warning... challenges ahead :)

nah, ezt a táblát (highly contagious) kellett volna kitenniük csabáéknak csütörtök este mikor megérkeztem, vagy legalábbis minimálisan a tbc baktérium sematikus rajzát, a pálcikákat, s a dante-idézetet csak azért nem sütöm el, mert annyira sürün használják már, hogy ciki. viszont kellöképp meg is fertöztek drága házigazdáim, s azér az mégse járja, hogy ma reggel köhögéssel vegyes tüsszentéssel, leszáradt kislábujjal, nyíltsebi vérzéssel és két megereszkedett bokával ébredjek, egyem a megfázott lelküket :)))

(amihez képest perszehogy: köszönömköszönömköszönöm hogy ott lehettem ;)
a készülö megfázásom meg majd cipruson kikúrálom.
nem, nem kikúrom, kikúrálom! ne olvassatok folyton félre.)

kis élménybeszámolót esetleg?
;)


noskéremszépen, úgy tünik, ez szeptembertöl egy naaaagyon unalmas az eddigieknél is unalmasabb blog lesz. tele olyanokkal, hogy megyek az ikeába cuccokat venni a lakásba, de semmi sincs, ami passzolna, valamint hány bulin hányok...

ugyanis úgy tünik, lesz, akinek kellek!!! :)))
(és akkor ezt most diszkréten csak szigorúan munkaügyileg értem!)

azért mentem haza, hogy egy próbatréning megtartása során úgymond bizonyítsam alkalmasságom a pályámra otthon is. és ha egy top hr-fejlesztö cég tapasztalt ügyvezetöje a neki és csapatának megtartott mini-tanítás után elkezd szembedícsérni, s tudod hogy ez úgy zajlik, hogy elöbb a dícséret, aztán a kritika, és lelkileg készülve rá behúzott nyakkal várod a "de" szócskát, de az csak nem akar elhangozni, hanemsöt a szempontjaidat mérlegelve egy igen kellemes és jólesö biztonságot kínáló honorálási struktúrában és hosszútávú együttmüködésben és együttgondolkodásban egyezik meg veled, akkor ez túl a dolog anyagi vonzatán leginkább azt jelenti, hogy nagyon úgy tünik, és akkor most megint áttérek egyes szám elsö személybe, hogy nem fogom karrier és pénz szintjén különösebben megérezni a váltást vissza magyarországra.

és ez azért megnyugtató érzés, ha már otthagyja komfortzónáját egy meglett pasi, úgymond másodszor vált országot, világot, söt, ha a gyermekkorit beleveszem, harmadszor, lol.
kezd rutinom lenni benne, ha valaki majd tíz év múlva menne velem kanadába, szóljon ;)

nade a lényeg:
szeptember 1-töl kéremszépen én budapesti lakos leszek!

és már látom magam elött augusztusom :)
sziget, nap, néha balcsi, és leginkább az addig megtalálandó lakás szépítgetése, apám bécsi ikea-munkahelyéröl minél több és szebb a saját képemre renovált lakásba, föképp könyvespolcok persze, de úbazzz, most jut eszembe, a könyvek, az albumok... nah, azokat én nem fogom cipelni, azt már most megmondom, minden kedves t. barátom akit az elmúlt években akár csak egyetlenegyszer is hagytam nyerni billiárdban, köteles 100 albumot felcipelni majd a lakásba, basszus. hát mégse kezdhetem sérvvel az otthonlétet, nem? :DDD

jajjaj, látom augusztusi posztjaimat is... "gyerekek, a mályvaszín fal a folyosó baloldalán passzol a pisirózsaszín vécéajtóhoz, vagy szerintetek azt is fessem át?" valamint "úgy szeretem a beddingémet" :P

nos, ez volt pénteken napközben. este billárd, ivászat és tivornya hajnali négyig, ahogy azt kell, gyuszi megint megette elölem az összes tatárbifsztekes pirítóst, de nem baj, most már tudom hogyan kell büntetnem, plusz száz album cipelés, höhö ;)
szombat a másnaposság jegyében kezdödött, de kaptam viszont csinos frizurát, és mentem is vele egy órára a magdalena merlo-ba, továbbra is ajánlom szíves figyelmetekbe, iszonyúan kellemes, jó kaják, disztingvált árak, tessék öket megtartani nekem, nehogy hazamenjek és bezárnak vagymi. igen, ez itt a product placement helye volt ;)

