picény semmiségek

húúúú...

:)

hol kezdjem?

---

az utóbbi napok - mit napok, hetek! - enyhén szólva is stresszesek voltak. napi tíz-12 óra tanítás, projektírás, adminisztráció, dolgozatiratás és javítás... you name it.

ráadásul az itteni adóhivatal úgy döntött, ellenörizni akarja 2003-2005-ös éveim, keressem elö minden számlám, bankkivonatom... lol, mikor ezt meséltem gyuszinak, megkérdezte, miért, mit csináltál?, mondom, semmit, hogyhogy, ez normális országban elöfordul, holger barátomnál is jártak már néha, néhány munkatársamnál, most meg nyílván én következem, mire gyuszi elnézést kért, elfeledte néhány pillanatra, hogy nyugatörópában jár, nem magyarországon, ahol minden adóellenörzésnek, történjék bármely kurzus alatt, valahogy automatikusan konnotációja van... mondjuk nem tudom, mit képzelt, talán a zöldeknek kémkedek az egyetemen, vagymi. néha én is elfeledem, hogy otthon - jajjj... .))) most már: ITThon - minden egy kicsit... vuduvudu. amihez ráaddásul mégcsak nem is kell frissen lefejezett kakasok vérét széjjelönteni a parlament elött, elég...
nemistudom,
bármi más?!

vuduország, jah.
nade csitt, most épp boldog vagyok, hal(l)hatatlanul, plusz szereretünnep, panaszt tölem most nem olvastok ;)

a lényeg, hogy kedd reggel, mikor vonatra szálltam, azt írta ki telefonom naptárfunkciója, hogy "keine anstehenden termine", ami müvelt nyelven kábé annyit tesz, hogy "élvezd a szabad-ságod, vazeg!!!", amire most majd minden szent pillanatot meg is fogok ragadni.

közben persze azért történt elötte még egysmás... például kedves kis háziasszonyok úgy döntöttek, visszatérnek a való világba, dolgozni. oké, talán már írtam erröl valahol lentebb, ezzel nemhogy bajom nincs, hanem kifejezetten szeretnék ilyenkor segíteni, mert borzasztónak tartom, talán saját példából is okulva, ha egyszercsak nöként VÁRATLANUL kell majdan szembesülni a ténnyel, hogy csak magadra számíthatsz, mert - nem is feltétlenül galád módon, de - egyedül maradtál. nade ha ezek a hölgyek körömápolást mímelnek tanulás helyett, ugye szabad megkérdeznem, mivégre taníttatódnak, például eu-s pénzen? csak azért kérdem, mert ha egyetlen foglalatosságuk másfél óra word után, hogy "jajjajjnemértemnemakaromérteniéskész", és diadalittasan rávágja a delikvensnö, "háh! látja, maga se tudja", miután hatodszorra bassza ötfelé a képernyöjét a megmutatott teendök helyett valamifajta ügyködéssel, s megkérdi, mit csinált rosszul, mikor nem voltam ott..., vagy mikor egy hétig cseszik elolvasni a kiadott 6 darab összefoglaló ánégyes lapot az internetröl, és ezért powerpointból fél óra megy el azzal, hogy mindenki beüssön egy internetcímet, akkor somehow i do tend to miss the point of the whole thing...
mondhatni.


magyarul tanítottam, és nem mondhatni, hogy azzal az örömmel, amivel szoktam. de legalább felvidított legalább a karácsonyi bevásárlás...


vettem például szivart, öcsinek.

(még mindig hiszem s remélem, hogy szüleim nem tudnak egyszem fiacskájuk internetes foglalatosságáról, mármint most nem a pucérhölgyes oldalak látogatására gondoltam, azt amúgy is abbahagytam valamikor kilencvenhét tájékán, jézusom, tíz éve virtuális szüz vagyok!!!, hanem a félig-meddig nyílvános kitárulkozásokra... úgyhogy remélem, nem löttem le a karácsonyi poént ezzel a spoilerral.)

