elöre szólok, ebben a posztban próbaképp elkezdem bele-beleszövögetni, hogy éppen mit hallgatok, van a firefoxnak ugyanis egy olyan kedves kis bizbasza, nah, extension, azaz bövítmény, amely nemcsak kezeli a winampot a háttérben, hanem automatikusan beposztolja az itteni gépelésem közé gombnyomásra, hogy éppen mi szól, és hátha van kedvetek rámenni és megnézni. ha nem, akkor ignoráljátok, kis kérdöív a dologról meg jobboldalt, kéretik egy katt.
---
tartoztam még berlinnel.
nos, a hivatalosan meg nem nevezhetö lányokat inkognitójuk védelme érdekében ellátom most képzeletbeli nevekkel, tehát legyenek mondjuk nikó, éva, kriszti és titi.
ök négyen úgy döntöttek, hogy eljönnek hosszabbított hétvégére berlinlátogatóba, böszen bevásárolnak, meg még picit várost is néznek. sikerrel vették az elsö akadályt, a pénteki full shoppingnapon nem verték el a komplett lóvéjukat :) így még az én érkeztemkor is volt elég, hogy a szombat estét és vasárnapot berlin széjjelutazásával tölthessük, idönkét felfrissülve egy német levessel, kínai tésztával, amerikai dunkindónáttal és egyiptomi körömlakk-koktéllal.
az én számomra a találkozás apropóját túl a társaság kellemességén egyébként az szolgáltatta, hogy jómagam is rég voltam a fövárosban, plusz a felajánlott hely egy andy warhol-os limitált nyomatokkal teleaggatott szállódában a kicsiny kétszemélyes szobácska padlóján észtveszejtönek ígérkezett (az is lett, a derekam a mai napig simogatom engesztelésül... valamint, gyerekek, SOHA, ismétlem, SOHA ne akarjatok KETTÖ darab törülközövel takarózni.
térgeometriai képtelenség.)
tetszettek az inkluzív szolgáltatások is, mint a kalandos szobába való becsempészés, egy zseniális zuhanyzórész (lányok, mégegyszer bocsánat az elhúzódó forróvíz miatt!), a kétszer is ellopható (mert naponta pótolják, gondolom az odatévedt magyarok miatt) cipöfényezö pamacska, valamint az ingyen olvasható drága modern folyóiratok böséges kínálata (ebböl is hoztam persze haza).
nem szólva a hölgytársaságról, mely kellö
megjegyzem, a tükrök kabinettszerüen (háh! figyelitek a szóviccet?!) torzítanak, a lányok nevében is kikérem a szélesítést, mi ennél SOKKAL karcsúbbak vagyunk mind!
aztán még látogattunk holokauszt-emlékmüvet, megnéztük a hozzátartozó kiállítást is, és utaztam végre berlini emeletes buszon, legalább akkora élmény volt mint tejes teát inni a starbucks-ban :)
a legfinomabb viszont egyértelmüen az alexanderplatz mélyében kapható kínai kaja volt, a hölgyeknek is ízlett, mint látszik:
utána kicsi szieszta, majd kedveseim meglelték marx és engels szobrát és beálltak a pöcsök köré. (ez most nem politikailag, hanem geometriailag értendö!)
egy arra járókelö bácsi megkérdezte, van-e kis idönk, majd nemleges válaszunkra elkezdte mesélni marx élettörténetét, ahogy elszegényedve, minden kontinentális országból kiutasíttatva végül angliában a gazdag gyáros fiaként londonban úri szórakozásból munkássorsra fogékony engels anyagi szárnyai alá került, és elméleti munkájuk legjavát, saját sanyarú sorsának átérzése közepette is, elvégezte.
a képen egyébként jobbra engels, ez viszont politikailag akkor ezalapján korrekt. már ha innen nézzük.
