tegnap volt néhány perc, pillanat, amikor úgy éreztem, meglehet mégis azt kéne tennem, amit barátaim többsége ajánlott, detényleg, köszönöm az ötletet,
Neked föképp, jólmegmutattad, jólbenéztem.
dugni valakivel, egyszerüen a dugás öröméért, a feledés hatékonyságáért.
két felnött, aki elfogadja ezt, no strings attached, élvezni egymás testét, a közelséget, esetleg az ölelést, lett légyen bármilyen idegen (az elején).
nem tudom, eddig valahogy nem voltam képes rá, alkatilag.
nekem mindig... nos, kellett az az érzés, a bizonyosság, hogy ö az igazi...
(jó, oképersze, racionálisan: egy legalább potenciálisan, késöbbmajd igazi)
akivel majd Egyszer.
tudjátok: kölkök, életemmel védenivaló élet, ilyenek...
nyugi, röhög is rajtam abszinth ezerrel, tök jogosan persze :)
nem tudtam elképzelni, illetve túlságosan is, milyen az, mikor másnap reggel felébredek mellette, vagy akár csak az aktus után pihegek, és viszolygok, fizikailag képtelen vagyok úgy ölelni, mint bárki mást, akit szerettem.
(és persze tudom azt is már, ez a viszolygás milyen a valóságban.
volt már.
és többé, épp ezért gondoltam, nem akarom.)
az van, hogy lehet viszont, pont most van itt az ideje ezen túljutnom.
tudjátok.
"férfias lenni"...
vagy
"gyáva, de elég erös is hozzá"...
van rá mostanában példaképem.
ahogy piggy írta rohadtjól - az élet túl rövid ahhoz, hogy leálljunk valahol...
és legyen bármilyen banális, buta, gyerekes, dacos, rugdalózó konnotációja, egyszer lehet hogy nekem is ki kéne próbálnom egy vizipólóst.
nah?
megteszem? nem teszem meg?
hölgyeim, uraim - akkor a téteket :DDD
tudjátok.
mint a lovin.
ott is úgy vesztettünk, hogy végül nyertünk.
vagy fordítva?
vagy fordítva?
mindegy, már nem emlékszem.
szerencsére lényegtelen.
szerencsére lényegtelen.
---
efenti hülyeségtöl eltekintve meg amúgy annyira, annyira boldog vagyok!
nemiscsak föképp boldog...
megkönnyebbült, felszabadult.
ezt úgy de úgy megúsztam... *homloktöröl*
borsódzik a hátam a gondolattól, hogy ezt picivel, bármivel is, késöbb játssza el velem... ;)
efenti hülyeségtöl eltekintve meg amúgy annyira, annyira boldog vagyok!
nemiscsak föképp boldog...
megkönnyebbült, felszabadult.
ezt úgy de úgy megúsztam... *homloktöröl*
borsódzik a hátam a gondolattól, hogy ezt picivel, bármivel is, késöbb játssza el velem... ;)
8 megjegyzés:
Szerintem nagyon hullámzol még, azért készülj fel a völgyekre is. Azok is visszajönnek még. De örülök, hogy lassan visszatérnek a vidámabb posztok! :-)
Pusz
Z.
nacsaknemvissza??? :)
nem hiszem. márminthogy nyílván még rosszul fog esni utólag, egy darabig... de ez nem hullámvölgy, inkább víz alól a felszínre bukás.
ami a leginkább tönkretette a márciusom, az nem is az volt hogy kidobott, hanem hogy NEM ÉRTETTEM. a kommunikáció hiánya, plusz hogy láttam hogy ugyanakkor folyton nézi a blogomat... na, AZ volt a hullámvasút.
így viszont most... hát komolyan, igazából hálás vagyok neki, hogy ilyen volt, hogy ilyen hamar kijött a természete. mert a saját hibáim fontosak, nem feledem, és folyamatosan rágódom rajtuk - de öt mint embert megváltoztatni úgyse lehet. ö ilyen, ez a megoldáskészlete, amit márciusban cakkpakk bemutatott.
és ilyen embert nagyon jó hogy megúsztam. bele se akarok gondolni, ha ö lett volna gyermekeim anyja. otthon ülök velük, s közben remegnem kell, hogy éppen kivel csal... na neeeeeeem :)
viszont mondjak valami vicceset még ehhez, így egy nappal bölcsebben, túl sokat fürödve a napsütésben?!
ha most, ma, itt állna elöttem, és rám nézne, és mondana egykét passzolót... megbocsájtanék.
és ez az igazán fura ebben. mert sose hittem volna, hogy én ehhez így valaha hozzá tudnék állni... és lehet, hogy ezáltal férfiatlannak, gyengének, öregnek, kétségbeesettnek, satöbbi tünök, van csomó papucs-konnotációja... de én látok ebben jót is.
még akkor is, ha tudom, ez az érzés is elszáll, napokon belül, ha már hozzászoktam, és ha majd valaki más, valami más felé fordul a figyelmem.
jó, hogy ezt is megéltem - hogy meg tudom még vén fejjel is lepni magam.
:)
te hülye vagy, nem győzőm ismételni.
("ha most, ma, itt állna elöttem, és rám nézne, és mondana egykét passzolót... megbocsájtanék.")
javíthatatlan idealista.
jajtedrága a,
dehát nem szerethetö tulajdonságom ez is egy picit?
egy picit?!
:)
én örülök magamnak, hogy ilyet is tudok a legocsmányabb hónapom után érezni.
túl azon, hogy megbocsájtani nem = visszafogadni ;)
tudod, kapcsolatevolúció. nem zárom ki, hogy fejlödjön valaki... de a konzekvenciákat is vállalni kell. énnekem is, adott esetben a másiknak is.
Térjünk vissza a vizipólosra, szerintem még nem fogod... Sőt kicsit gondolkodnom is kellett, de nyilván ez a vizipólós dolog egy olyan valaminek a jelzése, amit nem ismerek, mivel nem ismerlek, de ha azt jelenti, egy nőt megdugni, szerintem még nem fogod. Pedig nem ártana, de csak ha ő is akarja és ő is csak egy éjszakára gondol. Bár, hiába arra gondol, a nő akkor is sérülni fog kicsikét... Szóval nem is tudom.
a vizipólós egy kódszó, akinek szólt ha még olvasna tudná, merthogy volt neki, unalomüzönek és öntudaterösítésképp, és az egész az én pasikategóriáimmal kapcsolatos, ha még emlékeznél, nos, a vizipólós, az a D kategóriás pasi, akit minden lány megkíván egy éjszakára, ha belép a terembe.
ö meg bármelyiket meg is kaphatja.
---
ami meg engem illet... nyugi, ismerem magam, hisz basszus le is írtam, hogy nem ilyen vagyok... és tényleg nem ;)
akivel én szeretkezni fogok legközelebb, akár csak azzal is, hogy kisujjam picinyt hozzáér az ö kisujjához, mintegy véletlenül... azt én ott és akkor szeretni fogom, nem csupán kívánni. és fordítva, ha nem szeretem, nem fogom tudni kívánni.
nem vagyok vizipólós típus, félek.
se a lányoknak... se lányban olyant fogyasztó.
ezért nem kellett volna bedölnöm egynek közülük :)
but that´s another story... no, actually, that´s history.
Megjegyzés küldése