lényeg, hogy igazi szivarboltba mentem göttingen közepén, s egy igenigen kedves hölgyemény, miután jeleztem szándékom, s hogy egy alacsonyabb kétszámjegyü euróösszeget adnék ki füstölökre, bevitt egy klimatizált helyiségbe, gondosan becsukta mögöttem az ajtót és áhitatos mozdulatokkal elkezdte mutogatni a kakaformájú tárgyakat. mivel tudta árfekvésem, a legdrágább, amit mutatni mert, egy habana stilo 2 volt, hetes darab euróért. láttam kövérebbet is, mármint nem eladónöt, hanem habanát, igaz, napi bevételem árával megegyezöt, és akkor a legjobb napjaimról beszélek, pedig már megértem néhányat.
(napot, nem legjobb napot. azt majd most, halmozottan.)

a nö értett a dolgához, sötmitöbb, negyedóra alatt megtudtam szerintem mindent, amit érdemes tudnom életem végéig a szivarról, szivarozásról, és félistenként (fenéket... istenként!) tisztelt példaképéröl, zino davidoffról... hogy hogyan égetett el nyilvánosan többmillió dollár értékben kubai szivart tiltakozásul, hogy politikai okokból nem küldtek neki több dohányt, hogyan csempészett néhány dohányvetömagot új hazájába, a dominikai köztársaságba, ahol a tüdörák mellett a szociális és egészségügyi reformok létrehozójaként ünepelték...

(hiába, olyan szép kerek ez a világ, demostnem?! basszus, ha legalább ingyen habana járna minden itthon tönkretett kórház mellé... de a kövérebb fajtából, természetesen!

amely témakörröl eszembe jut, hogy az "igenigen kedves hölgyemény" hatvan fe lé járt, úgy hörgött, mint a south parkban az a mikrofonos muksó, csak mikrofon nélkül, és valahogy az volt az érzésem, mindegyik szivart megkostólta már, mely megfordult az üzletében... ;)


---

aztán kedden hazajöttem.

azóta minden nap program. karácsonyi készülödés, millió bolt, egy fenyöfa, találkozás csabáékkal, s gyuszival, s ezúton elnézést mindenkitöl, akivel még nem tudtam felvenni a kapcsolatot (elnézést, új pannon kártyám van, akik ismernek az iwiwen látják ott a számom) vagy megbeszélni idöpontot.

jelenleg, mikor ezeket írom, csillog az életem, kicsukok mindent (fenéket csukok ki. kicsukódik, teljesen magától! ilyen egyszerü...!) ami nem az alábbi kép jegyében történik.


kívánok mindannyiótoknak boldog,

boldog

karácsonyt.


teljesüljenek vágyaitok, nem, nem azok, amiket a listára írtatok a karácsonyember számára... hanem azok a pici, valójában borzasztó nagyok, ott mélyen bent, bennetek.

igen.
például.

na. ez mindmind... teljesüljön! kívánom.



én meg majd jövök vissza.

jön még rá a hó

vannak egynapos gondolatok, egynapos mondatok. bár jelezték többen (sokat jeleztek épp a minap... például hogy csak a szépre emlékezem, és a sötét oldalaim nem is mutatom... hát... amik voltak, kijöttek. ezt most lehet kétféleképp érteni.) hogy azoknak is lenne itt helye, szeretném márcsak kiforratlanságukkal is máshová tenni, s így még ha elöbb-utóbb egyik-másik át is emelödik ide, kidolgozottabban, vagy valami hosszabb részeként történik majd.

addig viszont ezeket, ha érdekel, a másik blogomban találod meg, mely terveim szerint hamar beéri bejegyzésszámban ezt a normálisat, hisz mindig lehet egy-egy mondatot írni, útközben is, nem? :)
piciny elökarácsony, talán, hogy akkor is legyen kapcsolat, ha itt a hosszabbra való igényem miatt nem történne épp semmi, például ünnepnapok tájékán, mikorugye.

gyuszi 2.0

{élet 2.0
tök jó, hogy eljött.}

tök jó, hogy eljött.

elöszöris persze kár, hogy ez a hetem a jövö hetivel, meg az elötte lévövel (mármint a mostani elöttivel, nem a jövö hét elöttivel - ez utóbbi ugyanis kivételes hülyeség lenne, merthogy az ez a hét. na, kellöképp mindenkit megkavartam? igen?! helyes :D tekintsétek megkésett mikulás-ajándéknak. a jövö mikulás elötti mikulás ajándékának, lol) a legterheltebb, -zsúfoltabb hét az évben (ebben az évben. nem a jövö évben.)

