2007-09-20

nóném

tegnap éjjel.
bambulás, fejböl kifelé, ahogyan kell.

tricaty minut.

régi.
de még mindig szétdobbant.

Gepostet von roberto unter 12:05

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

What is wrong????

Kicsit rendbe kéne tenni a lelkikédet :) cuppi rá..


__________
Liza

2007. szeptember 20. 13:28
roberto írta...

lelkikém köszöni rendben, tulajdonképp, söt, tegnap éjjel kifejezetten rendben, bár többsíkosan, de ezt most hagyjuk.

ellenben bármikor képes vagyok kibambulni magamból, leginkább viccek poénjának közepén, akár, például... szeretnek is böszen (böszmén?) érte az emberek :D

viszont se féltékenység nem gyötör, se tnt (akár mint együttes, akár mint alka(lo)ida...)... szimplán volt egy hangulat, egy számemlék, a videó, aztán hirtelen a sötét haj, meg egy robbanás... és... nemtom, vááááúúúú, imádom, na :)
mert csöpög, keserédesen. csíp és fáj és langyosan rád folyik mint a méz, nyom lefelé, de táplál közben nektárként, és látod magad kívülröl benne, és rezonálsz, és kitágul az aurád mint valami bazinagy orrcimpa, és szívod magadba, hogy... életben vagy.

...

szóval okés. szétdobbant, ennyi.



a cuppot ellenben nagyon, mindig.

2007. szeptember 20. 13:49
Névtelen írta...

úúúristen, ilyet tudsz írni, és nem ezt blogoltad be? jajj.
remegek most tőle még egy kicsit.

2007. szeptember 20. 14:17
roberto írta...

sokszor a kommentekkel együtt teljes csak a poszt. ha most ehhez (s remegésedhez) hozzájárulhattam én is, annál jobb... ;)

2007. szeptember 20. 14:40
Névtelen írta...

hát igen....ilyen gyönyörűeket tud írni, hmmmm......... nah, sicc!!!!!



_______________
Liza

2007. szeptember 20. 15:16
Névtelen írta...

http://trenka.freeblog.hu

Sziasztok!
Névtelen (vagy Liza?, hadd ne keressem vissza), hol vagy te, hogy ott nagy pelyhekben havazik? Ausztria csúcsainn? Vagy az északi sarkon? :)

Örültem, hogy R a Tatu orosz változatát tette be (nem mintha, őt ismerve, mást vártam volna). Igen megvan a klip, meg még több is. (R mélben kérdezte, h megvan-e, ez most neked válasz).

És annak is örülök, hogy vannak, akiknek rendesen bejön. Mondjuk, nekem épen nem ez az abszolút top, hanem az Obizienka Nol - Prostye dvizsenyija - Ja saszla sz uma hármas... hm, meg még az összes többi is, így, ahogy belegondolok.

Jómultkorában mentem vhová este, hatalmas méglangyos-márhideg nagyonkésőalkonyatban kocsival, és a lányom elkísért. Akkor volt 12/13 közt félúton. Előre ült, mellém, elvégre már elmúlt 12, most már legális. Hallgassunk Tatut vagy Evenesece-t, éjszakai autózáshoz az való. A Tatu volt kéznél. De nem ám az a faszság, hogy angolul énekelgetnek szelídített dolgokat nyugati polgárfüleknek – hanem az eredeti orosz ködzenék, oroszul. Az a kristályosan tiszta hisztéria. Ablak leenged, hideg van, de nem nagyon, és a hatalmas, orosz visszhangok összekeverednek a ködszagokkal. Ülünk egymás mellett a kiscsajjal, városfények, elmosódó csíkok az arcunkon, és már nem mondunk semmit, nem kell. Tövig nyomom a gázt - már amennyire kevéssé törvénytisztelő lényem engedi. Na ez a Tatu.
Azóta se tudok szabadulni a gondolattól, hogy valahol, egy másik dimenzióban van egy világ, amiben valamiféle lények időnként élő szerepjátékoznak, komplett környezetet képzelve a játék köré. És mi vagyunk azok az elképzelt karakterek, és zenéink az ő elképzelt zenéik, és városaink az ő elképzelt városaik, és a ködszag az orrunkban az ő ködszaguk.
És amit most érzel, azok az ő érzéseik.
Ez is a Tatu.

Szép napot! (c R. :)

2007. szeptember 20. 15:46
roberto írta...

kevered itt a szezont a fazonnal :)

a hó kanada, máshol már felfedtem.
liza meg liza, bár még liza sem, de ez mindegy, mert akár liza is lehetne :) hóval hát ne illesd, mert szerintem ö a nyarat, azt viszont nagyon.

én persze a havat is, nagyonnagyon.

---

a tojásszékem (nem, ez NEM a tojásaimnak külön szék! majd egyszer elmesélem...) mikor meghozták, belesüppedtem, és zenét nyomtam magamba ezerrel, talán amúgy épp tatut? (természetesen igen.) ringattam magam, és hallgattam öket az öblös, semmihez sem hasonlítható atmoszférájú és akusztikájú székemben, burokba születve éppen újjá s forogva magam körül nagyokat, majd két órán keresztül... és közben csak bámultam kifelé, ahogy az ablakon túli meleghideg világban az egyre mélyebbre süllyedö nap szaggatta téli ólomszürkeségben hatalmas, riszáló pamacsokban hullott a hó.

(oké, tudom, ez most kicsit sok volt, lol. de a lényeg, hogy)

akkor épp enyém volt - mert mindenkinek kölcsönadják néha, ugye tudjátok, nem? - az élet.

2007. szeptember 20. 16:26
Névtelen írta...

huhh,várjatok ehhez innom kell legalább egy kv-t :)
nem vagyok ilyen okos, mint Ti 8)



________________
Liza

2007. szeptember 20. 17:52

Megjegyzés küldése