:)
itt a felek kölcsönösen elhatárolódtak egymástól, ennek tudható be a felismerhetetlenné tevés a fényképen.
sz. timea márnemfiatalkorú elkövetö például röviddel az események után nem átallott görög zászlót fényképezni fényes nappal, míg b. anikó budapesti lakos órákon át vásárolta fel németország gyalogoslámpaemberkefrencsájzingkollekciójának komplett készletét nöket meghazudtoló folyamatossággal és addiktsággal.
amikor vasárnap este elbúcsúztunk a bahnhof zoo-nál, kivételesen nem uli edel zseniális filmje jutott eszembe, hanem hogy mennyire nem bántam meg elmenni egyetlen nap kedvéért összvissz nyolc órányi vonatozásra (én és a vonatok... hja :) és mennyire jó volt magyar szót hallani, úgy forogni velük a városban, hogy oda is tartoztam, nyelvileg és lelkileg, meg hozzájuk is, és rajtuk keresztül, mintha valami láthatatlan, csak általam érezhetö láncon ott lett volna a horgony budapesten is, az igazi otthonhoz. velük valahogy egyszerre voltam két városban, és zseniális élmény volt.
a vonathoz át kellett szállnom és elötte helyiérdekün menni. már készültem a németségre, ráálltam, hogy holnaptól dolgozom, hetekig megint alig beszélek magyarul, mire egyszercsak felhangzott mögöttem két fiatal csajszi magyar vitája, és elkezdtem mosolyogni, és azt hiszem akkor jöttem rá, mennyire fontos mindaz nekem, ami miatt ezt az országot itt akarom hagyni, és oda vissza szeretnék menni. csúnya, patetikus dumának tetszhet, de lelkemet melengette, hogy nem vagyok egyedül azon a héven, aki magyarul tud, gondolkodik, lélegzik.
otthon-érzéseket kaptam berlinben, s újfent felismertem, ez mennyire hiányzik nekem göttingenben.
---
ha már göttingen...
ebben a világvárosban, ahol hamarost komoly német-török összecsapások várhatóak a jövö heti focirangadó egyikbiztos vesztes kicsit szolidabb izomzatú szurkolóinak jóvoltából, szóval ebben a szép picény világvárosban tegnap este meg voltam buliban, ha már nem lehettem úton a vitorlázás felé.
persze nem úgy kell elképzelni a bulit, hogy roberto spidermant megszégyenítö bornírtsággal és buta arckifejezéssel repked ideoda a táncparkett felett...
mondjukinkább, szolidan bebicebócázott a terembe, megköszönte az elérakott pörköltet, majd kipakolta a laptopot tartozékostul, és hajnal háromig zenét csinált, egyszer, oké, kétszer kisántikálva a vécére. az alkohol fájdalomölö bizonyos mennyiség felett, mondják is gyógyszernek az addiktok keményen. sikeresen benyomtam annyit, amitöl nem éreztem a lábam, de még nem leszek böbeszédü, és elöadtam carl cox metamorfózisát, úgymint névnélküli senki. az éjjeli illumináltságom ugyanúgy jelzi, mint az arcomba csápoló és számkééééérésnél (sic!) hozzámdörgölödzö igentisztelt nöi törzsközönség átlagéletkorát, hogy frank sinatra felteendö darabját konzekvensen "penis from heaven"-ként olvastam félre és harangoztam is be kellöen megtoldva elektronikus hangerövel, igaz, talán mentségemre szolgál, hogy a második említésnél már harsányan vihogtam, az ötvenes nénikék legnagyobb riadalmára. jogosis, mármint a riadalom, lévén felhúztam a kapucnit és fekete napszemüvegem, elbújtam egy pálma mögé a szerkóval (itt most ezen a zenei equipment értendö szigorúan!) és onnan riogattam a népet, két pennies from heaven közt egy barabás lörincz eklektrik-kel, jeeehbébi :D
a leányzó, aki lemezlovagolni hívott, az egyetemen ahol (l)enni szoktam dolgozik a kantinban, magyar, itt él vagy hat éve, van egy tök kedves lánya, és fél éve él megint egyedül, azóta próbál talpraállni. a szülinapi partijára effektíve mindenki hivatalos volt, aki ilyen vagy olyan módon segített neki kilábalni a problémákból, innét is talán a közönség korosztályproblematikája. viszont mivel kaptam, mint jeleztem, finom pörköltet, ital is akadt hozzá ugye, és a zene is jó volt :P kifejezetten élveztem a hajnalig tartó zsibbadást, amit a reggelire útravalóul megkapott, testemet karcsúsítani célzó igyekezeteim megint fájdalmasan romboló 4 darab áfonyalekváros piskótatekercs honoráriumként való hónom alá csapása is megtoldott.