(najó, abbahagyom :)

merthogy így az általam szeretettnél kevesebb idöm jutott rá.

igyekeztük viszont szépen tölteni, ami volt.

legelébb is, húslevessel vártam.

a húslevest, apai nagyanyám, ex-anyósom és ildikó receptjéböl gyúrva, nagy adag pulyka- és csirkehúsból készítettem
(figyelem, roberto recepteskönyvét olvassák...)
a titok - már akinek ez még titok - az egészben, hogy a húst külön lábosban úgy 5-10 percig elöfözöm, miközben a fö levesbödön (minimum 7-8 literes, az alatt húslevest készíteni több mint bün: hiba!) már a tisztított répát, zellert, petrezselymet (egész, ez nem az, ami késöbb majd a levesbe jön úgyse, merthogy majd mindezt még megszürjük) és hagymát fözöm, borssal, kevéske eröspaprikával, s 12 (nagyanyámtól örökölt) kiskanál mennyiségü vegetával. a "nagyanyói kiskanál", mint mértékegység, amúgy szerintem hatalmas mulasztásaként az európai konyhamüvészetnek, nem vonult még be a szakácskönyvek elismert adagolási rendszerébe. ha valaha igazi szakácskönyvet írnék, ezt bepótolom, ígérem!

az elöfözés után a húst átrakom a rendes levesbe föni. az elözetes lobogó víz egyrészt megtisztította, másrészt a börben faggyúként kioldódó anyagok sem a levesbe kerülnek. az eredmény: aranyszínü, lágy, de mégis eröteljes ízhatású leves, szád belsejét símogatja zamatával, annyira, hogy csak lassan akarod lenyelni, mert érzed, tudod, hogy veszítenél, minden másodperccel, amellyel túl hamar engeded le gyomrodba...

az arany színt fokozandó kis sáfrányt engedek a lobogó levesre, s ha mégis apró habocskák jelennének meg a tetején, lefölözöm. aztán nyugalmi fázis következik: lecsukom, és alacsony, de konstans hömérsékleten fözicskél maga elé, amíg a sárgarépák - inkább kevesebb vastag, mint több vékony - át nem engedik siklani a villát puha testükön... ez úgy általában egy, egysnegyed óra után következik be.

a levest leszüröm, a megtisztított répákat egy nagy, végsö lábos aljára teszem, s erre jön a leves. végig csak így lesznek együtt, késöbb a hütöben is, répa plusz leves - így tovább eltart, 4-5 napot simán kibír, bár ha nem egyedül eszem, másfél nap után el szokott fogyni ;)
a tésztát - szigorúan magyar cérnametélt, ha nagyon nincs, olasz lakodalmi levestészta, mely hasonló, csak picikét vastagabb - külön, sóhajtásnyi vegetával fözöm ki s tárolom késöbb - csakúgy, mint a húst, melyet a csontokról szedek le, apró s középnagyobb darabokban.

a kész leves tálaláskor kap még petrezselymet, ha kell kis sót (inkább kevesebb legyen, mint több benne) és eröspistát. jelzem, nem vagyok a fehérrépa vagy egyéb zöldségek híve a levesben, nekem a kedvencem mindigis csak a tészta, a sárgarépa és a hús voltak - minek hagyjak hát benne mást?

aki hozzám jön, levest kap...

(meg gombás pulykapörköltet, rízzsel vagy galuskával, adott esetben kuszkuszt fött zöldséggel, vagy szimplán hülyére itatom borral...:)

de hol is tartottam?

jah. szóval elsö nap gyuszi levest kapott, meg hosszabb hegyibeszédet, németországban melyik szemét hová kerül - pedig nem is politizáltunk... -, és hát azzal nyitott, hogy elövett hat üveg bort, mondván azt is, mit, milyen sorrendben, miért, és hogyan kell inni...

