belváros

nade hol hagytam abba?

csütörtök, ugye? igen, csütörtök.
nos, pénteken a tervezett lépéseim kicsit változtak, a vége viszont igencsak kellemetes lett, megkaptam a kolozsvári milliomosok forgatókönyveinek fordítási megbízását, ami köbö biztosítja az elsö három otthoni hónapom költségeit :)
gyakorlatilag meg azt jelenti, hogy mindenhol és bármikor végezhetö munka, ergó nincs akadálya az augusztusi lakáskeresésnek. kéremszépen, ha augusztus 1-töl lenne kiadó, minimum 60-70 m² körüli kafa lakásotok, leveleket kérnék a kiadóba!!! legyen jó helyen, belváros vagy legalábbis bkv-város, leginkább metróközelben, viszont buda és moszkva tér evidensen elönyben. (criq, nálatok még van hely??? :P)

utána vettem egy zseniális könyvet, Merényi Dániel tintatollából, napirajz 2005-2006 címen.
nos, a napirajz, mint kiderült, az interneten (hellyel-közzel naponta is akár) felrakott
kis, leginkább szatírikus karikatúrák, miniképregények gyüjtöhelye. bárkinek mutattam aznap, talált röhögnivalót, tessék szépen meglátogatni a srácot és ha ráleltek a könyvre, beszerezni, 3000 pengö nem rossz ár egy többszáz oldalas nagy formátumú nagyonnagyon jópofa könyvért. ha egyszer idöm lesz, amúgy írok még a képregényröl, mint müfajról, meg hogy az is mennyire mindent bír jelenteni, kezdetnek ott van például craig thomson, vagy bilal, meg persze moebius, loustal, tardi, charles vess, mattotti, vagy a klasszikusok, hergé, franquin, bernie wrightson, will eisner, és megannyi más... namindegy. majd egyszer. ha lesz idöm :)
addig meg akit érdekel, linkekre katt.

tovább. ismeritek, amikor rohadtul nem lehet tudni, mi az érzés, mi a helyzet? amikor van rajtatok ször, ami elöre mered, meg van olyan is, ami a hátatokon azt jelzi, nem szabad tovább? volt valami ilyesmim, meg egy mindezek ellenére hihetetlenül megmagyarázhatatlan megszokottság-, vagy nemis, megszokhatóság-érzésem, jólesett belül nagyoncsendben lenni.

ez késöbb is segített, mikor a belvárosi fesztivál elsö napjára elhívva léve (erre a szófordulatra most büszke vagyok :) összefutottam szegény bogival, akit letámadtam úgy, hogy nem is ismer (és ha okos, azóta nem is akar), pedig még alkeszos se voltam, merthogy épp akkor mentem oda a vodkanarancsért csak... na mindegy, szerintem jó kedvem volt, merthogy egy fulminális este kezdete ígerkezett be, nemcsak kedvelt kisserzsim volt, megtoldva ha jól emlékszem erik sumoval, míg a kaukázusról basszameg lemaradtam, pedig a györ élöben biztos még jobb?
ellenben volt domi, meg gyuszi, meg persze nikó, elöbbi kettövel aztán elmentünk csabáékkal találkozni, komoly szervezö voltam aznap estére, merthogy régirégi imádott barátom, gergö adott egy kis zongoraaláfestést a john bull pub-ban, amire meghívott minket.

gergö és domi meg én alkottuk anno a fazékban a "triumvirátust", amely sajnálatosan korán megbomlott, gergö elöbb görögországba került, ha jól emlékszem, aztán csomó más helyre, végül hazatért, és azóta az otthoni jazz-élet jelese... valahogy sose sikerült összefutnunk azonos idöben azonos helyen, és ezt most kellö rászervezéssel megváltoztattuk.
az est végét csabáék teraszán töltöttük, mindbarátom, nikó hiányzott, néztük budapestet, hallgattuk a zenét, dumáltunk, iddogáltunk, nevettünk, annyira flow volt, hogy szerintem erröl írtak, mikor kitalálták a fogalmat, végül leitattam csabáék egyszem fiát gábort, aki onnantól nagyon vicces, anyja pedig nagyon mérges volt, viszont megúsztam a dolgot, mert senki se hányta el magát, pedig még vizipipáztunk is!

