a hét szava: NÍVÓ

szerencsétlen ember örül ha a mónikasót érti.

ismerös érzés, hogy ülsz elötte, nem bírod levenni a szemed, nézni kell, mint valami véres balasetet, nem lehet elkapni a tekinteted, és elmúlik negyedóra, félóra, és veszed észre, hogy tátod a szád és csöpög már belöle a nyál, mert... mert olyan nagyon ilyennincs, hogy olyan nincs?

ahogy bántják egymást, ugatnak egymásra, röhögnek egymáson, informálisan funkcionális analfabéták, pedig nem, pedig nem, pedig nem...
hisz belegondoltatok már abba, hogy egy teszemazt középkori parasztemberhez vagy városlakóhoz képest a mai ember mi mindenhez kell hogy értsen?

s most nem is csak arra gondolok, hogy hogyan kell manipulálnom s manipulálódnom, hogy a tápláléklánc magasabb fokaira keveredjek, hanem a szimplán (szimplán... *megadó legyintés*) technikai részére.
tv távirányító, hütögép, felnyitható rekamié, biztonsági zár, gázóra...
vagy a sokat szídott nem olvasó új generáció dolgai: mobil, pc, online banking...
szóval, ez azért szellemi munka. s most nem ironizálok. nem biztos, hogy értelmi evolúciónk lépést bír(t) tartani technikai revolúcióinkkal.

[igazolásul csak egy példa, mi történik, ha egy társadalom nem elég érett a rendelkezésére bocsájtott eszközök használatára - minden pejoratív rasszizmus nélkül, és a történelmi okokat maximálisan ismerve és tiszteletben tartva:
afrika.
1945-55.
nesztek nektek függetlenség és (hadi)technika, fogd meg jól...]

a haladásnak persze lehet, hogy ez az ára...

túlhaladunk, túllépünk biztosnak tünö értékeken. for the good or bad, ahogy mondják - magyarul tehát eldönthetetlen (egyelöre, vagy történelmi léptékkel, vagy objektíven), hogy ez jó vagy rossz lesz-e valójában.
majdan.

lehet, hogy a mónikasó jobban megtanít eligazodni az újezredeleji társadalom útvesztöiben, mint egynémely mélyen igaz és attól még olvashatatlan TGM-cikk. lehet, hogy a lagzilajcsi könnyebben feledteti a mélabút és féligazságok mentén józan kurucos paraszti aggyal felismert alapigazságot [nem leszünk soha se gazdagok, híresek, jók, és igenis meghalunk], mint egy könyv.

(a sallala-ringatózzunk- tipusú zene/életforma mint egy hatalmas abroncs fogja amúgy össze az osztrák-magyar monarchia vonzáskörzetét - lásd még: a bajorok/osztrákok és az ö naponta megeröszakolt kisebbrendüségi komplexusuk a többi némettel szemben)

ezzel tehát szembemenni?

joggal mondja az rtl, ez kell a népnek, láthatjátok, erre vevök, ezt nézik.
(s hát valóban. én is megnéztem.)

anyámat kérdeztem, talán 14 évesen, éhesen minden könyvre: mama, te miért nem olvasol, legalább esténként? mert fáradt vagyok, jött a válasz. kikapcsol(ód)ni szeretnék, esetleg szórakozni. a könyv is az, mondtam. a könyv munka, közölte ellenkezést nem türö magabiztossággal.

s a vicc az, hogy mindkettönknek igaza volt, szerintem. a kérdés ott dölhet el, mi az a munka, amire szeretnék idöt áldozni. és ez így meg teljesen unfair, mert neki nem volt, ellentétben velem az iskolással, szabad döntése erröl, vagy legalábbis roppant korlátolt. keményen dolgozott, hogy kettösünket (apám ugyebár mint a minap írtam, eldisszidált mellölünk 78-ban) fenn tudja tartani, s ne lehessen visszatoloncolni minket az általa oly keményen utált endékába.

így van hát ez az emberek többségével. nem akar a plusz gondolkodásra idöt, energiát, munkát áldozni.
merthogy ez az, azt már áldozni kell, amikor a bevásárlást intézi, a napi munkáját végzi, az anyós születésnapját fejben tartja, kikeresi az új adót, megkeresi a szemét kerékbilincseseket, bliccelni próbál a villamoson, elmegy a gyerekkel az orvoshoz, és egyáltalán, megállni és homlokot törölni sincs ereje.

a megvalósítható nívó szerintem éppen ezért, túl azon, hogy amúgy is viszonylagos, valószínüleg nem a nézök befogadókészségének, hanem a mögötte álló finanszírozó akarat függvénye.

lásd ARTE.

a német/francia kultúrcsatorna a világ egyik legjobb tévéje, de ha nem lenne mögötte egy ilyetén állami akarat is, fallal szembe, mondhatni, ráadásul - s ez is milyen gyönyörüen sziporkázó!!! - közös német/francia közszolgálatiságból, akkor nem élné túl a napot. bármelyik napot. évek óta. és most itt mégiscsak 200-300 milliós potenciális lefedettségröl értekezünk, európa nem épp legkulturálatlanabb nemzeteiben...

megfogni kell az embereket, populáris, ha nagyon muszály, populisztikus szinten. aztán ha már odafigyelnek rád, lehet finoman, "észrevétlenül" csöpögtetni a nívót, mint a húsba rejtett tablettát a macskádnak.

ezt persze jobb helyeken manipulációnak hívják.
(amivel zárul is a kör, a harmadik bekezdés elejével...)

kérdés persze, az mennyiben jobb, mint az egyszerüség kiszolgálójának lenni.

no meg persze, hogy ki ellenörzi a manipulálókat.


---


a mónikasók (et. al.) összátlaga egyébként optimálisan pozitív. sokan békülni mennek, vagy kis fényt csiholni életükbe.

figyelni fogom tovább,
az embereket benne.

hogy ne manipulálhassanak vele.