(a miértre a legegyszerübb mindig a válasz az életben, nem?

csak.
mert így a jó valakinek.)

aztán én is elövettem a magam, számára félretett boraim, s az egyik kedvenc portugál vinho verdém, azaz zöld bor már üvegként, enyhén párásan is úgy megtetszett neki, hogy, nem hazugság, fél óráig kereste a fényképezögéppel a tökéletes beállítást, mire megszületett a remekmü kép:


ezen felül másnap elvittem a városba forraltbort inni a karácsonyi vásárban, aztán megint dolgoznom kellett este, viszont cserébe még jóelötte vettünk ruhákat (két férfi, ha cuccokért megy a ruhaosztályra, lol...) és sikerült is rábeszélnem magam egy szerintem tök jó farmerra, minimum tíz kilót fogyaszt, plusz úgy állít be, mintha gazdag lennék, pedig... :)
ergó ideális lesz otthonra... merthogy amúgy karácsony elött megyek. (budapest, here i come... fedezék!)

lássuk hát, mik történtek még.
beültünk kakaót inni a kedvenc folyómelletti kávézómba, most hiányzott az élözene, mely a múltkor annyira megfogott, de a kakaó jó volt, a beszélgetésünk témái is, és... nagyon meleg, karácsony elötti hangulat fogott el közben, jobban is még, mint a weihnachtsmarkt-on...

(gyula amúgy egy élö morális imperatívusz, és lányok, ott kint... ha kell egy velejéig kedves, hitelesen jóindulatú és igaz férfiember, szívesen játszanék kerítöt... mert nagyon megérdemli a szeretetet, boldogságot... s kívánom neki, hogy mihamarabb megtalálja magának.
meghát értelemszerüen Nektek is... úgyhogy hajrá, telefonszámért forduljatok a kiadóhoz...)







néztünk még határmenti robertoszületési falut, látogattunk várromokat a környéken, gyula lenyomott néhány tipikusan német kolbászfajtát, csodálom amúgy, hogy még él, és kevés olyan éjszakám volt, mely három vagy annál több óra alvást engedett meg - ami csak azért fájó, mert napközben olyan uszkve 12 órát voltam mindig el munkában. újabb northeimi interkulturális, pc rendszergazda, ilyenek.

sikerült elmennünk egyet squasholni (mondják ezt így?), gyuszi kezdö létére nemcsak sikeresen megakadályozta a szörös bunkót (nyugi. ez csak annyit jelent, hogy nem kapott ki nullára...), de még meg is vert egyszer... kétszer... nah.
voltunk élményfürdöben, értelemszerüen élmény volt... van abban valami megejtö, mikor pisimeleg vízben fekszel kinti csobogóban, bugyborékol alattad a világ, steve zissout játszol, páraködpamacsok szállnak az égbe mint a hoth bolygó jegén, mikor luke skywalker tauntaunján körbekémlel, s a hold meg néhány csillag süt le rád.
képzeltem mindezt tejúttal, havazással (oké, kéretik nem megmagyarázni, hogy a kettö együtt nem megy... legyen akkor "lehullanak a csillagok"!) és kedveseddel az oldaladon.
(nem. ez most nem gyuszira vonatkozik.
ha-ha-ha...)
rendben, kicsit von a dolog értékéböl, hogy még poszt-megfázásból épphogy kilábalva, hidegnedves fejjel... dehát sosem az eszemért szerettek, lol.

utána a meleg, sós vízben elfeküdni meg maga az isteni gyönyör, az olimposz lehetett ilyen, najó, meg néhány szölöinda, esetleg, s lebegni a felszínen, visz a lassú áramlás, becsukod a szemed (miután sajnálatos módon vízbefulladt melletted az idegesítöen pancsoló, orrodat telelötykölö kiskrapek, "accidentally brutally cut his head off while shaving" vagy valami hasonló...) és sodródni az árral...

néha jó sodródni az árral.

