no comment

manapság már mindenre szerveznek sportot, biciklivel szoktak másképp és hasonlóképp is bánni.

nem vagyok serdülö, se bringafetisiszta, és harmincvégi pulzusom (életkor, nem frekvencia) már nemigen dobbantja meg egy sportszám nézése...
ez ellenben szájtátott bámulásra ragadtatott... és ha már egy hosszúúúúú, eklektikus második blogévet zárunk így együtt, kedves olvasók és én, hadd tömjelek benneteket a mübiciklizés európabajnokságának egyik produktumával.

kalandra, öh, akarom mondani, nyeregre fel!

lisszabon

najó, rendben, mert oly nagyon megkértek, iderakok pár képet lisszabonból és -ról ;)

legelébb is:
mit keres szerintetek portugália legmodernebb bevásárlóközpontjának, a vasco da gamanak a férfivécéjében, sorolom: egy üresen himbálódzó fogas a higiéniás-vécéülöke-letakarópapír-tartályon (ha van erre jobb szó, szóljatok), egy nagy piros x feliratú matrica a vécéülöke fedelének belsején, gondolom megakadályozandó, hogy odapisiljenek holmi vásárlásba részegült másnaposok, valamint, figyelem, egy kinyitott müanyagdoboz megannyi kiborult és most a lefolyóban vígan úszkáló fülpiszkálóval.


aki ehhez kitalálja a megfelelö elötörténetet, szerintem nagy eséllyel indulhat drámaírói versenyeken... :)

viszont persze, mondhatni kontrasztképp, készültek ennél fincsibb tájképek is. sikerült eljutni pár helyre, ahová tavaly nem, jelesül pl. sintrába, de asszem ezt már írtam. az egyik miradorou (szépkilátóhely) lisszabonban viszont most szimplán több idöt kapott, kicsit csücsükéltem is, és figyeltem a soook hüüüülye túristát ;)
amolyan bezzeg-én-ezt-már-mindmind-ismerem érzéssel.


másrészt azért annak is van fílingje, mikor megadatik, hogy olyasvalakinek terítsd lába elé az ékszerdobozt, aki még sose látta elötte.


valami persze sose tökéletes, bár nyílván az én örök veszteglö lelkem az, amelyik nem akar nyugovóra térni.
nem tudom, mire vár.

hiszen minden olyan szép, olyan csillogó... különösképp éjszaka.

voltak pillanatok, mikor leginkább egyedül sétálgattam volna. vicces, nemis, egyenesen röhejes, hogy mindig mást kívánsz, mint ami megadatik, miután megkívántad.

hülyebarom én.



s ha már fotók - díjazott fotóblog!
tizenhét év, autumn, ohio.


hess át ide, megéri!

legyen szép augusztusotok, és majd jelentkezem.
nikónak meg külön köszönöm, hogy nála lakhatom majd szombattól, és cserébe nagyon jó görögországozást!!! :)

köztes

csomó blogger kivonul, elszáll, elcsendesül mostanság... mi van, mindannyiunkat utolért a valóvilág? vagy csak átnyergeltek twitterre??? :D

abszinth-ot sajnálom hogy nincs már (most? forevör?), mert szerettem olvasni, még ha néha blogonkívül mérges is voltamvagyok rá. úgy tünik, kimaradok most már bicikliverö és pécsabát éltetö posztjaiból, mégoly rapszódikusan olvasgatva is.
aztán... hová tünt piggy? túl boldog lett a blogoláshoz?
s hiányzik, bár nem ennyire, csibike is. neki asszem gyermeke születik, ami persze durchaus egy elfogadható indok blogszüneteltetésre/-megszüntetésre.

és ugye kislatol is még mindig nyögi a porcogók fáradtságát, de ha jól értelmezem, a jobbulás útján van, nemsokára megint napi háromszoros rendszerességgel számol be az öt komolyan idegesítö emberiség ténykedéseiröl ;)

még szerencse, hogy izolda maradt a régi, csak rendezettebb külsövel.

hiába... a kor... :P


---

s errefelé?

nemsokminden. tökéletes két hét portugáliában, hihetetlen élménydúsan, szerethetöen, szépen - ahogyan aztat kell :)
most egy hét munka, hogy pici pénz is jöjjön a házhoz, aztán leszarjuk megint a rossz anyagiakat és indulás haza szigetelni. elötte még csabáékkal meglessük szegedet, ha sikerül akkor ennénk kéremszívesen egy finom halászlevet, és reményeim szerint sikerül mindazokkal találkozni, akikkel nyáron nem - és mindazokkal, akikkel nyáron is.

közben csúnya riffraffok köröttem, bankszámla már megnyílt, és nézhetem is az aktuális szaldót, csak csupán átutalni nem enged a drágája. ezenfelül még mindig kérdéses, lesz-e szeptembertöl betegbiztosításom... delegalább egyoldalúan felmondták az életbiztosításom is, bizonyára gondolván, aki magáncsödes, az szuicídgyanús is egyúttal, hátha pláne még elég agyas is hogy leplezze majdan a módusz operandit.

apropó randi, szeretném itten világgá kürtölni, hogy gyuszi immár páros ember :) gondolom/remélem nem bánja a (valójában azért elég kicsény) publicitást, hiszen önmaga is fennen hirdeti új státuszát az iwiwen. várom kíváncsian szíve választottját.

aktuális híradásunk megszakítjuk egy kis reklámmal:

a deezer egy nagy büdös szar.

lett.

vissza a híradáshoz.

portugáliában beszereztem néhány kék foltot is a barnulás mellé, sikerült összevissza mászkálnom algarve sziklái közepette (szirti kecske lett az új becenevem. nem tudom, olyasmi létezik-e, de valszeg hasonló bakugrásokkal közlekedhet, mint én tettem arrafelé, annyi különbséggel, hogy nem esik el közben olyan gyakran).

fényképek nemigen vannak (se a bakugrásokról, se a kék foltokról, se portugáliáról), mert igazán élveztem, hogy most nem lencsevégröl élvezek egy helyet, hanem másodjára ott lévén, már csak nézelödöm.

jah, meg van egy nagyon jó napszemüvegem, olyan videofelvevös - mész vele az utcán, és a nyolcgigás csipre felveszi közben a saját perspektívádat. sikerült így vagy ötven órányi videóanyagot rögzíteni, fenetudjamikorleszráidömátnézni-alapon... de kifejezetten élmény visszanézni, ahogy bandukolsz a szük utcácskákon, holmi vadmacskák, vadvillamosok és vadhalárusok között. (ittmost: vad halárus, nem: vadhal árus!)
(bááár... fenetudja.)

a napi színes pedig: idönként elrötyögök azon, milyen google-keresöszavakkal botlanak bele az emberek ezen oldalakba. nos, legutóbb sikerült a "hörcsög bedagadt szem" kombinációval idejutni.

nem, ne kérdezzétek.
faszomtudja.

:)

nah, ennyi. csókoltatok mindenkit, és amint az eszembe jutó ökörségekre és bölcsességekre jut annyi idöm, hogy nemcsak elmesélem Valakinek avagy magamban dülöngélek rajtuk, megint megtöltögetem majd e helyet.

nem akarok csak úgy elmúlni innen - még ha változnak is prioritások, mondanivalóak, valóvilág-késztetések, magánszomorúságok és magánboldogságok.
ahhoz túlságosan szeretlek benneteket, ti Voltak és Jelenlegiek... és túlságosan szeretem a helyet magát is. megszoktam a sötétségét - és azt, ahogyan néha fényesen világít.

salve!
:)