für tanja (... :)

Ha szombaton születtél...

"Nem hiszed igazán, hogy a megtörtént dolgokat ne lehetne visszaforgatni, illetve, hogy léteznének egyszeri és megismételhetetlen lehetőségek az életben. Úgy gondolod, ami ma megeshet, arra van esély holnap is, épp ezért nem kapkodsz, sokkal inkább halogatsz. Pedig számtalan olyan helyzet adódhat az életben - legyen szó párkapcsolatról vagy munkáról -, aminek megvalósítására mindössze egyetlen lehetőség adódik. Ilyenkor pedig nem teheted meg, hogy halogatsz, hiszen másnap már késő lesz. Igyekezz résen lenni, és ragadd meg az alkalmat, ha úgy érzed, hogy szükség lehet rá."

---

neszeneked, fogddmegjól... így jár az ember (fia), ha feminahu-t olvasgat. az eleje okés, söt, passzol, a vége meg csúfosan lelaposodik.

lehet, hogy mégis vasárnap születtem?

lassan kezdem hinni, hogy a determináltság, az "eleve elrendeltetettség" mégse olyan életidegen koncepció a véletlenek istennöje részéröl, mint ahogy gondolnánk. riasztó, hiszen innen márcsak egy lépés egy magasabb rendezö elv vagy lény meglétében hinni (mint például a véletlenek istennöje, lol), és az azért (egyelöre, még mindig) relatíve messze áll tölem.
tény viszont, hogy egyre passzolóbbnak, hihetöbbnek... hogyismondjam, flow-ba illönek tünik az a megközelítés, hogy aminek meg kell történnie, megtörténik (úgyis)...
továbbpergetve ezt a gondolatot viszont - és jólesö mosollyal legelészve a "minden úgy jó, ahogy van" kitérön - eljutunk oda, hogy mindegy, elszalasztunk-e egy lehetöséget, mert ha igen, akkor az úgysem "az" a lehetöség volt, vagyis az igazi, az elkapandó...

...és ez meg visszavezet a legelsö gondolatsorhoz fent, csak épphogy fordítva :)
igenis NINCS olyan, hogy "egyszeri és megismételhetetlen".
nem megvalósult (és nem megvalósulandó) dolgok vannak csupán - valamint a megvalósult (megvalósulandó) dolgok.
és ilyen kontextusban nem létezik helyes vagy helytelen se, csupán eseti (vagy nem eseti).

kezdek félni, az tény :)
ennél azért nagyobb szabadgyöknek képzelem az emberi akaratot.

visszatérve viszont a feminás ötletelésre: kaptunk tehát egy önnön farkába harapó kígyót, ahol a farok épp a fordítottja, mint amikor fejként indult (jesszusom, micsoda kép...)
egyfajta gnosztikus möbiusz-szalag, predesztinációs féreglyuk, determinista hedonizmus.

és akkor vallásról még szó se esett... ott ráadásul elég húzós téma ez, hiszen ha van elöre elrendeltettség, akkor nem bünhödhet az ember azért, amit elkövetett (és ezzel az összes represszív - ördögéspokol - instrumentárium finom sasszéval balra ki...), ha pedig nincs elöre elrendeltettség, akkor meg kicsit nehéz megmagyarázni a középszerünél rosszabb sorssal megvert milliárdnyi báránykának, miért ott és úgy tengödnek, ahol és ahogy.

---

bocs, hogy ilyenekkel... de hosszú volt a reggeli szünet, és kicsit elbambultam, nah.

