kölcsön

minap.

roberto decemberi újságokat olvasgat reggeli tea közben.

két, minden bizonnyal össze nem függö föcím:

1) „csúcson a karácsonyi vásárlási láz”

2) „egyre hosszabb a bankok adóslistája”

---

excelt, azaz táblázatkezelést, számolást tanítok egyebek között, és mindig csináltatok (kérhetnék mást is, de a lent következök miatt ezt tartom célszerünek) az egyszerübb funkciók megismerése végett egy éves bevétel-kiadás tervet, családnak.

csomó fiatal is van a tanfolyamokon, s akkor az egyik táblázatban összeírjuk a bevételt, hónapról hónapra, a másikban a kiadást, s végül csinálunk egy összegzö táblázatot, ahol az év végére így kialakuló folyószámla-állapotot lehet figyelemmel kísérni.

na, nemkevesen már itt meglepödnek, hogy a nagyon is könnyedén bemondott kiadások mellett ök hogy is élnek meg... a megdöbbenés ezen pillanatait mindig nagyon szeretem... :)
ezek után közlöm, most tönkremegy februárban az autó (hütö, tv, pc, akármi), jön egy nem várt plusz kiadás, év végén emiatt egyrészt hatalmas minusz lesz várható, másrészt nem is

tudjuk miböl fedezni... mitévök legyünk?

nem kell sok idö, és valaki tuti bemondja: kölcsön!!!

ilyenkor jön el az én idöm, haha!

a táblára húzok egy vonalat, fent kiírok egy nagy pluszt, lent egy nagy minuszt. a felsö a bevétel, az alsó a kiadás. fent beírom mondjuk a megoldást állítólag jelentö teszemazt 3000 eurót. aztán várok kicsit, ilyenkor még nagyon optimista a többség, hogy megoldódott a gond. ezekután lent halkan, nyugodtan felírok tízszer háromszázat, majd jön a nagy pillanat, fent kihúzom a 3000-et, lent a tíz darab 300-ast, és közlöm vigyorogva: plusz háromezer, minusz háromezer, egyenlö nulla.

a helyzetetek, a probléma nem változott, ami jött, el is ment, az év végi minusz ettöl még marad...

aztán felírok hatszázat a minusz oldalra...

söt, most még extra hatszázzal rosszabb az életetek a kamat és hitelköltségek miatt!

nah, azt a csendet :)

ha valaki csak annyit lát, hú mennyit kapok, és hú, milyen keveset kell visszaadnom, azt hiszi jól jár. nem folyamatában szemléli a dolgot, hanem pillanatnyi helyzetet, kis periódust lát csak át. ugyanez igaz, ha mondjuk eldöntjük, hogy valami kell - de még nincs meg rá a pénz. a kölcsön a szavában is jelzi, a pénz csak kölcsönbe van nálunk, nem valóban a miénk.

utána persze elszoktam mondani az evidens megoldást: vagy növeljük fent a pluszt, tehát több bevételre teszünk egy ilyen probléma mentén szert, vagy pedig csökkentjük a minuszt, tehát visszafogjuk a kiadásokat.

csak így lehet megoldani a nem várt megterhelést, megszerezni valamit, amire egyébként nem lenne pénzünk. más megoldás matematikailag nincs.

aztán persze még hozzá szoktam tenni: a hitel ettöl mondjuk még nem ördögtöl való, igenis van létjogosultsága, de nem ott, amire sajnos világszerte egyre többen használják. nem az úgynevezett fogyasztói áruhitelekre, jóléti kiadások fedezésére... hanem ha egy kölcsön által hosszabb távra sikerülne növelnünk a bevételt, vagy pedig hosszabb távon csökkentjük kiadásainkat - mégpedig nagyobb mértékben, mint a kamat által elvitt pénz.
(példa: valaki autót vesz, hogy azzal olyan munkát tudjon vállalni, ami hosszabb távon több bevételt hoz, mint az aktuális.

vagy: egy cég új gépeket vesz hitelböl, amelyekkel olcsóbban tud termelni ettöl fogva.)

elnézést, hogy mindezt ennyire szájbarágosan, bö lére eresztetten, és minden kedves Ti által ismert folyamatokat rendezgetve fejtettem ki, remélem, azér még ittmaradt valaki olvasni. csak azért mondtam mindezt, mert egyrészt saját hibáiból tanul az ember fia (én), s ezt olykor büszkén világgá kívánja kürtölni (s lám, mi másra is való egy énblog.), másrészt egyre jobban megriadok, amikor pl. egy múltkori cikk mentén az otthoni állapotokat figyelve látom, hogy magyarországon is olyan tendenciák kezdödtek el, amelyek nyugaton már ismertek, otthon viszont egyelöre legfeljebb standard nettó globalizáció- vagy tökeellenes megjegyzésekben fulladnak ki.

a németországi bankok köztes információs hivatala, ahol a kölcsönöket jegyzik be (hogy egyvalaki ne vehessen fel mondjuk tíz banknál egyszerre hitelt és meglóghasson vele) két éve közölt egy statisztikát, mely szerint a német fiatalok (18-26 év között) több mint 60 %-a már kölcsönökkel terhelt. mindeközben iszonyú mértékben nö a fiatalok aránya a munkanélküliek táborán belül, s mindehhez hozzájön a mai rohanó, élj-a-mának-s-ne-törödj-a-holnappal propagált, mediálisan megtámogatott fogyasztási (nem: fogyasztói! merthogy az a kritikus megközelítést is per definició tartalmazná) mentalitás...