elötte még elkövettem egy gyermekes csacsi dacmomentumot, lezárásképp a tavaly nagy Ö-ként beharangozott jópéldáját szem elött tartva, aki amikor márciusban visszakértem néhány dolgomat rögtön az összes karácsonyi ajándékom is finom gesztussal visszaküldte, szóval ezt szem elött tartva összeszedtem még az utam elött az Ö két nekem adott ajeszát és néhány egyéb remineszcenciát, és elvittem neki délben.
elvben a postaládájába dugtam vagy a kilincsére akasztottam volna, nem érdekelt, mi lesz a cuccossal, ez csak amolyan végsö lezáró, belülnyugtató aktusnak készült, de Ö sajnos otthon volt, és nem akartam sem öt, sem magam kitenni a találkozásnak, ráadásul ezügyben valószínüleg többet parázott volna mint valójában kell, és ezért csak bementem és a kukába dobtam a zacsekot. jobb ez így, azt hiszem, nem kell, hogy lássa öket, nem kell neki megélni azt, amit nekem. lezártam ezzel anyagi valójában is, megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor csapódott a kukafedél (woáá, micsoda dramatika, lol) és utána elmentem, és az új telefonkártyámról kezdtem küldözgetni az aktuális számot, hisz a régit még töle kaptam, az ö nevére szólt.

az osztálytalálkozó fantasztikus volt, azt kell mondjam, mert váratlanabbnál váratlanabb revelációkkal járt. kezdetnek rögtön az, hogy elsöként értem oda, namost aki ismer tudja, hogy a pontossághoz való hozzáállásom, ha otthon vagyok és futok a-tól z-ig, afrikai jellegü, azaz ha azt mondom, 5-kor ott vagyok, helyesebb megkérdezni tölem, melyik évben, ha nem akarsz várni :D
ehhez képest tehát elsöként érkeztem és rögtön belecsaptam a lovak közé és rendeltem egy earl greyt, tejjel, természetesen...
14 före szólt a foglalás, és amúgy az általános iskoláról van szó, amely osztálytársakkal kivétel nélkül (!) aznap találkoztam elöször 23 év - jéééé... :))))) - után! abszolút nem számítottam semmire, nem tudtam, ki jön, ki milyen, hová jutott életében, hol állomásozik éppen...
és aztán csurogtak, szépen lassan, és egyreegyre jobb lett.
csupacsupa jóarc, kedvesek, tüneményesek, volt például iszlám hitre áttért tanárnö aki emiatt kevésbé kap állást, pedig szerintem nem ártana a kultúrákat épp az ilyen "önkéntes nagykövetekkel" közelíteni egymáshoz, volt amerikából visszatért néhai rivális, rendkívül kedves amerikai barátnövel, aki örült, mikor látta hogy vagyunk néhányan angolul tárgyalóképesek és nemcsak hallgatnia kell a számára idegen nyelvet, volt néhai nagy szerelem, aki még mindig tüneményes, és viccesmód éppen az akg-ban tanítja (majd) csaba két lurkóját, volt volt osztályfönök, akinek még tartozom egy 85-ben kikölcsönzött barry manilow lemezzel (swing street, ha jól emlékszem - viszem legközelebb, rita néni, viszem!!! lol) vagy ipari szüröket gyártó cég tulajdonosa, valamint otp-bennfentes, mindkettö tök jó fej és hívott squasholni (fallabda, rendben) ha majd már otthon leszek, és örültünk egymásnak mindmind és jó volt és jaj a hetedikes osztályfényképen én mennyire de mennyire picisrác voltam, hátmég az ötödikesen, jajjajjaj, hoválettem, mivé... :)))

vicces amúgy, emlékszem, a kérdés amin morfondíroztam miközben az elején még egyedül ültem az asztalnál, hogy miért oda ültem ahová, hisz szabad választásom volt. szemben a bejárattal, háttal az ablaknak, a kétoldalt sorakozó székek közül a belsö sor, és ott nem a leghátsó, hanem az utolsó elötti szék. natessék, pszichológusképzöseim, erre milyen gombot, hmm? ;)

nos, akárhogyan is, de nagyon élveztem, és remélem, lesz folytatás is!