:)

zwischen-izé

jajjajjajholkezdjem :)

húsvétkor voltunk kajakozni egy kenuban a werrán, sokan magyarok és kevesen nem magyarok, (majd kis változásokkal ugyanez a csapat kerti vacsorázott nálam szerdán egy nagyon hangulatos estén), ettünk vasárnap a kedvencgörögnél witzenhausenban, és láttunk húsvéti tüzet is, mit tüzet, máglyát! :)

most a hétvégén - és ez a jelenlegi kevésírás prózai oka is egyben - megint kedvenc tüzoltóim okítom filmezésre, gondolkodom azon, hogy egyetlen nagy megaprojektre állítsam-e öket rá, úgymond saját rendezöi ötleteim éljem-e ki, vagy megint hagyjam, hadd játsszanak a gyerekek... möglássuk.

az angliai utam nem jön össze, ezt sajnálom nagyon (bár/és a - rajtam kívül álló - okokat abszolút meg tudom érteni), cserébe picit több idöm lesz május elején majd otthon. lehet számot húzni a teázáshoz :PPP
márcsak azért is, mert nem leszek végig budapesten, a fö apropó ugyanis lesencén lesz, anyám hatvanadik szülinapja (mindig elgondolkodom azon, ilyenkor én is öregszem-e automatikusan. mármint ha megünnepeljük más szülinapját, jelentöségteljesen kiemelve, hogy a tavalyihoz képest eltelt megint egy év... igen, asszem, ilyenkor mi is öregszünk.)

három hosszabb írás vetekszik a bekerülésért ide, csak kéne már egy kis idö a pofába rázásához. ha az ember kapcsolatban (vagy kvázikapcsolatban) lakozik, sokmindenre nem jut már ideje, amire elötte volt.

szerintetek ez normális?

---

pá és csók a családnak, kellemetes hétvégét!

hütö, tíz lépésben

nos.

mint már jeleztem, pár (uszkve négy) hete eljött az idö (a jó idö, kint az ablakpárkányon ugyanis, mely pót-hütöként szolgált) hogy rátenyereljek egy új hütöre.

viszont nemodabuda! szimpla hütöje mindenkinek van, ígyhát egzaltált személyiségem legújabb kreatív görcseként úgy döntöttem, befestem drágaságom picényt... :)

és mivel érkeztek eziránt érdeklödö kérdések, mikor facebookomon leírtam, hogy befejeztem a hütöm festését, úgy gondoltam, berakok ide egy "lépésröl lépésre" leírást, hátha valaki kedvet kap egy kis individualista hütöszekrényre.

imhol az eredmény, elöre, s alább aztán következzenek a pontok.



---


1) legelébb is: végy egy hütöt!

nemnem - így, konkrétan: menj el, és vegyél meg egy hütöt!!!

nem ártana persze, ha a felülete elökezelt vagy feldörzsölt, de ilyet valszeg nem kapsz, plusz enyhén furcsán néznének rád, ha ilybá kéréssel fordulnál a kedves eladószemélyzethez, tehát a szimpla fehér is megteszi.

2) lakásod egy félreesö sarkát szigeteld el a maradéktól, de legalábbis fújás-irányban (erröl majd késöbb). a hütöt aztán pakolászd be, szabadítsd meg a felesleges csomagolócucctól és hungarocelltöl, tisztítsd meg ruhával és indulj el újra bevásárolni, mert most jön a java. nevesül:
- gránitszpréj (vagy valami hasonló. fúvós flakon legyen, az a nagy, 20centis, jó recés felületet adó. kábé egy flakon elég egy hütöre, kétszeri átfújással.)
- megfelelö mennyiségü, színezetü és minöségü akrilfesték, valamint jó pár ecsettípus, mancsodhoz illö
- ha nincs: átlátszó, öntapadó fólia, amit pl. airbrush (szórópisztoly) munkákhoz használnak
- a nem befestendö felületek védelméhez: krepp, öntapadós
- cutter vagy más vágószerszám
- (most írjak ide olyat, hogy türelem, meg motívum, meg kedv?)


