a day like monday

gyerekek, valaki NAGYON gondolhatott rám az éjjel!
piszokvad álmom volt, olyan igazi heroikus csajozós, zseniális, alig tudtam aludni töle. egyrészt amúgyis csak háromkor feküdtem le, meglehetösen kevert impulzusoktól érintettként, és ez most csak azért tünik titokzatos megfogalmazásnak, mert nem fogom kifejteni :P

az álomban szerelemben voltam a csajjal, evidensen, márminthogy ott akkor a(z álom) világ legtermészetesebb dolgának tünt, hogy amikor találkozom vele, félreandalgunk, mert fiatalabb nálam és titkolni kell a kapcsolatot, és simogatom, és tovább nem mesélek, és aztán kiderül hogy valami gonosztevö elöl kell menekülnünk, aki azért ennél reálisabban érzödött az álmomban veszélyesnek, és persze lövöldöztem is, mert valahogy valakinek a pisztolyát megkaparintottam, aztán csókolóztunk (mármint a lánnyal, nem a gonosztevövel ofkórz) és rámnézett és két tenyerébe fogta az arcom (még mindig a lány), és sokáig maradtunk úgy. és lépcsöt is másztunk, meg soksok titokzatosság lengte be az egészet, mint szantálfüst a krisnafalut. félek, egy ponton meg is erotizáltuk egymást felületesen, de erre hasonlóképp emlékszem csak. vagyis ezt meg a homály lengi be.

hagyjuk ezt a lengést.

tudom amúgy, hogy elalvás elött már felvillant bennem egyszer ködszerüen, fényképröl az arca. és tudom, hogy sokat foglalkoztam vele gondolatban a hétvégén. úgy kell nekem, hát.

hát.


a fontos, jelenleg a realitás szempontjából persze legott lényegtelen, de mégis mosolyt csalogató mondatot megismétlem, magamnak ide ni:

álomban szerelemben voltam.

és, jelentem, szép volt :)

---

a (végülis) nyolc kis lurkó most fejezte be a lego-város építését, elsö felvételeket csináltunk az imént. most kipirult arccal futnak haza, holnap saját lego-dolgokat is hozni akarnak dögivel.

boldogok :)