egész úton hazafelé azon gondolkodám...

szóval jövök haza délután a munkából.
és látom az egyik lámpánál várva a zöldet, hogy a bal tükrömböl mászik ki egy pók, olyan körömnyi, és leküzdöm viszolygásom, és nézem. a hálóját már korábban is észrevettem, nem csesztettem, mert bár se nem fekete macskában (vagy persze igen, de másképp), se fekete emberben (ez most akár kéményseprö, akár gyúrcsók is lehet felölem) nem hiszek, azért a pókháló a kocsin minimum szerencsét hoz, nem?! vagy jelzi, hogy évek óta jól van beállítva a tükör, ami ugyanekkora elégedettséget produkál monki agynyúlványaimban....

anyway, szóval a pókkal most találkoztam elöször személyesen. kalapom megemelni nem volt, így tiszteletére csupán abbahagytam a 30Y tovadúdolását ("mért nem a válaszok nönek meg olyan nagyonnagyon, hanem az élet lesz egyre, egyre nagyobb vadon?") és figyeltem, ahogy kiigazítja a kresz környékbeli, mások által figyelmeztetésként, szerintem meg udvarias ötletadásként értelmezhetö 60-as táblájának gyakran olyan köbö hússzal való ignorálása folytán enyhén zilált állapotba került bevásárlószatyrának javítási munkálatait.

hát mit ne mondjak, gyorsabban haladt, mint a négyes metró építése.

de nem is ez a lényeg.
elgondolkodtam mélybölcsen azon, hogy vajh honnan tudja ez a kis botor, hogy a tükör és az ajtó közt kell a fö szárnyvonalat meghúznia?
manapság, a szárnyvonalak leépítési premisszájának korszakában?
hiszen ugye egy dolog, hogy látja hetvenezer szemével, hogy ott az ajtó... na de azt csak én tudom, hogy az a tükörrel együtt nyílik!?
hogy létezik, hogy az istenadta nem a szomszéd motorkerékpárjának utánfutóján találja meg a maga bé pontját???

csababarátom fordított evolúcióelmélete* itt is legalább annyira állná vagy nem állná meg a helyét, mint máshol ;)
de ez nekem kevés!
elképzeltem, kifelé a betondzsungelböl, hogyan menne ez a természetben. közben dudáltak ugyan rám, szerintem mentek volna tovább, de basszus mikor nyolcismeretlenes darwin-egyenletet oldok meg, tessék sorbaállni, nah!

adva van tehát a pók.

ott áll, mint valami johnny weismüller feketén fehéren, csítával a nagynagy vadon közepén, és eldönti, hogy éhes.
szerencsére van beépített pillanatragasztója, ráadásul nem az a barom uhu, ami max az ujjaidat, de aztat nagyon, és a tested olyan részeire, melyeket normális állapotban persze soha nem érnél el, csakazért, hogy anti-ciánakrilátért úton a doki felé még jobban röhöghessen rajtad a fél város, victor hugo regénycímet aggatva rád... nemnem! hanem az szépen nyúlós fajta, amelyet még percekig, órákig, söt napokig lehet igazgatni, de amit kell, például legyet, bölömbikát, hógolyót, na azt viszont úgy megfogja, hogy jaj.

(jut eszembe, megint egy korszakalkotó termékötletem született épp, s kéretik nem lenyúlni rojaltik fizetése nélkül: parancsra válogatós ragasztó!
csak azt ragasztja össze, amit a használója szeretne!
tanár fenekét a székre. ha a tanár igazgató is lenne, akkor meg nem. ha igazgatóhelyettes, akkor csak egy picit. ha jó nö, a farmert csavarosan tépi le róla.
ilyenek.
na?)

mindegy, pók. nevezzük akkor dzsoninak. (az árnika nem ártalmas a pókra? mintha... báh, hagyjuk.)
dzsoni gondol egy nagyot, és úgy dönt, liánokat ezentúl nem csak vauvauvauváhaáuhááá dzsungelkasulkeresztberepkedésekre lehet használni, hanem kajaszerzésre is. de sejti, ha csak csítát keríti körbe, túl sok hülye nem fog arra repkedni. ergó valami távolabbi helyet kéne kijelölni második felfüggesztési pontként. s hát ílymód indul is neki a nagyvilágnak.

aztán mint a mesebeli szegénylegény, csak meeeegy, meeeegy a francos pusztaságba, seggéböl jön ki közben a fonál, és reménykedik, hogy majd valahol lesz valami hülye bokor, melyre felmászhat, pont szemben kezdeti lasszóplatójával, aztán áterölködik a strammul meghúzott liánon, mint valami nyolckezü rambó, illetve hát tarzan, aztán újra, meg vissza, és satöbbi... (ezek mikor alszanak, te?!)

namindegy, ez az egész aztán annyira elrévesztett, és lenyügözött, hogy majdnem megszerettem a pókokat.
viszont a lényeget továbbra sem értem... és ha erre tévedne egy csányi-utód (nem, nem a bankár, hanem a valóban értékes csányi, a vilmos. az etológiáin nöttem fel...), igazán elmagyarázhatná.
hogy honnan tudta pókom, merre fonja hálóját.

...

azért amúgy tökre birizgál, most épp mit csinálhat a tükör, vagy éppen hálója mélyében...
alszik? tévét néz? berúg istenesen (a pókoknak milyen az istene? peterparker?) billiárdozás közben a haverjaival, miközben dzsént nyugtatgatja mobilon, hogy mindjárt otthon lesz, addigis szórakozzon csítával?
ilyenek.


azt hiszem, megyek inkább aludni :)

---

*
"Nem valamiért lesz olyan valami, amilyen, hanem lesz mindenféle, és azok közül megmarad az, ami éppen az adott pillanatban és helyen és körülmények közt megfelel a fennmaradási feltételeknek."

Csaba

ez amúgy szerintem tiszta darwin, csak más szavakkal, de majd itt mindjárt vitába szállsz velem, ugye? :)