3) miután a hütö hátulját, a zsanérokat és müanyag részeket, a nyílásokat és a tömítéseket az ajtókban jól befedted a krepp-pel meg ami még a kezed ügyébe jut (erre a procedúrára szánj úgy kábé másfél-két órát, nem viccelek!), valamint egy nagyon finom csiszolópapírral megrecézted picit a lakkozott gyári felületet, hogy jobban fogja majd festékeket, a gránitszpréjjel fújd le a hütöt. ügyelj rá, hogy amikor vízszintesen fújsz, mindig picit fújjál túl az oldalán, mert ha a széle fölött fordítasz fújás közben irányt, úgy ott a pillanatnyi megállás miatt több festék lesz, és az úgy csúúúúnya... tehát mindig szépen túlfújni az oldalon, és ott fordítani irányt vissza - ez egy trükk, amit még airbrush-koromban tanultam.
az egészet aztán hagyd vagy egy órát száradni, aztán tegyél rá egy második réteget.


a végén az egészet hagyd megint legalább 12 órát száradni. ha akarod, fektess be addigis a szobába egy kedves ellenséget, az illatok jót tesznek vele és neki :)

közbülsö megjegyzés:
igény szerint akár abba is hagyhatod itt - nem muszáj ám festegetni az ajtót, és már ez is ezerszer pofásabb, mint bármilyen gyári hütö!!!

4) a gránitszpréjnek kettös feladata van. mivel egyrészt úgy döntöttem, hogy csak az ajtót festem be, szép, és a sima fehér felületnél különb külsöt ad a hütö maradékának. ezen felül tökéletes alap az akrilfestéknek is, mely hamar lekopna a gyári lakkozott fémröl, másrészt plusz extra struktúrát is kap még.

ideje viszont elkezdeni foglalkozni picit a motívummal is.
new york számomra kedvenc (bár még sose látott/látogatott) részét, a central parkot választottam, és egy fotó segítségével átrajzoltam az alapokat egy nagy papírra:


ezt az 1:1-hez rajzot aztán átmásoltam ablakhoz ragasztva az öntapadós fóliára is, melyet aztán felragasztottam a hütöre a késöbbiek folyamán.


a rajz elkészítése, az átmásolás a fóliára (illetve ha tökös legény/lány vagy, egyenesen a felrajzolás a fóliára) uszkve egy óra volt... nevetséges munka ahhoz képest, hogy ezeket a vonalakat aztán a hütön mind külön-külön meg kellett vágnom, effektíve felhasítanom a késöbbi munkálatok számára cutterral/késsel. az ugyanis önmagában legalább egy további órányi, ráadásul merölegesen, ajtóhoz nyomott hosszú vonalzóval végzendö munka volt, fájt is a karom piszokul utána. de mint látni fogjuk, egy ilyen tipúsú képnek alapja az elöre sablonozott egyenes vonalazás.


5) a rákövetkezö feladat a legelsöként megfestendö háttér (ég, felhözet, nap, stb.) számára szükséges területekröl a fólia lehúzása úgy, hogy a) nem pattog le alatta a ráfújt gránitfesték, b) nem ragad összevissza a kezemben valamint a kis asztalomon, amire ragasztom, hiszen késöbb majd itt-ott újra kell használnom (nos, ez az az alpont, ami, férfiasan bevallom, nem sikeredett. miután lehúztam minden fóliadarabkát, annyira beléjük gabalyodtam, hogy a szépmüvészeti egyiptom-kiállításán szarkofágban szunyókáló múmia hozzám képest kutyafasza volt.) valamint c) nem húzok le túl sokat, mert visszaragasztva már nem tapad annyira.

az eredmény pedig így nézett ki:


6) ezután következett az elsö festékréteg felmázolása. picit ünnepélyesnek éreztem a pillanatot, vigyorogva huzigáltam az ecsetet ideoda, persze még csak szolídan, visszafogottan:


úgy döntöttem még elötte (mármint, értelemszerüen, a festék megvétele elött, lol) hogy a többi konyhaeszköz és -berendezés színvilágához passzolóan sárga-narancs-barna irányba megyek az egyébként téli kép (v.ö.: "hütö", khmmm...) során.

7) miután további, immár felhökarcolóknak fenntartott fóliadarabkákat huzigáltam le, a kép is egyre több struktúrát kapott.


fentröl lefelé, valamint háttérböl az elötér felé érdemes menni, világosból a sötétbe (vagy sötétböl a világosba - ez már képfüggö), és persze egyre több fólia lehúzásával egyre több építmény jeleníthetö így meg:


8) ideje a bejegesedett folyóra is átvinni a festéket :D
a fóliák megint lekerültek, és rétegenként sötétedve átvettem a fenti struktúrákat.


egy festékszpréj felfújt kisebb adagnyi fehérjével aztán megcsinálod a napocskát és elgyönyörködsz a lenti tükrözödésén.

mondom, elgyönyörködsz!!!


nnna.
azér.