ugyanezt mondhatom el a nap ezutáni feléröl is, hisz egy olyan találkozással folytatódott, amit most félbeszakításnak könyvelek el, viszont cserébe zseniálisan végzödött, mármint a nap, mert nikó a vakrandiját átpasszolta nekem, azazhogy a srácról akivel találkozott kiderült, egy 3d grafikusokból álló csapatot szervez/dramaturgizál meg, akik 3d-s animációs filmekkel készülnek berobbanni a köztudatba, és keresnek valakit aki tudna nekik segíteni, ötletadás, treatment, ilyenek. rögtön összeültünk hármasban palacsintázni a jövötervek felett, söt még a szokásos, szívemnek oly kedves könyvvásárlás is megvolt az alexandrában, a srác meg majd keresni fog, és igen, a végén még forgatókönyvíró leszek, mint csaba, bár ahogy ismerem, ö ezt most elolvassa és hegyezi körmeit, miközben sátáni vigyorral áll majd mögöttem, minden egyes bötüt figyelve, amit gépelek a cégnek majd a klaviatúrán, lol...

(igen, csaba, jól értetted.
készülj fel rá már elöre, hogy ha megszorulnék,
a segítséged fogom kérni! :)

este még csabáékkal csomó dumálás, együttörülés (miafenének örülnek ezek nekem ennyire? nem tudják, hogy náluk fogok még szeptemberig lakni? egyre gyakrabban?! najó, esetleg máshol is, ha már látni se bírnak... de azért szerintem nem tudják minek örülnek, komolyan.
valamint még tüsszögtek is, basszus :) és -borozás, aztán vasárnap reggel elmentünk közösen gáborfiúval és baráti családdal a kogart galériába gulácsy-kiállításra.

gulácsy költönek, ahogy kivettem, zseniális volt, festöként viszont nem fogott meg annyira, talán mert klimt és mucha nekem túl egyértelmüen szecessziós stílusának mesterei, és öket, félek, meg sem közelíti. de szépeket tudott azért csinálni, nem tagadom el töle. a kogart amúgy tök jó hely, és szerintem nézzétek meg a kiállítást, márcsak azért is, mert müvei többsége magángyüjtöknél leledzik és ritkán látható ilyen viszonylagos teljességben.

utána még együtt reggeliztünk ott mellette a kávézóban, kriszta szólt hogy le van fogkrémezve az ingem, amit én panaszos nézéssel köszöntem infóként meg, hisz szólhatott volna korábban is, és akkor nem így, pettyesen sétálom végig a kiállítást, dehát mindegymostmár, max engem is obzsé dö ártnak nézett a sok müértö, plusz persze reggel szólt mielött elindultunk, de akkor meg azért csesztem szegényt le hogy szólni mer :) szóval tök jól elvoltunk, ö is azért keményen bebeszólogatott szerencsétlen bloggerhösötöknek, túl azon, hogy höröghurutot kaptam és már a bölcsességfogam is húzni kell valamikor, nade majd jóváteszi egyszer ;)
valamint azt azért elpanaszolnám, hogy a szokásos tejes teámból megint mindenki mindent elcsórt, elöbb cukorpálcát, aztán a teát kóstolgatták, végül a megmaradt tejet végezték ki többen is, dehát az élet nem habostorta ;) végtére is ennyi sok pozitív élmény mint ebben a kétésfél napban nagyon rég ért, nem bánom a teám megosztását hát... és a vicc az, hogy különösen a magánéleti elgondolásokkal is, amik ezalatt sodródtak bennem, sokkal többet jelent a jövömet, a jövöbeli lépéseim illetöen, mint az egész elmúlt idöszak bármelyik látogatása, alapozása.

kezd konkrét, nagyon konkrét lenni az otthontalanságom megszüntetése, és ez jó, annyira de annyira jó érzés :)

s ha egy szimbólummal kezdtem, zárnám is akkor (egyelöre) eggyel:


---

valamint nem a FU zöld, hanem a fü, természetesen, baszics :D