ünnepek

elöször is, nagyonnagyon köszönöm a türelmet. sokat várakoztattam, aki (még) olvas(na), és nyílván nem mentség, ami a mentségem. hogy a valódi élet elöbbre való, mint a virtuális, s utóbbié akkor lesz a föszerep, ha elöbbiröl értekezni szeretnék...

most élni szerettem volna... s ez vállveregetöen jól sikerült, mondhatni... életem eddig legfinomabb teszemazt 23 napjából kifejezetten sok az elmúlt három héten kopogott be. szóval emiatt is: bocs, meg picit mea maxima culpa, de alapvetöen bízom megértésetekben. s akinek volt alkalma látni, tudja a sugárzást. látta.
s akkor ez így talán rendben is.

ma még budapesten, holnap haza, s hogy milyen szívvel, azt majd a rákövetkezö napokban megpróbálom majd megfogalmazni. újévi fogadalomként meg talán, legalábbis ami az ide vonatkozó dolgokat illeti, igyekszem kímélni a t. olvasókat lelkiszerelmetes ömlengésektöl ;)

most pedig múzeum, billiárd, párizsfestés, majd vacsora és egyéb gyönyörök.