9) most jön az érdemi szépség: a híd! :)))
leszeded a maradék fóliát, és a legsötétebb színnel felrakod a hidat, a tükrözödését, meg a körülöttük lévö, tiszta, fehér havat:


namost.
ha véletlenül egy a recesszió folytán éppen tönkrement hobbibolt környékén laknál, mint én, és súlyosan dekadens valamint felelötlen, infantilis módon hagytál ott inkábbnekérdezdmennyi pénzt mindenféle festék-papír-szerszám-könyv- és egyéb bizbaszokra, akkor esetleg éppen kezed ügyébe esik egy kis hó-struktúrafesték...


amivel...


elég csinosan meg tudod csinálni a valóban havasnak rendeltetett tájat!
és ezt persze rögvest felnyomhatod más helyekre is - házak tetejére, híd oldalára, szomszéd orrára...


10) nyugi, majdnem kész!

így még elég üres lenne, úgyhogy úgy döntöttem, nyomok még rá pár hófödte fenyöfát. erre a legjobb, ha akarsz ilyet, egy legyezöszerüen szétterülö ecset, elég spéci és jópofa önmagában is, és jócskán lerövidíti az ilyesmi bizbaszok festését.


a végén egy kiszuperált fogkefét a hóstruktúrás akrilfestékbe nyomsz és ujjaddal spricceled róla a cseppeket a képre, elég szépen behavazza a tájat :)

hát, köbö ennyi lenne. a festés maga két este, egy rövidebb és egy jócskán hosszabb, miközben azér tévéztem is (mostanság épp a supernatural-t nyomatom, és ajánlom is persze mindenkinek).
a legmegváltóbb és -szívdobogtatóbb pillanat aztán másnap reggel a ragacsok és kreppek leszedése volt a kitakart nyílásokról meg a hátuljáról, és bár - mint mindenkinek, aki ilyesmiket (is) csinál (néha) - maradtak kifogásolnivalóim a képpel kapcsolatban, a projekt maga sikeresnek van elkönyvelve bensömben... nem beszélve arról, hogy ilyen hütöje, mármint pont ilyen, tutkó másnak nincs a világon.

azóta pedig ott feszít büszkén az ugyancsak újrarendezett és szanaszéttakarított konyhában, tehát akinek kedve van egy finom ebédre, teára, vacsorára, jöhet nyugodtan ;)
amúgy meg örülnék neki, ha egy ideig nem menne tönkre, ugyanis asszem picit pöszén néznének a boltban, ha így vinném vissza...
:D

and now go and have a nice week!

a hét szava: golflabdaszedökocsivezetö

elöljáróban szeretném leszögezni, hogy három ómennel futottam össze idefelé munkába jövet, egészen konkrétan az épületben és környékén.
legelébb is egy kacsa hápogott le rám a bejárati kapuk fölé emelt tetöröl, majd - úgy tünt, kissé haragosan - srégen elrepült fölöttem, további hápogással kísérve (dél-délkelet irányban, ha lenne olvasóim közt kacsajóslással foglalkozó kedveslélek);
a bejárati ajtón belül, söt, jóval belül öszi, hullott falevelek hevertek szerteszét, ami tavaszrügyezés idején legalábbis érdekes, végül pedig mire rákanyarodtam a két liftre, az egyik csilingelve megérkezett és kitárta számomra kapuját.

ötleteket lehet küldeni a kiadóba, a nekem a) leginkább és b) legkevésbé tetszö variánsokat a magam módján díjazni fogom.

