a hét szava: HAZA

egyik kedves olvasóm egy kommentben, végtére is jogosan (hisz másban is felmerülhetett már olvasgatásom közben) megjegyezte, hogy képtelen lenne elhagyni a HAZÁJÁT, semmi pénzért és senkiért.

nos, erröl akkor röviden, és ez most nem irányítottan neki szól, hanem azért itt, mert méltatlanul kicsiny felületen lenne kommentboxban ezirányú véleményem. (és elnézést, hogy idecsempészek ezzel egy kicsit a heti népszavazásból is...)


---

szerintem a haza akkor is kisbetüs, ha éppen nagyonnagyon mélyen benned van... söt, szerintem épp akkor kisbetüs. mert az a tiéd. namindegy, ez stiláris kérdés, és meglehet, ezen a nagybetüs HAZÁN csak az aktuális jobbos otthoni hözöngök miatt akadt fenn a szemem, akiknek mindenki hazaáruló, aki nem árpádsávba csomagolt nagybetüs hazát hord kokárdára kötve nagymagyar lelke fölött.

valószínüleg több hazaszeretet van bennem, mint amit többségük valaha érezni vagy felfogni lenne képes.

de méltatlannak tartanék minden ilyen viaskodást, és persze a meg-nem-jelenés egy sporteseményen vesztéssel jár mindig - ezért hiszik ökelmék el maguknak, hogy ök valóban nagyon, és valóban gyöztes módon hazaszeretök, mindenkivel szemben.
hogy közben a sportpálya, amin ezt a hazaszeretetversenyt kitramplizzák maguknak, maga a haza lenne vagymi, az nem érdekli öket.


nekem nem absztrakt vagy nemabsztrakt fogalmak képeznek rendszert... nekem az emberek fontosak.
az állatok.
(és néha persze a kettö ugyanaz, fogalmilag, hatalomakarnokoskodásnál, gárdázásnál, frakció elötti nemmondommegezésnél.
de viszont igen, ök is a haza részét képezik, és bár egyiket se hívnám meg egy teára, öket is szeretem, ha kell, butaságukban, s utolsó lélegzetvételemig, még a fehérfüzös martenssel is a nyaki ütöeremen, és a szociközeli pénzosztóval, aki vigyorog a háttérben.
mert a hazából nem iratkozol ki, mert bunkóparaszt vagy.
és azzal sem, ha elmész, mert el kellett egy ponton menned, bármiért is. ezt nem értik például azok sem, akik konzekvensen imrekertész-nek írják Kertész Imrét.)

folytatva:
és haza minden bokor, mint már írtam valahol.
és haza minden vers. és magyarul megfogalmazott gondolat.
és ködarab, és házfal, és hömpölygö éjszakai duna.

s haza egy végighúzott ujj magyar kedvesed arcán, mikor szuszog melletted.

ezért nem lesz valószínüleg soha nemmagyar párom.
mert öbenne is hazám lenne.


és onnantól, s mindezektöl kezdve - abszolút mindegy, hol az ember.


a haza mindig ott van vele.


mert ö maga,
minden egyes ember maga is,

egy haza.


---

(s ezért mondják, hogy haza csak egy van.)