búcsú

hát, kedves Ö, most, hogy már az új barátoddal veteted fel a telefont, tényleg nem maradt más hátra, mint:
megköszönni ezt a csomó tanulságot,
örülni annak, hogy a mai este segít sokkalsokkal hamarabb túljutni rajtad, a tudattal, hogy a kitzbüheli hegyekben a kirakásom utáni héten rég nem azon járt már az agyad, hogyan lehetne kapcsolatot menteni, amipedig állítólag mindened volt még pár hete, amibe gyereket akartál szülni, ami nélkül szavaid szerint semminek sincs értelme úgysem... hanem a hancúrozáson fájdalomüzésképp az elsö épp kézre esö pasival - ami meg persze végtére is nem rossz terápia, mindketten élvezhetik, ha jól csinálják.

és marad még persze neked, meg nektek, minden jót kívánni, mindenképp csináljátok okosabban, mint nekünk sikerült.

részemröl ennyi csak, ennyit érdemel, hiszem most már.
ha fülembe ordítják, igen, tök jó volt szeretkezni vele, és ö ezerszer jobb nálad, fel se érsz hozzá - nos, ez remélem öt megnyugtatja, amíg hozzám hasonló helyzetben nem találja majd magát, istenneadja persze, öt évvel fiatalabban nálad... engem mindenesetre nem úgy tangál, ahogy szerintem szeretnéd.

óh, és ne félj, hogy ezt valaki látná, olvasná, aki ismer. mások járnak ide. akik ismeretlenül is védtek inkább, mint rosszat mondtak volna rád, és ez most is így marad, másképp nem akarnám, nem engedném. nem én leszek, vagy ök, akik rossz híred keltik, ha ettöl félnél.
ezt is most csak azért írom ide, mert tudom, látom, hogy olvastál az utóbbi napokban, más módon meg már ugye nem kommunikálsz velem, lásd a kezdömondatot... s ami bennem maradt, mérgezne hosszú hónapokig, ha nem adhatnám ki, legalább itt, tiszteletben tartva téged, meg magam, meg a minket - ha már mindez szóban, szemtöl szembe nem sikerült.
a saját démonaiddal és lelkiismereteddel majd egyszer neked kell megküzdened.
talán, persze.
talán.

javaslom rá például a blogot!
müködik, ha öszintén csinálják... tudod, nemcsak a szépet, a randát is.
a saját randát is.

nekem bejön.

vigyázz magadra.