four nights and a funeral

hát igen, vonatok.

itt egy apdét:

a szakszervezet pedig kapja be!

---

mért is ne. tök jó lett volna reggel felszállni a vonatra (amúgy persze fenéket.) és a tervezett csatlakozásokkal elérni a hatórai tanítást göttingenben. teahegyek útközben, elégedett roberto (amúgy persze fenéket.), jókedvü docenskedés - mindenki jól jár.

ehelyett éjféli realizálás, hogy bizony nem indulnak a nemzetközi járatok se, és kitudjameddig otthon ragadok. ami aztán annyira megijesztette házigazdám, hogy gyors önfeláldozó gondolatsor végén kijelentette, ma reggel elvisz bécsbe kocsival.

amit élveztem volna, ha nem extra fárad(t)ságot jelent említettnek, plusz idegeskedést, vajon legalább a bécsi csatlakozás elérhetö-e, tekintettel arra hogy a bécsiek nem rendezkedtek be nem-bécsiek látogatására, úgymint útjelzö, jelesül pályaudvar-jelzö táblák túlzottan gazdag felállításával.

ejtsd, franc tudja a nagy sietségben, hol található a westbahnhof. eddig föképp kötött pályán közelítettem meg.

mindegy, két óra késéssel (és nem két nappal...) kerültem haza, mármint ide haza. az otthon haza most már egyre inkább az, igen... budapest... najó, nem sóvárgok.
de picit azért mesélek, jó?

a három nap sok érdekes nemvártsággal telt, ez így is van rendjén. volt bevásárlás, billiárd, tüneményes lak a dunaparton, széttört ablaküveg egymásba ijedve, teázás büdöslábú fiatalokkal és titkosszolgálati megfigyeléssel, valamint egy tragikomikus pap, aki temetési szertartáson inzultálta verbálisan az egybegyülteket, persze leginkább csak akkor, amint szóra nyitotta a száját. én most kegyeleti okból nem anekdotázom erröl, csak mementoként hagytam meg.
ha velem valami történne, tartsátok mindenesetre távol tölem az illetöt.

jajigen, és voltunk a pecsánál is bolhapiacon :) az elmúlt egy évben semmi nem változott, csupán az árak lettek pofátlanabbak. az atmoszféra viszont szerintem mindenképp megtapasztalandó, haladjatok nyitott szemmel, hétvégenként van mindig kb. délig... sok kedves és elesett ember, meg persze hiénák, és nem kevés gazfickó és bünözö is.

szumma szummárum három nagyon, nagyon kellemesen átlagos nap.

amilyennek lennie kellett.

merthogy a nem átlagos benne a társaság volt.
s a gondolatok.

a fontosabbik pedig [a végére, ahogyan kell]:



szeretném a boldogságot.

mindenkinek.


---

és, igen.
ebbe én is beletartozom.