cseljabinszk, négy

szilveszter estéjén, a panelházak rengetegében...

...két apró, fekete folt ;)

---

tanja apjának sógorának vöje egyébként jevroremont-szakértö.

nem emlékszem már, mikor olvastam elöször a jevroremontról – talán a mozgó világban (hol másutt…) az ukrajnai diaszpóra történetei közt – és már akkor is feltünt a dolog annyiradeannyira szocialista lábszaga.

adva van ugye a renoválás. nénibácsiapósanyóspapamama megveszi a lakást, ki kéne tatarozni. és akkor jön a jevroremont, az EUROrenoválás, ami effektíve minöségi szimbólum & védjegy, olyasmi, mint a káf („kíváló áruk fóruma“, ha valaki már nem emlékezne, vagy nem is élt volna akkor még) vagy modernebb kivitelben az iso, egyeseknek a szittya.

ilyenkor felbérelnek egy jevroremontos szakértöt, aki beépíti a höálló ablakot, tudja, melyik csavar és tipli való milyen falba, álmennyezetet csinál beépített fénycsövekkel és furcsamód geometrikus (kontra entrópikus) kombinációba illeszti a csempéket, a fugák eközben szabályosak (és egyszínüek), a zuhanyajtó pozitív meglepetésként kifelé nyílik, és a fülke elszívóját nem a szomszéd tv-távirányírójára köti.

a hagyományos, mondhatni russzkijremont ezzel elentétben és mindösszességében abból áll, hogy a sarki zöldségesnél éppen tömegesen kapható színnel mindenhol átfestik a virágos tapétát.

bele sem akarok egyébként gondolni, hogy a városszerte látható “jevrodent” fogorvosi cégérek ellentételezéseképp milyen lehet a russzkijdent.
(illetve… kezdem érteni, honnét erednek a komplett vas- és acélmüvek bemutatótermét idézö protkók a pénzileg nemnagyon eleresztett, „vodkameeeen“ típusú emberkék szájában…)

---

illusztrálandó az ötvenfokos különbséget kint és bent közt...
és itt a motor "melegsége" még rontott vagy hat fokot az eredményen!

a mai bejegyzés egyébként ehhez a fentihez illeszkedöen nagyon összeszedetlen, mondhatni eklektikus lesz, és ha egyáltalán találok rendezö elvet, az valszeg kronologikus lesz.

melengetö érzés volt felfedezni a helyi nagyáruházak polcain a magyar termékeket... volt pick, unicum, ilyesmik, de engem a kotányi lepett meg leginkább, cirill feliratokkal, lol

ez itt a helybéli westend - csak itt a bevásárlóközpontokat gorkijnak, meg puskinnak, meg ilyesmiknek keresztelik.

a gorkij elött szitáló hóesés

a szilveszter soksok kajálgatással és éjfélkor ajándékozással telt, ez utóbbiban tanja apja egészen elképesztö mértékben volt nagyvonalú velem, kezdem hinni hogy elégedett lánya választásával.


az est egyik riasztó eleme kétségkívül a jó öreg „jinglebells,jinglebells“ szám „novijgod, novijgod“ rigmusú orosz átirata volt, egész nap játszották a rádióban, és nagyon megfájdult töle a fejem. mindazonáltal békés, boldog újévi ünnep volt, és ehelyütt kívánok akkor mindenkinek vágyai szerinti, boldog, szerencsés, és egészséggel teli kettöezertízet.

az én "karácsonyi", pontosabban egész évi meglepetésem ;)

az újévet henyéléssel kezdtük, márcsak azért is, mert még mindig nem sikerült átállnom az itteni idöre; konzekvensen hajnali négy-öt magasságában alszom el, és tizenegykor ébredek – ez uszkve megfelel a honi bioritmusomnak. ennek megfelelöen nemigen tudom eldönteni, most büszke legyek-e a testemre állhatatossága miatt, vagy szörnyedjek el hajlíthatatlansága okán. mindenesetre remélem, hogy nem az utolsó egykét napon állok majd át, mert akkor tuti két hétig horror lesz göttingenben… :)

anton barátaival töltötte az újévi napokat, a városközeli háromházas faluban jól le is fáradtak a kocsik és másodikán alig tudtak bejönni cseljabinszkba, a három autóból csak egy müködött volna, és az pont középen, beékelödve a másik kettö között állt.
valahogy aztán megoldották és ö is átjött a szülöi házba, megkapta saját ajándékait, aztán vissza lettünk transzportálva a saját kis lakásunkba.

idönként egyébként a késöestéket (nemcsak én nem tudok átállni az itteni idöre) uno-zással töltjük, ilyenkor vodkát iszom, jó sokat, hogy könnyebben jegyezzem meg a négy szín orosz nevét. (a zsoltijt – sárga – mindig valahogy elfelejtem, valszeg mer nincs ilyen nevü barátom)

hol tartottam? jaigen, másodika, harmadika.

harmadikán délben egy színházi meseelöadásra voltunk befizetve tanjával (ma este, ötödikén, mikor e sorokat pötyögöm, egyébként ugyancsak, de az felnötteknek lesz), igazi gyermekmatiné volt, gyönyörü díszletekkel a színpadon, és hatalmas fenyöfával az elötérben.


a színház maga „a” helybéli nagyszínház, kellöen opulens épületbelsövel, a szokásos színészfotó-fallal, és soksok mélyszoc elemmel díszítve.

tök jó hangulat volt, a mese történetét komplett, szövegét vagy tíz százalékban értettem. (nem tudom, ez most jó vagy rossz, mindenesetre elörevetíti a ma esti hüledezö nézést és elalvást.)


a mese szerint a jófiú föhöst a csúnyagonosz hegykirálynö lassanként kövé változtatja, hogy magánál tarthassa, miközben...

