olajos kézpeeling rulez!

aztán most mégis írok megint :)

koradélután meglátogatott nurein barátom. (optimális fénykép majd lejjebb.) nurein kenyából származik, fél ifjúságát (beleértve a huszonötöt) angliában töltötte elitiskolákban, hiszen apja kenya harmadik leggazdagabb embere, és nem politikus, és még él.

(kis offtopic. volt egyszer egy montacarlo... arról meg egy beszámoló. mennek valami sejk villájába, közben mesél a fiatalos, dzsellabás fiatalember az életéröl, pontosabban életének nehézségeiröl. merthogy a gazdagok élete nehéz, hiszen. képaláírás: mittoménafrikaország (mielött beperelnének...) gazdasági minisztere. gondolom magamban... szép. panaszolja, hogy a minap is egy partin összetörték a tévéjét, és mivel az márványozott elölapjával kifejezetten illett a szoba egyéb külleméhez, most legalább másfél hetet várnia kell, mire passzentos pótlékot kap. szörnyü, mondom. aztán snitt, reklám, majd újra a sejk, ezúttal úszómedencéjénél. két nyuszika napozik, egyik szöke, másik vörös (még jó hogy én a sötétbarnákat...), ketten együtt annyi szilikonnal, amennyivel egy szálloda - akár montecarloi is - komplett fürdöszobaállományát fugázni lehetne. közben képaláírás: afrikaország belügyminisztere. vakarom fejem, mi történt itt a szünetben? ezek itten ikrek, és most svenk volt a kamerával egy másik villába??? de nem volt idöm ezen révedezni, hisz néhány vízhömérsékletszabályozhatatlansággal kapcsolatos kesergés után jött az újabb szárnyasbetétörület, majd megint vissza a riport. pasi (ez insider joke lesz ezentúl, kicsikacsa :) ) megy ki, nyitja a garázsautót, ferrari-hegyek, néhány lamborghini, talán egy xj220-as, amiböl pedig ugye csak száz, viszont a space shuttle ablakmegoldásait alkalmazza. nem részletezem, hisz nem itt a lényeg... mr. dzsellaba jajong, hogy nem tudja sose, mely alkalmakhoz melyik kocsit illik hordania... majd a csattanó: képaláírás az interjúalanyhoz (elvégre feledékeny nézö a reklámból jött vissza, az meg mint tudjuk öl, butít és nyomorba dönt) : afrikaország királyának fia.
:DDD jaaaaah... hát így már érthetö. nix hármasikrek: királyfi!!! ergó minimum két miniszterség, és egy szörnyü, keserüsorsú élet. amivel az én offtopicomnak is vége, hisz jött az én nurein barátom...)

kis teázgatás után úgy döntöttünk, meglátogatjuk a helybéli billiárdetablisszementet... vagyis csehót.
a csehóban német, török, albán, és furcsa emberek gyülekeztek a játékgépek elött, mereven bámulva a forgó gyümölcsöket - kezdem érteni, miért van annyi külföldi érdekeltségü zöldséges a német belvárosokban. egyikük amíg ott voltunk, egy kijelzö szerint, mely csipkártyáját fosztogatta, kemény 800 eurót vesztett. de a számunkra vicces nem is ez volt, sokkal inkább, hogy - a zárt helyiségben, kellemes carl craig muzsikára - kinyitott esernyövel sétálgatott, és egyszerre nyolc gépen, melyek elé senki nem ülhetett társai közül, nyomogatta a gombokat. közben hangosan dúdolt is, sajnos - vagy szerencsére? - nem carl craiget, igy enyhén szólva is egy ligeti-féle modern klasszikus disszonáns, kakofón (rendben, felölem kakafón) hangvilágát adta vissza az öblös tér...
hát csoda, kérdem én, hogy így nem az elvárható mértékben tudtam a játékra koncentrálni?!?!?!

annnyway.
mivel, mint jelzemgondolom, jó kuncsaft lehet, nem tették ki a szürét, söt, addikttársai olyan áhitattal vegyes tisztelettel pislogtak néha feléje, amit egyébként csak a szent együgyüek érdemelnek ki.
esernyöemberünk felalásétálása annyira megzavart, hogy rögtön harmadikként letettem a feketét, amit ebben a játékban nem mindig szokás... ez utóbb nureinnak is sikerült, igaz csak hatodikra vagy hogy... s innentöl aztán végig békésen osztoztunk is a pontokon.