szerintem itt németországban, de talán máshol is - a többi eu-s országok statisztikáit most nem kerestem ki, de nem biztos, hogy meglepödnék - nemsokára iszonyú sok eladósodott, mobiltelefonok, kocsik és egyebek részleteit törleszteni nem tudó huszonéves fiatal lesz...

nem csodálnám, ha rövid idön belül komoly szociális problémák manifesztálódnának, s megjelennének ezek a fiatalok az utcán... illetve hát mit beszélek, már most keményen demonstrálnak különbözö országokban (ahol a demonstráció vérmérséklet és rászervezödö egyéb érdekek mentén a néhányfös dacoskodástól a halálos áldozattal is járó lángolásokig húzódó fogalom), egyre több a fiatal köztük, nem utolsósorban a kínzó munkanélküliség rétegeire leginkább ható, mindenkori szociális háló megszorítását célzó intézkedések ellen...

s gondolom, nemegy demonstrálót hajt közben a háta mögött leledzö kölcsönhegy... a gazdasági migrációból, interkulturalitásból, eltérö értékekböl és vallásokból képzödö gyutacsokat pedig meg sem említem.

---

kedvencem egyébként, hogy visszatérjek a kölcsönre, az az elgondolás, mely a negativ kamatot vezetné be.

silvio gsell német pénzügyminiszter az ezerkilencszázhuszasok elején gondolta el, hogy negativ kamattal kéne terhelni a pénzt: minél tovább tartjuk takarékban, pénztárcánkban (tehát nem forgatjuk), annál kevesebbet ér.

az idöközben globálissá vált spekulatív tökemozgásnak ezzel vége lenne - a hosszú távú hitelezés nem pénzbevételt jelente a hitelezöknek, hanem pénzveszteségük csökkentését, hiszen ha sikerülne pénzüket az emberekre rátukmálni, azaz „hozzájuk kihelyezni”, elköltés céljából a pénzt, s saját pénzmagjuk nem fekszik bankban, ejtsd kint van a piacon és forog, akkor az nem veszít (annyit) értékéböl, s a havi törlesztésekböl kapnák mindig rendszeresen vissza a tiszta, „teljes értékü" pénzt...

valami hasonló jelenség, nem tendenciózusan ezen az elméleti alapon, hanem gazdasági kényszerböl például japánban ütötte fel fejét meg a 90es években, ahol egyre jobban csökkentek a kamatok, majd idöszakosan a nullaszázalékos után még képzeletbeli negatív kamattal is adták a kölcsönt, mert annyi töke-plusz volt s az olyannyira nem forgott, hogy a hitelfelvevöre szinte ráeröszakolták a pénzt azzal, hogy utóbb kevesebbet kell majd érte visszafizetni...

gazdaságélénkítö hatása tagadhatatlan, hiszen termelésbe, építésbe, állami beruházásokba helyezödne a töke, urambocsá szimpla fogyasztásba...

de sajnos azzal is jár, hogy idegen pénzpiacokról megjelennek a tökegazdag befektetök, elviszik az olcsó pénzt, máshol párszázalékos hozamra befektetik, lejárat után pedig olcsón (söt, a rendszer értelmében áron alul) visszaadják az eredeti kibocsájtónak a tökét, miközben maguk lefölözték a hasznot.

(egyszóval, ha a bankod ad mondjuk -2 százalékra hitelt, te pedig a szomszédodnak ugyanazt a pénzt 3%-os kamattal tudod a szomszédodnak kölcsönözni, kényelmesen hátradölve nézheted meggazdagodásod mértékét)
a gsell-féle deflációs technika a weimari köztársaságban tehát még talán müködhetett is volna... de sajnos manapság már nem alkalmazható, lokálisan, csak egy országban vagy régióban... :(

az egész elképzelés egy önmagában zárt rendszer, s a globálisan ágáló kapitalizmus ezt csak akkor "fogadná" el, ha egyszerre vezetnék be mindenhol a világon, vagy legalábbis a vezetö gazdasági entitások.

ami óriási kár, mert egyrészt érdekes kísérlet lehetne, kiút az aktuális, globalizmussal aposztrofált problémák jó részéböl, másrészt egyének és kis- és nagyközösségek égetö gondjait szüntetné meg világszerte.

de tudom, igen, hogy romantikus idealista vagyok - úgy tünik, gazdasági téren is :D

arról meg talán el se kezdek már merengeni, hogy az emberi természetet, az aktuális, értéknek kikiáltott gondolatokat kéne kicsit átdolgozni a fejlett (?) világban - hiszen a fentiekkel kapcsolatos anyagi problémák ---> családi problémák ---> szociális problémák ---> össztársadalmi, világméretü problémák tömegéröl kéne beszélni, ami az ökológia, általános gazdaság, emberi egyenjogúság és méltóság, egymás mellett élés helyett egymással élés területén hívna tetemre megannyi példát - amit viszont Ti is bizonyára garmadával tudnátok sorolni.

ehelyett a terhelésnek
ehelyütt vége ;)

mára.