---

namost.
amit legutóbb írtam, jelesül a szoci (elsö, gyurcsánylemondó) pártkongresszus utáni napon írtam, egy napra rá asszem meg publikáltam.
fájdalmas látni, hogy ami a rákövetkezö (azaz múlt) héten történt, rámigazolt. azt a tömény röhejességet, amit a honi politikát, gazdaságot, kultúrát leginkább befolyásolni hivatott személy jelölése körül a pártok, de leginkább az mszp elkövetett, hosszú idöre végleg taccsra vágta szememben a politikai kaszt hitelességét. eddig is voltak nem kevés fenntartásaim velük szemben, mint ahogy ezt az elözö bejegyzés is jelezte volt, de ez a jelölösdi végül annyira bugyrosan szarosra sikerült, hogy immáron mindegy is, maga bajnai mennyire stiklis (wallis) vagy sem, mennyire szimpatikus vagy sem, politikailag mennyire elöreterhelt vagy sem (lásd még, eu-s pénzek elosztására készített operatív programok színvonala és irányultsága, khmmm...) , a jelölés maga - csakúgy mint kedves jó önjáró, öntelt sólymunk esetében - innentöl tisztességes ember számára nem lenne már vállalható.
sólyom esetében ismerjük a motivációt - elhivatottság(ön)érzete engedte, hogy az alkotmányos finomságokra egyébként oly kihegyezett füle éppen önnön megválasztásakor a botját se mozgassa.
bajnainál az itésszel még várni illik.

ami viszont irreleváns is olybá, hogy se erkölcsi, se - és ebben igazat kell adnom a fidesznek - nemzetközi demokratikus szokásjog szerinti, se gyakorlati támogatása és alapja nincsen ennek a következö miniszterelnöknek az ország vezetésére. az ország élére nem lehet embert "kinevezni", mert azt a nép és választott képviselöi teszik szabad választások során, nem pedig az elödje! az csak kvázidemokratikus diktátorok jelölési procedúrája, hogy önmaguk utódját "csinálják meg", most mindegyis hogy mennyire bábként, a még hatalomban lévök. elmosolygunk vagy vérmérséklet szerint elszörnyedünk putyin machinációin, berlusconi sumák húzásain, és, hejj, kedves balos barátaim, mennyire kinevettük orbán 2006-os próbálkozását, hogy a két választási forduló között szavazatmaximálási céllal beetet minket azzal, maga helyett valaki mást (bod péter ákos?) rak miniszterelnöki pozícióba...

és most?

most hol a baloldali felhorkanás, hol van a szokásjogra hivatkozás, hol marad a charta a nyíltan antidemokratikus válságkezelö handabanda láttán? értelmiségi levelek a 168órában, az ésben?

hol, hol, hol?!?!?!

igaza lenne (megint) tgm-nek, aki szerint a baloldali értelmiség megszünt haladó, szavát hallató, kritikus, és éppen (és csakis) ezért demokratikusan hiteles zsinórmértékként szolgálni a mindenkori hatalom tudatos vagy öntudatlan állapotban végrehajtott manipulációival szemben?

árulók lettek az írástudók?

---

én magam annyit tettem, amit tehettem. ideírtam kedves, számomra értékes, de számát tekintve mégiscsak szerény olvasótáborom láttára, amit a folyamatokról gondolok.

2004 öszén az atv fórumán a sok balos hozzászóló közt az egyetlen voltam, aki azt írta a nagy ováció közepette, ne örüljünk ennyire gyurcsánynak, van egy olyan érzésem, hogy törököt fogtunk vele, aki majd nem ereszt.

eredeztettem mindezt abból, hogy bár valóban szükségesnek tünt a baloldalon felbukkania egy orbáni retorikával, trükközéssel, okossággal és gátlástalansággal élö fiatal politikusnak, és valóban meglehet, hogy ezzel az attitüddel ideig-óráig hasonló tömegeket lehet megmozgatni adott esetben akár a jó (vagy jobb) cél érdekében, a végén pont ez a személyiság vált legnagyobb és legsúlyosabb ballasztjává. ez okozta elsödlegesen az öszödi kisiklást, meg mindazt, ami abban, hogy (én is) csúnyán fogalmazzak, "be lett vallva".