---

holis? igen. élményfürdö, kelet-nyugati átjáró, várállottmostköhalom, karácsonyi és finom borok, éjszakai gondolatok A hazugság mint olyan gyuszi felöl abszolutista, részemröl gnosztikus analízise mentén. megismertettem vele néhány percbe sürítve aktuális kedvenceim: dexter (nem jó, mert morálisan védhetetlen), my name is earl (zseniális, mert morálisan feddhetetlen), black books (jó, mert folyton bort isznak a föhösök) és néhány klasszikus, little britain, it crowd és father ted. így legalább most már tudom, mit viszek haza neki karácsonyra ;)

amúgy furcsa pár voltunk, bizonyára. a göttingeni karácsonyi vásáron illetlenül hosszú ideig próbált megtanítani arra, norvégul hogyan kell egy lánytól megkérdezni valamit, amire már a hejszmukka (szia széplány, gondolom) elsö szótagjánál ütnek, viszont védelmében jelezném, ezt az én unszolásomra tette...
(a magam védelmére most semmi nem jut eszembe, talán ha csak az nem, hogy egyszer az életben kérdeznék egy ilyet, és akkor bizonyára jobb, ha olyan nyelven teszem, amit csak nyolcezer ember és néhány millió rénszarvas ért. pech lenne persze, ha tényleg ott lakik a télapó... szar lenne sosetöbbé ajándékot kapni, csak kanadai pleisztocéntölgy méretü virgácsot. szerintem.
bár kanada biztos szép.
de ez nem függ össze most... azt hiszem.)

mindez persze - mármint a hejszmukka - lehetett a forralt cseresznyebor hatása is... vagy a bennük lévö, bacardiba áztatott cseresznyéké, tudomisén. de hangulatunk sokszor olyan búfeledö volt, hogy a kettöezerhetes karácsonyi vásárom bizony emlékezetessé tette.

csoda hát, ha kiszakadt belölem egyik utolsó este aztán egy mélyenszántó vallomás?

- gyula! ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? ugye tudod?
- tudom - válaszolta.

majd rövid gondolkodás után:
- de azért ugye továbbra is két szobában alszunk?

:)

szerintetek?



sajnálom, hogy ma reggel mennie kellett.
kis varázs is távozik vele.


---


*
s annyi de annyi mindenért haza kéne költöznöm most már...

legföképp persze a kettöPONTnullás miatt.
várom, nagyon-nagyon. itt van.
*

gyuszi

megjött :)


mármint gyuszi, lol. (bármit mondanak, ez nem lányblog.)


kis késéssel ugyan, de egy darabban.
a lakásba jutott, evett, ivott is talán, erre már nem emlékszem a sok bortól...


mesélek persze, amint akad kis lélegzetvételnyi idöm. jaja... most épp úgy de úgy vennék idöt... bármennyiért.

úgyhogy ajánlatokat a kiadóba...

[*sigh* vasárnap lesz ebböl, félek...]

a hét szava: NÍVÓ

szerencsétlen ember örül ha a mónikasót érti.

ismerös érzés, hogy ülsz elötte, nem bírod levenni a szemed, nézni kell, mint valami véres balasetet, nem lehet elkapni a tekinteted, és elmúlik negyedóra, félóra, és veszed észre, hogy tátod a szád és csöpög már belöle a nyál, mert... mert olyan nagyon ilyennincs, hogy olyan nincs?

ahogy bántják egymást, ugatnak egymásra, röhögnek egymáson, informálisan funkcionális analfabéták, pedig nem, pedig nem, pedig nem...
hisz belegondoltatok már abba, hogy egy teszemazt középkori parasztemberhez vagy városlakóhoz képest a mai ember mi mindenhez kell hogy értsen?

s most nem is csak arra gondolok, hogy hogyan kell manipulálnom s manipulálódnom, hogy a tápláléklánc magasabb fokaira keveredjek, hanem a szimplán (szimplán... *megadó legyintés*) technikai részére.
tv távirányító, hütögép, felnyitható rekamié, biztonsági zár, gázóra...
vagy a sokat szídott nem olvasó új generáció dolgai: mobil, pc, online banking...
szóval, ez azért szellemi munka. s most nem ironizálok. nem biztos, hogy értelmi evolúciónk lépést bír(t) tartani technikai revolúcióinkkal.

