megyek át munkába menet a pályaudvaron, és hallom, ahogy az egyik csaj búcsúzik a társaitól, nah, én elöre megyek, cigizem még egyet.
sok dumcsi (ez egy tudatos szóválasztás volt most a részemröl, szeretném megjegyezni!) folyt az európaszerte egyre eröteljesebb nyomulás és tiltás kapcsán, ami a dohányosokat illeti és érinti. szabad-e nyílvános helyen, nyílvános zárt helyen, magánterületen, magánzártterületen (magánzárkában, lol), buliban, ágyban (párnák közt), férfiként, nöként, gyerekként, satöbbi, dohányozni.
számomra a fenti szilánk, mint cseppben a tenger, világított rá az egész dolog gyakorlati hasznára: elkezdtünk végre a dologgal foglalkozni!
tizenévesek, akik elötte gondtalanul gyújtottak rá, kezdenek el azon gondolkodni, hogy ez a hülye társadalom már megint miafrancot szabályoz… és ebböl következöen: mi a francot is szabályoz?
mi is ez a fenomén, a dohányzás? milyen életviteli és élettani folyamodványai vannak?
emberek milliói döbbennek rá európaszerte a tiltáshullámok mentén, amiket az eu az utóbbi idöben kimondott, hogy dohányozni tényleg nem sikk, és tényleg valami, ami a normalitástól elüt.
el kell gondolkodni, hogy a vészkijáraton túli hidegben áztassuk pöcsünket és/vagy mellbimbóinkat (mint elsödlegesen kiálló, bár a hidegre némiképp eltéröen reagáló magándolgainkat - vö. private parts) vagy inkább lemondunk a sör/kaja/szex utáni cigi mámoráról. el kell gondolkodni, hogy mit jelent az, passzív dohányosokká változtatni gyermeket (magzatot), barátot, társat, szülöt, ismeretlent. el kell gondolkodni, mennyibe kerül nekem egy hónapnyi cigi, és a meglévö, agyamszívem mélyére eldugott tervek közül melyeket tudnám megvalósítani belöle. el kell gondolkodni, hogy a függöség testi és lelki tünetei közül melyekkel és hogyan tudna valaki eredményesen, segítséggel vagy anélkül szembeszállni. és végül, el kell gondolkodni, hogy az életünkböl elvett, késöbb behajtódó évek alatt még mindent szerettünk, tudtunk volna tenni, élvezni, látni - élni.
nem hétköznapi normalitás, színészek által filmen és szülök, barátok, kollégák által az életben eljátszott racionális normalitás többé, hogy rágyújtunk.
hanem valami, ami miatt ott hagyjuk a barátokat, és elmegyünk (a sarokba) a hidegbe füstölni egyet, a többi, ismert vagy ismeretlen számkivetetttel.
valami, ami miatt korábban halunk meg, és esetlegesen másokat is kiteszünk ennek. (ha durván antidohányos dogmatista lennék, vádlóan mondanám: gyilkolunk!)
számomra ez az eu elmúlt évek dohányzásellenes lépéseinek és felvilágosító kampányainak hozadéka.
hogy már nem természetes.
hogy tudatosan, aktívan, ha morgolódva/bosszankodva is, de gondolnunk kell rá; gondolkodnunk kell róla.
és ha ez csak pár embert; pár, most/majd rágyújtani készülö gyereket ment meg, máris jó.
---
(szociális rovatunkat olvasták.)
2010-01-22
a dohányzásról
4 megjegyzés:
Szia!
Miért mindig csak a dohányosok a rosszak? Inni szabad? Alkoholmámorban hazamenni, aztán bántalmazni a családot, azt szabad? Ittasan balesetet okozni, megölni másokat azt szabad?
Álszent az állam is, mert ha most mindenki letenné a cigit, annyi adótól esnének el, hogy elkezdenék reklámozni a dohányzás előnyeit. Nincs ilyen, de ők találnának. Az igyekezet megható, de amíg én vigyázok másokra, hogy ne legyenek miattam betegek, addig senki ne mondja meg, hogy cigizhetek-e vagy sem.
drága babesz,
ad egy, nem írtam olyat, hogy rosszak a dohányosok. azt írtam, hogy a dohányfüst mérgezö, rákot okoz, megrövidíti az életet, nemcsak a dohányosra nézve. ha valaki dohányozni akar, és belemegy a halál-lutriba - hajrá!
de azért az hadd ne legyen már természetes, ha a füstjével a gyerekét, rokonát, barátját, vagy tök ismeretlent mérgez. mások helyett ne döntsön az élettartamról. ergó az egyetlen (ad kettö) amit szóvá tettem, hogy legyen a nyílvános térben, ahol nem mindenki azonos érdekérvényesítö képességü, törvényi keret/kontroll arra, hogy mit szabad, és mit nem. annyira kurva jól leszabályozzák a levelezölap maximális méretét - pont a füstmérgezés ne legyen moratórium alatt? ha mindenki akar dohányozni, dohányozzanak. ha pedig nem, akkor erre - különhelységgel, rendelettel - reagálni kell.
ad négy.
az alkoholisták.
ugye most nem azzal akarod a mondanivalóm gyengíteni, hogy egy másik rosszat említesz fel, amiröl szó se volt?
nem hiszem, hogy csak a dohány pusztítaná az embereket, persze.
vannak háborúk, azokat is elítélem. vannak verekedö, vagy szimplán kellemetlen, agresszív alkoholisták vagy ön- és közveszélyesen betépö drogosok, azokat sem engedném a közelembe. aztán vannak még buta soförök, akarnok despóták, lelketlen hivatolnokok... a sor végletesen folytatható.
a dohányosok az összehasonlításban annyival járnak rosszabbul, hogy ellentétben az alkohollal MINDEN fogyasztójukra érvényes, hogy mérgezik a füsttel a vétleneket. ezzel szemben az alkoholfogyasztók TÖBBSÉGE mértékkel iszik, a maradék TÖBBSÉGE pedig nem deviáns, maximum önveszélyes. innentöl tehát akár még arányokról is vitázhatnánk - de nem teszem, mert ahogy írtam, a pontom nem az alkoholista kontra dohányos környékén keresendö, hanem a dohányos kontra nemdohányos viszonylatában.
a legfontosabb számomra viszont továbbra is az, amit épp csinálunk: hogy beszélgetünk róla. hogy gondolkodunk róla.
Nah jólvan, talán igazad van, én is utáltam mikor augusztus 21.-án tömegben anyuka gyerkőccel a karján rágyújt, had szívja mindenki más is, amit ráhagyok mert önző és hülye, de hogy még a saját gyereke sem érdekli az érthetetlen.
De mennyire nagyon utálom mikor azzal jönnek a dohányos fizessen több tb-t mivel nagyobb kockázati tényező, miközben annyi adó bemegy az államnak a cigiből, hogy az csak nah.. és emellett tb-t is fizetünk normálisan.. az a színtiszta gyűlölet ami átjön a dohányosok felé, nah az a furcsa. Nem is értem. Közben az ember figyel körülötte lévőkre, nem gyújt rá más közvetlen közelében (nahjó, így is biztos jut neki belőle), erre néni odamegy, és kioktatatja arról mekkora szerencsétlen, hogy képes mérgezni önmagát. Hmm semmi köze hozzá.
Olvastam blogod, örülök nagyon hogy boldog vagy :)
20 akart lenni az a 21.. lényegtelen :)
Megjegyzés küldése