2008-02-28

0228

akár felvállalva annak veszélyét is, hogy krónikusan monomániásnak tünök:

a puncs fagyiban is jó.

(meg a bikini...)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nah, legalább a bikiniben egyetértünk. Ha lányok vannak benne, akkor is, meg ha zene, akkor legalább annyira.
Nekem cak úgy lazán a rendszerváltás zenéje. Az összes. Az a halálosan édes, katasztrófák utáni irónia. 1989 tavaszán minden, de minden reggel azzal keltem, azzal mentem tanítani, hogy: "... engedd, hogy érezzem / szabadabban lélegzem..." Micsoda tavasz volt: teli izgalmakkal, egyre dagadó meleggel, örvénylő éggel és szerelmekkel, és annak egyre biztosabb érzésével, hogy vége, vége, VÉGE, most már rövidesen vége annak, aminek életünk első 20-30 évében nem hittük, hogy valaha is vége lesz.
És akkor csúcspont, naná, hogy Bikini: egy koncert a KEK-en, amit akkoriban leadott a Magyar Televízió, benne a "Tavaszi délután" című dologgal, ami egyébként addig soha nem jelent meg lemezen, és koncerten se (már csak innen is lehetett tudni, hogy vége)... és amit aztán tizensok évig nem hallottam, egészen addig, míg meg nem kaptam egy kalózfelvételen... na kitől? Naná, hogy a Gringótól. :)
Naésakkor:
"Hull a felhõ az égrõl.
Áldást küld a hajnal.
Illatos víz a zápor.
Lányok kibontott hajjal.
Ablakban állnak, oly szépek.
Emelik arcuk az égnek.
Emberek háztetõn állnak,
Melengetõ napra várnak.

Izzik a tavaszi délután,
Rózsaszín sötét ül a estre.
A sár a cipõdre szárad,
Míg leérsz a költőhöz a térre.
Szép a tavaszi délután,
Két úr sétál a várban.
Már a gyanús nap is lebukott,
Hiába, csalodtak a mában.

A sár a cipõdre szárad.
Száll a szemedre a bánat.
Jó, ha nincs, ki keres.
Jó, ha eljön az este.
Lenn zakatolnak a tájak.
Fenn csapkodnak a szárnyak.
Só és kenyér a tálon,
Hó, és hamu az ágyon.

Izzik a tavaszi délután,
Rózsaszín sötét ül a estre.
A sár a cipõdre szárad,
Míg leérsz a költőhöz a térre.
Szép a tavaszi délután,
Két úr sétál a várban.
Már a gyanús nap is lebukott,
Hiába, csalodtak a mában.

Izzik a tavaszi délután,
Rózsaszín sötét ül a estre.
A sár a cipõdre szárad,
Míg leérsz a költőhöz a térre.
Szép a tavaszi délután,
Két úr sétál a várban.
Már a gyanús nap is lebukott,
Hiába, csalodtak a mában.

Ó, hülye egy délután,
Csak úgy szívom a bagót egymás után.
Mire elfogy itt a levegõ,
A barátaimnak szárnya nõ.
Szép a tavaszi délután,
Két úr sétál a várban.
Már a gyanús nap is lebukott,
Hiába, csalodtak a mában."