), aki ennél, "ezeknél" jóval többet érdemel.
szélsöségmentes, józan, tisztességes, a szó nemes értelmében européer garnitúracserére van szükség, a civil érdekérvényesítés megannyi apró és nagy lépésére.

a te országod, basszus.

magadnak csinálod!

merthogy, vonatkoztatva gyurcsányra is, meg az összes többire is: ami eddig volt, az Hofival szólva null, meg a nulla.

egyik az eredmény, másik a színvonal.

és kurva jó lenne végre már megint az égbe kapaszkodni.

fucking ipod, iphone, ibigbrother!

amúgy is mindig fosnak tartottam az itunes szoftvert, felesleges csilicsálé, rohadtul nem logikus felépítés, semmi se megy (úgy), ahogy kéne és windows alatt normális, és ne jöjjön nekem senki a mac operációs rendszerrel, mert még ha tölük is lopta bill gates az egeret (amit az apple meg amúgy a xerox-tól lopott), akkor is szar a mac, rohadt drága, és semmivel se stabilabb, mint egy bejáratott windows xp. függetlenül ettöl meg se pendriveként nem lehet használni az ipodot eredeti formájábán, mint minden más legfosabb tízeurós mp3 lejátszót, se szimplán rákötni a gépre és normális módon átküldeni rá az mp3 fájlokat. ha pedig véletlenül nem legálisan (és piszokdrágán) itunes-on vett fájlokat nyomatnál át, jobb ha néhány üres hétvégédet azzal töltöd, hogy átnevezed a tízezer zeneszámod mp3-infóit (a "tag"-eket), különben a büdös életben nem találod meg öket az egyébként lemez és elöadó szerint csoportosított katyvaszban, amit ezek a barom szerkentyük használnak normális ábécélista helyett.

viszont.

mindez csak azért jutott eszembe, mert túl azon, hogy a gépek a technikai képességükhöz képest minimum másfélszer annyiba kerülnek, mint normális társaik, a drága apple cég most termékeit elkezdte ruganyosan bigbráner modellekké felfejleszteni, anélkül hogy szólna erröl.

ahogy az itt látható cikk jelzi, immáron a legújabb ipod-ok fülhallgatóiba is érdekes, nem igazán dokumentált funkciójú csippeket raknak, miliméternyi méretben. hivatalosan azért, hogy a csúúúúúnya rossz kínai, tajvani, koreai hamisítók ne gyárthassanak mán a hülyenépnek olcsó fejhallgatót ipodra, vegye csak meg a tömzsiagyú ipod-rajongó az eredeti apple terméket kurvaáron... miközben a játék lefelé kompatibilis, tehát legalábbis évek óta müködik ez a technológia már az ipod-okban, csak eddig (is) elfelejtettek szólni róla.

hogy ezen felül ezek a kis platinák még mire képesek, adott esetben mire használhatóak a tulaj ellenében is... csak a kedves big brother apple a megmondhatója.

az van, hogy eddig mindenki a microsoft-tól féltette az adatainkat, a fájljainkat, a titkainkat.

miközben csúnyán beelözött a google és az apple, és kurvára nem érdekel senkit.

gondolom, most ez se.

namindegy.

én szóltam.

a hét szava: politikus

"nem tudom.

de azt viszont vállalom."

:)

elöszó egy hosszabb szóhoz

csak hogy legyen kis jó háttérzaj is a dumához. ha beindítjátok, talán aláfesti pont a bejegyzés végéig.

persze nem mértem le :)

(szépen meg vagyok fázva, btw.
még mindig. vagy már megint. fene tudja, ezek így egymásba gördülnek, mint a késötéli nyálkás napok. szürke vasárnap mindegyik.)

tegnap egy kollégába futottam. nyögdécseltünk közösen kettöt, mert áprilistól megint kedvetlen (egyre kedvetlenebb) emberanyagot kapunk munkanélküliek formájában - mindketten megszenvedtük a januári eseményeket, amikor roppant hányingerkeltö atmoszférát teremtett a közösségük, destruktív és negatív, embert próbáló cinizmussal, elutasítással, pofátlansággal. volt egy ötvenöt éves ex-szakács, aki folyamatosan, értsd, minden tizedik másodpercben felhorkant, felnevetett hitetlenkedve és lesajnálóan, irritálóan hangosan, bele-beleszólt, hogy ennek az egésznek semmi értelme, hol él maga ott elöl, mit képzel, honnan lesz munkám, satöbbi. permanensen, tíz másodpercenként. egy idö után már legszívesebben elövettem volna egy gépfegyvert, hogy széjjelszaggassam a testét, mint a képregényekben.

hogy a lyukak cafatokra osszák testét.

persze nem.

(de amúgy igen.)

