mintha...

borzasztóan nehéz mondani bármit.

ha van egy virtualitásban fogant kapcsolat, akármilyen intenzitású is, amelyet az ilyen blogok is például eredményezhetnek, akkor annyira szarul tudja magát érezni valaki, ha csalódást okoz, például azzal, hogy jelzi, a valódi realitás utolérte a virtuálisat, és ott meg valami... hirtelen... müködik.

dönteni kell, hogy elmondjam-e, vagy bujdosok... a virtualitás, bizonyos határértékeken belül erre biztosít helyet. milyen kényelmes is az, ugye...

de nem.

becsülni kell a másikat.

például benneteket.

elmondom hát, hogy a frekvencia és a hang esetleg más lesz ezentúl. mert felbukkant valaki, aki régen egyszer már bennem volt... és most kér pici helyet, kuckónak.

és én is kérhetek nála, úgy tünik.


s ez az érzés, mint már írtam, mindent visz.

---

mintha tudnám, merre mennék.

tegnap ez volt a szám és poszt címe. és suhancos-tól ugyan kaptam a béke címü számot, és abból a rákeresésböl lett ez, de fontosnak tartottam arra is rávilágítani, így utólag, hogy nem az elégikus hangulat, a szomorú szöveg fogott meg, hanem...

hanem csak minden más.


és hát a cím.


kóvályogtam sokfelé, nyilván hozadékkal is, hisz itt vagyok, és olyanként vagyok itt, aki...
de elismerni valamit mindig nehezebb volt, mint felismerni.

és a kishitüség és önbizalom fura, iker (ikrek, my love, ikrek) keveredése csak annak nem jelent problémát, aki maga is küzd(ött) ezzel.

kérdések özöne zúdult rám az elmúlt 1-2 hétben, a termék lentebb, s majd fentebb...
és nyílván kavaró, zavaró, érthetetlen.
mondjuk úgy, hogy pár hete ez itt átvedlett igazi naplóvá, szinte mindenki másnak érthetetlen naplóvá.

most meg...

mintha tudnám, merre megyek.


---


szép.

szép a mondatokat követö csend, szép a várakozás.

szép a nem-para, szép, hogy lehet még bármi (picikét: söt, meg is lesz a bármi!).

szép az, hogy szeretetet akarsz adni, és nem elvárni, csak elfogadni cserébe.
hogy sugárzol, hogy tíz évvel fiatalabbnak érzed magad s látszol is, és hogy süppedsz a jövöbe, mert már nem riaszt, hanem ott vár, egyszerüen csak ül és mosolyog és vár, és szeretne millió randevút veled még, s igen, készüljetek egymásra mindig, hogy belétek ívódjék, hogy abból építkezzetek... merthogy ezek lesznek majd a rétegek...



szép a csend, szép a várakozás.

szép.