ürmacikról és emberekröl

kettövel ezelötti beírásom egyik kitétjére figyelt fel egyik kedves olvasóm és magyarázatot kért. a buzi ürmacikról van szó - s aki most nem lenne képben, olvassa vissza, márcsak azért is, mert nem buzik, és nem is ürmacik, hanem csak egyetlen egy, a megismételhetetlen Space Teddy!

(s nem, ez most nem a "farkasházy az ürben" c. új rádiókabaré!!!)

történt vala, hogy valamelyik nap, úgy kéthárom illuminált állapotban elkövetett csillagnézés közepette ürhajó szállt le nagyszobám közepén!

mi, akik generációsan ugyebár mézga aladáron nöttünk fel, ezen meg sem lepödünk, igaz, kicsit furcsállottam, hogy ürmaciéknál miértis Tintin holdrakétáját használják tovarepítési eszközként, dehát ki vagyok én, hogy belepofázzak egy galaktikus szupercivilizáció utolsó egyedének túristáskodó szokásainak mikéntjébe?! hiszen, mint késöbb kiderült, az ürhajóból annak elötte álmaimban (ez valami transzcendentális miezmár lehetett... mint mikor anyukám álmodik betörésröl, és másnap tuti betörnek valahová az országban!) már oly sokat szereplö Space Teddy lépdelt komótosan elö, jobb mancsát univerzális gesztussal lendítve.
(azt nem tudom persze, ürruháján belül melyik ujját nyújtotta ki - ha már univerzális gesztusokról beszélünk. hiszen - valljuk meg! - amit az emberiség meglátogathatóság szempontjából a galaktikus útikalauzba mostanság irat magáról, nem épp az "ezer hely, amit látnod kell, mielött számítógépbe töltik tudatodat" kategóriába repíti...)

nemcsak mézga aladáron, hanem általában is scifin felnöve persze rögtön tudtam, innentöl én képviselem az emberiséget, és ha nem akarom, hogy kegyetlen csillagközi háború utáni szétnyomott vakarcsbogár legyünk a nap szélvédöjén, derekasan ki kell most állnom érettünk.
elöszedtem hát minden megmaradt matematikatudásom, hisz mint tudjuk, a számtan univerzális nyelv, és felírtam azt az egyenletet, amiröl vallom, hogy az emberiség boldogabbik fele számára egyetemes alaptételként szolgál.

(a képen balra hátul egyébként az ürhajó csak a rövidülés miatt olyan kicsi. nanáhogy!)
(valamint felkészülve mindenféle roswell-bolondra, jótékonyan felismerhetetlenné tettem magam.)

Space Teddy brummogott valamint finom kis nyelvén, majd megrázta fejét (ebböl is láttam, hogy nem várnai berepülöpilóta, hisz a bolgárok bólintanak egyetnemértésük jeleként!) és felírta a helyes megoldást... rájött ugyanis, hogy trükköztem vele!
teszt volt persze, amit kitaláltam, és ö brilliánsan reagált a kiélezett helyzetben!!!

innentöl már ment minden, mint a karikacsapás. az apró kis civilizációk közti incidensen nagyot hahotáztunk, majd megkínáltam tejszínes earl grey teával, szigorúan cukor nélkül, mert az árt a mackók emésztésének, és hát nem akartam ugyebár azt a vakarcsbogár dolgot... cserébe mézet csepegtettem a bögrébe, mitöl enyhén homályos lett tekintete és hálálkodva ropogtatta meg vállam. mivel ezek után úgyis padlón voltam, megkértem még néhány fénykép készítésére.

(hmm... azt hiszem, félreérthetett, mert hátradobta fejét, mintha hosszú haja lenne, és vonaglás közepette kezdte kigombolni szkafanderét... s esküszöm, ürhajójából az ismert "tüdüttürü,padammpadamm" ismétlödött hanglejtéssel...
gyorsan megállítottam persze... mintha enyhe sajnálkozást véltem volna felfedezni arcjátékában... dehát ki tudja azt, egy ürmacinál. viszont ha a playboyt érdekelné... vagy a playbeart... akkor üzenetet a kiadóba!)

végül jóbarátként köszöntünk el, s megígérte, ha kellö az érdeklödés, újra meglátogat.
jelezte még, vigyázzunk a környezetszennyezéssel, george bush-sal, és a méhekkel, majd egy utolsó beintés után ürhajójával úgy elrepült, mintha ott se lett volna soha...

s csak a most itt, szenzációszámba menöen közreadott fényképek bizonyítják, mindez nem a képzeletem szüleménye, hanem valódi harmadik tipusú találkozás volt.