nos, bárhogy is legyék, a bulizás erre a hétre befejezve, vár még rám ma meg holnap este kis foci, no meg a holnapi forma egy. asszongyák az illetékesek, se az olaszoknak, se raikkönennek ne drukkoljak, mert akkor biztos veszítenek, én ugyanis olyan vagyok.
come to think of it, magamnak se kéne talán már szurkolnom többé... ;)
---
lisszabon.
nos, körvonalazódni látszik július vége és lisszabon, ahová a ciprusi szimpózium kettö illetve három résztvevöje hívott kellö nyomatékkal. azt mondták, gyönyörü, nem fogom elfelejteni soha, söt, hetente visszajárok majd vagy valami ilyesmi. ezt ugyan nem tudhatom, de ha már ez az év olyan kis pattogós, utazós lett, miértne. szállás ingyér, a portugál könyvkiadás album-ügyben nem olyan veszélyes mint mondjuk az angol, francia, vagy a japán, az esély, hogy anyagilag padlóra küldene az út, tehát csekély, nosza irány a tengerparti csodaváros... és ha a késöbb munkakapcsolatként is lecsapódó ismerkedés plusz alapot is adna közös projektekhez, annál jobb.
eddig nem voltam biztos benne, hogyan is jussak el oda, portugáliáról vannak ugyan fogalmaim, talán több is, mint az átlag portugálnak magyarország fövárosáról, azaz bukareströl ugyebár, viszont nem tudtam, hogy ILYEN rohadt messze van!!!
megnéztem ugyanis egy térképprogramban, göttingen alsó és lisszabon tengerpart között hogyan is kéne közlekedni, valamint mennyi is az út alsó hangon és nagymamatempóban.
nos, az elsö instrukció szerint "kétszáz méter után a körforgalomban jobbra tarts" (hmmm... nincs is a közelben körforgalom... namindegy), majd következett kettöezerötszáz kilométer pampa, baszics!
kiszámoltam, oda-vissza a benzin maga 600 rugó lenne, nem számítva a kocsihasználatot, ergó bármilyen repülögéppel jobban járok, talán még sajáttal is... félek kicsit ugyan idöközben a malévosoktól ugyebár, meg szerintem ök is tölem, de majd valahogy megoldom. a stella nevü angol-ghánai hölgyemény valahol az északi partoknál lakik, ott írja könyveit, ha londonból elmenekülni támad kedve, míg a két portugál "leányzó" lisszabonban várja a kedves magyar vendéget, legalábbis most még ezt írják. mindahányan hívnak veszettül... de majd jól rájuk ijesztek, hogy megvan a fapados jegyem, oszt leshetnek :))
kalandozó öseink portyázó életmódját veszem lassan fel, komolyan mondom.
bjoern pedig a minapi levelében norvégiából lelkemre kötötte, hogy feltétlenül látogassam meg, ha arra járok (norvégia szerintem a következö köpninyelninemtudni-felfedezés lesz a térképprogiban), és mivel gyuszi is ugye picit kötödik norvégiához, valamint él még a két finn meghívás is, kezdek gondolkodni egy késöösszel esetleg vele együtt eszközlendö kis túrán (ne szóljatok neki, még nem tud a szerencséjéröl...), úgymond kárpótolva is öt, hogy most nem lehetek ott velük basszameg mazuryn vitorlázni... meg még az is lehet, hogy domit is sikerül elcsábítani, és akkor majdnem rendbehozom, hogy most itt bénázom nekik, literally.
vagy pedig átteszem a nagy finn tavaszi
ennyi mára. hmmm... rakjak még ide a végére valamit? olyan csupasz lenne így üresen, nem?
lisszabonról, berlinröl, göttingenröl...?
vagy kedvenc metropoliszomról, new yorkról?
najó, egye fene, ha már sinatra is megemlítödött... :)
kellemes hétvégét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése