picény semmiségek

húúúú...

:)

hol kezdjem?

---

az utóbbi napok - mit napok, hetek! - enyhén szólva is stresszesek voltak. napi tíz-12 óra tanítás, projektírás, adminisztráció, dolgozatiratás és javítás... you name it.

ráadásul az itteni adóhivatal úgy döntött, ellenörizni akarja 2003-2005-ös éveim, keressem elö minden számlám, bankkivonatom... lol, mikor ezt meséltem gyuszinak, megkérdezte, miért, mit csináltál?, mondom, semmit, hogyhogy, ez normális országban elöfordul, holger barátomnál is jártak már néha, néhány munkatársamnál, most meg nyílván én következem, mire gyuszi elnézést kért, elfeledte néhány pillanatra, hogy nyugatörópában jár, nem magyarországon, ahol minden adóellenörzésnek, történjék bármely kurzus alatt, valahogy automatikusan konnotációja van... mondjuk nem tudom, mit képzelt, talán a zöldeknek kémkedek az egyetemen, vagymi. néha én is elfeledem, hogy otthon - jajjj... .))) most már: ITThon - minden egy kicsit... vuduvudu. amihez ráaddásul mégcsak nem is kell frissen lefejezett kakasok vérét széjjelönteni a parlament elött, elég...
nemistudom,
bármi más?!

vuduország, jah.
nade csitt, most épp boldog vagyok, hal(l)hatatlanul, plusz szereretünnep, panaszt tölem most nem olvastok ;)

a lényeg, hogy kedd reggel, mikor vonatra szálltam, azt írta ki telefonom naptárfunkciója, hogy "keine anstehenden termine", ami müvelt nyelven kábé annyit tesz, hogy "élvezd a szabad-ságod, vazeg!!!", amire most majd minden szent pillanatot meg is fogok ragadni.

közben persze azért történt elötte még egysmás... például kedves kis háziasszonyok úgy döntöttek, visszatérnek a való világba, dolgozni. oké, talán már írtam erröl valahol lentebb, ezzel nemhogy bajom nincs, hanem kifejezetten szeretnék ilyenkor segíteni, mert borzasztónak tartom, talán saját példából is okulva, ha egyszercsak nöként VÁRATLANUL kell majdan szembesülni a ténnyel, hogy csak magadra számíthatsz, mert - nem is feltétlenül galád módon, de - egyedül maradtál. nade ha ezek a hölgyek körömápolást mímelnek tanulás helyett, ugye szabad megkérdeznem, mivégre taníttatódnak, például eu-s pénzen? csak azért kérdem, mert ha egyetlen foglalatosságuk másfél óra word után, hogy "jajjajjnemértemnemakaromérteniéskész", és diadalittasan rávágja a delikvensnö, "háh! látja, maga se tudja", miután hatodszorra bassza ötfelé a képernyöjét a megmutatott teendök helyett valamifajta ügyködéssel, s megkérdi, mit csinált rosszul, mikor nem voltam ott..., vagy mikor egy hétig cseszik elolvasni a kiadott 6 darab összefoglaló ánégyes lapot az internetröl, és ezért powerpointból fél óra megy el azzal, hogy mindenki beüssön egy internetcímet, akkor somehow i do tend to miss the point of the whole thing...
mondhatni.


magyarul tanítottam, és nem mondhatni, hogy azzal az örömmel, amivel szoktam. de legalább felvidított legalább a karácsonyi bevásárlás...


vettem például szivart, öcsinek.

(még mindig hiszem s remélem, hogy szüleim nem tudnak egyszem fiacskájuk internetes foglalatosságáról, mármint most nem a pucérhölgyes oldalak látogatására gondoltam, azt amúgy is abbahagytam valamikor kilencvenhét tájékán, jézusom, tíz éve virtuális szüz vagyok!!!, hanem a félig-meddig nyílvános kitárulkozásokra... úgyhogy remélem, nem löttem le a karácsonyi poént ezzel a spoilerral.)

lényeg, hogy igazi szivarboltba mentem göttingen közepén, s egy igenigen kedves hölgyemény, miután jeleztem szándékom, s hogy egy alacsonyabb kétszámjegyü euróösszeget adnék ki füstölökre, bevitt egy klimatizált helyiségbe, gondosan becsukta mögöttem az ajtót és áhitatos mozdulatokkal elkezdte mutogatni a kakaformájú tárgyakat. mivel tudta árfekvésem, a legdrágább, amit mutatni mert, egy habana stilo 2 volt, hetes darab euróért. láttam kövérebbet is, mármint nem eladónöt, hanem habanát, igaz, napi bevételem árával megegyezöt, és akkor a legjobb napjaimról beszélek, pedig már megértem néhányat.
(napot, nem legjobb napot. azt majd most, halmozottan.)

a nö értett a dolgához, sötmitöbb, negyedóra alatt megtudtam szerintem mindent, amit érdemes tudnom életem végéig a szivarról, szivarozásról, és félistenként (fenéket... istenként!) tisztelt példaképéröl, zino davidoffról... hogy hogyan égetett el nyilvánosan többmillió dollár értékben kubai szivart tiltakozásul, hogy politikai okokból nem küldtek neki több dohányt, hogyan csempészett néhány dohányvetömagot új hazájába, a dominikai köztársaságba, ahol a tüdörák mellett a szociális és egészségügyi reformok létrehozójaként ünepelték...

(hiába, olyan szép kerek ez a világ, demostnem?! basszus, ha legalább ingyen habana járna minden itthon tönkretett kórház mellé... de a kövérebb fajtából, természetesen!

amely témakörröl eszembe jut, hogy az "igenigen kedves hölgyemény" hatvan fe lé járt, úgy hörgött, mint a south parkban az a mikrofonos muksó, csak mikrofon nélkül, és valahogy az volt az érzésem, mindegyik szivart megkostólta már, mely megfordult az üzletében... ;)


---

aztán kedden hazajöttem.

azóta minden nap program. karácsonyi készülödés, millió bolt, egy fenyöfa, találkozás csabáékkal, s gyuszival, s ezúton elnézést mindenkitöl, akivel még nem tudtam felvenni a kapcsolatot (elnézést, új pannon kártyám van, akik ismernek az iwiwen látják ott a számom) vagy megbeszélni idöpontot.

jelenleg, mikor ezeket írom, csillog az életem, kicsukok mindent (fenéket csukok ki. kicsukódik, teljesen magától! ilyen egyszerü...!) ami nem az alábbi kép jegyében történik.


kívánok mindannyiótoknak boldog,

boldog

karácsonyt.


teljesüljenek vágyaitok, nem, nem azok, amiket a listára írtatok a karácsonyember számára... hanem azok a pici, valójában borzasztó nagyok, ott mélyen bent, bennetek.

igen.
például.

na. ez mindmind... teljesüljön! kívánom.



én meg majd jövök vissza.