egy kipattanó piros golyó egyszer kisebbfajta riadalmat okozott, mikor begurult az addiktok közé... szinte vártam, hogy néhányan rettent arccal beugorjanak a játékgépek és falak közti ötcentis résekbe, és onnan kukucskáljanak kifelé, mikor robban a gázgránát...
ehelyett rain man-ünk finoman odabicegett, egyik szemét le nem véve játékgépeiröl felemelte a golyót, végigforgatta kezében, mintha mintát látna rajta - meglehet, a forgó paradicsomokra emlékeztette... bár lehet, azok szilvák, fene tudja - majd kedvesen mosolygott, rátette a szomszéd, üres asztalra, és visszadúdolgatta magát kedvenc, bejáratott útvonalára...

nem. nem akarok a fejében lenni.

a két játékóra végén sikeres döntetlent harcoltunk ki, miközben megtárgyaltuk, nurein apja miért is várja öt vissza kenyába, és kit öltek meg legutóbb utcai támadásnál a családból, valamint azt a kérdést, hogy valóban jól él-e török feleségével, akivel köztes nyelvük a német, bár egyiköjük se beszéli igazán...
nem folyok bele.
nem folyok bele.
nem folyok bele.

ezt ha háromszor elmondja halkan magában az ember minden egyes gondolata elött, meglepö önmérsékletröl képes tanúbizonyságot tenni barátok potenciális kritizálhatósága árnyékában.

nureint amúgy úgy ismertem meg, hogy akkoriban munkatársam, egy szocped nöci az interneten felcsípett egy angol pasit (nota BENE, kis randivonalasaim...) és mikor idejött és kiderült, munkája nem lesz, csak kifosztva, kellett neki egy angolul tudó barát, akinek én lettem kijelölve, hisz korban is, meg nyitott is, meg satöbbi.
nöci fél év múlva fél lakással és háromnegyed kocsival el a balfenéken, nurein padló alatt, mert a hosszadalmas német kaland miatt nem kapott angol vízumhosszabbítást, söt állampolgárságot se, ami pedig járt volna neki, ha szocped nöci egy fél évig még a távolból hülyíti, s nem parancsol rá hogy deigenigen azonnal gyereide, akarlak, megtartalak, satöbbi tekishülye. Szóval nurein padló, irány robertohoz, aki akkor még ketten volt feleségestül, beköltözött és több mint egy hónapig velünk... akkor ragadt rám a kedveskedö "papa" kifejezés (kéretik mellözni!), mondtam is neki, ha elkísérem kenyába, amire amúgy idén karácsony körül talán végre lesz opció, nehogy így merjen szólítani az utcán, mert nem akarok golyót a fejembe... ;)

aztán jött a tavasz, vele ez a török csajszi, aki olyan kis... hmmm...
nemfolyokbele, nemfolyokbele, nemfolyokbele.

mindegy, azóta eltelt vagy három-négy év is talán, s az utóbbi idöben kicsit ritkábban és rövidebben láttam. s most lám, hogy arája négy hétre törökországot teszi bizonytalanná, rögtön megtalálta az utat ide énhozzám, meg vissza a szívembe... :)
tökre örültem neki, megígértettem vele, hogy a jövö hétvégét közös lost- meg heroes-ozással töltjük, elöbbi anyira kusza, hogy a kedvéért másodszor is megnézem, utóbbi pedig túl jó, hogy csak egyszer nézzem. s ha elég ideig marad el a banya (upsz. bocs. csak kicsúszott... sajnos nemtom, hogy kell itt törölni...) még egy dextert is végignyomunk.

nurein amúgy egy ideig ugyanazon az egyetemen tanított szuahélit, ahol én is sokat (nem szuahélit), s így - barátul, támogatásilag - háromnegyed éven át beültem az óráira... ráadásul az elsö sorba, lol, ami sose volt szokásom az iskolában (ide egy "söt!!!" kívánkozik feltétlenül és félreérthetetlenül!) .

azóta kicsi magyar fiú beszél kicsi szuahéli hogy majd nagy kenya ember nem enni meg... :)

sorry dude... :) i know i owe you one for publishing this on the net, lol
a kéz, jelzem, a sajátja, és a gépet is maga tartotta.
büntelen vagyok!!! :D