ö adta a prímet, és a többiek erre fel, mind hasonló korosztály, férfiak és nök, németek és bevándorlók vegyesen, ha nem is ilyen intenzitással (és impertinenciával) valamint gyakorisággal, de igen hevenyen blokkolták magát az oktatást, melynek pl. aznapi lényege a mobilitás, azaz a lakóhelyváltás mint opció semmi más, csupán MEGVIZSGÁLÁSA lett volna.

senki nem kéri tölük, hogy mivel istenadta munkájukra itt a környéken nincs szükség már, mindenképpen hagyják el a várost, a családot, barátokat... és bár túl azon, hogy a világ kapitalistább felén az már évek, évtizedek óta szokás, meg hogy a munkaerövándorlás a flexibilitás és folyamatos munkahelybiztosítás EGYIK eszköze (a továbbképzés mellett, például... dehát láttam, ez utóbbihoz is hogyan állnak hozzá), csupán a megvitatás, a pro és kontra, az információszerzés módozatai, az internet használata, és hasonlók lettek volna napirenden.

persze nehogy azt higgye valaki, bármely ezen túlmutató anyagra vevök lettek volna. köbö tízéves ilyetén karrierem egyik (a kevés rossz közt) legundorítóbb csoportdinamikáját nyomták a képembe.

és hát egy ez tendencia. egyre rosszabb, elkeseredettebb emberek jönnek, akik már hosszú-hosszú hónapok, évek óta munkanélküliek, akiknek a rendszeres életmód, kelés, mosdás is probléma. és bár akár minden empátiám - személyre lebontva - az övéké, és kétségtelenül privát emberként még teréz anya és a dalai láma szeplös fogantatású gyermekei is lehetnének, mindazon túl csoportként viszont szimplán elviselhetetlen elegyet alkottak.

nos, ezek mentén került a tegnapi beszélgetésre sor. nemcsak én szenvedtem meg öket, a többi okító is megviselten fejezte be napjait velük.

jelzem, napok óta ráadásul a fejemben mocorog az otthoni helyzet is, cigány-bünözéssel (cigányok által, cigányok ellen), mindaz, amit azügyben tudok, olvastam, tapasztaltam akár. és miközben viszket a tenyerem (ujjam), nem akarok belekotnyeleskedni a lecsóba, egyrészt eléggé fel van forrósodva a levegö úgyis, másrészt alig olvas valaki ;) s aki itt van + ismer, ismeri véleményem is, gondolom.
demindenesetre... ott bújkált az is a fejemben.

és akkor egyszercsak átterelödött az egyre kilátástalanabb idösödö munkanélküliekröl a szó a fiatal, most iskolában felnövö generációkra. és hogy mennyire nem flexibilisek, nemhogy lokálisan, de agyilag, tevékenységileg, életpályailag sem. és elkezdtünk hangosan gondolkodni, hogy mi lesz itt tíz, húsz év múlva, dupla annyi képzetlen munkanélkülivel, akik ráadásul domesztikálásuknak hála sokkal agresszívabbak, akarnokabbak, fogyasztóbbak, eladósodottabbak, elkeseredettek, gyökértelenek, elveszettek.

meg hogy mire jó, hogy a magunkfajta velük foglalkozóknak ezáltal mindig lesz munkájuk, mikor cserébe a gyerekeinket majd gyalogsági árkokon keresztül hajszoljuk a háborús övezeten keresztül az elitiskolákba.

és akkor elhangzott egyszerre két mondat, egy töle, egy tölem.

ö kijelentette, hogy néhány vele hasonló korú ismerösével most döntött úgy, hogy saját magániskolát nyit.

nekem pedig hangosan kicsúszott a számon az a gondolat, ami pár nappal korábban, a tömeges munkanélküliség újabb európai számadatainak olvastakor ötlött fel bennem: basszameg, túl sokan vagyunk!

nem kellünk ide ennyien, mondtam hangosan.

s majd szégyelltem is el magam rögtön. én lennék az utolsó, aki valamiféle endlösung ésvagy elitista über-darwinizmus híve lennék. meggyözödésem, hogy a humor és a fantázia mellett a két legfontosabb ismérv, mely elkülönít minket az állatvilágtól, az együttérzés és könyörület képessége. éljen athén, pusztuljon spárta. az a társadalom, mely öregjeit és elesettjeit nem képes el- és megtartani, ha más nem, hogy tölük is tanuljon még, amit és amíg csak lehet, az nem érdemli meg a civilizáció védjegyét.



egymásra néztünk, ö a magániskolájának kissé kétségbeesett, én a demográfiai ismérvem szociális létbiztonságot fenyegetö, hirtelen csupán radikális megoldásokat hívogató gondolatával a szánkon.

és miközben ö rájött, hogy ezzel bizony épphogy a gyalogsági árkokat mélyítené, elitképzéssel és (negatív) szegregációval, addig nekem meg rá kellett jönnöm, hogy nem a (hasznavehetetlenné váló vagy nevelt) emberek számát kellene csökkenteni, hanem az öket értelmesen használni tudó, igénylö helyzetek számát növelni.

és amikor kényszeredetten rámvigyorogva azt mondta, lehet, hogy mégis ki kellene vándorolnunk valahová, megrántottam vállam és csak annyit válaszoltam, hogy mindenhol sokan vagyunk.

már rég egy sok problémát átölelö mondatnál járt az agyam:
nem az a megoldás, hogy elmegyünk onnan, ahol rossz.


---


mindenkinek jó hétkezdést.

nix recesszió

ma láttam egy kocsit elöttem, kicsit tünödtem rajta a lámpánál, asszongya:
xy,
kávéfözö-szerelö

és hajt, vidáman, tovább.

recesszió, baszki?
itt?
amikor specializáltan kávéfözöszerelésböl meg lehet élni?
kocsistul?

namenjetekafenébe :)