...különféle figurák, élükön a pasi barátnöjével, megpróbálják kimenekíteni.

a dolgot komplikálja még "föld bácsi", egy kis forgómorgó szikrácska, meg egy idegenböl hazaszakadt, németül és angolul beszélö, repzenét játszó "báró"... :)


a színházban ruhatár müködött, hihetlenül lilliput nénikékkel, akik marcona tekintettel rámolták be a kabátokat, sapkákat és madzaggal összekötött, nagymamahorgolt kesztyüpárokat.

amiröl eszembe jut anton egyik története. barátaival ment diszkóba, és ahogy itt szokás, ott is ruhatár müködött, és igen, ott is liliput marcona néni vigyázta az értékeket. mikor észrevette, hogy anton kabátjának nincs akasztója, valami hihetetlen mértékben kikelt magából, ordibált, hogy hogy lehet így eljönni, milyen gyerekszobája van az ilyennek, és mégis hogy képzeli (anton), hogy fogja (ö) felakasztani (a kabátot)?
anton vállvonogatva exkuzálta magát és igyekezett a barátai után.

az igazi meglepetés azonban másnap, már otthon érte. mikor levette (a diszkóban hajnalban rendben visszakapott) kabátját, riadtan tapasztalta, hogy belevarrtak egy akasztót…

nakérem, ilyen oroszország :D


---


tegnap voltunk a gagarinról elnevezett parkban, ez amolyan vidámpark a város szívében, annyi különbséggel, hogy itt a város szívébe behatol az erdö, és ílymód mondhatni ez egy vidámpark a város szívében és az erdö szélében.

a parkot díszítö hatalmas szökökút márvány oldalában ilyesmi "sablonokat" helyeztek el. mi épp az "örökre együtt" feliratút pecsételjük...

maga a vidámpark bejárata. épp ekézik a havat...

ezt most azért meséltem el ilyen komplikáltan, hogy érthetö legyen, miért van annyi természethez kapcsolódó játékhely az egészben. most is folyamatosan csúszkáltak kisebb és nagyobb gyerekek a jégkatlanban, fenyöfák adta szélárnyékban; az egyik - befagyott - tó nyáron pedálos hajócskákkal várja a kirándulókat, és így tovább.

a gyerekszínpad, néhány örökös tuti nézöként beültetett figurával :)

viszont sajnos nem tudtam se dodzsembe, se repülöbe, se vonatra ülni, leginkább, amiért mese se volt a gyerekszínházban: télen szimplán semmi se müködik.


a bódék, melyekben nyaranta nénikék árusítják a jegyeket, mindmind individuális ízlésröl tanúsító függönykékkel, gyertyatartókkal, képecskékkel voltak belül díszítve - itt jegyeladónak lenni nem hitvallás, nem munka, hanem szimplán: az élet.

itt nyáron a jobboldalt látható mini-ladikokkal hajókázni lehet. a szövegben jelzett erdöközepi tóhoz képest ez a mesterséges max száz négyzetméteres. erre mondják, hogy vihar egy vizespohárban... ;)

aztán délután a lakópark egyik tervezöjét látogattuk meg. tanja szülei ismerik (mit ismerik… mit ismerik, istenítik. namindegy.), és már akkor megkívántam a látogatást, mikor megláttam, hogy a komplexum legmagasabb, kerek épületének legfelsö két emeletén rendezte be stúdióját.


hát bassz, azér szívesen elélnék egy ilyenben…

négyszáz négyzetméter, több hatalmas dolgozóhelység, kisebb szobák, irodák, hatalmas ablakok, mindeközben körbefutó balkonrendszer, helyenként nagyobbacska teraszokkal. szellösen hagyott két emelet, dizájnbútorok, szauna, konyha, tárgyaló, miegymás.
a muksó városszerte építtethet, mondhatni a helyi polgármester potentátja, és kifejezetten jól használja ki, hogy stúdiójában cseljabinszk legeszesebb belsöépítészei, dizájnerei és grafikusai dolgoznak együtt az ötleteken. lánya londonban sztárépítész… szóval jól megy neki, és ki is élvezi kellöképp.

kis kép a belsöségekröl...

némely projekt, illusztrációként szerte a falakon...

hasonlóan például a szimplán csak vállalkozása által „miszter dórsz”-ként emlegetett pasi, aki ugyancsak a lakópark egyik illusztris személye, hetente váltogatja barátnöit, és a cseljabinszkban található ajtók uszkve nyolcvan százalékát ö készítette vagy importálta.

idöközben fogas-gyártásba kezdett...

vele viszont már nem fogunk megismerkedni, tanja szülei szerint max nyílászárókról lehetne beszélgetni vele, és ennyire azért mégse vagyunk pipecek :)))

---

egyébként ma éjjel leesett vagy negyven centi hó.

imádom. egyszerüen imádom :)


és most megyünk egyet sétálni a városban, benézünk egykét könyvesboltba, a mekiben felnyomom ezt az anyagot, eszünk a tatár étteremben, és este pedig, ahogy említettem, színház.

a világ olykor szép.