medgyessy azért tudott 2002-ben nyerni, mert teljesen más stílusú és fellépésü ember volt. esendö, esetlen, kicsit butácska, nem feltétlen a legjobb adottságokkal megvert... de láthatóan jóindulatú! mekkora különbség a nagyképü, vélt gyözelme tudatában vigyorgó orbánhoz képest...
gyurcsány azért veszít 2006 óta folyamatosan, mert ö a mi orbánunk. ahogy a "lost" egyik aktuális része hívódik, s ahogy orbán képébe üvölteném mindig, amikor személyében támadja gyurcsányt: "he´s our you"

körülbelül akkortájt, elég sokat politizálva az említett fórumon jegyeztem meg azt is, hogy az szdsz-ben uszkve fele-fele arányban vannak még meg az elvi, részben doktriner, de étosszal felvértezett idealista gondolkodók, akik fodor, gusztos, john, szentiványi vezetésével vághatnának neki egy zöld-liberális párt alapításának. azt írtam, a 2010-es választásokra egy tisztességes, elvhü politizálással szerintem összehoznák maguknak az öt százalékot - csakúgy, mint a nyugati értelemben vett, célközönségként fiatal gazdasági szereplöket megszólító, kevésbé idealisztikus, és talán kifejezetten libertáriánus elveket is felvállaló másik, kuncze-petö-magyar féle, a hatalomgyakorlási fázisokban pragmatikusabb liberális párt. ök külön-külön színesíténk a politikai palettát... míg ha együtt maradnak, egyetlen párt keretén belül, menthetetlenül szétmarják, szétforgácsolják egymást, és mindkét, egy párton belüli oldalon elveszítik az értelmiségi támogatást, a mühelyeket, a szabad gondolkodást.

és lön.

a harmadik politikai jóslatom pedig a cigányok (élet- és beilleszkedési) helyzetének rettentö romlásával volt egyébként kapcsolatos, és talán csak Nikó tudja (sejti) e sorok olvasói közül, hogy mennyire birtam egy idöben foglalkozni ezzel a témávál. lenne hozzá - meg az elmúlt hetek eseményeihez - szólni valóm... de most (már) valahogy nincs eröm és kedvem hozzá.
rosszul mennek otthon a dolgok, nagyon rosszul... és nem akarom a kedvem elvenni a májusi napjaimtól nálatok.

---

és hogy miért "golflabdaszedökocsivezetö"?

az egyik kedves sorozatomban (supernatural) volt egy jelenetsor, egy ütögolfpálya (épület, több szintes, kifelé nyitott kabinokkal, amikböl tucatnyiat ütlegelik egyetlen zászló felé a labdákat, az elütést gyakorolva - különösen japánban és amerikában dívik) szélén egy rácsozott golfkocsi kabinjában ül a muksó, és teker ideoda, a kocsira szerelt seprüvel pedig besepri a tucatnyi golflabdát a füröl, miközben süvítenek felé az elütött lasztik, kábé kétmásodpercenként belecsapva a rácsba.

gyönyörü munka lehet, egy idö után már megszokod, hogy tüzelnek rád, kattan a rács, te meg egykedvüen tekersz, mintha füvet nyírnál, hat dollárért óránként.

a lényeges analógia az aktuális (bárki)miniszterelnökünkhöz gondolom kézenfekvö, minden elemében. az össztüz; a ketrec, ami véd is, meg kontaminál is; az egykedvüség; az erkölcsi honorárium; és talán a szükséges egykedvüség is.

nos, remélem, az aktuális helyzet már nem fokozódik, minden oldal idiótája kicsit háttérbe vonul, hogy legalább napi szinten meg lehessen tenni a kötelezö kényszerüségeket, mindegyis, hogy ki által... és talán, talán, valamikor, néhány hónap, év, vagy generáció távlatából ezek a sorok már elveszítik érvényüket, és maximum úgy maradnak meg bennünk, mint ködös emlékek egyik rosszkedvünk idöszakára.

én pedig egy idöre megint vállalhatom, amit megfogadtam magamnak: hogy ebben a blogban csak nagyon kivételes esetekben engedek teret a napi politikának.


legyen szép hétvégétek.