[igazolásul csak egy példa, mi történik, ha egy társadalom nem elég érett a rendelkezésére bocsájtott eszközök használatára - minden pejoratív rasszizmus nélkül, és a történelmi okokat maximálisan ismerve és tiszteletben tartva:
afrika.
1945-55.
nesztek nektek függetlenség és (hadi)technika, fogd meg jól...]

a haladásnak persze lehet, hogy ez az ára...

túlhaladunk, túllépünk biztosnak tünö értékeken. for the good or bad, ahogy mondják - magyarul tehát eldönthetetlen (egyelöre, vagy történelmi léptékkel, vagy objektíven), hogy ez jó vagy rossz lesz-e valójában.
majdan.

lehet, hogy a mónikasó jobban megtanít eligazodni az újezredeleji társadalom útvesztöiben, mint egynémely mélyen igaz és attól még olvashatatlan TGM-cikk. lehet, hogy a lagzilajcsi könnyebben feledteti a mélabút és féligazságok mentén józan kurucos paraszti aggyal felismert alapigazságot [nem leszünk soha se gazdagok, híresek, jók, és igenis meghalunk], mint egy könyv.

(a sallala-ringatózzunk- tipusú zene/életforma mint egy hatalmas abroncs fogja amúgy össze az osztrák-magyar monarchia vonzáskörzetét - lásd még: a bajorok/osztrákok és az ö naponta megeröszakolt kisebbrendüségi komplexusuk a többi némettel szemben)

ezzel tehát szembemenni?

joggal mondja az rtl, ez kell a népnek, láthatjátok, erre vevök, ezt nézik.
(s hát valóban. én is megnéztem.)

anyámat kérdeztem, talán 14 évesen, éhesen minden könyvre: mama, te miért nem olvasol, legalább esténként? mert fáradt vagyok, jött a válasz. kikapcsol(ód)ni szeretnék, esetleg szórakozni. a könyv is az, mondtam. a könyv munka, közölte ellenkezést nem türö magabiztossággal.

s a vicc az, hogy mindkettönknek igaza volt, szerintem. a kérdés ott dölhet el, mi az a munka, amire szeretnék idöt áldozni. és ez így meg teljesen unfair, mert neki nem volt, ellentétben velem az iskolással, szabad döntése erröl, vagy legalábbis roppant korlátolt. keményen dolgozott, hogy kettösünket (apám ugyebár mint a minap írtam, eldisszidált mellölünk 78-ban) fenn tudja tartani, s ne lehessen visszatoloncolni minket az általa oly keményen utált endékába.

így van hát ez az emberek többségével. nem akar a plusz gondolkodásra idöt, energiát, munkát áldozni.
merthogy ez az, azt már áldozni kell, amikor a bevásárlást intézi, a napi munkáját végzi, az anyós születésnapját fejben tartja, kikeresi az új adót, megkeresi a szemét kerékbilincseseket, bliccelni próbál a villamoson, elmegy a gyerekkel az orvoshoz, és egyáltalán, megállni és homlokot törölni sincs ereje.

a megvalósítható nívó szerintem éppen ezért, túl azon, hogy amúgy is viszonylagos, valószínüleg nem a nézök befogadókészségének, hanem a mögötte álló finanszírozó akarat függvénye.

lásd ARTE.

a német/francia kultúrcsatorna a világ egyik legjobb tévéje, de ha nem lenne mögötte egy ilyetén állami akarat is, fallal szembe, mondhatni, ráadásul - s ez is milyen gyönyörüen sziporkázó!!! - közös német/francia közszolgálatiságból, akkor nem élné túl a napot. bármelyik napot. évek óta. és most itt mégiscsak 200-300 milliós potenciális lefedettségröl értekezünk, európa nem épp legkulturálatlanabb nemzeteiben...

megfogni kell az embereket, populáris, ha nagyon muszály, populisztikus szinten. aztán ha már odafigyelnek rád, lehet finoman, "észrevétlenül" csöpögtetni a nívót, mint a húsba rejtett tablettát a macskádnak.

ezt persze jobb helyeken manipulációnak hívják.
(amivel zárul is a kör, a harmadik bekezdés elejével...)

kérdés persze, az mennyiben jobb, mint az egyszerüség kiszolgálójának lenni.

no meg persze, hogy ki ellenörzi a manipulálókat.


---


a mónikasók (et. al.) összátlaga egyébként optimálisan pozitív. sokan békülni mennek, vagy kis fényt csiholni életükbe.

figyelni fogom tovább,
az embereket benne.

hogy ne manipulálhassanak vele.