a jó hangulatot jelzi, hogy minden érintett utóbb ígyvagyúgy visszajelezte. hurrá, mondanám, meg ti is most erre mit is tudnátok mondani... nemtom, mér meséltem egyáltalán el, olyan kis uncsinak tünik ;)
pedig egyszerüen csak zseniálisan csendesen szép volt. puhán betakart minden kavargást a lelkemben. újfent bebizonyosodott, hogy jó barátokkal az élet tud azért nagyon rendben lenni :)

---

és másnap ez még, bármily hihetetlen, de fokozódott :)

nyugodtan felkeltem, bámultam, ahogy egy asztalos szekrényt és kilincset rakosgat össze andi félmeztelen kihívó illegbillegése közepette (a lyány szobáján vagy háromszor annyi ideig szerelte a zárat, mint máshol, lol, szörnyüek a 14 éves eröpróbálgató fruskák, komolyanmondom :D), aztán ettünk naggyon finom szuflakit, amibe belesegítettem mint másnap a porszívózásba, ezt most csak azért, hogy szó ne érje az ingyenélö házam elejét, valamint szorosan véve az is beletartozik, hogy gábort és andit utána "pesztráltam" picit, ejtsd lementünk a mammutba bevásárolgatni és megnézni a legújabb indiana jones filmet, aztán ki velük a második napi belvárosi koncertre, quimbyre, elötte meg ha jól emlékszem még pont idöben ki is értünk a heaven street sevenre, ami nem volt olyan jó, és az sem javított rajta, hogy a fönöke folyton valami jazz-t emlegetett, aminek viszont nyoma se látszott, pardon, hallatszott...

indiana jones-ról amúgy csak annyit, hogy ha egyetlen szóval kellene a filmet jellemeznem, azt mondanám: "elviselhetö".
valamint a megtapasztalt nézöszám mentén valószínüleg meg fogja tudni téríteni a beléfeccölt dollármilliókat - sajnálatos, hogy lucas és spielberg, akik amúgy az "eredeti" ötletet és a forgatókönyvet is jegyezték, úgy tünik ma már megelégszenek a fiskális szemponttal.

quimby hozta a szokottat, bár kicsit megfáradtnak tüntek, kisstibi sokat dumált (hülyeségeket), és hiányzott nekem a vörös is. viszont cserébe megint zseniális társaság gyült össze, miután a fiatalokat hazaküldtem koncert után, mi még vagy éjfélig ott maradtunk nikóékkal, plusz két kollégával, blanka és marci személyében. mindkettö számomra nagyon kedves arc, sok okból, és abszolút megérte velük elsétálni késöbb a holdudvarba a margitszigeten, nemcsak, mert ott pisilni lehetett, meg radzsivokat nézni magyar lányokat felszedni, valamint majdnem megverni részegen blankára dülöngélö pasit, de önmagában is nagyon finom atmoszféra volt, és marcival is letárgyaltunk pár dolgot, egyebek mellett a legközelebbi együttcsajozás mikéntjét, ha jól emlékszem.
hajnal háromra értem legalábbis vissza - ilyenkor áldom elörelátásom, hogy a hazaindulást mindig ha tehetem déli egy órára teszem, akkor ki tudom magam aludni, meg mint jeleztem kiporszívózni házigazdáimnál ;) és még csomó mindent intézni, például a két liternyi teát (earl grey, tejjel, termoszba) és a könyveket meg a laptopot bekészíteni.

kedvenc banánérlelöm amúgy, ha épp kérdeztétek volna, györnél még mindig megvan (a klementin kft. tulajdonában. képzelem el a banánokat, ahogy sorakoznak hosszú, volt néphadsereges készletböl származó tábori asztalokon, kis bajuszos bácsival, aki körberohangássza, "süljetek mán, vazeg" ordításokkal tarkítva. bár ezt csak sejtem, látni nem hallottam a vonatból...)

ennyi.

nem pont az lett, amit vártam, de annyirannyira jó volt megint otthon lenni, barátkozni, koncertezni, könyveket lelni, zenét hallgatni, ésésés... :)

hihetetlen volt késöbb ide belépni... egyáltalán, göttingenbe megérkezni.

mondtam már a múltkor, hogy kezd itt idegenné válni minden bokor?

benne van a mehetnék a lábamban.
városokkal mulasztatom, amíg haza nem érkezem végre.
most hétvégen berlin nikóékkal, aztán majd a hónap végén vitorlázás mazuryn domival és gyuszival, júliusban lisszabon és london relatíve biztos, marad az augusztusi sziget, balaton, új lakás...

nos, 2008 bizonyosan NEM az unalom éveként fog bevonulni az annáleszeimbe :)